„Mit jelent valakiben megoltani a tüzet?”
Bizonyára keresztyén életetek során hallottátok már ezt a kérdést, de vajon tudja -e mindenki, hogy mit jelent? Érdemes értelmezni ezt a mondatot, mert ennek súlyos következménye is lehet!
Ennek előtte azonban, hogy sokak számára is érthető legyen, egyszerűbb példával megpróbálom bemutatni.
Amikor a kisgyerek elkezdi enni a spenótot, vagy az első lépéseket kezdi megtenni, biztatásként dicsérgetjük őt, ezért még inkább lépdel, kanalazza az ételt, mivel ösztönzően hatott rá a dicséret.
Ha azonban azt mondjuk neki, hogy legyél ügyesebb és egyél még többet, vagy bátrabban lépdelj, nem biztos, hogy azt fogja tenni. Az ösztönzésnek ez a formája már nem a legjobb módszer.
És ha tovább okoskodunk, és azt mondjuk, a spenótot azért kell megenni, mert sok benne a vas, gyorsabban kanalazd az ételt, lehet, hogy az ellenkezőjét váltjuk ki benne. Makacs lesz, és nem kéri az amúgy is nem mindenki számára ízletes spenótot. Kialakulhat benne egy dac, ami miatt előfordul, többet sem fog enni egy kanállal sem.
Amint a példák által látjuk, csak a szeretettel való ösztönzés a célra vezető.
És most vizsgáljuk meg, a keresztyének életében a rossz ösztönzés, milyen hatást válthat ki? Ugyanis a keresztyének között sincs mindenkinek bölcsessége, és e nélkül nem vezet eredményre a megoldásra váró ügy.
Hallottam egy történetet, ami a következőről szól: Egy keresztyén férfi élete vakvágányra futott, mivel a felesége elvált tőle és ő ezt nem tudta feldolgozni.
Majd egy idő után megismerkedett egy hölggyel, aki nem fogadta még el az Urat. A pásztora miután tudomást szerzett róla, magához hívatta és megkérdezte tőle, hogy van -e testi kapcsolata a barátnőjével? A férfi mivel gyermekkorában az igaz beszédre lett nevelve, ezért megmondta az igazat. A pásztor válaszként az Úrvacsorától eltiltotta, ami azt jelentette, hogy a gyülekezettel nem vehetett Úrvacsorát. A férfi megkeseredett, és soha többet nem ment a gyülekezetbe. Ő tudta, hogy a pásztor helytelennek ítélte az ő jelenlegi helyzetét, és talán igazat is adott neki, de az egyértelmű elutasítás megkeserítette, és többet nem ment a gyülekezetbe.
Bölcsességgel azonban meg lehetett volna menteni a testvérünket, ha: pl. azt mondta volna pásztor: „Sajnálom, hogy nem keresztyén a barátnőd, de nem tudjuk mi a terve Istennek vele. Talán általad fog az Úrhoz térni. Viszont arra vigyázz, hogy testi kapcsolat ne alakuljon ki közöttetek!” Mennyire bölcs, és tapintatos figyelmeztetés ez, és erre lett volna szüksége a keresztyén férfinek, akinek sebei amúgy is véreztek. Ebben a testvérben a pásztor megoltotta az amúgy is pislákoló tüzet, pedig nekünk keresztyéneknek szeretettel kellene egymás felé közelednünk. Hatalom helyett az Istentől jövő bölcsességgel kellett volna úton tartani őt.
Sajnos a gyülekezetekben gyakran előfordulnak hasonló esetek, amikor pl. bölcsesség hiánya miatt felülkerekednek, kritizálják, megbántják egymást a testvérek.
Előfordul olyan is, mikor a démonok irányítanak megkötözött keresztyéneket, és sajnos a szakadék széléig elviszik őket, ha maguk nem ébrednek időben fel.
Olvastam: Rick Joyner „Isten Ítélőszéke Előtt” c. könyvét, amiből jól megismerhetjük a démonok viselkedéseit. A könyv elolvasása után megértjük, hogy a hadseregek közül az egyetlen a „keresztyén hadsereg, aki saját sebesültjeit lövi”. Tudom, hogy most nem evangelizációs beszédet mondok, amikor őszintén feltárom a magát keresztyénnek valló ember hibáit, de az attól még van, ha nem beszélünk róla - szoktam mondani.
Akkor képzeljük el, hogy milyen, mikor egy szolgálót bánt meg egy testvér, mekkora mély sebet üt a szívén. Pl. egy Igehirdetőt becsmérelnek, vagy valakit azért kritizálnak, hogyan imádkozik.
Lehetséges még másnak az énekhangját, hitét kérdőjelezik meg, pedig egy szolgálót megbántani, annyit jelent: Megoltják benne a tüzet, ami a szolgálatához elengedhetetlenül szükséges!!!
Ilyenkor meglankad a testvér, mert összetört szívvel nem lehet tűzzel szolgálni! Megoltották benne a tüzet, így egyre kevésbé jól végzi szolgálatát, sőt van, hogy el is hagyja a gyülekezetét. Nem ez a célunk! Isten táborát növelni kell, nem pedig szétverni.
Amint a gyermek példájában láttuk, csak a szeretetteljes biztatás vezet jó eredményre, ugyanígy keresztyéneknél is így van! Jézus azt mondta magáról, hogy ő azért jött, hogy mindenkinek a szolgája legyen, és megmosta tanítványok a lábát. Akképpen kell nekünk is szeretettel figyelmeztetni bárkit, ha látjuk, hogy rossz irányba megy,
azonban vigyázzunk, hogy bölcsességgel tegyük, és ne oltsuk meg senkiben a tüzet, amit a Szent Lélektől kapott! A hatalommal élni kell, és nem visszaélni! Jézustól kapott hatalmunkat a sátánon, a démonokon gyakoroljuk, ne pedig egymásom! Ne lőjjük a saját sebesültjeinket, mert ezt még a világ sem teszi!

