Mikor elfogadjuk, hogy a helybéli gyülekezetünk egy időre szünetel, akkor nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen rombolás történhet ez idő alatt, az amúgy is még gyenge hitű családok életében.
„Kevesen járnak a gyülekezetbe, ezért nem éri meg kijárni” hangzik egyik testvérünk szájából a magyarázat, és tovább lép rajta.
Pedig az Úr nem a sokaságra tekint, hisz azt mondja: „Ahol ketten, vagy hárman összejöttök az én nevemben, én ott vagyok” Ott van mindenütt az Úr, ahol segítségül hívják az Ő nevét! A kitartó ima hiányának, a gyülekezet felbomlása a következménye. Nem hangzott el kellő mennyiségű ima azért a gyülekezetért, ahol most be van zárva az ajtó, azok előtt is, akik talán éhezik és szomjúhozzák Isten Igéjét, akik most nagy szükségben vannak. Ez felelősség Testvéreim!
Ilyen következmény egy 5 gyermekes édesanya, aki elköltözött a családjával, mert a férj, az édesapa a kocsmában költ el minden pénzt.
A sátán prédájává vált ez a család, gyakorlatilag azt tett velük, amit akart. Így tépte szét a családot, akinek a legerősebb láncszemnek kellene lenni, hogy kivédje a tüzes nyilakat.
„Mert már nem is nagyon járt a gyülekezetbe”- hangzik a védőbeszéd a felelős szájából. Igen, de már akkor észre kellett volna venni, hogy azért nem jön, mert valahol a hitében meggyengült, elesett és már nem volt ereje felállni.
„ A betegeknek van szüksége orvosra.” olvashatjuk az Igében. Igen, a betegeket kell talpra állítani, a gyógyulásukban segíteni, mert elgyengültek.

Ha az Úr elhívott bennünket szolgálatra, akkor tegyük a feladatunkat, azon a területen, ahol szükség van ránk. Nem az erőseknek van szüksége támaszra, hanem a gyengéknek. Lehet, hogy most még könnyen vesszük, de eljön a számonkérés ideje.

-Ha nem vágyunk Isten közelébe a földön, akkor miért akarnánk a Mennybe kerülni?

-Vicces formában szokták mondani: Nem baj, ha a gólya rászáll a kéményre, csak arra vigyázzunk, hogy rá ne fészkeljen!

-Azt sem kell szégyellni, ha keresztyén létünkre elesünk, csak ne maradjunk sokáig a földön, Isten segítségével tudjunk hamar felállni.

-Mikor már unalmas számodra a keresztyén élet, sorra mutatkoznak az emberek által eszközölt bűnök, akkor hírtelen jön egy sokkal jobbnak ígérkező helyzet: Ne menj bele vakon, hisz tudnod kell, hogy az a sátán tálcán felkínált bő választéka. Mindez csapda a számodra, mivel a hited meggyengült, és az ő oldalára akar a sátán átröptetni.
Távol kóboroltál az Úrtól, és veszélyben vagy! Rajtad múlik, hogy biztonságban akarsz-e élni, vagy sodródni a vélt Kánaán felé?
Ilyenkor még hatékonyabban imádkozz, hisz a Szent Szellem kész téged visszavezetni, megerősíteni és örömet adni.
Ne írd le a sok fájdalommal járó „vargabetűt”, amit a sátán a hívőkre a tévelygésük miatt bocsát rá.

Maradj erősen az Úrban, a Szent Szellem jó úton vezet!


A napokban Istentiszteletről hazajövet megálltunk egy üzlet előtt, és míg a férjem bement megvenni 1-2 dolgot, én a kocsiban maradtam. Közben megállt előttünk egy mikrobusz, melyből egy 10 év körüli kislány és egy kb. 20 éves fiú lépett ki. Úgy tűnt, hogy testvérek voltak, és mosolyt csalt az arcomra, miként néztem őket. A kislány bal kezében valószínű a zsebpénzéből elkülönített kisapró pénzt szorongatott, és lágy mozdulattal a bátyja felé tartotta. Mialatt előre haladtak, többször megpróbálta a pénzt átnyújtani, annak jeléül, hogy a kért dolgot ő szeretné kifizetni, legalábbis a illem kedvéért. A Fiú azonban határozott, magabiztos mozdulattal kinyitotta az ajtót, és nem nyúlt a kislány pénze után.
Ő már saját keresettel rendelkezik bizonyos, és szégyen lenne, ha a húgát nem vendégelné meg egy kis édességgel, fagyival, vagy üdítővel.
A néhány perces kis jelenet, kellemesen hatott rám, és azon kaptam magam, hogy az arcomról a mosoly nem fogyott el, és narrátorként fogalmaztam meg a történéseket.
Valószínű a két fiatal már nem is emlékszik rá, vagy számukra nem is volt olyan fontos, viszont én rögzítettem az emlékeim között, hisz manapság oly kevés az ilyen családi jelenet.
Mintha egy gyermekkori álmom elevenedett volna meg bennem, magamat láttam, egy soha meg nem született báttyal, aki nekem valami finomságot vett. Láttam, amint szerényen nyújtottam felé a pénzt, de magabiztosan szó, és gesztus nélkül nem fogadta el. Szép volt az emlék, ami velem soha nem történt meg, de mások által megszülethetett bennem.


Férjemmel ügyünket intézni mentünk egy közeli városba, és miután megérkeztünk, elindultunk parkolóhelyet keresni. Mindenképp hűvös helyre szerettünk volna állni, de az éppen a játékterem előtt volt. Nemtetszésemet nyilvánítottam, de valószínű az Úrnak célja volt ezzel , hogy itt tudtunk megállni.
Szeretek a kocsiban üldögélni, figyelni a járókelőket, és emberi sorsokat formálni a képzeletemben. Most is így történt. Miután férjem elment, hogy lebonyolítsa ügyes-bajos dolgát, én kényelmesen elhelyezkedtem, és vártam arra az emberre, akit az Úr küld elém.
Rövid időn belül fel is tűnt az utcasarkon kerékpárral egy lófarkas 30 év körüli férfi, és vele egy 5-6 éves kisfiú. Távolabbról az apuka átlagos külsejűnek tűnt, de azért feltettem magamnak a kérdést: Vajon bemennek -e a játékterembe? Gyorsan igyekeztem a gondolatot is elhessegetni magamtól, főleg a gyerek, és kora reggeli időpont miatt. Aztán hírtelen már a játékterem előtt voltak, és otthonos mozdulattal le is pakolták a kerékpárjukat. A takarítónő mosolyogva fogadta őket. Hú, nem először járnak itt –gondoltam. Jó ismerősként üdvözölték egymást. Aztán apuka és a fia bementek a játékterembe. A látványon nagyon megszomorodott a szívem.
Alig múlt 8 óra, és ez a kisfiú még nyugodtan az ágyban pihenhetne, lassan újra itt lesz az iskola, és újra minden nap korán kell kelni neki. Ehelyett egy lezüllött helyre vitte az apa, hogy szokassa vele az élet „szép” oldalát.
Aztán kijöttek az ajtón, és a teraszon lévő székre leültek, ki-ki a saját poharát a kezében tartva. Szomorúan néztem őket. Mert elképzeltem, délután az apa elvihette volna a gyereket egy olyan helyre, ami nem arról szól, hogyan lehet a pénzt a család elől szétszórni, hanem hogyan lehet egészségesen és boldogan élni.

Aztán belendült az élet. Felébredtek a távolról már jól felismerhető leépült emberkék, akik miután elment otthonról az feleség, életmentés céljából nekik is meg kellett célozni egy olyan helyet, ahol jól érzik magukat. És ez, az a hely! El lehet szórni a kenyér, vagy a csekkek árát, hisz olyan kellemes beszélgetni közben a cimborákkal.

Ez alatt megérkezett a férjem, és elindultunk hazafelé. Gondolataim e témában megszűntek, csak időnként gondoltam vissza a 6 éves kisfiúra, hogy vajon ma a gépen mennyit veszített az apuka, és a gyermek, mit veszített, hogy ilyen családba született?


Néhány hónapja az interneten böngészve egy nagyon szép hangú fiatalemberre bukkantam, akinek nem csak a hangja, hanem maga az egyszerűsége, őszintesége is közel került hozzám. A lehetőség adott volt, hogy a kedvelői írhatnak neki, így én is megragadtam az alkalmat, hogy néhány mondattal bátorítsam a jövőt illetően.
Az igazságot nem mindenki szereti, de ő akkor is szelíden és alázatosan viselkedett, mikor arról írtam neki, hogy milyen jó lenne, ha az Úrtól kapott talentumát keresztyén énekek írására, megzenésítésére használná, és a szép hangját is kamatoztatná.” Aggódva írtam le a mondást: „A sátán sokat ígér, keveset ad, és mindent elvesz.” Vigyázzon, hogy a világ sodrása el ne vigye Isten útjáról. Mint később kiderült ő is keresztyén, katolikus vallású, de megenged magának világi koncerteket is.
Fiatalságát, szép hangját, törekvését, alázatát figyelembe véve, semmiképp nem akartam megbántani, és csak szeretettel tanácsoltam neki az Úr útján való megmaradást.
Mivel időnként koncertezik, ekképpen hirdeti magát: „Ha akartok velem találkozni… ” Először a szimpátia miatt, csak mosolyogtam rajta, hogy milyen kedvesen invitálja a rajongóit, azonban egy néhány alkalom után valami más megmozdult bennem. Milyen magabiztos meghívás ez a világ felé? Egy koncert, ami 1-2 óráig tart, és utána elmennek haza, és várják a következő programot, de lehet, semmi nem marad meg bennük. Milyen fontos embernek tartja magát, hogy így hirdet: „Aki találkozni akar velem.”
Eszembe jutott, mikor Jézus a tanítványaival járta a vidéket, Ő nem hirdette magát, hanem mikor meghallották az emberek, hogy arra jár, tömegével mentek hozzá.
Tanította őket, olyan dolgokról beszélt nekik, amik nem pillanatnyi szórakozást nyújtottak. Jézus nem mondta: „Ha akartok velem találkozni.”

A lehetőség ma is adott, hirdetés nélkül is, keressük Őt, míg megtalálható!
Imádkozzatok ti is ezért az őszinte fiúért, hogy Isten dicsőségére használja mindazt, amit az Úrtól kapott. Imádkozzunk érte, hogy teljes életével Istent szolgálja! Az Úr adjon bölcsességet néki, ami által megvilágosodik előtte, hogy ő csak egy eszköz az Isten kezében, minden dicsőség az Úrnak jár! Ámen!


Egy anya nehéz körülmények között nevelte fel gyermekeit, de mindegyik diplomát, vagy érettségit szerzett. Büszke volt rájuk, mikor jó eredményekkel végeztek, és bízott benne, hogy mindegyik megtalálja a megfelelő munkahelyet. Főleg, ha az Úr útján haladnak.
Aztán teltek az évek, férjhez mentek, megházasodtak és mindenki élte a maga kis életét.
Az egyik leánygyermekének még nem sikerült társat találni, de ő nagyon messze él, évente csupán egyszer látogat haza. Az anya is idősödik, és aggódva tervezi gyermeke és saját maga későbbi életét.
Ilyen hazalátogatás alkalmával egy beszélgetésbe kezdtek, de ez a beszélgetés örök emlék marad az anya számára. A nevetgélés, tervezgetés hamar félbeszakadt, miután édesanyja azt mondta: „Több mint 10 éve kint dolgozol, te sem leszel már fiatalabb, tőlem is telik az idő. Szeretném, ha haza jönnél, és itthon keresnél munkát magadnak. Többet tudnánk találkozni, ha valamelyikünknek szüksége lenne a másikra”. A lány tágra nyitotta a szemét, és így válaszolt: „De hát én ott kint élek, ott van mindenem! Időnként haza jövök, de ez csak egy-egy nyaralás.” Nagy csend lett. Az anya könnyei eleredtek, a legördülő könnyek patakokban hulltak az arcán végig. Egy lezárt híd, egy kulccsal bezárt ajtó! A lány érzéketlenül észre sem vette az édesanyjában lezajlott harcot, a vérző szívet. Ő csak nézte tovább az internetet.
Egy eltört csésze, egy leszakított virág, egy elfújt gyertya, mely volt, de már sehol. Összetört álmok, tervek, egyedül a könnyek árulkodnak a sátáni pusztításon. Érezte, hogy elveszített valamit, ami csak addig volt az övé, míg szükség volt rá. Idegen ország, idegen emberek, akik többet jelentenek a számára, mint saját országa, népe, családja. Miért ne söpörné lapátra a sátán az ilyen hazátlan embereket? Miért? Miért?
Az anya meg sem mozdult, hagyta, hogy a szeméből kifolyt könnyek szabadon folyhassanak és a meleg Nap sugarai szárítsák fel őket. Valami elmúlt, eltört, elveszett, végérvényesen felszínre jött az igazság - gondolta.
Rendkívül nehéz 2 nap következett. Egy igazi lelki törés, ami talán soha sem gyógyul be – rögzítette szívében az anya.
Majd a lány megállt az édesanyja előtt és azt mondta: „De én is szeretnék még férjhez menni, és akkor ő itt éljen velünk?” Csak 1 mondat, ami által újra kisütött a nap! Egy mondat, ami megindította a gondolatok sorozatát. Mivel az édesanyja tudta, hogy lánya szereti Angliát, és eredeti terve volt, hogy ott szeretne férjhez menni, így nem volt tiltakozás már benne. Hallotta, miként egyszer a lánya azt mondta: „Aztán ott is élnénk, meg itt is.”
Aztán sorba eszébe jutottak a nagy tervek, amit a lánya szőtt éveken át, amin ő csak mosolygott, akkor még.
A tervek, amik csak ember által lettek összeállítva, de nem kérdezte meg senki Istent, hogy Ő hogyan szeretné? Most azonban van egy nagyon fontos imakérés, aminek a vége mindig az lesz: Uram, legyen meg a Te akaratod!


A tévelygést legtöbbször külső okokra vezetjük vissza, pedig voltaképpen a mélyen rejlő ok mindig az ember szívében van. (Legtöbbször az emberek elől eltitkolva, vagy sokszor maga sem tudja, honnan ered?)

Jól figyeljük meg, és vonatkoztassuk saját életünkre is, mert míg fent állnak az okok, és mi másra mutogatunk, addig a tévelygés szellemét képtelenek vagyunk felismerni!!!

Mit kell tennünk?

1.Akarat: Akarnunk kell felismerni ezt a szellemet!
2.Alázat: Alázatban kell élnünk ahhoz, hogy végig tudjuk csinálni a megszabadulást!
3.Önvizsgálatot tartunk, hogy mi van a szívünkben, ami akadályoztatja a tisztaságot!
4.A Szent Szellem segítségével önismeretre jutunk, ha akarunk!

Talán ezt nem is kell mondanom, mert mindenki tudja, hogy bűnről beszélek, akár nyílt, akár titkolt bűnökről!
(„Én világosságul jöttem a világra, hogy senki ne maradjon sötétségben, aki én bennem hisz.”)

Mindaz, aki a bűnben él, az sötétségben él! Aki sötétségben él, nem lát világosan! Aki bűnben él, tévelyeg!

Hisz Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy aki Őt követi, világosságban járjon, és ne sötétségben!

Mert mindenki, aki az igazat cselekszi, az a világosságra megy, hogy mindenki lássa az ő cselekedeteit. Ez az Isten szerint való!

Aki pedig hamisságot cselekszik, az sötétségben marad, hogy ne vegye senki észre, amit ő tesz. Ez nem Istentől való!
Ahelyett, hogy megvallana az ilyen ember, igyekszik sötétségben maradni, és igyekszik eltitkolni.

Ám, a szívet nem lehet becsapni, mert az emberben benne van a lelkiismeret. Akit már a Szent Szellem nem tud jó útra téríteni, és a lelkiismerete is hiába ébresztgeti, az nagyon messze jár Isten országától!


-Isten, mindenkit figyelmeztet 1szer-2szer néha többször is, mert nem akarja, hogy a bűneink miatt elkárhozzunk. Ezért jó lenne, ha ezeket a figyelmeztetéseket észrevennénk, megszívlelnénk, és főleg elhagynánk! Hisz Jézus kifizette a bűneink árát, de azok, akik szándékosan cselekszik a bűnöket anélkül, hogy megbánnák és elhagynák, bizony azok számára nem nyílik ki a Menny kapuja.
Manapság a pénz olyan biztonságot nyújt sok keresztyén számára is, hogy elfeledkezik arról az igazságról, mely szerint Istennél van minden hatalom, és elveheti azt a bálványt, ami az élő Isten elé került. Nem hiszi, és nem is látja, ha szeretettel valaki figyelmezteti.
Vannak, akik leállnak a szolgálattal, vannak, akik elmaradoznak a gyülekezetükből, mert másfele szórakoztatóbb program kínálkozik, vagy ellustultak, de lehet, hogy rossz társaság csábítja el őket. Elfelejtik, hogy vasárnap az Isten napja, és ezen a napon Őt imádjuk.
Vizsgáljuk csak felül szokásainkat, és igazodjunk az Úr elvárásaihoz, hogy jó legyen sorunk!


Nem a név számít

Számtalanszor hangoztatjuk, hogy egy gyülekezetnek nem a neve fogja eldönteni, hogy igaz -e vagy nem, hanem az, hogy Jézus Krisztust elfogadják -e Megváltójuknak?
A napokban szemem elé került egy írás, amiben tényként volt levázolva a Jehova tanúi tanai, szokásai, elvárások a követőktől. Meglepődve olvastam, hogy ezeknek az embereknek meg van tiltva, hogy barátkozzanak más vallású emberekkel, csupán az övéik közül fogadhatnak el barátokat.
Ők nem hisznek Jézus Krisztusban, lenézik a keresztyéneket.
Mit is lehet erre mondani? Kicsodák ők?
Tudom, nem a név számít, hanem, hogy kiben hiszel? Ez fogja eldönteni a teljes jövődet, itt a földön, és majd odaát!


Isten sok mindent megenged:

„Isten sok mindent megenged az életünkben, olyat is, ami fájdalmas a számunkra. Ez azért van, hogy emlékeztessen, hogy kihez tartozunk!”


Ma is elszomorodok, ha arra az éles vitára gondolok, ami férjem és közöttem zajlott le sok évvel ezelőtt.
Vállalkozóként dolgozott az építőiparban, és egy biztosítási ügynök próbálta rávenni néhány féle biztosításkötésre.
Én határozottan elleneztem a biztosítást, mivel én már mások kárából tanultam. Férjem azonban nem tudott nemet mondani a biztosítónak, és megkötötte vele a szerződést a hátam mögött. Mivel nem is gondoltam, hogy a nagy tiltakozásom ellenére mégis megtette, ezért megnyugodtam.
Egy hajnalban szokatlanul felébredtem, és azt az indíttatást kaptam az Úrtól, hogy menjek a folyosó bejárati ajtajához. Nagyon elcsodálkoztam, hogy hajnal 3 óra körül, miért kell nekem a folyosó ajtajához mennem? Férjem a másik szobában aludt, és én az ágyból felkelve elindultam az ajtó felé. Amint odaértem, megdöbbentem, mert a férjem diplomata táskáját láttam meg, ami éppen az ajtóhoz szorosan volt letéve, szinte leolvasható volt róla, hogy: „Itthon ne maradjon”. Döbbenten álltam a táska előtt, ami hirtelen ellenséggé vált számomra.
Majd megfogtam, és bevittem a szobámba. Kíváncsian nyitottam ki az tetejét, és legfelül ott tündökölt az előző nap megkötött biztosítási szerződés. Akkor hírtelen nem Isten indíttatására tudtam gondolni, hanem nagyon becsapottnak éreztem magam. Bánatomba roskadva sírni kezdtem.
Majd újra lefeküdtem, de nem tudtam aludni. És reggel mikor a férjem felkelt odavittem a táskát és megkérdeztem, hogy miért tette? Heves vita követte, hisz ő nem gondolta, hogy én hamarabb megtalálom az ajtóba, az útba állított táskát, mielőtt ő elmenne.
Ekkor már nem magam sajnáltam, hogy ellenemre is szerződést kötött a biztosítási ügynökkel, hanem egy sokkal fontosabb oldala jött elém a dolognak! Megláttam az Úr gondoskodását, élesen kirajzolódott előttem az Úr indíttatása.
Megértettem, hogy az Úr indított arra, hogy felébredjek, és a helyet is meghatározta, hogy hova kell mennem, annak érdekében, hogy leleplezzem a huncutságot. Dicsőség Néki érte! Lelepleztem.
Este mikor férjem haza jött, szomorúság látszott az arcán. Valószínű, az Úr benne is elvégezte a bűnbánatra való indíttatást. Csendesen annyit mondott, hogy a szerződést felmondta, és nélkülem nem csinál többet ilyet.
Az Úré minden dicsőség!


A napokban az utcán találkoztam egy testvéremmel, akivel sok éve együtt jártunk a gyülekezetbe, de ő végül egy másik Egyházban találta meg az Isten igazságát, ezért ő ott merítkezett be. Szívemben éreztem, hogy beszélgetnem kell vele, ezért köszöntem, és szóltam hozzá néhány kedves szót. Ő megállt, mosolyogva csak néztünk egymásra, és láttam az arcán azt a tisztaságot, amit vágyok látni más testvérem arcán is. Sajnos azonban ez nagyon ritkán fordul elő.
„Tisztaság” Kérdezhetjük, hogy mi jelent ez a szó, ha keresztyénekre mondjuk? Talán én úgy fogalmaznék, hogy egy nyugodt tekintet, őszinte szemek, amik rád, bele a szemedbe képesek nézni. Mikor nincs semmilyen takargatnivaló, és az igazságot sugározza az egész lényed.
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Nem a melegről, nem a politikáról, de még nem is a magas árakról, hanem Isten dolgairól. Kedves testvérem elmondta, hogy ő olyan gyülekezetbe jár, ahol a pásztor, a szolgáló, figyelmezteti a népet az utolsó idők jeleire, a bűnök elhagyására. Ki merik mondani azt, amit ma tudni kell a híveknek, amit ma el kell hagyni a híveknek az üdvösségük érdekében. Ő olyan gyülekezetbe jár, ahol nem a pásztor, hanem Jézus Krisztus az Úr! Ott ahol a kijelentéseket, a próféciát el lehet mondani, és előtte nem kell megbeszélni senkivel, hogy elmondható -e? A Szent Szellem vezeti az Istentiszteleteket, egy olyan testvéren keresztül, aki vezethető a Lélek által. Ott ahol a szemetet nem seprik a szőnyeg alá, hanem felsöprik, felmossák még a helyét is. Ott ahol a világ nem megy be a gyülekezetbe, mert nem azonosulnak vele. Megmondják az igazságot és nem félnek attól, hogy megsértődik testvér, és akkor nem jön többet.
Én csak hallgattam, néztem rá, amit ő észre is vett, és megkérdezte: Hát nem ez a helyes az üdvösségünk érdekében? De igen- válaszoltam, csak ez nagyon kevés gyülekezetben ismerik fel, még vezetők is. „Igen, mert a vezetők között is kevés, akinek élő kapcsolata van az Istennel.”- mondta. Az arca sugárzott mikor beszélt, és láttam viszont neki is jól esett ez a néhány perc beszélgetés velem.
Aztán elköszöntünk, de még sokáig éreztem a testvérem hiányát. Nem akarom bálványozni őt, csupán én is arra vágyok, hogy az Úr által megálmodott gyülekezetbe járjak, ahol Jézus Krisztus az Úr! Ott ahol tisztaság van, ahol működik a Szent Szellem! És kívánom ezt minden testvéremnek!

More Articles ...

  1. Amire Ti megtanítottatok..
  2. Isten akaratának teljesítéséről (idézet a Bibliából)
  3. „Szeretsz-e engem Péter?”
  4. Te vagy a mindenem!
  5. Kié az igaz vallás?
Page 18 of 89