Boldog ember az, aki részesedhet az Úr Jézus szövetségének jegyeiben. A bor, Jézus vérét, a kenyér Jézus Krisztus testét jelképezi.
Ez egy szent esemény, ami történik azokban a percekben, amikor magunkhoz vesszük a jegyeket. Óriási kegyelem, hogy Jézus újra és újra megköti a szövetséget azokkal, akik hűséges tanítványai, akik vágynak az Ő közelségére és követik Őt.
Volt módom, igazán szent alkalmakon részt venni, ahol a szolgáló Jézus vérére, és a testére helyezte a hangsúlyt. A vér, ami értünk folyt ki, az védelmet nyújt az ember számára ma is, és a test, ami elszenvedte a sok bántalmazást, végül megöletett. A szolgáló idevonatkozó néhány soros verset olvasott fel, és hagyott egy kevés időt a bűnrendezésre. Mindenki tudta a komolyságát, és felelősségét annak, hogy az Úr teste csak úgy van megbecsülve, ha a bűn le van téve a kereszt lábához! Boldogság és öröm volt mindenkinek az arcán, mert Jézustól azt a megtiszteltetést kapta, hogy részese lehetett, a megújulásban a jegyek által. A Szent Szellem tüze szinte ott volt az imateremben. Nem képmutatás volt a köszöntés csókja a testvérek között. Tisztán, boldogan távoztak, és alig várták, hogy ismét részesei lehessenek a szövetségnek.
Ahogy közeledünk Jézus Krisztus visszajöveteléhez, nagyon is érezhető: „A szeretet meghidegül……..”-ahogy az Ige mondja.
Az alkalmak már nem tüzesek, és Jézus Krisztus szomorúan nézi, hogy ma is ugyan azt a jegyeket ajánlja fel, és nem boldogan veszik magukhoz a hívők. Pedig a véráldozat ugyan az, és a kifolyt vér, ma is ugyan olyan értékű, és mégis szomorúbbak a testvérek! Talán azért, mert a Szent Szellem helyett a sátán van jelen? A vádló! Aki minden testvéremet olyan bűnösnek kiált ki, hogy szegény azt sem tudja, hogy merjen e venni Úrvacsorát? Jézus kegyelemből adja, hogy megújuljunk, hogy megerősödjünk általa, a másik oldalról történik a vádlás. Mindez szomorúságot vált a testvérekben. Pedig az Ige azt mondja: „Mert ha magatokat ítélnétek meg, nem ítéltetnétek meg..”mindenkinek saját magának kellene rendezni az Úrral az eltévedt lépéseket. Csak a sátán a vádló!
Természetesen ezek az alkalmak is emlékezetesek lesznek, a testvérek számára, de ellenkezően, mert ezek fájdalmakat hordoznak.
Nem Jézus véráldozatának üzenete hangzik el a testvérek felé, hanem a vélt bűnök kiemelése. Nem a véren, a kegyelmen, az Örök élet szerzésen, van a hangsúly. Több idő van fordítva a bűnre, mint Jézus megváltására!
A napokban boldogan mesélte a testvérem, hogy Úrvacsorát vett, és ez a számára emlékezetes marad. Nem csak azért, mert megtisztult a jegyek által, és közelebb került az Úrhoz, hanem a szolgáló, aki feladta a jegyeket, az egy alázatos, ember volt. Igazán Krisztus tanítványa. Nem a bűnökre tett nagy hangsúlyt, hanem a vérre, ami védelmet nyújt számunkra. Elmesélte egy Bibliai történetet, amikor a kapufélfákat vérrel festették be, és ez védelmet nyújtott, halál angyalával szemben. És legyen ez a vér(bor) most mindenkinek a védelmére! –mondta.
Tehát nem a bűnös emberre, hanem a jegyeknek a fontosságára tette a hangsúlyt. Testvérem boldogan mesélte, és azt hiszem a szívében ez meg is maradt.
Szomorú levonatkoztatás az a tény, hogy Jézus Krisztus kereszthalála sokak számára nem azt jelenti, mint amit kellene. Az Úr azt mondja: „én nem vádolok senkit” lám nem így az ember.
Jézus tanítványai, nem tekintenek csak az Úrra! Az Úr értünk tett váltságművére!  Az Úrvacsorai jegyek pedig a szívükben megújulást, megtisztulást, védelmet jelentenek. Kívánom, hogy legyen ez így minden keresztyén testvérem szívében! És mennél többen vegyünk részt olyan Úrvacsorai alkalmakon, ahol nem mi, hanem Jézus váltságműve legyen kiemelve. Az Ő vérének oltalma tudatosuljon mindenkiben!
 


Az agyunkban megszámlálhatatlan tár hely van, amibe a történéseket, híreket, stb. tudunk rögzíteni. De nem mindegy mivel van tele!
Keresztyénként megfigyeltem, hogy vannak emberek, akik rendkívül sok felesleges dolgot tárolnak a fejükben, amire semmi szükségük sincsen. Mindenben benne vannak, nagyrészt okoskodnak, vagy részletes aprólékos formában mondanak el néhány perces eseményt. Örülnek, ha valakivel szóban állhatnak, hogy mennél jobban kitöltsék az idejüket, vagy hogy éppen szerepelhessenek. Számomra rendkívül idegesítő, és megterhelő, ha minden agysejtemet agyon akarom terhelni. Talán elővigyázatosságból, de vigyázok, hogy legyen üres tárhelyem.
Azt gondolom, hogy egy keresztyén ember, bölcsességet kapott az Úrtól, ami által tudja, hogy mit, és mennyit tároljon a fejében.
Elgondolom, milyen sok zavar lehet, ha a pletykától, a hírekig, a szakmai okoskodásokig, a napra kész hírekig, mindent bele raknánk, és csak ezután jönne, az Úr üzenetei, Igehelyek, Igehirdetés üzenete stb. Kell -e egy hívő embernek naprakészen lenni a politikában, a piaci árakban, a világi eseményekben? Mit gondoltok, jó az ha, minden zöldséget belerakunk a fontos helyekre??? Mig fiatal az ember, talán többre képes, de mikor öregszik, azt gondolom, hogy a legfontosabb azok az anyagoknak a begyűjtése, és megörökítése, amiből majd később is élne! Természetesen a minden napi életünkben előforduló dolgokat igen nagyon fontos helyre kell betárolni, de mindig vigyáznunk kell arra, hogy maradjon bőven hely üresen!!! Az üres fecsegés kifáraszt, betölti a helyet, és ha éppen akkor szól az Úr hozzám, hogyan rögzítem, ha minden helyet tele raktam, olyan eseménnyel, ami kár és szemét!
Emlékszem, egyszer egy olyan hírt hallottam, amit nem tudtam miben tároljak? Olyan érzelmi hatással volt rám, hogy nem tudtam beletenni semmibe! Ott maradt kívül, lebegett előttem, tudtam, hogy ennek nincs helye az én agyamban! Akkor úgy éreztem összeomlok. Azt hittem a szívem megreped! És ekkor az Úr kezét éreztem a szívem körül, Ő fogta, hogy a szívemnek ne legyen nagyobb fájdalma. Azóta sokszor megköszöntem az Úrnak, hogy akkor, és ott volt, mikor szükségem volt rá.
Isten egy csodálatos tároló helyet készített a körülöttünk történő dolgok befogadására, tárolására. Ez a mi agyunk. De adott bölcsességet is, hogy mi az, amit el kell tárolni, vagy van, amit el kell felejteni!
Legyen ez a tároló hely, minden keresztyén számára féltett Kincs! Ne a rossz emlékeket, a fájdalmakat, a gonosz dolgokat tároljuk benne, hanem a megbocsátást, a szeretet, egy szép történetet az Úrról, egy ölelést a másik testvér felé stb.
Isten az embert „igen jó”-nak teremtette (I Mózes 1:31) mindent apró gondoskodással, bölcs tudással szerkesztette egybe. Vigyázzunk a testünkre, hisz az nem a mienk, mert mi is az Úréi vagyunk! Testünk a Szent Lélek temploma, ezért hát érték kincs vagyunk számára!
A bölcsen megalkotott adattárban pedig bölcs megítéléssel csak olyan dolgokat tároljunk, ami Isten tetszésére vannak!
 



Virágküldő szolgálat
 

Amália nénit a lánya Öregek Otthonába helyezte el, mivel munkája mellett nem tudta őt gondozni. Minden  Anyák napján, mikor a néni felébredt, az ápolók egy gyönyörű rózsacsokrot adtak át neki, és mivel sajnálták, hogy soha sem látogatta meg a lánya, ezt mondták: „ Ezt a gyönyörű virágcsokrot a lánya küldte Anyák napja alakalmából, csak mivel még aludni tetszett, ezért nem akarta felébreszteni” És ez a kegyes hazugság hangzott el minden évben. A néni mosolyogva vázába tette a virágot, és boldogan mutogatta napközben is a többieknek, akik legtöbbször irigykedve nézték.
Az évek követték egymást, és Amália néni alig várta újra és újra az ünnepet, hogy a lányát végre láthassa. Mindig abban reménykedett, hogy talán egyszer olyankor fog eljönni a lánya, mikor ő ébren lesz, és akkor megköszöni néki a sok csokor virágot.
Mikor elérkezett ismét május első vasárnapja, Amália néni szinte egész éjjel fent volt, mert félt, hogy elalszik, és nem találkozik a lányával. Ám hajnal felé leragadtak a szemei és kissé elbóbiskolt. Reggel mikor felébredt látta, hogy világos van, ezért elszomorodott, mert azt gondolta megint elszalasztotta a találkozást. Köntösét magára vette és kiment a társalgóba, ahol az egyik gondozónő már hozta és átnyújtotta a szép rózsacsokrot, a megszokott szöveggel.
Amália néni kicsit bánkódva átvette a csokrot és indult, hogy a vázába teszi. Néhány pillanat múlva megcsörrent a telefon, és a lánya kereste.  Boldogan vette fel a telefont, mert ilyen nem szokott előfordulni, és gondolta most beéri ezzel is, vagy éppen azért szól a lánya, hogy később fogja meglátogatni. Amint a füléhez vette a kagylót rögtön érezte, hogy másról van szó, mint amit ő remélt. A lány köszönés után azt mondta: „ Ma nagyon mérges vagyok, mert megszűnt a régi virágküldő szolgálat, akivel évek óta küldtem az Anyák napi csokrokat, és most nem tudom, hogy az újjal hogy vagy megelégedve? Szép a csokor? Amália néni keze reszketni kezdett a telefonon, és csak annyit mondott:”Igen szép, köszönöm!” Csendben letette a telefont, és kezében a virággal elindult a váza helyett, a szemetesvödör felé. Könnyeivel küszködött, és visszament a szobájába, ahol lefeküdt, hogy kipihenje lelki fájdalmait.
Most tudta meg, hogy a lánya soha nem járt bent nála, hanem a virágküldő szolgálatra bízta ezt a feladatot. Soha nem volt rá ideje egyetlen napon sem, annyi év alatt.
Amália néni egész nap a szobájába feküdt az ágyon. Most sorstársai sem irigykedtek rá, hanem szíve fájdalmában osztoztak vele. És mindegyik öregnek az járt a fejében: „Szeretet vagy ajándék? Ő vajon melyiket választaná, mivel együtt a kettő itt az Otthonlakóknak nem jár!



Krisztus születése után 33-ban, három embert feszítettek keresztre, Jeruzsálem külső falainál. Ez az esemény megváltoztatta a világtörténelem folyamatát. A római ítéletvégrehajtók, az elítéltek kezét, és lábát átlyukasztották, és hagyták őket meghalni. A keresztre feszítés gyötrelmes kivégzés volt. Az elítélteket bőrből készült szöggel kivert szíjjal kötözték a fára. Az áldozat napokig élt gyötrő fájdalmában, halálát általában fulladás okozta.

Egy öreg Bibliában érdekes szövegre bukkantam, Jézus halálát leíró bibliai szakasz mellett. (LK: 23: 32-43) amit valaki odaírt. Egyik ember bűnös volt, a bűneiben halt meg. A másik ember bűnös volt, de bűn nélkül halt meg. A harmadik ember nem volt bűnös, de a bűn miatt halt meg. Kik voltak ezek?
Aki bűnös volt, az a bűnbe halt meg: Az egyik gonosztevő, az ország törvényei szerint méltó büntetést kapott. Valószínű dühös volt saját magára, mert hagyta magát tetten érni.
Dühös volt a bíróra, aki elítélte, és dühös volt mindazokra, akik cserbe hagyták.
Sőt különösen dühös volt erre a Jézus nevű emberre, aki mellette ártatlanul függött a kereszten.
Nem volt nehéz olyan valakire haragudni, aki kijelentette, hogy ő a világ világossága és reménysége, és most ugyan úgy függött a fán megfeszítve, mint egy közönséges bűnöző.
Ez a lator káromolta Jézust, hogy képtelen önmagán, és bárki máson segíteni. (LK:23: 39) Ez a gonosztevő, az önmagában hordott, és megtartott bűneivel halt meg.
Aki bűnös volt, de bűn nélkül halt meg: A másik gonosztevő, aki szintén ezen a napon halt meg, először csatlakozott azokhoz, akik kigúnyolták az Úr Jézust. Egy ideig ő is azzal gúnyolta, hogy ha ő megígért Messiás, akkor mentse meg magát. (Mt. 37: 44)
De amint besötétedett, ennek a gonosztevőnek szívében változás történt. Odaszólt a társához, és azt mondta: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyan az az ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó a büntetését kapjuk, de Ő semmi rosszat nem követett el" Majd így szólt: " Jézus emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a királyságodba,"Erre ő igy felelt: "Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. (LK: 23:40-43)
Ez a néhány szó a legfontosabb kijelentése az Újszövetségnek. Bűnbocsánatot, örökéletet mindenki számára adott, aki hisz az Úr Jézusban. Sem több, sem kevesebb nem szükséges az Üdvösséghez. Egyedül a Krisztusba vetett hit jelenti az örökéletet.
Ennek a gonosztevőnek nem volt ideje rendezni a múltban elkövetett bűneit, de hitt az Úr Jézusban. Ez az út jelentette számára az örökéletet. (Ján. 3: 16-18)
A hit legegyszerűbb kijelentésére válaszolt az Úr Jézus, a bűn bocsánatáról biztosította a gonosztevőt.
Bár ez az elítélt a bűne miatt halt meg, de bűn nélkül.
A Mennyek Bírája levette vétkeit a válláról, és helyette a bűnök hordozójára tette.
Aki nem volt bűnös, de bűn miatt halt meg: Az Úr Jézus volt az, aki azon a napon magára vállalta a világ bűneit. Meghalt a világ bűneinek terhével, de nem volt benne semmi bűn.
Három nappal később feltámadt a halálból, és megmutatta, hogy tragikus halála nem volt tévedés. A sebhelyekkel testén a feltámadt Jézus bebizonyította, tanítványinak, és azóta millióknak, hogy vállalta Isten ítéleté, legyőzte a halált.
Ami csodálatos, hogy ez a mi történetünk is. Mert Ő volt helyettünk, és miattunk, bűneink hordozója.
Ott voltunk mindannyian és vagy az első vagy a második gonosztevőhöz hasonlóan felelni fogunk a tetteinkért.
Nem a szavak tesznek különbséget, hanem a hit! Ha nincs hited, de akarod, hogy legyen, kérd Isten, ad. Ha nehéz ezt tenned, kiálts így: Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!” (Márk 9:24)

Írta: Martin Rindler


Sokan azt gondolják, hogy mosolyt fakasztó ez a valóságos helyzet, de szerintem egyáltalán nem az, sőt szomorú!
Az utóbbi időben egyre több hírt hallani arról, hogy a férj, nem adja oda a fizetését a feleségének, és ez már megszokottá vált közöttük. Talán régimódinak könyvelik el azt a párt, aki a régi erkölcsöknek, elvárásoknak megfelel. Volt egy-két durva megnyilvánulás is férjek részéről:„Minek adjam oda a fizetésemet, azért, hogy az asszony elköltse?”
Hű, kemény megfogalmazás ez, pláne meg, ha gyerekek is vannak a családban!
Nem kell ahhoz régimódinak lenni, csak egy komoly házastársi, vagy párkapcsolatban kell élni, ahhoz, hogy a férfiak felfogják azt, hogy ha családfőnek érzik magukat, akkor gondoskodni kell a családról! Nem régimódiságnak a jele az, ha odameri adni a fizetését a párjának, mert megbízik benne, hogy a másik odateszi, ahova az szükséges.
Néha azzal védekeznek az olyan férfiak, akik saját maguknak rakják el a pénzüket, hogy a nő dohányzik, fodrászhoz, kozmetikushoz jár, kozmetikumokat, ruhákat vásárol magának, de a számla nincs befizetve.
Igen, természetesen meg lehet vizsgálni, és kiszűrni a durva helyzeteket, mert sajnos vannak ilyenek is, de legtöbb része nem ebből adódik. Sajnos a mai világban, nincs megbecsülve a nő, sokszor még keresztyén családokban sem, pedig a Bibliában van útmutatás arról, hogyan szeresse a férfi a nőt. Ha tovább vizsgálódunk, ma nem lesz öngyilkos senki a másikért, mert könnyen lecseréli, aztán van mosógép, gyorséttermek, okostelefon, amin elszórakozik a kedves férj, anélkül, hogy zavarná a felesége.
Mennyire megkönnyebbülten érzi magát az ilyen férfi, hogy sikerül megmagyarázni döntésének okát, csupán nem gondol egy valamire: arra, hogy a pénz nem minden, bármikor kerülhet olyan helyzetbe, amikor jól esne egy néhány vigasztaló szó, egy pohár víz, amit odanyújtana a másik. Vannak szociális munkások igaz, de azok nem ezt a célt szolgálják.
Nos, ha átgondoljuk, nem is olyan nehéz lenne családfenntartónak lenni úgy, hisz mellette a feleség is dolgozik, neveli a gyermeküket, főz, mos, takarít, bevásárol, intézi az ügyes-bajos dolgokat, és mikor? Munka közben, munka után, hétvégén, és mindig! És hallottátok e még a nő részéről: Nem adom oda a fizetésemet, mert a férjem megissza, elcigarettázza, megeszi, sokat elhord a tarisznyába, felelőtlenül költekezik, a kocsijára költi a sok pénzt!
Kedves férfiak, gondolkodjatok el egy kicsit a ti kötelességetek felől! Isten Ádám mellé teremtette Évát, hogy kiegészítsék egymást, és ez ma sincs másként! Több tisztelet jár a nőknek régen és most is!
„Újratervezés” ha egy GPS tud újra tervezni, akkor ti is tudtok!
 


A napokban találkoztam egy keresztyén ismerősömmel, akiről tudtam, hogy családjával együtt vasárnaponként Istentiszteletre mentek. Üdvözöltük egymást, érdeklődtem a család felől, és tudakoltam, hogy járnak e még gyülekezetbe.
A válasza nagyon határozott, egyértelmű, és megrendítő volt.
A kedves ismerősöm ekképpen válaszolt: Nem! Nem érünk rá. Szoktunk imádkozni otthon, én is, de nem megyünk gyülekezetbe. Minek egy épületbe menni? - motyogta magába a saját szemléletét.
Kicsit mellbevágott a véleménye, de ilyen magabiztos válasz után, nem volt bátorságom vitába szállni vele, csupán halkan megjegyeztem: De, az úrvacsora..
És hirtelen elköszönt tőlem.
 
Tudom, hogy nem a gyülekezetek üdvözítenek, hanem Jézus Krisztus.  Azonban ne felejtsük el, hogy az Úrral való élő kapcsolat által juthatunk el odáig, hogy az örökélet útján tudhassuk magunkat.
Ez magán úton nem megy, mindenképpen szükség van gyülekezetre, de olyan gyülekezetet keressünk, aminek a Biblián alapul a hittana és hitgyakorlása.
Mert, aki Krisztus ismerete nélkül ismeri és használja a Bibliát, az bebizonyítja saját teológiáját. Csak éppen a lényeg hiányzik belőle, az Úr Jézus!
Ezzel szeretnék rámutatni ara, hogy az otthon olvasott Biblia, és imádkozás sokszor kevés ahhoz, hogy olyan keresztyénné váljunk, akiben boldogan gyönyörködik az Úr.
Eljön majd az idő, mikor a kedves ismerősöm rádöbben arra, hogy az „időhiány „ nem lesz elég magyarázat arra, hogy miért is nem járnak a gyülekezetbe.
Mint említettem, szükség van egy gyülekezetre, egy közösségre ahol megtanulunk alázatossá válni, testvéri szeretetben élni, közösen úrvacsorázunk, és tesszük azokat a keresztyén jó cselekedeteket, amit elvár tőlünk az Úr. Olyan szolgálók által hallunk Igehirdetéseket, tanításokat, akiket az Úr kent fel az üzenetek átadására.
Tudom, hogy ma is van leodiceai állapot a keresztyénségben. Krisztus az ajtón kívül került. Jel 3:20 „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem”
Helyette a teológia, az érzelmi felfokozó dicséretek, mindenféle emberileg szervezett programok és ünnepek vannak bent. Nem a kereszt tudománya, mert az nehéz.
Persze vannak ilyen gyülekezetek is, de legtöbbjük azonban vágyik a szentségre, és akarják cselekedni az Úr akaratát.
 
Kedves Ismerőseim, és Testvéreim az Úrban! Isten 6 nap alatt teremtette a világot, a 7. nap megpihent. A 7. nap az Úr napja, tegyük szabadokká ezen a napon magunkat, és keressük az Isten közelségét, míg nem késő.
„Keressétek az Urat míg megtalálható”
 


Vannak élethelyzetek, amikor olyan mélyen érint bennünket egy megtörtént dolog, hogy változást okoz az érzésvilágunkban. Például egy szülő, gyermek, egy jó barát, egy kedvenc állatunk elvesztése, mindenképpen nyomot hagy bennünk.
Van, aki olyankor érti, meg hogy ő csak egy ember, és fölötte van a Mindenható Isten, amikor igazán össze van törve. Akkor tud lekuporodni az Úr lábaihoz, akkor tudja megüresíteni magát, akkor érzi milyen jelentéktelen, cselekvésre képtelen, hatalom nélküli itt a földön. Annak ellenére, hogy szabad akarattal rendelkezünk, még sem tud mindent megvalósítani, amit akar, mert arra csak egyedül a Jó Isten képes.
Hiába van tehát a pénz, vagyon, magas posztok, de rájövünk, hogy be vannak határolva a mi lehetőségeink, és Isten nélkül semmik vagyunk!
Amikor megállunk a betegünk ágya mellett, és végérvényesen rájövünk, hogy mi nem tudunk rajta segíteni, és el kell engedni, bárhogyan is szeretjük őt. Szívünket markolássza a tudat, hogy elveszítjük, és egyre kisebbnek érezzük magunkat. Végül összeroskadunk, és belátjuk, hogy a Teremtő Isten csak az egyetlen Úr, Aki képes mindent megváltoztatni, újjá tenni!
Amikor távol vagyunk Istentől, magaslóról beszélünk a másikkal, de a másik percben, mikor a baj bekövetkezik, mégis semmivé válunk, ellehetetlenedünk, amikor nincs egy segítő kéz, ami felsegítene bennünket, akkor igazán belátjuk: JÉZUS, SEMMIK VAGYUNK NÉLKÜLED!
Ez így jó, így természetes, megalázkodni az Úr előtt, és várni, hogy nyújtsa a segítő kezét!
De sajnos mégis vannak olyan élethelyzetek, amik hívőben, vagy Istennélküli emberekben, lázadást váltanak ki. Az e fajta emberek büszkék, és az Isten figyelmeztetése még inkább lázadást, ellenszenvet vált ki bennük. Az ilyen hívők, nem figyelmeztetésnek veszik, és tanulnak belőle, hanem néha még a hitüket is elveszítik. A hitetlen emberek pedig, még távolabb kerülnek Istentől, miközben szitkozódnak.
Azonban, bármiféle élethelyzet van, lássuk be, hogy a Teremtő Isten az egyetlen, Akinek hatalma van felettünk, és az Ő akarata érvényesül mindenkor! Lássuk be, ha nem vagyunk a védelme alatt, akkor a sátán prédája vagyunk! Akkor pedig nincs erőnk Isten nélkül, magunkat megvédeni.
És most megkérdezem: Voltál e már olyan élethelyzetben, amikor érezted, hogy képtelen vagy magadat, vagy egy kedves családtagodat megmenteni a betegségtől, haláltól, anyagi csődtől, veréstől stb? Ilyenkor mire gondoltál? Ilyenkor is érezted, hogy stabil vagy Isten nélkül is?
Tudd meg, és jegyezd meg, be vannak határolva a mi lehetőségeink, mert mi csak teremtett lények vagyunk, és nem az Élő ISTEN, akinek hatalma van minden felett. Nem a Biztosítónál kell megkötni az életbiztosításodat, hanem a Jó Istennél! Ámen


Ádám= Földet jelent
Éva= Minden népnek anyja
Jézus= Róla szól a keresztyénség
Igazságos és szabadító.
Jézus a felkent
Jézus a messiás! Krisztus a felkent!
Ő az Alfa + Omega
Jézus Isten báránya
Békesség fejedelme
Főpap, Főpásztor
Fundamentum (Alap)
Júdabeli Oroszlán
Szőlőtő, Orvos,
Örökkévalóság Atyja.
Jézus neve mindeneket átfog.
Jézus nevében hatalom van, tekintély.
Jézus engedelmes volt, ezért az Atya felmagasztalta.
A szellemvilágban óriási hatalma van.
Jézus nevében az ördögnek el kell futni.
Jézus neve által van üdvösségünk.
Nincs más név, csak Jézus neve.
Fontos Krisztus tekintélye alá kerülni.
Ez a hatalom, Jézus nevében működik.
Fizikai harcot, szellemi harccal meg lehet nyerni.
Jézus nevében kimondott ima meghallgattatik.
Jézus nevével élni kell, nem visszaélni!
Jézus neve egy kulcs Isten országához.
Vannak emberek, akik saját karrierjüket többre veszik, mint saját megváltjukat.
Senki nem mondhatja Jézust Úrnak, csakis a Szent Szellem által.
Ha az Úr bíz meg egy embert a szolgálatra, akkor ad is erőt hozzá! Ha nincs erő a szolgálathoz, akkor emberi erőlködés csak, és nem az Úrtól van az!
Ennek a névnek működni kell. Ha nem működik valakinél, akkor nem a névvel van baj, hanem a személy hitével.
Jézus nevében tekintély, hatalom van, de hogy ki használja nem mindegy.
Jézus nevét hiába fel ne vedd, az Ő neve nem fog csorbát szenvedni, de nem fog működni.
Ha másra használom, mint amire kell, a mi szánkban csorbul meg.
A kenet, Jézus nélkül nem működik!
Nálam, nélkül semmit sem tudtok cselekedni.
Mindig tudjuk, hogy miért mondjuk ki a nevét!
Jézus szellemi tekintély, éppen ezért csak akkor használjuk, amikor kell! Ne használjuk töltelékszónak!
Jézus neve+ kenet+ Hit = Igazi kincs a kezünkben.
 
Jegyzet: Kiss Attila szolgálatából
 
 
 
 



Sokan nem hisznek Jézusban: Nem hiszik el, hogy Ő az Isten fia, nem hiszik el, hogy a földön járt, azt meg pláne nem, hogy Ő a Megváltó, Aki átvállalta minden bűnét az embernek.
Amikor a földön járt Urunk, nagyon sok ellensége volt, mert nem hittek benne. Csodáit megkérdőjelezték az írástudók, farizeusok, és még a gyilkos Barabás helyett is őt kívánta halálba a tömeg.
De, és ennél a de- szócskánál álljunk meg egy kicsit! Gondoltatok e már arra, hogy soha senki nem született meg erre a földre, akinek a születése oly annyira emlékezetes lett volna, mint Jézusé! Ugyanis Jézus Krisztus születése napjától kezdődik az időszámításunk! Jézus Születésétől számolják az időt!! A történészek azt mondják: Időszámításunk előtt vagy időszámításunk utáni időszak.
Mondjál egyetlen embert, akinek a születési dátumához kötik az időszámítást! Mondjál egyetlen embert, aki meg tudja mind ezt cáfolni! Ha pedig megcáfolni nem lehet, akkor ez igaz!
És igaz minden, amit a Bibliában olvasunk Róla, mert Jézus Krisztus a világ Megváltója! Bűneink átvállalója!
JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSÉTŐL SZÁMÍTJÁK AZ IDŐT, TEHÁT ETTŐL A NAPTÓL KEZDŐDIK AZ IDŐSZÁMÍTÁSUNK! 
Ugye, nem kellett meggyőzni titeket kedves olvasó, hisz ezt ti is tudtátok. Akár van hited, akár nincs, de nem tudod megcáfolni mind ezt! Ámen



Miután a gyakorlatban is megtapasztaltam az emberi irigységet, ezért úgy gondoltam, hogy foglalkozni kellene véle, hogy az, akinek ilyen emberi tulajdonsága van, az magára ismerjen, és talán változtatni próbáljon rajta. Ugyanis, ez nagyon csúnya emberi természet!!!
Nos, mint említettem, az emberek egymás iránt irigyek. Nekem azért volt nehéz megérteni a szó jelentését, mert nem ismertem milyen az, ezért nem is foglalkoztam véle. Azonban, mivel az utóbbi időben bőven megtapasztaltam, ezért most már nem csak sejtem, hanem felismerem, sőt, saját bőrömön is megtapasztaltam, annak a negatív kihatását.

Mint tudjuk, az embereket nagyon sok formában tudnánk jellemezni, magas, alacsony, vékony, kövér, gazdag, szegény, van e diplomája vagy nincs, milyen tanuló az iskolába, szép e vagy csúnya? Röviden, külsejük, anyagi javaik, stb. alapján.
Nos ezek, és a többi, amit még fel sem soroltam, nézetkülönbséget hoznak létre, és elkezdik támadni azt, aki szebb, aki okosabb, akinek többje van, és sorolhatnám. Tehát mivel neki nincs autója, azon gondolkozik, hogy másiknak vajon miből van? Ha megvesz valaki egy automata mosógépet, vajon az miből vette? Ha az iskolába okosabb az egyik gyerek, a másiknál, akkor föltétlen, hízeleg a tanárnak, és azért kap jobb jegyet, mondják az irigyek!
Elgondolom, hogy milyen kínzó gyötrelem lakja azok szívét, akik ilyen irigyek!! Soha nem lehet szívük nyugodt, mert folyton azt lesik, hogy a másik mit csinál, milyen, hogy boldogul, és akkor jól kibeszélik a másik irigy ismerősükkel.
Nagyon sajnálom az ilyen embert, mert megszokja, hogy mindig mást figyel, és nem jut ideje a saját dolgára, nem jut ideje az örömre, sőt saját családjára sem!
Van, mikor valaki nyíltan hozza a felszínre az ilyen negatív viselkedést, de annál nincs rosszabb, aki jó indulatot mutat, és közben mikor magához közel csalogatta a másikat, meg tudta, amit akart, akkor szépen elkezdi kibeszélni.
Egy-két példát hoznék fel a saját megtapasztalásaim közül: Mikor elkészült a verses kötetem, egy nap az utcán megszólított valaki, és azt mondta, hogy hallotta, hogy írok, szeretne vásárolni tőlem egy könyvet. Természetesen készséggel álltam rendelkezésére, és megbeszéltük, hogy mikor és hol fogom átadni a verseskötetet neki. E-közben elmondta, hogy ő is írt egy könyvet, mire én felajánlottam, hogy akkor én is megvásárolom az ő könyvét. Kedves ismerősöm megjegyezte, hogy legalább összehasonlítjuk, melyikünké jobb? Én erre azt válaszoltam, hogy én nem azért veszem, hogy hasonlítgassam, mert ezeket a verseket Isten adta nekem, és én nagyon meg vagyok elégedve vele, nagyon is hálás vagyok érte.
(Nos, tehát ez a könyvvásárlás, az összehasonlítás végett történt az ismerősöm részéről)
Másik megtapasztalásom, talán még bántóbb volt. Mint sokan tudják rólam, Istentől kapott átéléseimet gyakran megosztom az írásaimban. Így az álmok, látomások, kijelentések, Isteni gondoskodások, stb.
Egyszer odajött hozzám egyik keresztyén testvérem, és megkérdezte tőlem: „Mond, Kanneth Hagin a végén meggyógyult, vagy meghalt? Mert betegen született.”
Én csak néztem rá, és az Úr azonnal lefordította számomra az ő zsivány kérdését. Ugyanis, az említett tiszteletes és evangélista, látomásokat kapott az Úrtól, amibe sok  figyelmeztetés volt nemzet, és emberek számára. A kedves keresztyén testvérem azonban, híjával van az újjászületésnek, és betegnek titulálta a könyv íróját, a tiszteletest, amiért látomásokat kapott. Tudtam, hogy a maga ajándék nélküli voltát ezzel akarta takarni, és az irigysége e formában jött felszínre.
 
Nos, kedves Keresztyén Testvéreim, és Isten nélküli embertársaim! Bocsássatok meg nekem, hogy ezt a negatív emberi jellemet próbáltam nagyító alá helyezni. Mindazok, akik szenvednek az irigységtől, mert voltaképpen, ők szenvednek tőle, tudjanak megszabadulni. Láthattuk a példákból is, hogy az irigység nem leplezhető el, legalábbis sokáig nem tudja az illető titkolni, hogy gyűlöletet érez a másik személy iránt, aki szebb, gazdagabb, stb.
Éppen azért, hogy szívetekben nyugalom, béke, szeretet költözzön, megéri, hogy letegyétek, az effajta gyűlölködő fegyvert!  Jézus az mondta: „Szeresd embertársadat, mint magadat”Légy engedelmes az Úrnak, tedd le az irigység fegyverét, és próbáld meg szeretni a másik embertársadat!
 


More Articles ...

  1. De akik az Úrban bíznak, az erejük megújul...
  2. Ki szereti jobban a testvérét?
  3. Az év elején
  4. Kedves testvéreim
  5. A kegyelem
Page 12 of 89