„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40;31)
A „megújulás” témájának kapcsán egy egyszerű személyes történet jutott eszembe. Év elején egyéb ékszerek javítása végett férjem a közeli ékszerboltba ment. Az eladónak megemlítette, hogy majd szeretné a saját jegygyűrűjét políroztatni, mivel az 11 év után kissé vesztett eredeti fényéből, sőt talán ütött-kopott is volt annak ellenére, mennyire óvja a férjem. Az eladó nagyon készséges volt, néhány perc alatt csaknem csodát tett az ékszerrel, és az újra eredeti fényében tündökölt. Férjem este örömmel dicsekedett nekem a ragyogó gyűrűjéről, mely – ahogyan egyöntetűen nyugtáztuk – megújult.
Azt hiszem, újra életre kelt számomra a „megújulás” fogalma. Megújulni annyit jelent, mint visszanyerni azt az eredeti állapotot, amikor egy adott tárgy, vagy éppen személy a legalkalmasabb volt annak a funkciónak a betöltésére, amire az alkotója azt, vagy őt éppen eltervezte. Visszanyerni azt az állapotot, melyben alkotója és a körülvevő emberek gyönyörködni tudtak. Habár a férjem jegygyűrűje kopottan és fénytelenül is szimbolizálta házasságunkat, ám megújult állapotában még figyelemfelkeltőbb, szemet gyönyörködtetőbb volt, és határozottan emlékeztetett arra a fontos napra, amikor először az ujjunkra került. Gyakran mi, Isten alkotásai is megfakultan éljük mindennapjainkat és gyorsan pörögnek az évek a hátunk mögött, nyomot hagyva rajtunk, olykor ütött-kopott állapotba sodorva bennünket. Persze, megfakult mivoltunkban is igyekszünk Isten jó alkotásaként élni, ám életünk talán kevésbé szemet gyönyörködtető, vagy kívánatos, és a megfakult, kiégett állapot bizony nem emlékezteti Isten örömhírére a körülöttünk levő embereket, tehát már nem sikerül betölteni azt az eredeti „funkciót” amire teremtve lettünk. Talán azt gondolhatjuk, bár olyan egyszerű lenne egy embernek is megújulni, mint egy jegygyűrűnek, bár segítene egy néhány perces polírozás…
Kedves Olvasók, olvassuk, csak mit mond erről Isten igéje! Mit tesznek azok, akiknek erejük megújul? Hogyan érhető el az ember számára a „megújulás”? – Még a polírozásnál is egyszerűbb megoldása van erre a mi Istenünknek: egyszerűen csak bíznak az Úrban.
Az Úrban bízni jelenti azt is, hogy emlékeztetem magam az Ő jó ígéreteire, az Ő jelenlétére és mindenkori segítségére az életemben, de mindezeken túl jelenti azt is, hogy annyira mélységesen bízom benne, hogy átadom magam az Ő keze munkájának. Ahogyan a gyűrű a polír során csiszolva lett, vagy éppen apró ütésekkel lett kiegyenlítve az éktelenkedő deformáció, úgy a Mester is dolgozni szeretne az életünkön. Bízva az Úrban, hogy Ő mindenből a javunkat kívánja kihozni, engednünk kell, ahogyan számunkra kellemetlennek tűnő élethelyzetekben csiszolja jellemünket, vagy épp megenged olyan ütéseket, amelyek olykor fájdalmasak, de szükség van rájuk, hogy kiküszöböljék a rajtunk éktelenkedő hibát. Ha sikerül ilyen mértékben bízni az Úrban, és engedni, hogy dolgozzon rajtunk akkor a sok-sok sérelmet, a végtelennek tűnő nehézségeket, melyek a megfakulást hozták számunkra, már csak egy-egy eszköznek látjuk, mely nagyszerű lehetőséget hozott arra, hogy győzedelmeskedjünk felette az Úrral, és fényünk az eredeti mivoltában, az „első szeretet tüzének állapotában” tündököljön.
A „megújulás” azt hozza magával az életünkben, hogy nem tudunk egy helyben maradni, egyszerűen zavar az „állóvíz állapot”. Tapasztalatból mondhatjuk, hogy keresztény életutunk során nem mindig egyforma intenzitással haladunk, hiszen sok hatás ér bennünket és emellett mindennek megvan a maga ideje. Olykor sasként szárnyalunk, olykor lankadatlanul futunk, máskor csak fáradhatatlanul sétálunk, de a lényeg, hogy nem állunk meg, haladunk az Isten által kirendelt utunkon, erre azonban csak a „megújult” ember képes.
Kívánom Nektek azt, hogy vágyjunk visszatérni ahhoz az eredeti állapothoz, melyben leginkább betöltjük az a funkciót, melyre az Istenünk teremtett, vágyjuk a „megújulást”! Ehhez pedig ne felejtsük el, hogy az Úrban való bizalom útja vezet, mely erős hit az Ő szeretetében, és az életünk felett való bölcs munkájában.
írta:  Nagy Róbertné Dózsa Anita
  



-Ki szereti jobban a testvérét? Az, aki a bűn miatt megszólítja, vagy az, aki nem szól, és ezzel átengedi a másik lelkét a sátánnak?
 
-„ legyetek szomjasak az Ő Igéjére!”
 
Az ember sokkal keményebb a megbocsátás terén, mint Isten!
Az ember azt mondja: Isten megbocsáthat, de én soha! Isten viszont azt mondja, hogy amit valaki szívéből megbán, azt maga mögé veti, és többé meg nem emlékezik róla.
Lássunk erre egy példát: Az egyik szolgáló elbukott, és szolgáló társai nagyon megvetették. Nem a segítő kezüket nyújtották felé, hanem teljesen lemondtak róla. Az egyik pásztor azt mondta: „ Soha többé nem szolgálhat a gyülekezetben!”
„Egyetlen közösség sem üti úgy a saját hadseregét, mint a keresztyénség” Pedig azt mondja az Ige: „Vigyázzon aki áll el ne essen!”Miért nézed a testvéred szemében a szálkát, mikor a tiédben gerenda van”
És ha még szabad egy Igét felhozni bizonyítékként: Minden bűn megbocsáttatik, csak egedül a Szent Lélek káromlás nem!
 
Nos, ennek tudatában, bocsássunk meg egymásnak, és ne káromoljuk egymást! Van, aki meg fogja ítélni az embereket cselekedeteik szerint. Ámen
 
 



Szilveszterkor, és az év első napjaiban, mindenki nagy vidáman boldog újesztendőt kíván a másik embernek! Senki nem gondol arra, hogy ezek csak szavak, és nem ettől lesz boldog az új évünk, hanem ettől sokkal mélyebb, fontosabb dolgoktól.
Ha elgondolom, hogy vannak olyan keresztyén emberek, akik saját családjukkal sincsenek jóban évek óta, de hogy miért, azt nehéz lenne megmagyarázni, mert nincs rá megfelelő magyarázat. Legalábbis nem fedi le az igazságot és a szeretetet.
Ma az embereknek nagy önbizalmuk van, és nem akarnak a másik emberre támaszkodni, pláne meg, ha anyagi segítségre nincs szükségük. „Meghidegült a szeretet” Ismerek olyan anyós és meny közötti konfliktust, ami elejétől kezdve fennáll. Miért, mert az anyós valamit mondott, amit nem szabad lett volna. Mit mondott? Tanácsot akart adni valamibe, amit a bölcs menye visszautasított. És megmaradt a gyűlölet.
De nem csak a hagyományos anyós és meny kapcsolatra mutogathatunk, hanem egyéb kapcsolatokra is, amit békességgel nem hoznak helyre. Szomorú, de ez még a keresztyén körökben is megtapasztalható, sőt szolgálnak ilyen bűnökkel, mivel nem az Isten igazságát, hanem a maguk teóriája szerinti igazságot akarják betölteni.
Összegzésképpen: Láthatjuk, hogy megváltozott a világ, benne megváltoztak az emberek. Szeretetlenek, bűnnel terheltek lettek, és eltávolodtak egymástól.
Egy néhány évtizeddel korábban, generációk éltek együtt, az idősek tanácsokkal látták el a fiatalokat. A fiatalok megadták a tiszteletet, az idős embereknek, mindegy, ha anyósról is volt szó. Ilyen időket élünk, ahol nincs semmi tisztelet az idősek iránt, tisztelet a kivételnek.
De nézzük csak, mit mond Jézus erről az időkről: „Gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek, sőt meghasonlást.
Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő a három ellen.
Meghasonlik az atya a fiú ellen, és az anya a leány ellen. Anyós a menye ellen, a menye az anyós ellen.
IDŐK JELEI:
Mondta pedig a sokaságnak is. Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal azt mondjátok: záporeső lesz!
És mikor halljátok fújni a déli szelet, azt mondjátok: Hőség lesz, és úgy lesz.
Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni, erről az időről, mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet mondani?
És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítéltek, hogy mi az igaz?
 
Hogy mi az igazság, erről nem mindenki szeret beszélni, mert talán ütközik a saját teóriájával, és neki akkor nem lesz igaza. Inkább foggal, és körömmel kiáll a maga elve mellett, bármi legyen is a következménye. Olvassuk el a következő Igét, melyben Jézus erről beszél:”Ekkor hozzámenvén Péter, mondta: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátani? Még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is”
Megkaptuk tehát az Úrtól az útmutatást, ami erre az évre is jó szándékú tanácsként szolgál. Legyünk bölcsek, engedékenyek, békességre igyekvők! Mert kaptunk egy ígéretet is az Úrtól: „Ismét mondom néktek, hogy ha ketten egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én Mennyei Atyám”
 
De ha még ez sem győzött meg titeket, a Római levélben ezt írja Pál Apostol: Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességbe éljetek” Róma 12: 18
És végül még egy Igét helyezett a szívemre az Úr:” Ha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert ki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?
Az a parancsolatunk is van Ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”János I. levele 4:20-21




Kedves Testvéreim, és Ismerőseim!
Elrepült megint egy év, és nyomában rögtön itt van a következő. Akár jó, vagy rossz dolgok várnak ránk, az Úrban megkapaszkodva el kell indulnunk, és bízva az Ő végtelen szeretetében, mely átsegít bennünket minden bajban.
Ha most átgondolod, hogy az ó-évben mennyi konfliktus, mennyi bánat ért, mégis azt látod, hogy megtartott az Úr kegyelme. A sebek begyógyultak, és mentél tovább a földi utadon.
Hogy az elkövetkező évben boldogabbak legyünk, azért nekünk is kell érte tennünk! Rengeteg ilyen dolog van, ami meg akarja akadályozni boldogságunkat.
Többek között ilyen egyik pl. Nagyon sokszor okoz konfliktus helyzetet, mikor elvárásaink vannak egymás fele. Szeretnénk, ha a másik elhalmozna szeretetével, figyelmességével, elvárjuk, hogy idejének nagyobb részét velünk töltse. Talán nem önző ember teszi ezt, vagy éppen az, aki unatkozik? Lehet, a másik nehéz fizikai munkát végez, vagy a pénz miatt hajt, ezért ki van merülve, és nem tud az elvárásoknak megfelelni. Viszont akinek észre kellene venni, nem veszi észre.
De feltettük már magunknak a kérdést: „Én olyan vagyok, amilyet a másik elvár tőlem? Nem magunkban kellene ilyenkor a hibát keresni?”
De miért állítunk fel a másikkal szemben elvárásokat, mikor magunk sem teljesítjük annak töredékét sem.
A Bibliában több Ige utal az ilyen helyzetek orvoslására, ezek közül 1-2 Igét megosztok veletek. ”Miért nézed pedig a szálkát, amely a te Atyádfia szemében van, a gerendát, pedig amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott íme, a te szemedben gerenda van” Máté 7:3-4
Nagyon sok igazságot hordoz magában ez az Ige. Ha megszívleljük az Ige üzenetét, ha önkritikát gyakorolunk magunkkal szemben, higgyétek el, nagyobb lesz a nyugalmunk, több megértést tanúsítunk a másikkal szemben, nem lesznek súrlódások. És ami a legfontosabb, nem lesznek elvárások bennünk a másik fél iránt! Hisz ő is egy ember, és ne irányítsuk őt!
És most engedjétek meg, hogy az Úrtól kapott Igét küldjem most felétek a 2019-es évre! Az pedig így hangzik:  „ Amit akartok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták”




BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK, ISTEN GAZDAG  ÁLDÁSÁVAL minden Testvéremnek és a Honlap Olvasóinak!


Egy ember, bűnei miatt bíróság elé került.  Igaz, nem szándékos volt, amit elkövetett, de az akkori törvények alapján, halálra ítélték.
Nagyon el volt keseredve, mert tudta, hogy amit elkövetett jóvá nem teheti, a büntetést meg fogja érte kapni. Szomorúan járt-kelt a cellájában és várta a kivégzés idejét.
A kivégzés előtti napon, megjelent egy küldönc, aki vitt neki egy levelet, és arra kérte, hogy olvassa el, és írja alá. Búsulásában azonban, nem vette át a levelet, hanem visszaküldte.
Másnap a kivégző helyre vezették, és a hóhér azt kérdezte tőle: Tudja e, hogy mit utasított el tegnap? Az elítélt nemet intett a fejével, mire a hóhér azt mondta: „A kegyelmet! Az uraság ugyanis megkegyelmezett, és fel akarta menteni a halálbüntetés alól, de mivel elutasította, ezért a kivégzést végre kell hajtani! „
El lehet képzelni, hogy mit érzett az elítélt abban a pillanatban, amikor meghallotta, hogy rajta múlott az élete! Ha ő akkor elveszi a levelet és aláírja, akkor nem kell meghalnia. De mivel elutasította a kegyelmi levelet, igy a halálbüntetés továbbra is fennáll.
KEDVES MINDENKI! MONDOTT E SZÁMODRA VALAMIT A KEGYELMI LEVÉL? AZ A KEGYELMI LEVÉL, AMIT AZ ELITÉLTNEK KÜLDTEK? AZ A LEVÉL ARRÓL SZÓLT, HOGY ELENGEDIK A HALÁLBÜNTETÉSÉT. DE Ő ÁT SEM VETTE A LEVELET, HANEM VISSZAKÜLDTE A KÜLDÖNCCEL.
AKKOR TUDD MEG, JÉZUS KRISZTUS MINDENKINEK ELKÜLDI A KEGYELMI LEVELET, NEKED ÉS NEKEM! MERT Ő AZÉRT SZÜLETETT A FÖLDRE, HOGY AZ EMBEREKET MEGVÁLTSA A BŰNEI ALÓL.
AZT A LEVELET, HOZZÁD IS ELVITTE A KÜLDÖNC, ÉS MÁSHOZ IS, VOLT, AKI ÁTVETTE ÉS ALÁÍRTA, ÉS NAGYON HÁLÁS ÉRTE, HISZ AZ ÉLETET ÍRTA ALÁ!  MÍG A MÁSIK EMBER NEM VETTE ÁT EZT A KEGYELMI LEVELET, ÉS NEKI A HALÁLBÜNTETÉS MEGMARADT.
Gondold át ebben az Adventi csendben, hogy te elvetted, aláírtad, vagy visszautasítottad azt a levelet? Tudd meg, hogy semmi nincs elkésve, a te kezedben van az életed! Rajtad áll, hogy elfogadod e a kegyelmi levelet?
Karácsonykor az a Jézus született meg, aki felmentette a bűnei alól azokat, akik nem küldték vissza, hanem elolvasták, aláírták a kegyelmi levelet.
Készülj hát szívedben a világ megmentőjének a születésnapjára. Ő hozta számunkra a feloldozást, az életet! Ámen!


Egy fiatalemberről szól a történet, aki soha nem ismerhette meg Istent, Akire pedig mindenkinek szüksége van!
Ez a fiú elvált szülők gyermeke, aki soha nem tudta elfogadni a mostoháját. A fiatalember, züllött szórakozásba kereste a boldogságát, de hiába, nem segített rajta az sem.
Egyszer megismerkedett egy lánnyal, aki a számára mindent jelentett. Azt gondolta, hogy megtalálta a kivezető utat. Boldogsága azonban hamar véget szakadt, ugyanis a lány, akit annyira szeretett, elhagyta őt.
Ekkor már teljeses kilátástalan volt minden a számára, mikor fájdalmában sétálgatott, és arra lett figyelmes, hogy a szemben lévő ház kapuján 15-20 fiatal jött ki, szemük ragyogott a boldogságtól.
„Az Úr áldjon meg! Köszöntek el egymástól. A fiatalember csak állt, és magában ezt gondolta: Igen! Meg van, én is ilyen akarok lenni, úgy akarok élni, mint ezek a hívők!!! Mondogatta magában, új reménnyel a szívében. Amíg így gondolkodott, szétszéledtek a hívők.
Ő eddig azt hitte, hogy a templomokban lehet csak ilyet látni, meg sem gondolta, hogy házaknál is vannak összejövetelek. El is határozta, hogy felkeresi őket.
Nagy békességben sétált a buszhoz, mindig először el szokott menni a 12-es járat, ő nem ezzel akart menni. A busz elindult és egy férfi lélekszakadva szaladt utána, de a sofőr nem állt meg. Ekkor a férfi nagyon csúnyán káromkodott. Hisz ő is szokott, de ez most nagyon rossz volt az ő fülének. Végül egy pillantást vetett a férfira és felismerte benne azt a személyt, aki nemrégen látott a boldog csoporttal kijönni a kapun.
Nem akarta elhinni! „ Az ő öröme is ugyanannyi pillanatnyi fellángolás?  Számukra is néhány délelőtti óra lehet felhőtlen és békés? Semmivel sem gazdagabbak, és boldogabbak, mint mások?”
Ekkor elérkezett a legmélyebb ponthoz. Most, mikor talált egy kapaszkodót, ennek is vége? Búcsúlevelet írt, és öngyilkos lett.
 
DRÁGA TESTVÉREIM! VAJON HÁNY EMBER LELKE NEM MENEKÜL MEG, ÉRTED ÉS ÉRTEM? HÁNY EMBERT MENTHETNÉNK MEG, HA NEM CSAK A GYÜLEKEZETBE ÉREZNÉNK JÓL MAGUNKAT, HANEM A HÉTKÖZNAPOKBAN IS BE TUDNÁNK MUTATNI AZT SZERETETET, BÉKESSÉGET AMIT JÉZUSTÓL KAPTUNK.
TALÁN HAMISAN MUTATJUK BE AZ IGAZ JÉZUST????
 

 


Gyülekezetünkben az egyik testvérnő alkalom után megkérdezte tőlem, hogy van e álmos könyvem? Én nagyon rosszul éreztem az ilyen kérdés után magam, de próbáltam megmagyarázni, hogy az okkult, az a sátán praktikája. Van az álomnak magyarázata, ami megtalálható a Bibliában. Majd tovább folytatta: Azt álmodta már kétszer, hogy valami fekete ló akart bemenni hozzájuk.
 
-Hogy mit jelentenek az álmok: Job 33: 14-17 „ Hiszen szól az Úr Isten egyszer, vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá.
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek.
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől”
-Mit jelent a fekete ló? : Jel. 6:5-6” És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jöjj és lásd! Látom azért, és ímé egy fekete ló, és annak, aki azon űle, egy mérleg vala a kezébe.
És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely azt mondja vala: a búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár, de a bort, és az olajt ne bántsd!”

Várjuk az álom teljes kijelentését az Úrtól!
 
 



Ősz tájékán a gyülekezetekben, Hálaadó ünnepet tartunk, hogy megemlékezzünk Isten jóságáról. Hálát adunk azért a sok jóért, amit egész évben érdemtelenül veszünk el az Úrtól.
Megköszönjük a figyelmeztetéseket, ami mind útjelző a mi számunkra, és elcsodálkozunk Isten végtelen türelmén, amit irántunk tanúsít.
Isten egy jó Isten! Soha nem hagy magunkra, mindenkor az emberek megmentésére törekszik, még akkor is így van, ha mi ezt néha, másképpen látjuk!
Gyakran előfordul, hogy kéréseink nem teljesülnek, és majd később derül ki, hogy Isten azért nem adta meg, mert nem a mi javunkat szolgálta volna. Ilyenkor láthatjuk a mi bölcstelenségünket, az Ő bölcsességével szemben.
 A Hálaadó ünnepek általában nagyon szépek! A gyülekezet minden tagja készül erre a napra, ki süteménnyel, ki verssel, ki énekkel, de a legfontosabb, hogy hálával telt szívet akar mindenki, az Isten elé vinni.
Ez az alkalom, mindenképpen más, mint a többi. Nem csak elmegyünk az Istentiszteletre, hanem, tudatosan Néki akarjuk hálánkat kifejezni.
Az Ünnepi asztal fel van díszítve mindenféle zöldséggel, gyümölccsel, borral, kenyérrel, szimbólumként azon gazdag termésekből, amit az Úr adott ebben az évben.
Jó látni a szeretettől sugárzó mosolyra fakadó arcokat, akik nem parancsra teszik, hanem a Szent Szellem teszi őket ünneplővé!
 
Szép ez a nap! A testvérekkel együtt ünnepelni az Urat, és szívünk megtelve Hálaáldozattal, dicsérjük ŐT!
Elgondolkodtató azonban, hogy évente egyszer kell ezt nékünk gyakorolni? Csak ezen a napon tudjuk, hogy Isten jó, és minden tisztelet néki jár! És mi van az év 364 napján? Akkor lehetünk egymás felé türelmetlenek, akkor nem látjuk Istent jónak?
Jöhetnek a szürke hétköznapok, az unott Istentiszteleti alkalmak?
Sajnos a gyakorlat ezt bizonyítja, hogy az emberek szeretik az ünneplést, mikor felhőtlen minden, mert akkor nem gondolnak a mindennapi küzdelmekre.
Pedig a mindennapi küzdelmekben is ott van az Úr, és az Ő angyalaival harcol értünk. A szellemi hívő ember, jól tudja ezt!
 
Próbáljuk a gondolatainkat átreformálni e témában, és próbáljunk a hétköznapokban, a harcokban, a küzdelmek közepette is látni, hogy nem vagyunk egyedül, mert minden nap velünk van az Úr!
Ő akkor is jó, és értünk megtesz mindent, hogy hűségesek maradhassanak a gyermekei! Ámen

Mióta bekerültek az országba a kínai termékek, azóta nem lehet egy jobb minőségi ruhát vagy cipőt vásárolni. Mindig vártam, hogy talán valamikor felbukkan valaki, és még ha kicsit drágábban is, de minőségi árut kínál, de sajnos ez idáig még nem történt meg. Ezért a kiüresedett ruhatáramat elkezdtem feltölteni. 
Az interneten megláttam egy szép rózsaszín és világoskék pólót, aránylag elfogadható áron és gondoltam, hogy megrendelem. Majd egy szoknyát is felírtam még hozzá, és kezdtem számolgatni mennyi lesz a végösszeg?
Mivel a kocsink javítás és vizsga előtt áll, ezért éppen nem a legalkalmasabb időválasztás volt ez a vásárlás, de arra gondoltam, hogy van egy kis pénzem, amit a férjemtől kaptam, legfeljebb abból kifizetem.
Aztán eltelt egy nap, nem szóltam semmit. Másnap a férjem a nappaliban üldögélt, én megálltam előtte és azt mondtam: „Be kell vallanom valamit". – csend volt. Csináltam valamit, amit nem kellett volna. - szólaltam meg ismét.
Te nem csinálsz olyat, amit nem lehetne. – válaszolta nyugodtan. De igen, most megcsináltam olyat, amit nem szabad lett volna! - erősködtem. Vettem magamnak két pólót, és egy szoknyát! – Na végre, hogy vettél magadnak valamit, éppen ideje volt már! – fejtette ki a véleményét. Megnyugtatott a válasza.
Éppen meg akartam köszönni a hozzáállását, amikor a telefonomon üzenet érkezett.
Megnéztem, és a rendelésem érkezéséről értesítettek.
Ekkor nagyon hálás voltam az Úrnak, hogy indított az őszinteségre. Fontos volt számomra, hogy ne okozzak csalódást a férjemnek azzal, hogy eltitkolok bármit is előle.


Gyermekkorom óta nem értettem, hogy miért van egy évben egyszer „halottak napja?” Miért kell róluk megemlékezni egy évben csak egyszer, és a többi 364 nap pedig nem is kell rájuk gondolni?  Ezt ma sem tudom!
Azt viszont tudom, hogy édesanyám 17 éve meghalt, és gyakran gondolok rá, halottak napja nélkül is. Hálás vagyok néki, hogy életet adott, hogy felnevelt, hogy a jóra tanított engem! Hálás vagyok néki, hogy nem hátrált meg a betegség, szegénység, a boldogtalansága idején sem, hanem, mintha semmi sem történt volna, ő vigasztalt, nevetett, mesélt nekünk. Láttam, mikor hulltak a könnyei, de vitte, egyedül hordozta a terheit! Szelíd, törékeny asszony volt, aki csak adott, soha nem kért! Gyakran eszembe jut, hogy sokszor két megpakolt kosárral a karján hozta a befőtteket, sült tésztát és egyebeket. Mikor elvettem a nehéz kosarakat, megkérdeztem tőle, hogyan bírtad elhozni?Ő csak mosolygott, és boldogan nézte, ahogy ettük a gyerekekkel az általa elkészített kelt tésztát, fánkot.
Hova is mehettem volna, mikor szükségem volt egy kis anyagi segítségre, mint ő hozzá! Kihez mehettem volna, amikor a gyermekeimet vittem el, hogy vigyázzon rájuk. Emlékszek egy alkalomkor meglátogattam, és az ajtón belépve kerestem őt mindenütt, de nem találtam a lakásban..(Olyan végtelenül rossz volt! Aztán arra az időszakra gondoltam, amikor eljön majd, hogy hiába megyek, már nem találom őt. Üres lesz a ház!) Szemembe könny szökött.
Aztán kijöttem, és elindultam a kert felé, mikor megpillantottam, hogy lenn kapált, gyorsan kiáltottam:” Anyu!” Megállt, hátra nézett és elindult felém. "Szia Mama" - mondtam újra, amikor odaértem. (Jó volt, hogy még ott volt!) Mosolygott, mint mindig. Aztán belenyúlt a zsebébe kivett valamit és elkezdte enni. Mit eszel mama? - kérdeztem. A kezében lévő kis száraz kenyeret felém mutatta. De hát, nincs más, amit ehetnél? - kérdeztem. - De van, csak én ezt szeretem ropogtatni. Átkaroltam és jöttünk fel az udvarra. 
Számtalan ilyen történetet írhatnék le! Számtalan jóságára emlékezhetek, amit nem lehet elfelejteni! Az hogy: ”ANYU” egy páratlan felbecsülhetetlen értékkel bíró szó!  Míg valaki gyermek csak azt tudja, hogy az egy varázs szó : Csak hívni kell, és jön ! Csak kérni kell, és ad! Csak sírni kell, és megvigasztal! De amikor, hiába hívja: nem jön, nem ad, és nem vigasztal már! Mikor már az ANYU nincs, kimondhatatlan nagy veszteség! Én így közel 70 évesen is ezt mondhatom!
Ilyenkor szakad ránk, amit soha nem hozhatunk helyre: Az elmaradt bocsánatkérések, az elmaradt látogatások, a kis meglepetések, ajándékok, szeretet, mosoly, egy ölelés, egy mamusz, amit meg akartam venni néki! Vajon tudta ő, hogy én szeretem?

Ez csak egy szelet az emlékezéseimből, ami által könnyek árasztják el most az arcomat. Lehet ezt meghatározni, hogy az év melyik napján történjen meg? Mert az emlékeink bennünk vannak, és bármely pillanatban a gondolataink által újra élnek!
Az én halottaim napja akkor van, amikor eszembe jutnak, és gondolataimban felidézem az eseményeket. És ez nem csak egy évben egyszer!


More Articles ...

  1. Miért halt meg?
  2. Megtérők imája
  3. Benne vagy az Élet könyvében?
  4. Üldöztetések az Ő Nevéért?
  5. Te hiszel Istenben?
Page 13 of 89