Néha szükséges, hogy egy néhány Bibliai történetet csokorba szedjünk, és megtaláljuk bennük, hogy mi a közös? Tegyünk most így! Keressük meg az alábbi Ige helyeket, és kérjük Isten Szellemét, hogy segítsen ebben!

-Lk.18:13

-Lk.15:18-19

Megfejtés:

fa, eper, liba, ibolya, sas, megy, eszik, róka, tó, étel, kakas,-alma, zöld,-éber, les, ebéd, tű, ül, kakukk, bent, evés, nagy,-asztal,-buta, űz, nem, tó

Folytatás!

Hány féle imádság van?

Fajtái szerint:

a, Személyes imádságot a „kamrácskában” mondjuk. Ekkor az egyes imádkozók az egészen személyes ügyeiket viszik Isten elé. Ez az egyedüllét elrejtettségébe tartozik. Különleges áldás nyugszik az ilyen imádságon. Az imádság legnagyobb győzelmeit elrejtetten vívták ki. 2Kir.4:33, Zsolt.55:18, és 23, 138:3, Dán.6:11, Máté 6:6, Lk. 11: 9-13, I Tim 5:5, I Péter 5:7,

b, Közös imádságot nyilvánosan mondjuk. Ekkor a közösség nevében, mint szószóló a közös ügyeket viszi Isten elé. A csendben együtt imádkozók ámen-je erősíti meg az elmondottakat. Az ÚSZ-ben gyakran az egész gyülekezet imádkozott, mert hatalmas erő származik a közös imádságból. Olykor maga az Úr Jézus is imádkozott a tanítványai körében. Máté 18:19-20, Róma 12:12, Kol.4:2.

Mindent imádsággal kellene kezdeni: (Az evést, a munkát, a Biblia olvasást) Kiváltképpen kezdjünk, és fejezzük is a napot imával. Egyáltalán ahol 2 vagy 3 Istenfélő ember találkozik, imádkozzanak mindenkor együtt, és akkor áldás származik tőlük a házra, és a gyülekezetre, és az egész világra.

Tartama szerint megkülönböztetjük:

a, Az imádat. A legmagasabb rendű imádság, mert akkor nem a mi dolgainkra gondolunk, és nem ezekről szólunk, hanem Istenre, és Jézus Krisztusra, az Ő Golgotán elvégzett áldozatára tekintünk. Imádjuk az Urat a kereszten elvégzett áldozatáért, és Istent, a mi Atyánkat a megfoghatatlan szeretetéért, amellyel odaadta értünk a Fiát. Kiváltképpen helye van a gyülekezetben az imádatnak az Úrvacsorai alkalomkor. Az imádat már itt a földön kezdődik, és folytatódik a Mennyei örökségben. Jn 4:20-24, Ef 1:3-14, Kol.1:12-22,

b, A hálaadás: mikor szívből megköszönjük az Úrnak minden testi és szellemi ajándékát. Lk.24:30, Jn.6:11, Kol 4:2,

c, Közbenjárás: Amikor a hívő testvérek, testi-lelki nyomorúságait és egyéb ügyeket visszük az Urunk elé. A közbenjáró imádságunk kiváltképpen fogja át a mi Urunk világmisszióját, és az abban munkálkodó testvérek szolgálatát. Imádkozzunk a misszionáriusokért, evangélistákért, tanítókért, és ifjúsági -gyermekmunkáért, de a kórházakban az árvaházakban, és öregek otthonában dolgozókért is. Végül nyomatékosan járjunk közben saját gyülekezetünkért, ugyanígy imádkozzunk minden emberért, és felsőbbségekért. pl: 2 Mózes 32:30-34,1 Sám.7:8, Máté 9:38

d, Kérő imádság: Amelyben Istentől kérjük bűneink bocsánatát, és megszenteltetésünket, vagy külső és belső dolgaink kielégítését. Zsolt 51:1-12, Ézsaiás 38:2-5, Jónás 2:2-10, Fil 4:6

A Mózes Első könyvében olvasható Ádám és Éva történetére bizonyára jól emlékszünk. Isten szerzett Ádámnak segítőtársat, hozzáillőt. Tehát valahol Isten azt szeretné, ha házasságban élne az Ő népe, szaporodnának, és hitben maradva növelnék Isten táborát. Ez lenne a szép, ha az emberek is belátnák, és tennék Isten akaratát.

-Régen sok gyermek született a családban, férfi dolgozott és eltartotta őket. Egyik gazdagabb, másik szegényebb volt, de lehet boldogabbak, mint a mai technikai csodák időszakában.

-Később a női egyenjogúság magával hozta, hogy sok helyen a nők is dolgoztak, ezáltal több pénzhez jutott a család. Jobb anyagi körülmények között éltek, mert 2 fizetés nagyobb jólétet biztosított a számukra.

- Aztán manapság van egy harmadik változat a házasságban, mikor a férfi és a nő is dolgozik, de ez nem a jobb létüket szolgálja, mert a fizetésük nem egy családi kasszába kerül. Lehet sokakat elgondolkoztat ez a hír, de sajnos vannak házasságok, ahol így működik egy ideje már.

Mi lehet ennek az oka? Ha körbejárjuk e témát, néhány család életéből talán rájöhetünk.

- Van egy idős házaspár, akik mind a ketten nyugdíjat kapnak. Mivel a feleség dohányzik, ami a férj számítása szerint nagyon sokba kerül, ezért nem adja oda a nyugdíját, csupán a rezsit fizeti ki. A feleség szívja a cigarettát, és ő biztosítja asztalra az élelmiszert. Szerintem ez sem kis dolog havi bontásban, de a férfi nem veszi figyelembe. A férj valamilyen szinten függetleníteni akarja magát, és a megmaradt nyugdíjával ő maga akar rendelkezni.

-A másik családnál mind a ketten dolgoznak, de a férfi ott sem adja haza a pénzt, de fizeti a rezsit. Nem igényli a feleség főzését, mosását, stb. sőt olyannyira nem, hogy még a szobája ajtaját is zárva tartja. Odahaza nem csinál semmit, csak a saját munkáját. Azt mondja a feleségének: „Neked arra kellenék, hogy a házat csináljam, és eltartsalak”- (Igen erre már nincs mit mondani, hogy egy férfi, hogyan lehet ilyen önző, pénzéhes?)

-És van olyan házasság, ahol férj, nem csak nem adja oda a fizetését, de még a feleség pénzét is ő kezeli, bár néha kap az is belőle, hogy a szükséges dolgait megvegye.

És szeretnék felkiáltani: Istenem! Évát segítőnek adtad Ádám mellé, akkor mi ez a férfiak elkülönülése???

Ennyire sokat jelent a mosógép, a kész ételek? Vagy a férfiak a függetlenségüket akarják maguknak kivívni? Tudom, hogy vannak a felsoroltaktól rosszabbak is, de azt gondolom, hogy az már elég durva, mikor egy törvényes feleségnek a férj azt mondja: „Magadat akarod eltartatni?”

Mi ez a sarkából kifordult világ? A baj az, hogy ezekben a családokban vannak keresztyének is, ahol hasonlóan működik a pénzügyi helyzet.

Nem szebb és jobb lenne a világ, ha a férfi eljárna dolgozni, a feleség nevelné a gyerekeket, és végezné a háztartási munkát, és levenné a kedves férje válláról a pénzügyi gondokat? Mind ketten felelősséggel lennének a család felé, és boldogan látnák az Isten áldását az életükön?

Megjegyezni szeretném még, hogy nem tartom tökéletesnek a házasságomat, de a férjem, olyan bizalommal van felém, hogy rám meri bízni a fizetését, és ez hasonlóan van házasságban élő gyermekeinknél is. Miért is él két olyan ember együtt, ha nem osztja meg a másikkal mindenét?

Kedves Férfitestvéreim! Nem tudom, hogyan érint a szóban forgó téma? Ha már a világi férfiak nem tudnak a saját családjukért szeretettel gondoskodni, akkor legalább ti mutassátok meg, hogy Istennek mi az elvárása tőletek!

Legyetek szerető és gondoskodó férjek, ismerjétek el a feleségeitek fáradozásait, türelmét, vegyétek észre, hogy a házimunka, amiért nem jár fizetség, az is nagyon fontos! Ha ti megpróbáltok Isten elvárásának megfelelően élni a családban, meglátjátok, hogy nem kell kiharcolni a tiszteletet, mert az magával hozza a másik fél tiszteletét és szeretetét is.

-A törvény betöltésével még nem jár a kegyelem, ugyanis eljárhatsz a gyülekezetbe, Úrvacsorát vehetsz, imádkozhatsz, stb., de ha nincs benned szeretet, nem vagy alázatban, nem teljesíted Jézus elvárásait, akkor csak a törvényt töltötted be, és ez nem jár a megváltás örömével!

-A bűnbe nem lehet beleesni, abba belesétálni lehet. A gondolatot forgatod a fejedbe, onnan bekerül a szívedbe, és a terv már kész is.

-A bűn megvakít, és nem látod meg az igazságot. A bűn mindig jónak ígérkezik, mert különben nem csinálnánk, és mikor egyre mélyebben vagyunk benne, akkor már nem is tűnik bűnnek!

-Egy testvérünk néhány héttel ezelőtt kórházba került, egy bizonyos szívproblémával. Ideiglenesen segítettek rajta, de az ok, ami kiválthatja bármikor előjöhet, ezért meg kellene műteni. Miután a gyülekezetben beszélt a betegségről, a másik testvér megszólította, hogy nem kell megvallani a betegséget, hanem mondja azt, hogy meggyógyult. Mélyen hallgattam, mert nem akartam alkalom alatt erről beszélni, de talán olvassa a testvérem is, és sok más, aki nincs tisztában ezekkel a dolgokkal.

Nos ez a Buddhista tan, amikor a betegségről nem szabad beszélni, még ha van is! Ez okkult! Ez nagy hazugság!! Ugyanis, ha valami betegsége van bárkinek, nyugodtan be kell vallani, de bízni kell Jézus Krisztus gyógyító erejében. Ha letagadjuk a meglévő betegségünket, akkor nem vagyunk betegek, és minek kellene Jézus gyógyítása? A hazugsággal pótoljuk Jézus gyógyító erejét?

Kedves testvéreim! Világosodjon meg az elménk, tartsuk távol magunkat a sátáni praktikáktól, és tanácsot ne adjunk, ha nem vagyunk benne biztosak!