Sok ember számára, örökre, érthetetlen lesz, hogy Isten miért engedi meg egy jó férj, feleség, vagy éppen egy gyermek halálát a családban.
„Pedig milyen jó ember volt! Soha senkit nem bántott, a családjának élt!” stb. Hangzik egy - egy védő beszéd az elhunyt mellett.
De senki nem gondolja át, hogy valójában Isten számára milyen is volt ő ? Miért is engedte meg az Úr, hogy ez megtörténjen?
 
Mint tudjuk, minden ember Isten teremtménye, de nem mindenki Isten gyermeke, nem mindenki az Úr tanítványa! Csak az, aki követi is Őt! Ez az egy rövidke mondat teljesen választ ad a miért kérdésre! ( A missziós gyülekezetünkben van egy testvérnő, aki ilyen esetben az mondja: Mert nem volt védelem alatt) Igen, nagyon bölcsen teszi, ha ezt mondja, mert, ha valaki nem követi az Urat, nincs védelem alatt.
„Azt mondja Jézus: Aki velem nem gyűjt, az tékozol.”
A hitünk szerint az emberiséget két csoportra oszthatjuk: Hívőkre és nem hívőkre. Az Úr ez alapján vizsgál bennünket, hogy nem csak megvalljuk, hogy hívők vagyunk, hanem a hitünk szerint is éljünk! Ne csak eljárunk a gyülekezetbe, a templomba, de meg is látszódjon rajtunk!

Példaképpen szeretnék egy történetet elmondani: Az országban volt egy gyülekezet, ahol nem tudott létrejönni egy igazi testvéri közösség, az egyik testvérnő miatt. Ő ugyanis, megpróbálta a többieket mindig lázítani, izgatni. Kritikus jelleme miatt, gyakran került a pásztorral is összetűzésbe, de hiába kérték az alázatra, csendességre, ő nem tudott, vagy akart ennek megfelelni. Aztán nem járt tovább a gyülekezetbe, de gyalázkodott, és szórta az átkait rájuk. Ennek következtében kezdett a gyülekezet felbomlani.
Egy napon ez a magát hívőnek mondott asszony beteg lett. Többen meglátogatták, imádkoztak érte. Az egyik hitbéli testvére meglátogatta, imádkozott, és az Úr a szívében ezt az Igét adta: „ …..nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem azért, hogy a bűnösöket hívjak a megtérésre” Márk 2:17b
Majd ez a testvérnő újra elment hozzá, imádkozott érte, és Igét kért az Úrtól: „Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok, adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az Ő szent helyébe, amelyet megszentelt örökre, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja.
Mert, hogy ha ti megtértek az Úrhoz, a ti atyáitokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál, akik őket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istenetek, és nem fordítja el orcáját tőletek, ha Ő hozzá megtértek” II.Krónika 30: 8-9
 
A következő látogatás után, ezt az Igét adta az Úr, a testvérnőnek: „ Ha valaki én utánam akar jönni, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” Márk 8: 34-35 A keményszívű testvérnő azonban nem látta be a bűneit, nem kért bocsánatot érte, hanem belefáradva a betegségébe, átnyúlt az ellenség területére is. Jósoltatott magának.
 
Az utolsó Ige, amit az Úr adott érte való imádkozás után ez volt: „Így szól az Úr Isten: Az egész föld örömére, pusztulást hozok rád. Amint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled: pusztává légy Seír hegye, és mind egészen Edom megtudja, hogy én vagyok az Úr!”
Nos, sokszor a kívülállók csak azt látják, hogy az a személy gyülekezetbe jár, és mégis beteg lett, anyagi kár éri, vagy éppen meghal. Miért? Mert nincs az Úr védelme alatt. Hiába hisz az Úrban, ha nem jár az Ő útján, akkor nem az Isten gyermeke!
 
Természetesen Isten gyermekei is meghalnak, ha eltelik a rájuk kiszabott idő, de ők tudják hova jutnak, hisz egy életen át azért jártak a keskeny úton!


Te, aki még nem adtad át a szívedet az Úrnak, de szeretnéd megtenni, mert egy erős elhatározás után így döntöttél, mond el ezt az imát, hiszen az Úr meghallgatja és befogad téged is Isten családjába. Mond hát el:



„Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy eljöttél erre a földre, hogy megmentsd az embereket! Köszönöm, hogy te vagy a Megváltó! Nekem szükségem van Rád!  Kérlek, bocsásd meg a bűneimet! Megértettem, hogy Te az én bűneimért is meghaltál a golgotai kereszten. Megértettem, hogy nélküled nem tudok bűntelen életet élni.
Kérlek, jöjj az én szívembe, és adj új életet! Átadom néked az egész életemet. Légy az én Uram, és légy az én Megváltóm! Adj, kérlek, nekem, tiszta, és szeplőtlen életet mostantól kezdve. Elhagyom a bűneimet, és Veled közösségben akarok élni. Vezess engem, és én engedelmes leszek a Te vezetésednek.
Köszönöm, hogy meghallgattál, köszönöm, hogy bejöttél az életembe. köszönöm, hogy a Tied vagyok.  Veled élhetek! Ámen „
( Az Ima, idézet: Kovátsné Dr. Hontvári Anna: „A gyümölcstermő Élet”c. könyvéből.




Kedves Olvasó! Az Úr arra indított, hogy a Bibliában található János Jelenések könyvéből idézzek egy néhány Ige verset. Valószínű az utolsó ítélet valódiságát, nyomatékkal akarja az Úr figyelmünkbe ajánlani.
A Biblia első betűjétől az utolsóig igaz, azt írja a Jelenések 22:19-ben:”És ha valaki elvész a prófétálás könyvének beszédéből, az Isten annak részét eltörli az életkönyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.”
 
Olvassuk el, és elmélkedjünk rajta, tegyük mérlegre a hívő életünket, és annak alapján ítéljük meg magunkat, hogy vajon be vagyunk e írva az ÉLET KÖNYVÉBE? Amennyiben a mérleg a mi rovásunkra billen, még van kegyelem, még helyre hozhatod! Bátran csak lépd meg, amit meg kell lépned, az örök élet reményében! Ámen
 
Nos, a Jelenések könyve 1:1-8.   „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar.
Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának, Jánosnak.
Aki bizonyságot tett az Isten beszédéről, és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott.
Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.
János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség, aki van, aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyi széke előtt van.
És Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által.
És tett minket királyokká, és papokká, az Ő Istenének és Atyjának:  Annak dicsőség, és hatalom mindörökké! Ámen!
 
Íme eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt. Még akik Őt által szegezték is, és siratja e földnek minden nemzetsége. Úgy van! Ámen
Én vagyok az Alfa, és az Omega, kezdet és a vég, ezt mondja az Úr, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható!”
 
János 1: 11-15    „És láttam egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnik a föld, és az ég, és a helyük nem találtaték.
És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt, és könyvek nyitattak meg, majd egy másik könyv nyitattatott meg, amely az életnek könyve, és megítélének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
És a tenger kiadta a halottakat, akik őbenne voltak, és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
A Pokol és a halál pedig vettetik a tűznek tavába, ez a második halál a tűznek tava.
ÉS HA VALAKI NEM TALÁLTATOTT BEÍRVA AZ ÉLETKÖNYVÉBE, A TŰZNEK TAVÁBA VETTETÉK”
 



A napokban a közösségi oldalon felmentem egy ismerős testvér idővonalára, és elkeserítően bántó szavakat olvashattam ott, amit az ellenség írt róla, rá, és az egész családjára.

Nem tudtam megállni, hogy néhány együtt érző mondatot ne írjak neki, amivel érezheti, hogy nincs egyedül, vannak az Úr táborában még sokan, aki mellette vannak. Ő, aki sok fiatal szívében vetette már el a hit magvát, a sátán kegyetlenül támadja lelketlen emberek által. Vérző szívvel éli meg a minden napjait, mert az Úr nevét hirdeti.
  Testvérek!  Erről olvashatunk az Evangéliumokban is! Erről szólt Jézus, a Máté Evangéliuma 24 – ben, amikor a Krisztus visszajöveteléről, és a világ végéről tanított.
Többek között olvashatunk az üldöztetésekről: Máté 24: 9b „ ..gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért”
Márk 13:13 „lesztek gyűlöletesek minden nép előtt az én nevemért, de aki mindvégig megmarad, az megtartatik”
János 15: 18-20 „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt ti nálatoknál”
„ Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivel nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, ezért gyűlöl titeket a világ”
„…..ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd”
Kedves Testvéreim! A világnak ezzel a fiatal testvérünkkel annyi baja van, mert az Úr táboráért küzd. Ezért, és keresztyén családjáért üldözik őt! Mint olvassuk az ide vonatkozó Igékben ezeknek meg kell történni. Értitek??? Ilyen közel van az Úr visszajövetele?Az Úr az ajtó előtt áll?
Kérlek Titeket, imádkozzunk ezért a testvérünkért, hogy az Úr adjon néki erőt elviselni a napi bántalmazásokat, adjon néki erőt azt a munkát végezni, amibe beállította, hogy Isten népének tábora növekedjen. Tudja méltósággal elviselni a bántásokat, az Úr Jézus Krisztus nevéért! Ámen!



Gyakran hangzik el ez a kérdés, amikor egyik ember a másiktól megkérdezi: „Mond, te hiszel az Istenben?” És könnyedén megkapja rá a választ, igen, vagy nem, de előfordul, hogy egy bizonytalan fejbólintással meg kell elégedni.
Az emberek sokszor azt gondolják, hogy ha igennel válaszolnak, akkor valóban hisznek Istenben, még ha a cselekedetben közel sem állnak hozzá.
Pedig a Biblia azt mondja? „A Hit cselekedetek nélkül halott”
Nos, ne csapjuk be magunkat, de másokat sem, mert ha nem Istennek tetsző életet élünk, akkor bizonytalan a hitünk! Márpedig hiába valljuk meg szájjal, ha nem követjük Urunkat, és nem tartjuk be a törvényt.
Az Istenben való hit azt jelenti, hogy nem csak elhiszem, hogy létezik az Isten, mert azt az ördög is tudja, hanem elfogadom a Megváltás ajándékát és bízok az Úrban! Feltétel nélkül hiszek benne, és nem kötöm gyógyuláshoz, anyagi jóléthez, hanem egy határozott döntés alapján tudom, hogy Istenhez tartozom, és rá akarom bízni az életemet.
Egyszer egy édesapa játékból feltette a kisfiát a szekrény tetejére, majd kinyújtotta felé a két kezét és azt mondta: Na, ugorj! És a kisfiú, úgy bízott az édesapjában, hogy minden gondolkozás nélkül levetette magát az apja karjaiba! Mert ismerte, és tudta, hogy el fogja kapni, mert tudta, hogy nem történhet semmi baja, az édesapa vigyázni fog rá.
Kedves Testvéreim és Ismerőseim!  Mi bízunk annyira az élő Istenben, hogy megtennénk azt, amit ez a kisfiú tett? Van - e olyan hitünk a Megváltónkban, Aki már életével bizonyította, hogy mire képes értünk, mi rá merjük - e bízni magunkat?
Ha egyszer úgy döntünk, hogy Isten gyermekévé szeretnénk válni, akkor csak bátran bízzunk magunkat az Úrra!  Mert Isten teremtményei vagyunk mindannyian, de csak az válik a gyermekévé, aki követi is Őt. Ebben az esetben senki nem fogja megkérdezni tőlünk, hogy hiszünk - e Istenben, mert ez meglátszik rajtunk. Nem, nem a színünk fogja elárulni, hanem a tiszta tekintetünk, beszédünk, viselkedésünk, életvitelünk, és nem utolsósorban a gyülekezethez tartozás.
 
ÉS MOST MEGKÉRDEZEM: TE HISZEL ISTENBEN? HA IGEN, AKKOR BÍZZÁL BENNE, ÉS LÉPD MEG AZ ELSŐ FELÉ VEZETŐ UTAT! ADDIG, AMÍG NEM KÉSŐ, MERT NEM TUDOD, HOGY A HOLNAP MEGADATIK  - E MINDEN EMBER SZÁMÁRA?


Számtalan emberrel beszélgetek, aki nem vallja magát hitetlennek, hanem egy valláshoz tartozónak. Az illető személy természetesnek veszi, hogy ő egy bizonyos Egyházhoz tartozik, mert pici gyermek korában megkeresztelték.

Arra nem is gondol, hogy akkor még ő nem tudott dönteni, és nem az ő elhatározása alapján történt.
Miután felnőtt, saját magának kell határozni arról, hogy hogyan gondolja az életét leélni? Istennel, vagy nélküle?
Ugyanis, ha Istennel akar élni valaki, akkor úgy, mint a házasságban, együtt kell élniük! Tehát, ha Istennel akarok járni, akkor Gyülekezetbe járok, Úrvacsorát veszek, testvéri közösségben vagyok, adakozok, stb.
Ennek híjával olyan, mint az a férfi, aki szeret egy lányt, de soha nem kíván együtt élni vele! Érdeklődik iránta, figyeli, hogy mikor merre jár a lány, mit csinál, kivel beszélget, stb. de nem akar közelében lenni! Persze ennek számtalan oka lehet.
Tehát, aki nem jár gyülekezetbe, annak nem lehet egészséges kapcsolata az Úrral!
Nem vallásosnak kell lenni, nem csak Egyházhoz kell tartozni, hanem elsősorban: Istenhez kell tartozni!
Ugyanis ki hiszi azt el, ha nem járok gyülekezetbe, hogy Isten gyermeke vagyok? Ki hiszi azt el, hogy Úrvacsora nélkül, testvéri közösség, dicsőítés, és imádkozások nélkül, tudunk a keskeny úton járni?
Nem, nem lehet! Az olyan ember becsapja magát, a lelkét megnyugtatja azzal, mikor kimondja, hogy: „ Én református, katolikus, vagy éppen pünkösdi vagyok, de nincs élő kapcsolata Istennel.
 
Kedves Olvasó! Ha te is hasonló helyzetben vagy, hogy nyugtatgatod magad azzal, hogy hova tartozol, az kevés! Nem hova, hanem a kihez tartozok-on van a hangsúly! Ha pedig szereted az Istent, akkor az Ő napját, illik véle eltölteni. Számoltad már, hogy naponta mennyi időt töltesz az Istennel? Számoltad már, hogy 24 órából, mennyi időt adsz az Úrnak? Nem? Na, akkor épp itt van az ideje, hogy számolj utána!  Nem, nem ő követeli, hisz az Úr szabad akaratot adott mindenkinek e döntésben.
Mert ugyanis, ki hiszi el, hogy az Istené vagy, ha soha nem akarsz találkozni véle, ha nem keresed, ha nem ad számodra igaz megnyugvást, az ő jelenléte!
Ha ilyen helyzetben vagy, változtass rajta, mert „ki hiszi el, hogy Istené vagy?-ha nem vágyol hozzá?
 



Kedves Ismerőseim, Barátaim, és Testvéreim az Úrban!
A perzselő nyári meleg ellenére, mindenki próbál pihenni, kikapcsolódni valamilyen formában.
Vannak, akik, 1-2 hétre elmennek nyaralni, mások rövid időre csak kirándulnak, és vannak, akik hűvös szobát választják a pihenésnek.
Van bőven kínálat mindenki számára.
Sajnos azonban, kevesen akarják szabadidejüket az Úrral eltölteni, mintha az elpocsékolt idő lenne. Pedig a következő Igét, ha elolvassátok, akkor értitek meg, hogy miért is fontos az Úr Jézus a mi számunkra.
Akár hiszitek, akár nem, Jézus Krisztus vissza fog jönni az övéiért, és mint ahogy az előző írásomban is írtam róla, azt az időt, azt a napot senki sem tudja, csak egyedül az Atya! Ezért kell készen állnunk, hogy ne érjen minket meglepetés, nehogy lemaradjunk az Elragadtatásról!
 
Íme az Ige:  „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak e, akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan - mondom néktek, igyekeznek bemenni, és nem mehetnek!
Mikor már a gazda felkél, és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani, és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk: És Ő felelvén azt mondja néktek: Nem, mondtam, honnan valók vagytok ti.
Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk és ami utcáinkon tanítottál.
De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom, honnét való vagytok ti, távozzatok el tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
Ott lesz sírás, fogcsikorgatás, mikor látjátok, Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
És íme, vannak utolsók akik elsők lesznek,és vannak  elsők, akik utolsók lesznek”
És most kérdezhetitek: Mit jelent az, hogy készen kell állni Jézus visszajövetelére? Azt jelenti, hogy el kell hinned, amit az Ige mond! El kell hinned, hogy Jézus vissza fog jönni egy nap, és minden szem, meglátja Őt. El kell hinned, hogy minden nyaralás, kirándulás, és a hűvös szobában való pihenés, kár volt! „Minden kár és szemét, mit nélküled tettem, minden elmúlik majd, ha itt állok előtted, ezért nélküled én már semmit nem teszek, kérlek Jézus, cselekedj én bennem!”( ez egy keresztyén ének)
Tehát, minden kár és szemét, amit Jézus nélkül teszünk, ezért közeledni kell hozzá, hinni benne, és ott kell mellette menni, sem nem előtte, sem nem lemaradni, hanem mellette!
Akkor, bármikor megtörténik az Elragadtatás, vagy Isten haza szólít erről a földi világból, az Ő országába fogsz kerülni. Ámen
 
Ma egy 90 éves öreg nénikével beszélgettem, és ezt mondta: „Én megmondom magának, mi a hosszú élet titka. Istenben hinni, sokat mozogni, és nem idegeskedni! „
Igen, ez a néni, még ennyi idős korára is értelemmel bír, sokat olvas, sokat mozog, nem törődik a mások bajával, kerüli a konfliktusokat, szereti az embereket.
Próbáljuk meg mi is, bizonyos, ha neki jó ez a recept, a mi életünket is hosszabbítani fogja.
 
 
 



Egy keresztyén testvérünk kis történetét osztanám meg veletek, ami mások számára is tanulság lehet. Úgy szokták mondani: „Van, aki a mások kárából tanul, míg van olyan, aki a magáéból sem tud” Nos, oda bízom, kit hogyan érint meg ez a történet.
Testvérünk sok évvel ezelőtt megtért, de mint mindannyiunknak, neki is bőven szüksége van a kegyelemre. Hit nélküli emberként, a sátán eléggé tudta mozgatni, és számára nehéz volt megváltozni. Szó szerint szenvedett, mikor nem tehette, azt, amit megtérése előtt.
Egyszer úgy alakult, hogy a munkáltatója átküldte helyettesíteni oda, ahol még a régi cimborák voltak, és ő ennek, igen megörült. A régi időket felidézve, eltervezték, hogy főzni fognak, amit testvérünk nagyon szeret.
Éppen vendég volt náluk, és a feleség el volt foglalva, nem vette észre, mikor háta mögött a férje pakolgatta a főznivalókat. Egyszer mégis be kellett menni a spájzba, és akkor látta, hogy a bogrács hiányzik a helyéről. Feltette a kérdést a férjének: Nem láttad, hogy hol van a kis bogrács? Nagy csend következett, majd egy idő után azt mondta: De igen, viszem magammal, mert főzni fogok. Minek főzöl, hisz itt van a hűtőben többféle étel, vihetsz belőle. –bizonygatta a felesége.
Erre ő nagyon ideges lett, és keményen leszidta a feleséget, hogy ne avatkozzon bele az ő dolgába stb. Köszönés nélkül, gyűlölködve ment el otthonról.
A család összes tagja tudta, hogy démonok mozgatták meg a gondolatait, melyek a megtérése előtti időszak emlékeit hozták fel benne.
A feleség szíve összetört, mert azt érezte, hogy semmi nem változott a megtérése óta, éppen úgy mozgatja a sátáni erő mint azelőtt.
Nem is az volt a baj, hogy főzni akar, hanem az, hogy háta mögött történt. Az asszonynak fájt, hogy a férje elszánt cselekedete nem az evangelizálás volt a hit nélküli barátoknak, hanem ő maga akart velük azonosulni az ő szintjükön. "Egy kicsit nosztalgiázni velük, és aztán majd meglátjuk", - alapon történt mindez.
Munka után, mikor testvérünk haza ment, sokkal csendesebb volt, de nem szóltak egymáshoz. A büszkeség még nem hagyta el, jött - ment a lakásban, míg végül a feleség szólt hozzá. Ő csak ránézett, és annyit mondott: „ A  világ nem fogadja be a hívőket.” És arra kérte, hogy ne beszéljenek többet erről.
És nem beszéltek róla többet.
A feleség elgondolkozott rajta, hogy emberként bármilyen ellenállást tanúsított, annak érdekébe, hogy megakadályozza a világgal való szövetség újrakötését, még sem tudta. Istennek pedig voltak módszerei, amivel meghiúsította a ragyogónak tűnő tervet.
Igaz, azt olvassuk a Bibliába: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését ” (Róma 8:19)  Itt azonban másként történt, mivel a kedves testvérünk nem be akarta mutatni Krisztust, hanem maga is le akart süllyedni az ők szintjükre. Isten ezt hiúsította meg.

"És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből."  (János Evangéliuma 10: 28)
 


Ismertem egy hívő lányt, akit Verának hívtak. Ő jól tudott gitározni és énekelni, amit hamarosan észrevették a gyülekezetben. Hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra, mindenki felismerte, hogy a dicsőítésbe elhívása van. Boldogan vállalta a szolgálatot, és még inkább az Úr szolgájának érezte magát. Teljes örömet nyújtott számára az Úrral való élő kapcsolat.
Majd egyszer a buszon utazva, megismerkedett egy fiúval, aki rajongással vette körül, és ez az ismeretlen terület érdekessé vált a számára. Meg tudta róla, hogy a fiú hitetlen, de annak ellenére jó volt vele beszélgetni, sokat sétáltak együtt. Néha a lány miatt elment a gyülekezetbe is, ahol unalmas, kínos órákat töltött el ilyenkor.
Gyorsan szaladtak a hónapok, és egy napon a fiú megkérte a lány kezét. Mivel a Vera megszerette a fiút, úgy gondolta, hogy idővel majd úgyis meg fog térni, és igent mondott. Összeházasodtak, és úgy tűnt, hogy a boldogság beköltözött az otthonukba. Így éltek látszólag semmi baj nem volt közöttük, csupán a vasárnapok voltak egyre terhesebbek a férj számára. Ha tehette okot adott rá, hogy ne keljen menni a gyülekezetbe, és ez egyre gyakoribb volt.  Verát bántotta a helyzet, sokat imádkozott érte, de tehetetlen volt.
Aztán megérkezett az első baba, amit nagy örömmel fogadtak, sok közös élményük volt a gyermekgondozásában. Majd 2 év múlva megszületett a 2. baba, ami még inkább terhet rótt a házaspárra, de elsősorban az anyukára és így ő is sokat kimaradt a gyülekezetből.
Így telt el néhány év, de az igazi változás ott kezdődött, mikor a férj bejelentette, hogy este találkozni szeretne egy régi barátjával. Természetesen Vera semmi rosszat nem sejtve, figyelembe véve a sok segítséget, amit a gyerekek körül a férje tesz, így beleegyezett a kimaradásba.
Túl jóra sikerülhetett a baráttal való találkozás, mert nem sok idő múlva megismétlődött újra a kérés. Vera el volt foglalva a gyerekekkel, a házi munkával, de azt érezte, hogy valami baj van a házasságukban.
Egy este mikor a férj munkából haza ment, arra kérte a feleségét, hogy segítsen bepakolni, mert elköltözik. Megdöbbenve megkérdezte a felesége: „Van valakid?”-igen van- válaszolta a másik. A gyerekek még nem értették, mit is jelent ez, csak azt látták, hogy édesanyjuk könnyei potyogtak. Mikor az utolsó darab is bekerült a bőröndbe, a férfi körbe nézett, és azt mondta: Sziasztok! –és kisétált a lakásból, mintha csak a boltba szaladt volna le.
Vera sokáig kuporgott még a szőnyegen, és nézett bele a semmibe. A gyermekek csendes tanúi voltak a család széthullásának, de megakadályozni nem tudták.
Eltelt egy néhány hónap, és a család megszokta, hogy édesapa nélkül kell élniük.  Esténként leültek a szőnyegre, és ott mesélt nekik az édesanyjuk, és nagyokat nevettek egy -  egy buta történeten.
Egy este, mikor a gyerekek képeskönyvet nézegettek, édesanyjuk átsétált a másik szobába, és a szeme megakadt a sarokban lévő gitáron. Könnyedén magához emelte, és pengetni kezdte, majd gyönyörű hangját kiengedve dicsérte az Urat.
A két gyermek elcsendesedett, és odalopakodott az ajtóhoz, hogy megnézzék mi az? Édesanyjuk, egy régi keresztyén, dicsőítő éneket énekelt, behunyt szemeiből a könnyek ömlöttek.
A kicsik ámulattal hallgatták és mikor abba hagyta, megkérdezték tőle: „Anya! Te miért nem ilyen dalokat énekelsz, ilyenkor szebb a hangod.” Vera lesütötte a fejét, és hulltak a könnyei tovább.
Másnap vasárnap volt. Reggel felkeltek a gyerekek és azt mondta az édesanyjuk. „No gyerekek, most elmegyünk egy olyan helyre, ahol olyan dalokat fogtok hallani, mint amit az este én énekeltem.”
Kikészítette a ruhájukat, felöltöztek, és elindultak oda, ahol még a gyerekek soha nem voltak. Tele voltak kíváncsisággal, de nem kérdeztek semmit az anyjuktól.
Aztán megérkeztek egy hatalmas nagy házhoz, aminek az ajtaja nyitva volt. Beléptek az ajtón, ahogy végig sétáltak a sorok között, Vera odapillantott arra a padra, ahol egykor ült. Senki nem foglalta az ő helyét el. Ekkor előre ment és könnyekkel küszködbe leborult bocsánatot kért az Úrtól, a pásztortól, és a gyülekezettől hűtlensége miatt. A pásztor odalépett keblére emelte és azt mondta: „Mert az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
 
 


Számtalan ember száját hagyja el ez a mondatot, miután kedves családtagja elköltözött ebből a világból. Pedig ennek a mondatnak súlya van, de sajnos sokan már csak akkor érzik, amikor túl késő van.

Nemrégiben beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki könnyes szemmel mesélt történeteket az édesanyjáról, és végül megkérdezte önmagától: „Vajon tudta ő, hogy mennyire szerettem?”Én csak néztem rá, és a fejemmel nemet intettem.
Igen, kedves Mindenki! Sem az ismerősöm édesanyja, sem pedig más nem tudhatja, a mi szeretetünket, csak akkor, ha kimutatjuk nékik! Nem csak kimondjuk, hanem tettel bizonyítjuk azt, amit belül érzünk irántuk! Ez nagyon fontos, mert hiába szeretek én bárkit, ha az a személy azt tapasztalja, hogy mindig ellene cselekszek, folyton akadályozom az ő előrehaladásába, egyetlen mosolyt, egyetlen simítást, vagy ölelést soha nem kap tőlem.
Lehet, hogy egy Anyák Napján felköszöntöm, de igyekszek mindig ellenkezőjét tenni, mint, amit ő szeretne, akkor hol beszélünk ott a szeretetről? Összefoglalva, akit szeretünk, annak ki is kell tudni mutatni a szeretetünket. Nem csak szóval, hanem tettekben is. 
Ismert mindenki előtt ugye az a kis vicces történet, amikor egy középkorú házaspár beszélgetnek? Azt kérdezi a feleség férjétől: „Ugye drágám még szeretsz engem? A férj unalmasan válaszol: Mikor összeházasodtunk, egyszer már megmondtam, ha változni fog, majd szólok!”
Kétlem, hogy ilyen válasz után megnyugodott a feleség, valószínű még szomorúbb lett. A feleség bizonyos azért kérdezte meg a férjét erről a számára fontos dologról, mert semmi nyomát nem tapasztalta kettőjük vonatkozásában. A sok évvel azelőtt kimondott igen már rég elhalványult, feledésbe ment. Olyan, mint a virág, amit nem öntöznek, kiszárad, elpusztul! Így ebből a példából kiindulva is, ápolni kell az emberi kapcsolatokat, ha azt akarjuk, hogy éljenek!
  Az előbb említett példák, az emberek egymás iránti érzelmi kapcsolatukat bizonyították, de nézzük meg mi a helyzet, Isten és az ember közötti kapcsolatban?
Kezdjük azzal, hogy Isten szeret minket, amit nem szóval fejez ki csupán, hanem tettekben bizonyít! Isten nem személyválogató, mindenkit szeret, az egyetlen Fiát azért küldte, hogy az emberek bűneit magára vegye.
Esőt, napsütést, fényt, életet, eledelt, stb. ad nem csak az övéinek, hanem azoknak az embereknek is, akik tőle távol élnek. Azoknak, akik naponta szidalmazzák, kigúnyolják Őt. Tehát a Teremtő Isten ápolja, élővé akarja tenni minden emberrel a kapcsolatot. De vajon az ember nyújt e kezet az ÉLŐ Istennek? Bizony nem mindenki.
Pedig azzal tisztában kell lenni, hogy igaz az Isten szeretetéből mindenki kap, de örök életre csak az juthat, aki Jézus követőjévé válik.
 
Ha most Isten feltenné neked ezt a kérdést: „Vajon tudod azt, hogy én mennyire szeretlek?” Mit válaszolnál rá? 
Én azt mondanám, hogy igen Uram, tudom, mert megtapasztalom naponta, hogy szeretsz engem! És én hálából mindig melletted akarok maradni!

„ÉN Uram, ÉN ISTENEM!”



More Articles ...

  1. Elkóborolt bárány
  2. A hit nélküli emberek kifogásai
  3. Jézus a teljes szívemet Néked adom
  4. Élő kapcsolat Istennel
  5. Isten nem egy szolgáltató
Page 14 of 89