Pintér Béla aki, keresztyén dal, és szövegíró testvérünk így nyilatkozott az emberek Istenhez való ragaszkodásával kapcsolatosan: „ Ha elmegyek az óvodába, és azt mondom: Jézus szeret téged! – Erre a gyerekek, egyszerre kiáltják : Igen, tudjuk! Jézus szeret engem!”
-Ha elmegyek az általános iskolába és azt mondom: „ Gyerekek, Jézus szeret téged!” – azok csak néznek, és látszik rajtuk, hogy nem hiszik. Én pedig így folytatom: Látom rajtatok, hogy nem hiszitek, de az attól még igaz!
-És ha elmegyek a gimnáziumba koncertezni, ott is azt mondom: „Jézus szeret téged! Azok csak néznek, és némelyik megszólal: Óh, ne már!
  Sajnos szinte kézzel fogható valóság az, hogy mennél közelebb vagy a bölcsőhöz, a kiinduló állapotodhoz, annál inkább ragaszkodsz az Alkotódhoz, a Teremtődhöz. Gyermeki hittel kell elhinni, és ragaszkodni ahogy a kisgyermek teszi.
Sajnos, minél nagyobb az ember, annál okoskodóbb, annál inkább mérlegre teszi, hogy igaz - e ez a  valóság?                  Pedig tudjuk, hogy csak a Hit tart meg minket!



A napokban, a rádió műsorában hallgattam egy riportot, ami nagyon elgondolkodtatott engem.
Szüreti mulatságra készültek az egyik faluban az emberek, és a riporter mikrofon elé hívott egy 10-12 éves leánykát, akitől érdeklődött a részletes programról.
A vidám kislány így válaszolt: Elmegyünk a templomba, meghallgatjuk a papot, aztán elmegyünk a felvonulásra, majd visszamegyünk a templomba szerepelni.
Megdöbbenve hallgattam, hogy ma Isten házát arra használják, hogy szerepeljenek, hogy szüreti mulatságokat adnak benne elő? Meghallgatjuk a papot- mondta a kislány. Isten szolgájának sincs semmi becsülete?
Meghallgatjuk, mit jelent az?  Meghallgatjuk, mert muszáj, mert a program egyik része, és megyünk tovább! Szomorú, hogy Jézus Krisztus bár mindannyiunkért odaadta az életét, hogy számunkra Örök Életet szerezzen, de az emberek nem hisznek benne!
Eszembe jut Jézus szava: „Mindazáltal az embernek Fia amikor eljő, avagy talál e hitet a földön?”
Sajnos, nagyon kevés ember van, aki Jézusnak szánja oda az életét, mintegy cserébe a Megváltásért.
 
Kedves Olvasó! Most Ti is gondolkodjatok el rajta, hogy az Úr Jézus mennyire szeretet mindenkit, hiszen az életét adta értünk! Akkor mi viszonzásul mit adhatunk néki?
Kedveseim! A szívünket, az életünket szánjuk oda az Örök Életünkért!
 


Szeretném tudatni veletek, hogy Weblapunk egy kis szünet után újra fog működni, csupán egy kemény próbán estem át az Úr megengedő akaratával, ezért maradt ki néhány hét. Most már sokkal jobban vagyok és hiszek a teljes gyógyulásomban! Ámen

Áldom az Urat, hogy az én életemre is odafigyel, és e próba által, az Ő tervei alapján, több mindent átrendezett az életemben. Ilyenkor, átvizsgálja az életünket, és a cél érdekében beenged számunkra emlékezetes eseményekbe, ami a mi ügyünket szolgálja.
Talán elvesz valamit, amit magunktól soha nem adtunk volna oda, megváltoztathatja rálátásunkat egy bizonyos ügyben, és egyáltalán több mindent helyre állít bennünk.
Nálam is így történt ez a tisztogató folyamat, aminek a legfontosabb célja mégis egy, hogy teljesen közel vonjon az Úr magához. Ilyenkor gyakrabban eszünkbe jut az Ige: „Szüntelenül imádkozzatok”
Alig 3 hete, a nyár legmelegebb napján, egy missziós szolgálat után hazaérve, rosszul lettem, és rohammentővel a közeli kórházba szállítottak.
Ott elvégezték az életmentéshez szükséges minden vizsgálatokat, de az eredmények alapján nem tudtak felállítani diagnózist, mivel minden jó volt.
Mégis emlékezetesek lesznek számomra ezek a napok, az átélt érzések, a kiszolgáltatottság, a magatehetetlenség, a bizonytalanság miatt előjött félelmek.
Pedig tudom, a Hit kiűzi a félelmet, de most el kellett többször mondanom: „Uram, légy segítségül, az én hitetlenségemben!”
Miután a lányom behozta a Bibliámat a kórházba, és ahogy fellapoztam, az Úr így szól hozzám Igéje által. „ Avagy nem parancsoltam e meg neked, légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz”.
Józsué 1: 9
És erre az Igére állva teltek a napjaim a kórházban.
A legfontosabb, hogy az Úr beleengedett ebbe a veszélyes próbába, ami kibírta a megpróbáltatásokat, és még inkább ragaszkodok Őhozzá!
 
Egy lelkipásztor testvérem arról tanított: Miért akarja az Úr, hogy szenvedjünk? Van, mikor azért, hogy jobban ráfigyeljünk, de van, amikor nem azt tesszük, ami Ő szeretne, és Isten magával közösségre hívott el, nem pedig azért, hogy magunk szabjuk meg az útjainkat.
Bárhogyan is van, Isten mindent céllal tesz, és én köszönöm ezt a megpróbáltatást az Úrnak, mert beleengedett a veszélyhelyzetbe, de az életemre vigyázott! Megpróbált, hogy lázadok -e ezek után, vagy még inkább ragaszkodok Őhozzá? Én az utóbbit választottam, mert csak Ővele vagyok képes továbbra is a keskeny úton járni. Nekem az jó, ha szemei rajtam vannak, és, mint a „jó pásztor” terelget engem a jó útra!
 
Köszönöm Uram, hogy van lehetőségem a Te családodba tartozni, ahol védelem alatt élhetek! Ámen


A Hitről órákon keresztül tudnánk beszélni, de szerintem a legegyszerűbb, legérthetőbb mégis az, amit az Úr Jézus mondott: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek” Miért is mondta ezt a mi Megváltónk? Azért, mert a kisgyermek még őszinte, azt hiszi el, amit mondanak neki, bízik benned, feltételezi, hogy igazat mondasz, és nem csapod be. Nem gondolkodik rajta, hogy igaz lehet ez vagy sem, hanem egyszerűen csak elhiszi, amit mondasz.
Ezzel a gyermeki Hittel kapcsolatosan szeretnék három kis rövidke történetet megosztani veletek, ami valóban alátámasztja az előbbi megállapítást.
1. Ha az apuka felteszi egy faágra  a kisfiát, és két karját kitárva azt mondja neki: Gyere ugorj! – Mit gondoltok a kisfiú mit fog csinálni? Le fog ugrani, mert amint látja az édesapja karjait, abba bele akar ugrani, anélkül, hogy sorba szedné a megtapasztalásokat, hogy az ő édesapja erős, szereti őt, stb. Mert feltétel nélkül, gyermeki hittel bízik az apjában!
2. A következő történet: Egy nagyon aszályos év nyarán, a hívők megbeszélték, hogy felmennek a falu közepén lévő templom elé és ott könyörögnek esőért  az Istenhez. Kezdtek gyülekezni a testvérek, és arra figyeltek fel, hogy egy hat év körüli kislány is odaérkezett, és esernyővel a kezében. Megkérdezték tőle, hogy minek hozta az esernyőt, hisz felleg sincs az égen. A kislány azt felelte: Most azért fogunk imádkozni, hogy Isten adjon esőt, és ha azonnal fog adni, akkor megázok!- No, ilyen hitre van nekünk szükségünk!  Amit a Bibliában olvasunk, és az Úr kijelent nekünk, higgyük el, hogy az úgy lesz!
3.  És a harmadik történet: Vége lett a nagy télnek, közeledett a tavasz, és az iskolába a tanító néni azt mondta, hogy következő órára a gyerekek vigyenek fel valamilyen tavasz hírnököt. Minden gyerek vitt fel valamit az órára, ki rügyező faágat, ki ibolyát, volt, aki barkát vitt. A tanító néni sorba járt a padok között, és mikor a kis Pankához érkezett, látta, hogy a kislány asztalán egy gyufásdoboz áll. Megkérdezte tőle, hogy ő miért nem hozott semmit, ami a tavasszal kapcsolatos? A kislány keresztyén szülők gyermeke, csak ránézett a tanárnőre, széthúzta a dobozt és azt mondta: „ A sír üres”
A tanárnő szeme könnybe lábadt, megsimogatta a kislány haját, és tovább ment.

Kedves Testvérek! Mind három történet az őszinte gyermeki hitről tanúskodott. Nem érdeklődtek, gondolkodtak, hanem feltétel nélküli hitük volt. Ekképpen kell nekünk is elhinni mind azt, ami a Bibliában van. Hisz a Biblia, a keresztyén ember napi szellemi tápláléka!


Kedves, Istent még nem ismerő Barátaim! Ti még most sem hiszitek el, hogy Isten egy „legyen”- szavával teremtette a világot? Ő a Teremtő Isten, a Mindenható Úr és rajta kívül nincs más!  Ő rajta múlik, hogy te élsz vagy meghalsz.

Ő a leghatalmasabb Úr! De te ezt talán csak akkor hiszed el, mikor egy tragédia bekövetkezik a családodban. Miért kell ennek igy lenni, hogy az Élő Isten bebizonyítsa neked, hogy Ő a Mindenható Isten! Miért akarsz nagyobb lenni nála, miért akarod magad függetleníteni a Teremtődtől?

 Mikor sötétté válik az ég, a megszokottól sokkal jobban ömlik az eső, hatalmas méretű jegek esnek, orkán erejű szél fákat csavar ki, épületek rongálódnak meg, és mikor ezt látod, nem félsz?  Mikor azt látod, hogy szinte az egek majd leszakadnak, nem gondolsz arra, hogy mindezt nem tudod megakadályozni, belátod végre, hogy mennyire gyenge vagy? Hogy Istenhez képpest, mennyire kicsi vagy!

Utolsó időket éljük, mikor még a szent Szellem a földön van, de ha Ő elvéttetik, akkor teljesen magadra maradsz védelem nélkül. Ezért fogadd el Isten feléd kinyújtott kezét, hogy az Ő szárnyai alatt éljél.

Ma a kutatók azon gondolkodnak, hogy a földünket, hogyan tudják megvédeni a fölmelegedéstől? Bizonyított adatok vannak arról, hogy sokkal gyorsabb ütembe történik minden, mint ahogy várták. Olvadnak a sarkvidéken a gleccserek, hatalmas mennyiségű víz szabadul fel. Mi lesz kérdezik sokan?

Mi keresztyének azonban az Ige lapján tudjuk, hogy Isten megbánta, hogy elpusztította a földet (I Mózes 8:21 - 22) , és szövetséget kötött az emberrel, hogy többé nem pusztítja el a földet özönvíz által.

Figyeljetek csak: „Szövetséget kötök ti veletek. hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test: és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van.

Az én ívemet behelyeztetem a felhőkbe és ez lesz a jele a szövetségnek, közöttem és a föld között.

És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. I Mózes 9: 11-14

Én hiszek abban, hogy ez az ígéret igaz! A felmelegedés lézik, ezt magunk is megtapasztaljuk, azonban, „Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy megne tenné? Igér e valamit, hogy azt ne teljesítené?   4 Mózes 23:19

Az Istenről való megtapasztalásunkat az Ige alátámasztja alá,  igy nincs más dolgunk, csak mondjunk rá egy: Ámen-t!




  Kedves Testvéreim! Magam előtt látom ezt az összetett szót, amit a legújabb egybeírás és különírás szabályai szerint, egybe kell írni. A magyarázat az, hogy minden olyan szót, aminek jelentése mást jelent, mintha külön írnánk, azt egybe kell írni.
Nos, ha arra gondolunk, hogy „szuper”szó, talán ez azt jelenti, hogy valami nagyon jó, maximum.  A kegyelem, azt jelenti, hogy mi egy ki nem érdemelt jóságot kapunk az Úrtól, az által, hogy örök életünk lehet. Szoktuk mondani, hogy most a kegyelmi időben élünk, mikor még bárki megtérhet az Úrhoz, rendezni tudja véle az eltékozolt életét.
Nos a „szuperkegyelem”azt jelenti, hogy ez olyan nagy kegyelem, amibe minden belefér. Igen.
Előszeretettel használják ezt a keresztyén emberek nagy része, elsősorban azok, akiknek nem sok kedvük van az addigi életük megváltoztatásához. Ez a szó mindent lefed!
Testvérek, de Jézus Krisztus így gondolja? Megkérdezte ezt valaki tőle?
Nemrégiben egy szolgálótól hallottuk a következőt: „Vendégszolgálóként voltam egy gyülekezetben, ahol a testvérek gyakran használták ezt a szót, hogy szuperkegyelem.
Nem kérdeztük meg, hogy náluk ez mit jelent, gondoltuk, biztos ki fog derülni később. Istentisztelet után ebédre voltunk hivatalosak, amit szívesen elfogadtunk. Mikor az asztal köré leültünk és láttuk, hogy a szuperkegyelembe beleférnek még a boros üvegek is, akkor azonnal tudták a megfejtést.
Nos, Testvérek! Valóban itt tartunk? Nem akarjuk hinni az igazságot, vagy nem tudjuk elhinni? Jézusnak rengeteg tanítását olvashatjuk a Bibliában. Aki elolvasta a Hegyi beszédet, az nem beszélhet be magának olyan dolgokat, hogy az Úr Jézus mindent elnéz. Mindent megbocsát.
Testvéreim, de meddig?  Addig, míg odafele tartunk hozzá, még megtéretlen állapotban, tudatlan állapotban, de mikor már ott vagyunk, és tudnunk kell, hogy a keskeny vagy a széles úton kell járnunk, akkor ne beszéljük be magunknak a szuperkegyelmet! Ezzel magunkat csapjuk be, és az ilyen ember csak a lelkét akarja nyugtatni.
Kérlek titeket, hogy mielőtt igent mondatok az Úrnak, vessetek számot magatokkal, mint a házépítő. A kimondott igent komolyan veszi az Úr Jézus, ő számít rátok, és ne csapjátok be Őt, mert fáj neki.
De a legfájdalmasabb annak az embernek lesz, „ Aki az ekeszervára teszi a kezét és visszatekint, nem érdemes isten országára” –mondja az Ige
Kívánom, hogy ne rakjatok magatoknak olyan mércét, amit magatok szabtatok meg, hanem mindenkor az Úr Jézus mércéjét használjuk! Ámen
 
 



Mert mindent az Úrtól kaptunk
Gondolkodtam rajta, hogy milyen címet adjak ennek az írásomnak, de talán a legtalálóbb a fenti cím, mert igaz!!
Persze, nem mindenki hiszi el, hisz még mindig saját erejükben, hatalmukban, anyagi javaikban bíznak az emberek, sőt vannak, akik a hitetlen családtagjaikban. Szomorú mindezt megtapasztalni a világban, de még szomorúbb a gyülekezetekben, pedig mindent az Istentől kaptunk, mert minden az Övé!
Ezzel kapcsolatosan szeretnék veletek megosztani egy kis történetet, olvassátok figyelmesen: 

Volt egy keresztyén földműves, aki időben elvégezte a szántást, vetést, és az esztendőben következett a betakarítási időszak. Nagyon megáldotta Isten a földművest, és mivel igazságosan akarta a tizedet megadni az Úrnak, elővett egy papírt, ceruzát, és elkezdett számolni. Arra gondolt, hogy megnézi, mennyit kell az Úrnak beadni a termésből?
Először sorba szedte, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy ez a sok termés létrejöjjön, és ekképpen gondolkodott:
1. Föld: Ahhoz, hogy földem legyen, a Jó Isten adott rá pénzt, és a Jó Isten tette termővé. Tehát 90 % az Istené, a 10% az enyém.
2. Erő: A jó Isten adott ennivalót, hogy attól legyen erőm, és így tudtam felszántani a földet. Tehát , az Istené 90%  az enyém 10%.
3. Mag: Isten által kaptam a magot, a Tőle kapott erőmmel dogoztam, abból lett pénz, és abból vettem a magot. Itt már nem számolt a földműves, csak a fejét vakarta.
4. Víz: Ahhoz, hogy a mag kikeljen, öntözni kellett, azt pedig a Jó Isten öntözte.
5. Kapálni: Istentől lett az erőm.
6. Learatni: Istentől minden!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A földműves letette a  ceruzát, és hálaadással elkezdett imádkozni. „ Uram, mindent Tőled kaptam, minden a Tiéd……………………!


Ugye, milyen elgondolkodtató? És vajon hányan gondolják ezt így, és hányan másítják meg az igazságot, azért, hogy ne Istennek járjon minden tisztelet? Pedig az ember magától képtelen lélegezni, beszélni, mozogni, stb
Ha Isten megállítja a test, minden élethez szükséges funkcióját, az ember meghal. Akár az Úré vagy, akár megtéretlen állapotban.
A napokban olvastam a közösségi oldalon egy hozzászólást, ahol az egyik református testvér így vigasztalta az özvegyet: „Mindenki fel fog támadni egyszer” Csak elfelejtette hozzátenni, hogy ki üdvösségre támad fel, ki pedig örök kárhozatra. Ez pedig nagyon fontos!
Mert mindenki az Isten teremtménye, de nem mindenki Isten gyermeke!
Sokszor hallottuk már, amikor elköltözik egy hívő testvér, a világ azt mondja: „Na lám, ő is meghalt, hiába hívő! „ Azt felejtik el ezek az emberek, hogy Isten teremtményei vagyunk mindannyian, és Isten azt tesz velünk, amit akar! Egyszer mindenkinek el kell költözni erről a földről, kinek előbb, kinek később! De higgyétek el, aki az Úrban halt meg, az ide már vissza nem jönne, mert ő már jó helyen van! Ez a valóság, létezik, és ezen senki, és semmi nem tud változtatni, lehet pénze, vagyona, hatalma, stb. Isten az Úr!!!  Az Ő hatalmát senki és semmi nem tudja felülmúlni, mert Ő a Teremtő Isten!!!!
 
Kedves Olvasók! Ti akik, az Úréi vagytok vagy még Istenkeresők vagytok, ezt az egyet higgyétek el, hogy a Teremtő Istennél nincs hatalmasabb, az Övé minden hatalom, és szava megáll mindenkor!
Ti, akik olvassátok e sorokat és még nincs az Úrban hitetek, most akképpen, ahogy a földműves ember, gondolkodjatok el rajta, mitek van nektek Isten nélkül??? Mit tudtok megállítani, ha Ő nem akarja, mit tudtok elindítani, ha Ő nem karja? Meg tudod e akadályozni azt a halált, ami a gyermekedre, vagy kedvesedre leselkedik, ha az Isten nem akarja? Tedd fel magadnak a kérdést? Istenem, ki vagyok én nélküled? Ki az én teremtőm, védelmezőm, ki oltalmazóm, amikor szükségem van rá?
Borulj le az Isten előtt, és mint a földműves, valld meg: ISTENEM MINDENT TŐLED KAPTAM, MINDENEM A TIED!  ÁMEN
 
 
 


Gyakran halljuk az emberek szájából, azt a kijelentést, hogy „Isten megbocsát, de én nem bocsátok meg soha.” Nos, ilyenkor arra gondolok, hogy valószínű ez az ember személyes bántást kapott a másiktól, és ezzel megszakadt minden barátság, és testvériség közöttük. Hisz van ilyen, hogy egy gyülekezetbe együtt járnak, de szívűkben a gyűlölet forr egymás iránt. Az ilyen ember azt gondolja, hogy neki joga van ezt tenni? Van joga arra az emberre úgy megharagudni, hogy teljesen kiiktatja az életéből, nem akar neki megbocsátani?

Lehet szándékos volt a cselekedet a másik részéről, de megeshet, hogy csak a körülmények, a döntésképtelenség hozta magával, hogy lelki sérülést okozzon néki. Teljesen mindegy, egy keresztyén ember akkor sem állhat ekképpen a megbocsátáshoz!  Mert ha igaz, naponta imádkozza a Miatyánk imádságot, melyben ezt mondjuk: „..miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” Ezt az imádságot pedig az Úr Jézus tanította.
 
Sajnos, hasonlóképpen történik az ítélkezés  másokkal szemben. Általában ez nem személyes sérelmeket takar, de pl.  egyes keresztyéneknél sajnos mégis milyen nagy örvendezés van, amikor egy szolgáló elbukik. Mindenki sutyorog rá, megvetik, szinte kimondják rá az utolsó ítéletet: „Soha többet nem lehetsz szolgáló”, de vajon kinek van joga ezt kimondani?  Pedig mindenki ember, aki maga is megbotlik.
Még inkább figyelemre ad okot, ha olyan keresztyén szolgáló teszi ezt, akinek a családjában volt hasonló bűn, csak azt már mindenki elfelejtette, mert régen volt.
Példának okáért ez a keresztyén, aki nem felsegíti az amúgy is lelkiekben sérült testvérét, hanem feltesz neki egy kérdést, amire csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Lehetne hazudni a megkérdezettnek, de attól nagyobb a hite, minthogy ezt tegye. És ez az őszinte igen válasz, volt az, ami miatt tőrt döfött a szívébe a másik.
A felsegítés helyett, olyan kérdést tett fel, mellyel tudta, hogy a másik elbukik, ha igazat mond. Ő emberként tette, de vajon ki vétkezett nagyobbat, aki bűnt követett el, vagy az, aki szándékosan mondta ki az ítéltet szolgálótársa fölött.
Vajon Isten, hogy látja? Tudjuk, hogy a bűnbánó imára, Isten megbocsátással válaszol. Itt azonban még a lehetőség sem volt megadva arra, hogy felsegítse az elesettet, mivel nem volt a szándék szívébe, hogy a testvérnek megmentse a lelkét.
I lyenkor Áronra gondolok, aki igaz, hogy az ő irányításával öntötték meg az aranyborjút, míg Mózes fent volt a hegyen, de mégsem őt büntette Isten, nem ő halt meg, hanem több ezren mások. Miért? Mert Isten bölcsen állt a kérdéshez. Megnézte a körülményeket, és mivel látta, hogy Áronnak nem volt más választása lázadó nép mellett, ezért történt meg aranyborjú megöntése.
Istenben benne volt, hogy azt az értéket, amit Áron magában hordozott, a hatalom jogával nem tapossa szét. Mert ismerte Áron szívét, és őt felmentette a büntetés alól.
De nem ilyen az ember! Aki kicsit is veszélyesebb számára, ha módja van rá, könyörtelenül eltapossa. Ez csak az Isten útján való járás dönti el.
Sokszor az ítélgetés, visszafordíthatatlan következménnyel jár, pedig sok problémát meg lehetne oldani, sok lelket meg lehetne menteni egy könyörületes lelkülettel.
„A Krisztus Ítélőszéke” című könyvében olvasta valaki, hogy a keresztyén hadsereg az egyetlen, ahol kíméletlenül rátör saját seregére.
Nos, a fenti kis rövidke példa méltóképpen bemutatta ezt a megállapítást!
 
Kedves Testvéreim, Szolgálók és közkatonák! Isten nem gyönyörködik abba, ha egymásra fogunk fegyvert, haszon, hatalom, vagy bármi célból.
A bűnösöket nem nekünk kell ítélgetni és megbüntetni, mert mi erre nem kaptunk felhatalmazást Istentől. Arra viszont igen, hogy a gyengéket szeretettel támogassuk, mert az Jézus mindenkiért meghalt a kereszten! Az Úrnak minden lélek számít, és nekünk nincs jogunk saját döntésünk alapján megvetni, és megalázni valakit!
Majd eljön egy nap, mikor az arra hivatott személy elvégzi ezt a munkát. Szeretettel, és segítő szándékkal forduljunk mindig a bajba jutottak felé, amennyiben rajtunk áll, ne eltapossuk saját érdekünkből, hanem mentsük meg a lelkét! Legyen ez így! Ámen!
 
 



Nemrégen hallottam a rádióban egy bemutatkozási illemszabályt. Figyeljétek csak:

- Lehet olyan személy, akit egyáltalán nem ismerünk, vagy olyan, akivel régen nem találkoztunk, és már feledésbe ment a neve. Teljesen mindegy.
-Mindig teljes névvel mutatkozunk be, hozzá lehet fűzni, hogy szólíts: (keresztnév)
- A bemutatkozás mindig állva történjen!
-És mindig a végén illik mondani: Örülök, hogy megismertem, vagy megismertelek!”
Látjátok, hogy a világ odafigyel az apró részletekre is, mert tökéletesnek akar látszani.
Ilyenkor nekünk keresztyéneknek, megfordul e a fejünkben, hogy mi miért nem törekszünk a tökéletességre? Bizonyos, hogy soha nem érjük el a tökéletességet, de legalább törekedjünk rá! Legalább lássa meg az Úr, hogy akarunk megfelelni az elvárásainak. Talán nekünk nincsenek útjelző tábláink, nincs útmutatónk a Szent Szellem személyében, vagy a Bibliánk, amibe az egész keresztyén életünk rendje benne van? De igen vannak. Erről gondoskodott az Úr, hogy nekünk adjon keresztyén életszabályokat.
Akkor mégis mi a baj? Talán nem akarunk az Úrnak tetszeni a cselekedeteinkkel, beszédünkkel, vagy csak közömbösek vagyunk ebből a szempontból?
A napokban szolgáltam erről a témáról gyülekezetünkben, de sajnos a szavak nem találtak megértésre.
 
Kedves Testvéreim! Akit szeretünk, annak igyekszünk a kedvébe járni, annak igyekszünk megfelelni. Nekünk is jól esik, ha a gyermekünk egy szál virággal,egy-két jó szóval kedveskedik, gondoljátok az Úrnak nem esne jól, ha legalább próbálkoznánk vele?
Ne vegyük ezt kötelességnek, hanem csak úgy hálánk jeléül! Csak azért, mert az Úr megérdemli! Ha egy világi ember bemutatkozásához szabályokat állítottak fel, akkor nekünk még inkább szükséges lenne az Úr iránti illemmel tisztában lenni.
Tegyük ezt ne parancsra, hanem szeretetből! Mert az Úr megérdemli! Ámen
 



Figyelmeztetés

Emlékszem, David Wilkerson könyvében olvashattuk: Utolsó figyelmeztetés Amerikának!
Vajon, naponta hány és hány figyelmeztetést kapunk Istentől, ami nekünk embereknek szól? Miért nem halljuk, látjuk meg, és miért nem hisszük el, hogy ez mind a mi megmentésünk miatt van????
Nemrégen hallhattuk annak a tragédiának hírét, ami Nyíregyházán történt, hogy egy lelkipásztor bemerítés közben áramütés által meghalt a vízben.
Mély megdöbbenés volt  a hívők, és hitetlenek arcán és keresik a választ rá. Nem nyilvánítnak véleményt, mert legtöbbjük, az emberi sajnálkozással van elfoglalva, mások a mikrofon műszaki állapotát kutatják, még mások nem találnak magyarázatot. Nem merik a pásztor esetleges bűneit kutatni, hisz illetlenség lenne, ezért inkább hallgatnak. Egy idő után elfelejtődik az egész.
Kedves Testvéreim! E látványos tragédia, mindenkit megrázott, de nem gondol senki arra, hogy ez Istentől való figyelmeztetés?
Wilkerson a Gyötrődés c. tanításában sírva kérdezi: „Hova lettek a gyötrődések a bűneink felett?” Nincsenek! Nem érzik a hívők a bűneiket, mert azt gondolják Jézus meghalt és ezzel le is van tudva! Mind azt, mit naponta elkövetünk elmehetünk mellette, hisz Jézus a bűneink miatt lefizette az árat!
Sajnálatos ez a hozzá állás, mert ez csak egy része, Ő már megtette, amit értünk vállalt. Most mi következünk! Jézus meghalt a bűneink miatt, de nekünk naponta fel kell ismerni, megvallani, bocsánatot kérni érte, és elhagyni a bűneinket! Ha nem ezt tesszük, hanem a kifizetett árra gondolunk, akkor előbb utóbb olyan mélyen leszünk a bűnben, hogy ki sem látszunk belőle!
Mi megtért emberek, az Isten nélkülieket próbáljuk az Úrhoz vinni, megrójuk őket a hitetlenségük miatt. De ki figyelmezteti a szolgálókat, akik a Mennybe szóló biztos belépőjüket szorongatják a kezükbe? Legtöbbször oly magabiztossággal, mintha rájuk a bűnmegvallás nem vonatkozna.
Lehetséges, hogy ez az Isten által adott figyelmeztetés éppen a szolgálóknak és a híveknek szól. Épp egy ilyen ünnepi alkalomkor, egy lelkipásztor halála talán nagyobb figyelmet vált ki, azok számára, akiknek szól! Nem tudhatjuk, hogy mikor kit használ fel az Úr, arra, hogy üzenjen általa. Most talán ezt a pásztort használta fel.
Testvéreim, titulussal nem lehet a Mennybe kerülni!! Bármilyen nagy szolgáló vagy is a Gyülekezetben, neked is térdeiden kell megharcolni a Mennybe való bejutásért. Nincs biztosítva egyetlen szolgálónak, hívőnek sem az örökélete, csak ha valójában megéli mind azt, amit Jézus elvár tőle!!!
Látjuk, Istennek nem a hely, a szolgáló, az alkalom számít, hanem az, hogy hogyan mentse meg még a földön élő embereket? Mivel, és kivel üzenjen?
Emlékeztek a gazdag és Lázár történetére? Lázár Ábrahám kebelén nyugszik, a gazdag ember pedig a pokolba gyötrődik. És azt mondta: „Atyám Ábrahám, könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét a vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrődöm a lángokban.”
Ábrahám megfelelt a gazdag embernek, hogy ő a javait a földön elvette.
Majd újra szólt a gazdag: „Kérlek, azért bocsásd el őt az én Atyám házához, Mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelem helyére ne jussanak!”
„ Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és Prófétájuk, hallgassák azokat!”
„ Amaz pedig monda: Nem úgy Atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek.
„Ő pedig monda neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad”
Igen, sajnos a mai keresztyén világra jellemző ez a hozzáállás, nem veszik komolyan Isten figyelmeztetéseit. Nincs Mózesük, és nincsenek Prófétáik! Miért, mert talán nem azt hallanák, ami szeretnének hallani?
Pedig az Úr visszajövetele közel, és nagyon sok ember hitetlenként él, sok ember két úton jár, és nagyon kevesen vannak azok, akik be is tartják mindazt, amit az Úr elvár tőlük.
Az említett tragédiát vegyük komolyan! Látjuk, hogy sem a templom, sem a lelkipásztor, sem a legszentebb alkalom, nem tud védelmet nyújtani az ember számára, csak, Jézus Krisztus!
Vegyük figyelmeztetésnek, amit az Úr adott a mi számunkra, azért, hogy felrázzon bennünket, a magabiztosságunkból.
Mi keresztyének, ne azon töprengjünk, ki volt a hibás a tragédia létrejötte miatt, hanem arra tekintsünk, hogy az Úr kemény megrázó helyzetet választott, hogy te és én felkapjuk a fejünket rá !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Miattam és miattad történt, mert az Úr fel akar bennünket ébreszteni, hogy van rendezni valónk Vele. „ Hova lettek a gyötrődések a bűneink felett?” Van rendeznivalónk naponta az Úrral, hisz titulussal nem lehet a Mennybe kerülni!!!!!


More Articles ...

  1. Az Úrvacsora
  2. Adattár
  3. Szeretet vagy ajándék?
  4. Három ember a kereszten
  5. Régimódi
Page 11 of 89