A szeretet úgy formálódik ki bennünk, ha a következő 4 pontot egyre jobban megértjük.

1.    Szeretnünk kell az Urat! Krisztus mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből”Mt. 22:37
2.    Szeretnünk kell embertársainkat: Az Úr így folytatta: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”Mt.22:39
3.    Szeretnünk kell ellenségeinket. Krisztus ezt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” Mt. 5:44
4.    És megtermitek a szeretet, a Szent Szellem gyümölcsét: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önkontroll).

Ha sorba szedjük a pontokat, azt láthatjuk, hogy egy újjászületett hívő embernél könnyen bevehető minden akadály, de nem úgy egy csetlő-botló keresztyénnél. Ezért törekedjünk minél jobban elmélyülni az Úr dolgaiban, és nem megállni az első lépcsőfokon, mert minél jobban szeretjük Jézust, annál többet akarunk belőle, és annál jobban közelebb kerülünk az újjászületéshez. Kell, szükséges, hogy újjászülessünk, hogy megváltozzon addigi életünk. Kell, hogy általunk vágyjanak a hitetlen emberek az Úr közelségére.
A szeretet nagyon fontos emberi érzés, ami nélkül nem tudjuk betölteni Jézus elvárásait (parancsolatait). Nem csak a keresztyénnek, de egyszerű magánembernek is a mindennapi levegőt jelenti a szeretet.
Azt mondja a következő Ige: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom” „…ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok” 1 Korinthus 13

Bár az anya nagyon szereti a gyermekét, mégsem adja neki oda az olyan dolgokat, amik nem jók a gyerek számára. Még ha a gyerek könyörögve kéri is. Az anya józansággal gyakorolja a szeretetet és mégsem enged a gyerek kívánságának.
Nagyon sokszor van úgy, hogy mi is kérünk valamit az Úrtól, és nem kapjuk meg, mert az nem a mi javunkat szolgálná. Ez azért van, hogy megvédjen bennünket Isten a csalódásoktól, anyagi károktól, stb.

Igaz, hogy minden esetben szeretnünk kell a bűnös embert, de mégsem köthetünk vele szövetséget, akik nem Isten útján járnak!
Mindenkor meg kell vizsgálni (ítélni) a helyzetet, hogy az ellenség ne tudjon bennünket félrevezetni. Isten megfenyítette Jozefát:
„Avagy az Istentelennek kellett-e segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úr haragja ellened.”2 Krón 19:2

Mindannyian olvasgassuk csak a szeretet himnuszát, amit a Bibliában a 1 Korinthus 13-ban találtok meg.

„Ma velem leszel a paradicsomban”- mondta Jézus az egyik latornak azon a bizonyos napon. Csodálatos ígéret ez, és erre vágyunk mindannyian, akik az Urat szeretjük! Én azonban azt gondolom, hogy a végcél elérése előtt, tegyünk bepillantást azokba az órákba, amiken átment Jézus azért, hogy valóban magához tudjon venni bennünket is.  Nem vehetjük az örök életet el anélkül, hogy ne tudnánk milyen árat fizetett Jézus érte!  Ezek az órák a Passió = Jézus szenvedései! Bizonyára volt az életetekben olyan helyzet, mikor ártatlanul bántottak meg benneteket, és nem tudtátok kimagyarázni, a feltételezett bűn miatt kaptátok meg a büntetést. Milyen sok idő kellett hozzá vagy talán soha nem is tudjátok elfelejteni ezt az igazságtalanságot ugye? Pedig a hasonlat meg sem közelíti az Ő szenvedéseit!
Mit érezhetett Jézus, Aki bűntelen volt és a felbőszült tömeg ellene fordult?  Azok, akik pálmaágakat lengettek a feje fölött, és hozsannát kiáltottak, (virágvasárnap) néhány nap múlva pedig "feszítsd meg"-et kiáltoztak. A sátán ott volt a tömegben, és szívüket Jézus iránt közömbössé, de inkább ellenségessé tette.
Pedig néptömegek hallgatták Jézus bölcs tanításait, betegek ezreit gyógyította meg, és általa emberek szabadultak meg a démonoktól.  Most Testét szöges korbáccsal ütötték, fejébe szöges koronát tettek, a Dolorosán elgyötört maradék erejével kellett a keresztjét vonszolnia, mikor már-már alig volt benne élet.
Mária Jézus anyja, Mária Magdaléna és János ott álltak és nézték az Ő emberfeletti kínjait, és a sátáni erőfölényt némán, de tele fájdalommal viselték el.
„Ma velem leszel a Paradicsomban”- milyen szép ígéret! De nem csak ezt kell hallanunk ma, hanem hallanunk kell az ostorcsapásokat, a "feszítsd meg"-et, látnunk kell az ütésektől vérben álló testét, és ez mind mind értünk történt! Ő megszabadíthatta volna magát, hisz Isten Fia volt, de tudta, hogy meg kell történni mind annak, a mi bűneinkért járó váltságdíjat le kell tennie. Miután Jézus a kereszten meghalt, misztikumba illő természeti jelenség történt, ami megremegtette a földet. Talán ez Isten fájdalma volt a Fia iránt?
A Passió c. filmben miután Jézus meghalt, nagy földindulás történt, és egy nagy hatalmas könnycsepp esett a földre. Ez Isten könnye volt a Fia miatt?
Isten a bűnbe elhatalmasodott világnak csak így tudott megkegyelmezni, hogy egyetlen fiát adta azért, hogy örök életük lehessen. Hatalmában állt volna az Istennek, úgy mint ahogy Sodomát és Gomorát, vagy a Noé idejében a földet elpusztította, és lett volna még számtalan sok mód arra, hogy a bűneik miatt elpusztítsa a Földet. De Jézus Golgotán történt halála egy megmenekedés volt minden ember számára, hogy aki hisz benne az valóban örök életet nyerjen. Jézus az emberek iránt érzett szeretete a Nagypénteken messzemenőkig megmutatkozik, mert egy mentő öv minden ember számára!
Gondoltál már arra, hogy lehet, hogy időben nem voltunk ott a felbőszült tömeggel, de naponta "feszítsd meg"-et kiáltunk Jézusra a bűneinkkel!! Gondoltál-e arra, hogy a naponta szándékosan, vagy szándék nélküli bűnök nem a hálánk jelei ezért a véráldozatért! Szellemi vakság van a szemünkön, ha vétkezünk az Úr ellen?? A sátán ott volt a tömegben, és ma ott van veled is, hogy ne lásd meg azt, amit látnod kellene, és ne halld meg, amit hallanod kellene. Ne csak az legyen a szemed előtt, hogy örök életet szerzett nekem Jézus az Ő halálával, hanem azt is lásd meg, hogy milyen áron!!!! Mert nem az Ő javát szolgálta mind az, amit tett, hanem minket, a bűnös emberekért fizette ki a váltságdíjat!
Vegyük mindezt komolyan, és ne szomorítsuk meg naponta az Ő szívét, ne "feszítsd meg"-et kiáltsunk, hanem hozsannát!!!!
A mi számunkra a Nagypénteknek több üzenete is van: Isten szeretete az emberek iránt, egyetlen lehetőség megmenekíteni az Őt szeretőket, Jézus önfeláldozása az emberekért, Jézus feltámadott, és mi is fel fogunk támadni, Jézus él, és mi is élni fogunk!
Lásd meg hát a mindennapokban, hogy hol vezetett a fájdalmas út az örök életünkig! Mit kellett Jézusnak elszenvednie azért, hogy nekünk legyen helyünk a Mennyben. És ha Ő helyet készített ilyen áron nekünk, akkor ne utasítsuk el, hanem tegyünk meg mindent, hogy elérjük a végcélt mindannyian!
A Nagypénteken történt Passió Jézus iránt örök hálára kötelez! Legyen áldott a mi Urunk érte!

Egy öreg Bibliában érdekes szövegre bukkantam, a Jézus halálát leíró bibliai szakasz mellett (LK.23:32-43)amit valaki odaírt: „Egyik ember bűnös volt, a bűneiben halt meg. A másik ember bűnös volt, de bűn nélkül halt meg. A harmadik ember nem volt bűnös, de a bűn miatt halt meg. Kik voltak ezek?

Aki bűnös volt, és bűnben halt meg: Az egyik gonosztevő, az ország törvényei szerint méltó büntetést kapott. valószínű dühös volt saját magára, mert hagyta magát tetten érni. Dühös volt a bíróra, aki elítélte, és dühös volt mindazokra, akik cserbenhagyták. Sőt különösen dühös volt arra a Jézus nevű emberre, aki mellette ártatlanul függött a kereszten. Nem volt nehéz olyan valakire haragudni, aki kijelentette, hogy ő a világ világossága és reménye és most ugyan úgy függött a fán megfeszítve, mint egy közönséges bűnöző. Ez a lator káromolta Jézust, hogy képtelen önmagán, és bárki máson segíteni. (LK.23:39) Ez a gonosztevő önmagában hordott és megtartott bűneivel halt meg.

Aki bűnös volt, de bűn nélkül halt meg: A másik gonosztevő, aki ugyan ezen a napon halt meg, először csatlakozott azokhoz, akik kigúnyolták az Úr Jézust.
Egy ideig ő is úgy gúnyolta, hogy ha valóban ő a messiás, akkor mentse meg magát. ( Mt. 37:44)
De amint besötétedett, ennek a gonosztevőnek a szívében változás történt. Odaszólt a társához és azt mondta: „ Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyan az az ítélet alatt vagy. MI ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de Ő semmi rosszat nem követett el. Majd igy szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a királyságodban! Erre ő így felelt neki: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomba.” ( KL.23:40-43)
Ez a néhány szó fontos kijelentése az Újszövetségnek. A bocsánat és az örök élet mindenki számára adott, aki hisz az Úr Jézusban. Sem több, sem kevesebb nem szükséges az üdvösséghez. Egyedül a Krisztusban vetett hit jelenti az örök életet.
Ennek a gonosztevőnek nem volt ideje rendezni a múltban elkövetett bűneit, de hitt az Úr Jézusban. Ez az út jelentette számára a örök életet. ( Ján.3:16-18)
A hit legegyszerűbb kijelentésére válaszként az Úr Jézus a bűn bocsánatáról biztosította a gonosztevőt. Bár ez az elítélt a bűne miatt halt meg, de bűn nélkül.
A Mennyek bírája levette vétkeit a válláról, és helyette az Úr Jézusra, a bűnök hordozójára helyezte.

Aki nem volt bűnös, de bűn miatt halt meg: Az Úr Jézus volt az, aki azon a napon magára vállalta a világ bűneit. Meghalt a világ bűneinek terhével, de nem volt benne semmi bűn. Három nappal később feltámadt a halálból, és megmutatta, hogy tragikus halála nem volt tévedés. Sebhelyekkel a testén, a feltámadt Jézus bebizonyította a tanítványainak és azóta millióknak, hogy vállalta az Isten ítéletét és vállalta a halált.
Ami csodálatos, hogy ez a mi történetünk is, mert Ő volt helyettünk és miattunk, bűneinket hordozva. ott voltunk mindannyian és vagy az első, vagy a második gonosztevőhöz hasonlóan felelni fogunk a tetteinkért.
Nem a szavak tesznek különbséget, hanem a hit. ha nincs hited, de akarod, hogy legyen kérd Istent és Ő ad. Ha nehéz ezt tenni, kiálts igy: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!” MK. 9:24)

Írta: Martin Rindler

Gyakran jut eszembe a következő keresztyén történet, mikor a vámszedő és a farizeus imádkozott. A farizeus azt mondja „Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek ragadozók, hamisak, paráznák, vagy ím, mint a vámszedő is…..” A vámszedő pedig távol állván, és még a szemeit sem akarja az égre emelni, hanem veri vala a mellét mondván: „Isten légy irgalmas nékem, bűnösnek!” És Jézus erre a történetre ezt mondja: „Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, és aki magát megalázza az felmagasztaltatik”( Lk.14:11)
Sokféle ember él a földön és tudjuk, hogy nem mindenki egyforma. Különböző neműek, korúak, színűek, magasak, nyelvezetűek, de ezt még bontogathatnánk tovább, ami még inkább beigazolná az előbbi megállapítást. Viszont lehet két nagy csoportra osztani az emberiséget: hívőkre és hitetlenekre. Természetesen ezen belül meg lehet megvizsgálni, ki használja érdemtelenül azt a nevet, ami csak Isten újjászületett gyermekeié?
Természetesen, ha világi ember viselkedik a másikkal lekezelően, ami túlzott biztos magatartást jelent, betudjuk annak, hogy a sátán gyermeke. (Tudjuk, hogy  sátán fellázadt, Isten ezért vetette le  a Mennyből) Azonban, egy hívő embernek, legyen az bármilyen vallású, tudatában kell lenni azzal, hogy Jézus azt mondta magáról: „ Én szelíd és alázatos lelkű vagyok” ha pedig mi Jézus tanítványai vagyunk, akkor Reá kell hasonlítanunk. Nem okozhat ez nagy gondot, ha a hétköznapokban odahaza is gyakoroljuk a keresztyén életet, ha azonban csak gyülekezetben, és mások szeme előtt vesszük magunkra ezt a viselkedési formát, akkor megterhelő lehet. Talán ekkor nyugodtan lehet azt mondani, hogy az ilyen ember farizeus.
Határozottan adok választ az írás címében feltett kérdésemre: Egy keresztyén ember soha nem lehet büszke, legalábbis magára nem! Az Ige is azt mondja, hogy ha dicsekszünk, az Úrral dicsekedjünk, akkor milyen jogunk lenne nekünk magunkkal dicsekedni, és ebből eredően büszkének lenni? Mindent Istentől kapunk, ezért Neki jár érte minden dicsőség! Ha valaki, génjei alapján büszke természetet örökölt, megtérése után az Úr át tudja formálni, természetesen, ha azt ő is akarja. Mivel bűnbe születtünk, itt a földi életünkben kell kialakítani azt a formát, hogy az Úr valóban gyermekeiként tudjon ránk tekinteni.
Kedves Testvéreim! Mi, akik az Úréi vagyunk, jól tudjuk, hogy a mi erőnkből, mire vagyunk képesek. Jól tudjuk, hogy be vannak határolva lehetőségeink minden területen, mert mi csak emberek vagyunk, és az Úr azt enged meg nekünk, amit Ő akar, és addig, amíg Ő jónak látja. Íme, el is lett minden véve tőlünk, ami teljesen kivette volna a Teremtőnk kezéből a hozzánk való jogot. Tehát az ember nem tudja függetleníteni magát Istentől bárhogyan is akarja. Természetesen mi hívők nem akarjuk, hanem inkább ragaszkodunk az Ő közelségéhez, és hagyatkozunk ahhoz a biztonsághoz, amit Ő tud nyújtani csak az övéi számára. Ha magában elmélyül minden ember, megérti, hogy az emberi büszkeségnek nincs alapja! Mert, ahogy már tudjuk, Isten nélkül az ember semmi! Legyen csak minden ember alázatban, és cselekedetével legyen azon, hogy érdemelje ki az Atya szeretetét!


„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak Istennek szent emberei. ” II.Péter 1:21

Nemrégiben furcsa hírre figyeltem fel, ugyanis valamelyik gyülekezet Prófétai tanfolyamot szervezett. Nagyon elcsodálkoztam, hogy kinek a részére szervezik, akinek már meg van a prófétai ajándéka, vagy aki próféta szeretne lenni? Tudjuk, hogy aki megkapta a prófétai ajándékot, azt fel is készíti a Szent Szellem annak befogadására, és az ajándék használatára. Ember már ahhoz nem tud többet hozzátenni. A Szent Szellem által végzi a munkáját, aki pedig nem kapta meg a prófétai ajándékot, lehetséges ő más ajándékot kapott.
Az I Korintus 12:8-10-ben ezt olvashatjuk: „Némelyiknek ugyanis a bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által, másiknak pedig a tudomány beszéde ugyanazon Lélek szerint.
Egynek Hit ugyanazon Lélek által, másnak pedig a gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által.
Némelyeknek csodatévő erőknek munkái, némelyeknek pedig prófétálás, némelyeknek pedig a Lelkeknek megítélése, másiknak nyelvek nemei, másnak pedig a nyelvek magyarázása.”
Mint látjuk, Isten Szent Lelke osztogatja az ajándékait, mindenkinek külön, mint akarja! Ezek az ajándékok nem a miénk, hanem azért kapjuk, hogy ezzel, ezekkel szolgáljunk mások felé.
Az Ótestamentumban találkozunk nagy prófétákkal: Jeremiás, Ézsaiás, Ezékiel, a kispróféták pedig pl. Jónás, Ámos, Hóseás, Dániel, …….
Talán csak egy példát mondanék az egyik kedvenc történetemből: Jónást Ninivébe küldte Isten, hogy szóljon a néppel, mert a gonoszság felhangzott hozzá. Jónás engedetlen volt, és Társisba ment hajóval, ahol bűne miatt bajba keveredett. Majd másodszorra újra szólt hozzá Isten, hogy menjen Ninivébe figyelmeztetni az embereket. Jónás elment és ezt mondta: „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” Ez volt a prófécia!  Mivel a nép komolyan vette a figyelmeztetést, megtért a bűneiből, ezért Isten nem büntette meg őket.
A prófétálás tehát mindig a Szent Szellem által történik, erre nem lehet sem tanfolyam által, sem pedig máshogyan az embereket felkészíteni. Próbáljunk Istenre hagyatkozva élni az életünket, mert Istennek nincs szüksége a mi tanácsainkra, segítségünkre! Isten azt mondja:” Mert nem az én gondolataim a ti gondolatotok, és nem a ti utatok, az én útjaim.” Ézsaiás 55:8
Bármelyik ajándékot kapunk is meg a Szent Szellemtől, Ő fel fog készíteni rá bennünket. Olvashatjuk a történetet, mikor Jézus krisztus kiküldte a 12 tanítványát, apró részletekben felkészítette őket, hogy milyen helyzetben mit tegyenek. (Márk 6:7-13)
Ne felejtsük el tehát, hogy Istennek minden emberre gondja van, és mindenkor hagyatkozzunk csak rá!  Engedjük a Szent Szellemnek, hogy életüket vezesse, és ne próbáljunk Jónáshoz hasonlóan mi is más irányt felvenni!

Vezérfonal a Szentírás tanulmányozásához: Megérted -e amit olvasol c. könyv segítségével

- Mit tanít a Biblia Jézus Krisztus személyéről?

1.Jézus Krisztus valóságos Isten (azaz Isten a természete szerint). A Szentírás beszél az Ő születése előtti létezéséről.(Jn8:58)

Isteni dicsőséggel bírt már a világ teremtése előtt (Jn. 17:5, és  24, Fil. 2:6

A teremtő Ige által lett minden (Jn. 1: 1-3)

2. Ő Isten fia ( Jn. 1:18)

Ő az Atya Egyszülöttje összekötve vele a szeretet által. ( Kol.1: 15,Jn. 17:23, Mt. 26: 63-64, Jn10:30

3. Ő az Isten kisugárzása és lényegének képmása (Jn.12:45)

4. Ő minden teremtmény között elsőszülött ( Kol.1: 15)

5. Ő az Elsőszülött a halottak közül ( Kol.’:18)

6. Ő a halottak Elsőszülöttje ( Jel.1:5) Emberfia

7. Ő az első zsenge a halottak közül ( I Kor. 15:20)

8. Ő a gyülekezet Feje ( Ef. 1:22)

9.Ő valóságos emberré lett, született Szűz Máriától fogantatva a Szent Szellem által. Megalázta magát, szolgai formát vett fel, hogy ebben a létformájában Istent engedelmesség által dicsőítse, és hogy Istennek az elveszett ember iránti kereső szeretetét bebizonyítsa.

 

Melyek a Megváltó nevei vagy címei

1.Az Ő földi emberi neve: Jézus ( Ez a görög – latin változata a héber Jeshuá-nak, amely egy későbbi formája a Jehoshuá-nak) Azt jelenti: Az Úr az üdvösség vagy a szabadítás. Isten adta Fiának ezt a nevet annak kijelentésére, hogy Ő ebben a névben akarja megmenteni az elveszettet és üdvözíteni a bűnöst.

2. Krisztus: Az Ő Mennyei- Isteni neve  és címe így hangzik: Krisztus a felkent ( vagy Messiás) mert az Atyja, és a Szent Szellem által örökkévaló Királlyá és Főpappá kente fel. ( Jn.1: 42, 4:25, Mt.16:16,

3.Emberfia:Jézus önmagát nevezte így, mindenekelőtt az emberi nemhez való viszonyára utalva. Ez a cím egyúttal kifejezi az Ő eljövendő méltóságát is.

Mt.8:20, 9:6, Lk.19:10, Mt.19:28, Csel.7:56,

4. Dávid Fia: Ez a származása szerint fejezi ki Izráelhez való viszonyát. Egyúttal kifejezi királyi méltóságát. Mt. 1:1, 9:27, Mk. 12:35,  Ézs. 11:1-2

5. Immánuel: Azt jelenti : Velünk az Isten ( Ézs. 7:14, 8:8,  Mt. 1:23)

6. Az Ő neve: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévalóság, Atyja, Békesség Fejedelme,

7. Ő az Úr: (Kyrios) Fillipi2:11, Róma 10:9,  1Kor 8:6, 2Kor 4:5

 

1.Dávid fia: Salamon volt

2. A Sinai hegyről hozta le Mózes a kőtáblát.

3. Nóé építette a bárkát

4. Hágár fia volt Ismáel

5. A Zsoltárok könyvét Dávid írta

6. Isten Jónást küldte Ninivébe

7. Az egyik Evangélium írója Lukács az orvos volt.

8. A szeretett tanítvány János volt

9. Pál Apostol

10. Péter

11. János Írta a Jelenések könyvét

12. A Jelenések könyve 19-ben találkoztunk vele

 

Keresztyén testvérem, egy ismerősének tett bizonyságot Jézus Krisztusról és beszélgetés végén azt mondta néki: „Jézus Krisztus te érted is meghalt.” Az ismerőse elgondolkodott a hallottakon, és néhány nap múlva felhívta telefonon, szelíd hangon azt mondta: „Ha Jézus értem is meghalt, akkor én nekem követnem kell Őt.” Testvérem nagyon örült e mondatnak, és rögtön megragadta az alkalmat, hogy gyülekezetbe invitálja ismerősét. Majd rendszeres eljárt a gyülekezetbe, de a legnagyobb baj az volt, hogy a családban egyedül ő volt megtérve, gyermekei hitetlenek, felesége még attól is mélyebben volt, mert az okkultba is belekóstolt, világi munkahely, katolikus rokonság mind-mind gátolta a hitben való elmélyülésben. Eltelt 3 év, mire döntést hozott, hogy bemerítkezik, azt várta, hogy számára az csodát jelent, és ő már nem is kell hozzá. A bemerítkezés megtörtént, de az első lépcsőfokról nem volt képes feljebb lépni hitben. Amilyen szépen indult Jézus elfogadása, évek alatt viszont hitben nem tudott előbbre lépni, a környezete teljesen visszahúzta. A heti 1 Istentiszteleti alakalom képtelen volt megerősíteni őt úgy annyira, hogy el tudja a jót választani a rossztól. Sajnos könnyen befolyásolható és nem válogatja meg, hogy kik azok, akikkel azért állunk szóba, mert bizonyságot szeretnénk tenni nekik, vagy ki az, akivel barátkozhatunk is.

Aztán egyik nap a keresztyén testvéremnek kijelentette az Úr, hogy baj van és kereste is a találkozást ismerősével. Beszélgetni kezdtek, és már az első néhány mondatban a kijelentés beigazolódott. Ugyanis kedves testvérünk, aki csak botorkál Isten útján, felfedezett magának egy szakadár, tévtanításokkal elárasztott gyülekezetbe járó embert, aki a maga sajátos bajával még lejjebb húzta őt is. Szépen ők dolgozgattak együtt, bár senkinek nem dicsekedett el vele.  A beszélgetés ment tovább közöttük és fény derült arra is, hogy az illető kölcsön szokta a kocsiját kérni, hogy segítséget szokott tőle kérni, és legutóbb teljesen tönkrement a gép, amivel együtt dolgoztak. Keresztyén testvérem rávilágított az igazságra, hogy ne tartson maga mellett olyan barátot, aki nem Isten útján jár, és még anyagi bajba is sodorja. Kicsit dühösen elmondta, hogy évek óta lelkigondozza őt, de olyankor, mikor már valaki bemerítkezik, akkor tudnia kell mindenkinek, hogy az Úr beállította egy útra, amin járnia kell. „Lelkigondozónak gondoltam magam, nem pedig szamárvezetőnek, aki mutatja  a másiknak minden lépését, az meg odamegy, ahová tetszik.” Határozott kijelentés volt ez! A másik azt mondta: „Örülök, hogy Isten ilyen határozott embert állított mellém, aki megmondja az igazat.”- Nem kedves barátom, ismét mondom, hogy én lelkigondozó vagyok, és nem szamárvezető! Ismered -e ezt az Igét? „ Ne tévelyegjetek! Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok”I kor. 15:33

Hagyatkozz Isten Szent Lelkére, aki megadja neked azt a bölcs vezetést, amire ember soha nem képes! Biblia helyett ne a Mai Igét olvasd reggelente, mert egyetlen könyv sincs olyan fontos, mint Isten beszéde! És végül, szánj mennél több időt Istennel való beszélgetésre, és vigyázz, ne a kérésekkel kezdj, hanem a hálával! Szólj bátran, ha segítségre van szükséged, de elsősorban az Úrral beszélj meg mindent!

 

A világban megtapasztalhatjuk, hogy milyen kevés az esküvő, egyre kevesebben akarnak házasságban élni. Talán túlkötöttséggel jár, és nagyon sokba kerül minden, de ha mégsem jön össze a házasság, akkor egy igazi veszteség- mondják az emberek. Ezért csak összeköltöznek, és így a házasságban előírt szabályokat nem kell betartani.

Nem hiszem, hogy Isten akaratával megegyező ez a felfogás, de a világ a saját céljait teszi előbbre és nem törődik az erkölcsi törvényekkel. Kormányváltás jöhet-mehet, senki nem fogja előírni, hogy szükséges összeházasodni, ha nem akarnak.

A baj akkor van, mikor az emberek kezdik Istent elfogadni, gyülekezetbe járnak, sőt vágynak, és mikor be akarnak merítkezni, akkor szembesülnek azzal a ténnyel, hogy nem lehet. Természetesen nem tudják felfogni, miért van ez a tiltás, hisz a világban elfogadott, sőt vannak egyes gyülekezetek, akik nem törődnek az erkölcsi tanítással. Mint tudjuk, élettársi kapcsolattal a Pünkösdi Egyház nem engedi, hogy bemerítkezzen bárki is.

Ha Isten gyermekei akarunk lenni, akkor meg kell felelni az Ő elvárásainak! Vegyük csak a szemünk elé a Tízparancsolatban foglaltakat, tartsuk be azokat, és már akkor sok mindenben helyesen cselekedünk: II Mózes 20:14 „Ne paráználkodjál” Természetesen Isten nem véletlenül adta a 10 parancsolatot az embereknek, de ezt Jézus még tovább szigorította azzal, hogy ha valaki más asszonyára gondol, már akkor is paráználkodik. Látjuk, hogy Jézus ragaszkodik az erkölcshöz, hisz aki Ő utána akar menni, az legyen tiszta, és világítson a sötétben lévők számára. Missziós gyülekezetünkben sajnos van néhány olyan ember, aki élettársi közösségben él évek óta, és nem érti, miért nem lehet bemerítkezni? Emberileg megpróbáltuk megértetni, hogy ha valaki szereti a másikat, nem akarja elveszíteni, és ezzel a házasságkötéssel megpecsételik a döntésüket.

Voltak, akik más gyülekezet példáját hozták fel, ahol teljesen megengedett a paráznaság, így az élettársi kapcsolatban lévők bemerítése is. Nem fogadhatjuk el ezt az engedményt, hisz mint ahogy kitértem rá, a Tízparancsolat és Jézus tanítása szerint is, az élettársi kapcsolat paráznaság, az pedig bűnnek számít. Nem az a fontos, hogy hány ember merítkezik be, hanem az, hogy hány ember nyeri el az örökéletet!

Mert azt mondja az Ige: „ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall” Márk 8:36

 

Május első vasárnapján anyák napja van, ami az ünnepek között egyik legszebb megemlékezés. Mint anyák mindannyian szívesen várjuk ezt a napot, nem csak azért, mert valamivel kedveskednek a gyermekeink, hanem ezen a napon közelebb kerülünk egymáshoz.
Már a II Mózes 20:12-ben olvashatjuk, mint Istentől jövő parancsolatot: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád teneked.” Itt Isten figyelmezteti a gyermekeket, és utal a törvény betartásának áldására, de egyben felfedhető annak a be nem tartásának következménye is. Valamennyi törvény a mi javunkra szolgál, a bűntől és annak következményétől megóv bennünket. Az engedelmes törvénytisztelő embernek kevesebb a baja, mint annak, aki áthágja az előírt szabályokat.
Nem minden anya boldog ezen a májusi vasárnapon, hisz van, akinek a gyermeke meghalt, van, akinek olyan távol él a gyermeke, hogy csak telefonon vagy levélben tudnak beszélni, de van olyan is, akiben a szülői szeretet oly annyira meghűlt, hogy nem érzi a gyermeki kötelességét. Pedig van olyan gyerek, hogy oly sok mindent kikövetel és amit tud, meg is ad neki az anya. Még a József Attila egyik versében is ezt olvashatjuk: „Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra!”
A gyermeki elfordulás akkor szokott bekövetkezni, mikor saját maga is el tudja magát látni, és nincs szükség a segítségre.
Egy keresztyén családban történt a következő eset:  A fiú átlagos csendes gyerekként nevelkedett fel, jól tanult, keresztyénként élt, megházasodott, és szolgált is a gyülekezetben. Anyjával a kapcsolata egyre rosszabb lett, persze megpróbálta eltitkolni. Egy idő után az eltávolodás km-ben, és időben is mérhető volt. Az élete az eltávolodás után nem javult, hanem egyre jobban tönkre ment, bekövetkeztek az családi, és anyagi csődök. A sátán boldogan csapott le az áldozatára, és a mézesmadzagot elé dobva teljesen megkötözte az életét.  Az édesanyja továbbra is imádkozott érte, és bízott benne, hogy Isten nem engedi el. Valóban Isten több esetben mentő övet dobott neki, bár ő felismerte, de nem akart vagy nem volt ereje hozzá, viszont nem követte a kijelölt utat.
Ekkor az édesanya újra neki fogott több napon keresztül böjtölt és imádkozott a fiáért, mikor Isten meghallgatta az imát, és Ige által üzent a fiúnak: „És idegen földön, ahol fogva tartatnak, magukba szállnak, és megtérvén az ő fogságuk helyén könyörögnek Hozzád, és azt mondadják: Vétkeztünk, hamisan, és gonoszul cselekedtünk.
És megtérendenek te hozzád teljes szívükből, és teljes lelkükből az ő fogságuk földében, és ahol őket fogva tartják, és könyörögnek te Hozzád, az ő földjüknek útja felé fordulva, amelyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet választottál magadnak, és e házad felé, amelyet a te nevedben építettem.
Hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a Mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nékik igazságot és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.
Most azért legyenek a te szemeid nyitva, és füleid legyenek figyelmesek és könyörgésre ezen a helyen. II Krónika 6:37-40
„És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én orcámat, és felhagy az ő bűnös életmódjával, én is meghallgatom őket a Mennyből megbocsátom bűneiket  és megszabadítom a földjüket.
Most az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre”II Krónika 7:14-15
Örömmel köszönte meg az anya Isten üzenetét, és boldogan tudatta a fiával, akitől tejes visszafordulást remélt. A fiú felismerte az Úr üzenetét, de nem fordult vissza. Ilyen helyzetre mondja Jézus a következő Igét: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik , de nem halálos bűnt, könyörögjön, és a Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik.  Van halálos bűn, nem ilyenért mondom, hogy könyörögjön”

Vajon ennek az anyának öröm lesz -e az Anyáknapi ünnep, aki látja, hogy a fia él, és mégis halott? Isten szabad akaratot adott minden embernek, hogy ő döntse el, akar -e élni?

 

More Articles ...

  1. A „rács” mindig ugyan azt jelenti
  2. Adakozás
  3. Folytatás! Vezérfonal a Szentírás tanulmányozásához: Megérted –e, amit olvasol? c. könyv segítségével
  4. Gondolat sziporkák
  5. Hány fokozattal akarod előléptetni a sátánt?
Page 42 of 89