Az Úrnak jár ki minden tisztelet, és dicsőség

Mikor a kis missziós csoportunkkal elmegyünk szolgálni, a testvérek megtapsolnak bennünket. Először szóltunk nekik, hogy az Úrnak szóljon a taps, mert egyedül Övé a dicsőség!  Mikor tapsoltak, nem köszöntük meg soha, mert mi tudtuk, hogy az nem minket illet! Ők azonban továbbra is nekünk köszönik meg, ezzel jelét adva a tetszésüknek. Ezért elhatároztuk, hogy tanítani fogunk róla.
Olyan jó, hogy érezzük a meleg szeretetet az Úr iránt! Olyan jó, hogy mi már tudjuk azt, amit nekik is meg kell tanulni! Mi Jézus Krisztus menyasszonyai vagyunk, és mi Őt nagyon szeretjük. Nem csak azért, mert nem tudunk más utat választani, nem csak azért, mert féljük az Urat, hanem azért, mert Ő megérdemli! Hálából szeretik az Övéi. Olyan jó, hogy Hozzá tartozunk, hogy neki elmondhatunk minden gondunkat, Vele megoszthatunk mindent, amit emberrel nem. Hisz az emberben mindig csalódunk. Legyünk minden nap Hálásak azért, hogy kiválasztott bennünket, hogy Hozzá tartozhatunk! Hogy szeret, hogy ha baj van, átölel, ránk mosolyog, de ha kell, erős kézzel felsegít bennünket. Ne felejtsük soha el, hogy mivel tartozunk a Megváltónknak! Minden nap mondjuk el Neki a ragaszkodásunkat, hálánkat felé!

Ismeritek Pintér Béla: Ezt a táncot neked ígértem c. dalát? Keressétek, és énekeljétek naponta, legyen ez egy megvallás Felé!

 



Néha előfordul, hogy halljuk idősebb keresztyénektől, mikor megjegyzést tesznek olyan emberekre, akik először jönnek a gyülekezetbe, vagy éppen olyan alkalomra jönnek el, ahol osztás, vagy szeretetvendégség is van. (Talán az irigység nyilvánul meg.) Ilyenkor mindig szeretettel kell meggyőzni a testvért, és elmondani neki, hogy valaki valahova mindig először megy el! Biztos, hogy ő is először ment el egyszer a gyülekezetbe.
De folytassuk tovább, Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, nem csak a hívőkért. Azokért is, akik még nem, vagy soha sem fogadják be a szívükbe az Urat. Ha nem így lett volna, nekünk sem lett volna módunk megtérni és azoknak sem, akik még nem ismerték meg az Urat.
Egyszer egy szeretetvendégséggel összekötött ünnepi Istentiszteleten vettem részt az egyik gyülekezetben, ahol az előbb említett dolog felszínre jött. „Azért jöttek annyian, mert tudták, hogy ennivaló is lesz”- hangzott el a megjegyzés. Fájdalmas ezt hallgatni, mert amint mondtam, valaki valahová mindig legelőször megy el, majd ha ismét megy, akkor másodszorra megy. Előre honnan lehet azt tudni, hogy az illető ember soha nem jön vissza? Ki tudja azt megmondani, hogy Isten kinek, hol és mikor érinti meg a szívét?
Azt mondja Jézus: „Sok utolsóból lesz első, és sok elsőből lesz utolsó.”
Ha mi először nem megyünk el a gyülekezetbe, akkor lehetséges, soha nem térünk meg. Ha Jézus Krisztus csak a hívőkért halt volna meg a kereszten, akkor mi elkárhoztunk volna.
Azt mondta az Úr: „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegnek.”(Máté 9:12)Tehát ne legyünk irigyek másra, ha eljön a gyülekezetbe, ne irigyeljük, ami testi, lelki táplálékot elfogyaszt, sőt arra ne legyünk irigyek, ha megtérésre jut, és növeli az Úr Jézus nyáját! Ha ezt az embert valaki hívta, vagy éppen az Úr Jézus kopogott be szíve ajtaján és ő elfogadta ezt a meghívást, mi is fogadjuk szeretettel. Azt mondta Jézus: Menjetek szerte a világba, és tegyetek tanítvánnyá minden népeket”- ez a missziós parancsa az Úrnak.
Ha mi nem tesszük, és mégis eljön a vágyakozó a gyülekezetbe, legalább szeretettel fogadjuk, hogy érezze azt, hogy Isten gyermekei közé jött.
Ne legyünk irigyek, hisz van -e valami, ami a miénk? Van -e valamid, amit nem Tőle kaptál?? Adj hát, amíg adni tudsz, mondja az egyik vers is! Olvassátok el szeretettel ezt a verset, és legyen a szívetek tele mindenki felé szeretettel!



Ha úgy tudsz adni

Ha úgy tudsz adni,
Hogy neked már semmi sem marad.
Ha úgy tudsz adni,
Hogy másokért feláldozod önmagad,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy szívedet is másoknak adod,
Ha tudsz adni,
Hogy mindened másénak mondhatod,
Akkor adj!!
Adj, bárki legyen az, ki tőled kér,
Akkor adj!!
Ne legyen senki, akit szegényen elküldtél,

Ha tudsz adni,
Hogy nem fájdul meg miatta a szíved,
Ha úgy tudsz adni,
Ha az is kap,
Aki gőgösen kivet.
Ha úgy tudsz adni,
Hogy a koldus sem alázkodjon meg,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy elfogadja, kitől szíved remeg.
Akkor adj!!
Ne legyen senki, kit szegényen elküldenél!

Ha úgy tudsz adni,
Hogy gyógyítasz, szíven ütött mély sebet,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy aki zokogott, önfeledten felnevet,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy nem dicsérnek emberek szerte szét,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy megfogod, minden elhagyott kezét,
Akkor adj!!
Adj annak is, ki tőled messze-messze él.
Akkor adj!!
Ne legyen senki, kit szegényen elküldenél!!

Írta: Makovei János

 

Tudod -e mit jelent a próba és mit jelent a kísértés? Sajnos ezt még nagyon sok keresztyén sem tudja, pedig ez egy alapvető kérdés.
A próba: A próbát az Úr engedi meg az életünkben, és ez sokszor a hitünket erősíti. Bölcs keresztyén, amikor beleesik egy próbába, akkor nem keseredik el, hanem imában az Úr Jézushoz megy. Az Úr ismeri az övéit, és valamennyi bajból kimenti.Egy példát mondanék, hogy jobban megértsétek. Pl. Van egy keresztyén ember, akinek betegségben, vagy balesetben meghal a fiatal gyermeke. Milyen nagy hitpróba számára ez, hogy el ne forduljon az Úrtól? Hiába nagyon szereti az Urat, de a gyermeke iránt érzett fájdalom elfordíthatja Istentől. Van, aki győztesen kerül ki, ilyen a próbából, de van, aki elbukik.
Férjemet Isten beleengedte egy ilyen próbába, és annak ellenére, hogy a hétköznapokban sokat elesik, de ebből a próbából győztesen került ki.
33 éves lányát veszítette el, aki szintén keresztyén, sőt szolgáló volt, és 3 kicsi gyermeke maradt hátra. Soha nem gondolta, hogy hátat fordít ezért Istennek, vagy soha nem kérdezte meg, hogy miért történt ez? Isten látta az ő szívét, és azt, hogy ilyen helyzetben is legyőzte a fájdalmat, és kitartott az Úr mellett. Sokszor, amikor a bűnök bejönnek az életébe, és Isten mégis kiáll mellette, mi nem értjük miért? Azért, mert abban a fájdalmas helyzetben, ő sem fordult el az Istentől. Természetes, hogy az erőt az Úr adta neki, de a döntés nála volt.
Ezek azok a próbák, amik a hitünket erősítik, és csak az Úrral tudunk győztesen kijönni belőle.
Kísértés: Mi is a kísértés? Ez előfordulhat hívő és hitetlen emberrel. Pl. Mész a zöldséges előtt, és megkívánod a gyümölcsöt, de pénzed nincsen, mit csinálsz? Ez egy kísértés a lopás után. Van, aki ellen tud állni, de van, aki ellopja.
A sátán számtalan dologgal tud kísérteni, pl. lopással, amit az előbbi példából láttuk. Aztán a paráznasággal, evéssel, ivással, gyilkossággal, pénzzel, és sorolhatnám.
Soha ne felejtsétek el, hogy Isten soha nem csábít gonosz dolgokra, ezt csak a sátán teszi. És ez a kísértés!
Akár próba, akár kísértés jön az életetekbe, próbáljátok meg, hogy győztesen csak az Isten segítségével jöttök ki belőle.
Kívánom, hogy győztes keresztyén életet éljetek az Úr segítségével!

 

 

 

A keresztyén embert leginkább a fent említett három veszély fenyegeti, ami elviszi a szolgálattól, sőt még van, hogy a gyülekezettől is. Ők már nem vethetők be gyilkosságba, betörésekbe, de az ördög számukra is kitalál olyan bűnöket, ami által nagyon is elbukhatnak.
„Lesznek pénzimádók”- mondja az Ige az utolsó idők jelei között. Manapság olyan időkben élünk, mikor minden fillérünknek meg van a helye, akár a csekkekre, akár élelemre, de felesleg nem marad, ez tény! Talán nem is ezekről az emberekről beszél az Úr, hanem azokról, akik szükségükön felül akarnak pénzhez, vagyonhoz jutni. Hisz a mindennapi létünk fenntartásához szükség van pénzre, de akik már olyan igényt támasztanak maguk elé, ami érdekében mindenre képesek, azok már pénzimádók. Amikor már csorbul az adakozási kedv, mert betétekben gyűjtöget a testvér, amikor nem jár el gyülekezeti alkalmakra, mert éppen túlórázik, vagy feketén dolgozik, és sorolhatnám. A pénz tud úr is lenni valakinek az életében, ha megengedi az illető neki. Hiába nem tör be a bankba a pénzért, de annyira hajhássza, hogy háttérbe szorul a hívő élet, az már bűn!
Paráznaság: Lehet, ez is kemény bűn a keresztyén ember életében. Jézus nagyon szigorúan foglalja össze: Ha valaki más asszonyra néz, vagy gondolatában vágyak vannak a nő iránt, az már bűn! A keresztyén ember is emberből van, és nehezen tud minden törvényt betölteni, de ha lehetséges, ha mód van rá, inkább azt tegye!
Mint látjuk, Jézus nem a legsúlyosabb válfajára, a testi kapcsolatra mondja csak hogy bűn, hanem a parázna gondolatokra is. Erről a bűnről hosszan nincs mit mondani, mert Jézus egyértelműen bűnnek tekinti a bűnös gondolatokat is. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy a pillanatnyi öröm felér -e azzal a bűnnel, amit meg kell bánni, és el kell hagyni. De vajon lesz -e mindenkinek ideje rá?
A hatalomvágy: kicsit furcsának hangzik ez a szó, hogy gyülekezetekben van ilyen, de mondjuk meg őszintén, vannak ilyenek.
Tudjuk, hogy akit Isten felken egy szolgálatra, azt ember nem mozdítja el, csak ha ő maga akarja. Ez előfordul, hogy valaki lakhelyet változtat, vagy családi körülményei úgy hozzák, akkor lemondja a szolgálatot. De vannak olyan testvérek, akik az életüket úgy élik, hogy örök harcban vannak a szolgálatért. Ám nem a takarítás, vagy kabátoló feladatért, hanem a legmagasabb szolgálat kellene nekik. Ennek érdekében mindent megtesznek, hogy céljukat elérjék. Ismerek olyan testvért, aki egész életében pásztor akart lenni, és ennek érdekében mindent megtett, csak az Úr nem akarta ott látni abban a szolgálatban. Talán valamikor lett volna rá lehetősége, de nemet mondott a szolgálatra, és az Úr már többet nem akarta. Van olyan, aki addig harcol, hogy már csak maga maradt, és nem veszi észre, hogy nincs kivel harcolni, de mégsem került oda ahová vágyott.
Ezek azok az emberi erőlködések, amihez nem adja az Úr magát. Érdemes lenne elgondolkozni, hogy ki választja a gyülekezeti szolgálatokra az embereket? Ön jelentkezés alapján megy, vagy az Úr elhívást ad neki, és akadály nélkül odaállítja a kijelölt helyre? Hallottam olyat, hogy a testvér megkapta az elhívását egy szolgálatra, és kétségbe volt esve, hogy hogyan fogja azt betölteni? Kételkedett magában, de az odaszánás által az Úr alkalmassá tette őt.
Talán csak jó tanácsként mondom, hogy senki ne előzze meg az Úr kinevezését, mert annak megszégyenítés a vége.
Isten jól tudja, hogy kit hova hív el, legyünk türelmesek, és várjuk meg, míg elhív bennünket. Egyértelmű, annak jelei vannak.

 

 

Tapasztaltátok már, hogy a szeretet fegyver, ami harcra és védelemre is jó?
Kérdezed: „Szeretettel harcolni, milyen az?” Kérdezed, pedig lehet te is alkalmaztad már ezt a módszert és sikerrel.
A hitetlen emberek céljaik elérése érdekében bevetnek mindent, ami harci eszközként használható, pl. erejüket, szájukat, vagy adnak pénzt, hatalmat, hogy megvalósuljon a kitűzött céljuk.
Egy kis történetet szeretnék elmondani ezzel kapcsolatosan: Egy keresztyén házaspárnak van egy középiskolás lányuk, akit a barátai rossz útra csábítottak. A szülők féltik a lányukat, és szeretnék kimenteni ebből a helyzetből. Tisztában vannak vele, hogy nem lesz egyszerű a dolguk, de azt is tudják, hogy egyedüli fegyverük a szeretet lehet. Természetesen jöttek a tanácsok, amelyek jónak tűntek, de a veszekedés, pofonok,  pénz, ajándékokkal való elhalmozás, gyökerestől nem szüntette volna meg a helyzetet. Ezért úgy döntöttek a szülők, hogy böjtölnek, imádkoznak Istenhez segítségért, és szeretettel elbeszélgetnek a lányukkal. Tudták, hogy az Úr előtt nincs lehetetlen. Egy napon az édesanya leült a lánya mellé, és átölelte. Azt mondta neki, hogy szeretne vele beszélgetni egy kicsit. A lány mosolyogva beleegyezett. Az édesanya arra kérte, hogy szakítsa meg a baráti körével a kapcsolatot, és egyszer menjen el vele a gyülekezetbe. A lány mielőtt válaszolt volna, telefonhívása érkezett. Felvette a telefont, és egy síró női hang azt kiabálta, hogy: „Kábítószer túladagolás miatt meghalt!”
A lány némán elzárta a telefont, és édesanyja vállára hajtotta a fejét. Néhány perc múlva halkan azt mondta: „Igen, elmegyek a gyülekezetbe.”
Amint látjuk e rövidke történetből, hogy az édesanya szeretettel kérte a lányát a jó útra, és a szeretet harci eszköze győzött. De ne hagyjuk ki azt a fontos tényt, hogy imádkoztak, és böjtöltek a dologért. Isten egy olyan helyzetet teremtett, ami által, a lány végleg dönteni tudott. A barátja halálának híre hallatán, egy pillanat alatt szakítani tudott azzal a régi élettel, és ragaszkodni ahhoz az Úthoz, ami biztonságos. Az ima és a böjt olyan erős fegyver az Úr kezében, hogy általa teljes a győzelem.
Tudom, nem így végződött volna egy Isten nélküli családban a történet. Isten tudta a módszert, amivel a lány szívéig hatolt.
Mindenképpen tudnunk kell jól, hogy csupán a szeretet kevésnek bizonyul, az igazi győzelem csak az Úrral lehetséges!
Ha megengeditek, a védelemre is mondanék egy példát: Volt egy kisfiú, akit az iskolában folyton bántottak az osztálytársai. Nem tudta mire vélni, hogy miért pontosan vele van baja a többinek. Sokat sírt, és imádkozott a védelemért. Egy napon, mikor a fiúk éppen megint készültek a bántalmazásra, a kisfiú elhatározta, hogy Istentől kapott bölcsességével beveti a szeretet fegyverét. Mielőtt elindult volna a megszokott gáncsolás, gúnyolódás, a kisfiú a zsebéből egy zacskót húzott elő és azt mondta: „Ma van a születésnapom, engedjétek meg, hogy megkínáljalak benneteket.” A fiúk megdöbbenve egymásra néztek, a zacskóból kikandikált finom töltött cukorka ízét érezték szájukba. A Kisfiú kedvesen nyújtotta feléjük a cukorkát, és azt mondta:„Szeretetből adom, vegyetek csak!”- Egy pillanat alatt a fiúk fejében átfutott a gonosz munkájuk, és lesütött szemmel nyúltak a cukorka után. A kisfiú azt mondta.” De hisz én is olyan vagyok, mint ti, a barátaim vagytok”- Nem tudtak mit mondani rá, elnevették magukat, és megveregették a vállát. Következő szünetben már nem volt kit bántani, mert a szeretet győzött! A szeretet legyőzte a gonoszt!

 

 

(Gondolatok e témákban)

Mi a halál? Voltaképpen a lélek fájdalmatlan távozása a testből. (Valaki kileheli a lelkét)- szokták mondani. A test csak egy porhüvely, ami semmivé válik, miután a lélek eltávozott belőle. A halál által megszűnik a földi élet, és a test, rothadásnak indul. Lehet bárki gazdag vagy szegény, fiatal vagy öreg, amikor lejár a földi élet kiszabott ideje, ennek meg kell történni. Maradnak utána jó vagy rossz emlékek, tárgyak, de ő maga már megszűnt élni.
És ez alól senki nem kivétel!
Mi az élet? Nem régiben egy fiatal testvérem így fogalmazott: „Az élet próba egy másvilágba.” Igen kicsit bújtatva, de az! A földi életed dönti el, hogy halálod után hová kerülsz, a Mennybe, vagy a pokolba? Ez a mindennapi földi élet egy próba, hogy megfelelsz -e az Úr elvárásainak, és mikor lejár a földi életbeli küldetésed, akkor hova kerülsz?
Az előbb említett fiútól megkérdezték: „Te már voltál ott?”- Nem, de odatartok! -volt rá a válasz. Bár mindenki így fogalmazna, és e szerint is élne! Tehát a fiatal testvérem jó irányba halad, és akkor lesz igazán boldog, ha meg is érkezik oda!
Az élet minden nap egy harc, tele küzdelmekkel. Az Isten nélküliek a maguk anyagi céljainak eléréséért küzdenek, míg a hívők elsősorban, azért, hogy megmaradjanak a keskeny úton. Az élethez szükséges feltételeket Isten biztosítja számukra, mert Ő gondoskodik minden emberről.
Az élet nagy kérdése tehát, hogyan élsz, hova tartasz, és megérkezel -e oda, vagy a cél előtt az ördög elcsábít az útról? Esőként ugye milyen soknak tűnik? Mintha olyan óriási kérdéssor, és feladat lenne, amit nem is lehet igazából teljesíteni. Pedig nagyon is egyszerű! Minderre egy a biztos felelet: „KESKENY ÚT”. A keskeny út, amit az Úr kitűzött az övéi számára, ez már ki van taposva. Ott a kísértésnek könnyen ellen lehet állni, és a próbákat Vele könnyebben át lehet vészelni. Látjátok, milyen egyszerű? Csak egy keskeny úton kell menni, amit az Úr már kitaposott a mi számunkra. Ő ott van, és olykor-olykor ránk mosolyog, átölel, erőt ad a további utunkhoz.
Az élet számtalan örömet, könnyet, és fájdalmat rejteget. Az, hogy mennyire jársz Istentől távol, megmutatja, mennyire nyúlsz bele a világ által felkínált örömökbe.
Márk 8:12 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall. Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”
Pál Apostol azt mondja: I kor. 6:12 „Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad nékem, de nem adatom valakinek a hatalma alá.”
Mind a két Ige önmagáért beszél, nem éri meg elrontani emberi magyarázkodással!!!
Azt szokták mondani, hogy saját életeddel azt teszel, amit akarsz. Ez nem így van, mert Jézus Krisztus nagy árat fizetett mindenki lelkéért! Isten saját akaratot adott a döntésekben, de mindenkor tudnunk kell, hogy nem a magunkéi vagyunk!
Odaszánt élettel, a keskeny úton elmondhatjuk, amit a fiatal testvérem  mondott: „Még nem jártam ott, de odatartok.”
Tartsunk oda, (AZ ÖRÖK HAZÁBA) ÉS ÉRKEZZÜNK IS MEG, AZT KÍVÁNOM MINDANNYIUNKNAK!

 

 

 

 

Boldog ember az, aki részesedhet az Úr Jézus szövetségének jegyeiben. A bor, Jézus vérét, a kenyér Jézus Krisztus testét jelképezi.
Ez egy szent esemény, ami történik azokban a percekben, amikor magunkhoz vesszük a jegyeket. Egy kegyelem, hogy Jézus újra és újra megköti a szövetséget azokkal, akik hűséges tanítványai, akik vágynak az Ő közelségére és követik Őt.
Volt módom igazán szent alkalmakon részt venni, ahol a szolgáló Jézus vérére, és a testére helyezte a hangsúlyt. A vér, ami értünk folyt ki, az védelmet nyújt az ember számára ma is, és a test, amely elszenvedte a sok bántalmazást, végül megöletett. A szolgáló idevonatkozó néhány soros verset olvasott fel, és hagyott egy kevés időt a bűnrendezésre. Mindenki tudta a komolyságát, és felelősségét annak, hogy az Úr teste csak úgy van megbecsülve, ha a bűn le van téve a kereszt lábához! Boldogság és öröm volt mindenkinek az arcán, mert Jézustól azt a megtiszteltetést kapta, hogy részese lehetett a megújulásban a jegyek által. A Szent Szellem tüze szinte ott volt az imateremben. Nem képmutatás volt a köszöntés csókja a testvérek között. Tisztán, boldogan távoztak, és alig várták, hogy ismét részesei lehessenek a szövetségnek.
Ahogy közeledünk Jézus Krisztus visszajöveteléhez, nagyon is érezhető: „A szeretet meghidegül……..”- ahogy az Ige mondja.
Az alkalmak már nem tüzesek, és Jézus Krisztus szomorúan nézi, hogy a ma is ugyanazt a jegyeket ajánlja fel, és nem boldogan veszik magukhoz a hívők. Pedig a véráldozat ugyanaz, és a kifolyt vér, ma is ugyanolyan értékű, és mégis szomorúbbak a testvérek! Talán azért, mert a Szent Szellem helyett a sátán van jelen? A vádló! Aki minden testvéremet olyan bűnösnek ordít ki, hogy szegény azt sem tudja, hogy merjen -e venni Úrvacsorát? Jézus kegyelemből adja, hogy megújuljunk, hogy megerősödjünk általa, a másik oldalról történik a vádlás. Mindez szomorúságot vált a testvérekben. Pedig az Ige azt mondja: „Mert ha magatokat ítélnétek meg, nem ítéltetnétek meg..” mindenkinek saját magának kellene rendezni az Úrral az eltévedt lépéseket. Csak a sátán a vádló!
Természetesen ezek az alkalmak is emlékezetesek lesznek, a testvérek számára, de ellenkezően, mert ezek fájdalmakat hordoznak.
Nem Jézus véráldozatának üzenete hangzik el a testvérek felé, hanem  a vélt bűnök kiemelése. Nem a véren, a kegyelmen, az Örökélet szerzésen van a hangsúly. Több idő van fordítva a bűnre, mint Jézus megváltó munkájára!
A napokban boldogan mesélte a testvérem, hogy Úrvacsorát vett, és ez a számára emlékezetes marad. Nem csak azért, mert megtisztult a jegyek által, és közelebb került az Úrhoz, hanem a szolgáló, aki feladta a jegyeket, az egy alázatos, ember volt. Igazán Krisztus tanítványa. Nem a bűnökre tett nagy hangsúlyt, hanem a vérre, ami védelmet nyújt számunkra. Elmesélte a Bibliai történetet, amikor a kapufélfákat vérrel festették be, és ez védelmet nyújtott, halál angyalával szemben. És legyen ez a vér (bor) most mindenkinek a védelmére! –mondta.
Tehát nem a bűnös emberre, hanem a jegyeknek a fontosságára tette a hangsúlyt. Testvérem boldogan mesélte, és azt hiszem a szívében ez meg is maradt.
Szomorú levonatkoztatás az a tény, hogy Jézus Krisztus kereszthalála sokak számára nem azt jelenti, mint amit kellene. Az Úr azt mondja: „én nem vádolok senkit”, lám nem így az ember.
Jézus tanítványai, nem tekintenek másra, csak az Úrra! Az Úr értünk tett váltságművére!  Az Úrvacsorai jegyek pedig a szívükben megújulást, megtisztulást, védelmet jelentenek. Kívánom, hogy legyen ez így minden keresztyén testvérem szívében! És mennél többen vegyünk részt olyan Úrvacsorai alkalmakon, ahol nem mi, hanem Jézus váltságműve van kiemelve. Az Ő vérének oltalma tudatosuljon mindenkiben!

 

 

 

Az imádság-élet. Mindig új, mindig más, és mégis mindig ugyanaz. Mélységeiből ismeretlen forrásokat hoz a felszínre, s minél inkább buzog, annál tisztább lesz a vize.

Az imádság: harctér, ahová életünk nagy csatáját áthelyezzük, hogy megnyerjük.

Imádság az élettel szemben támasztott igényünk, mely megtisztult, felemelkedett, és tudatára jutott annak, hogy összecseng Isten akaratával.

Az imádság: kapu, melyen át magasabb világba érünk. Imádság nélkül nincs újjászületés, örök élet. Imádság nélkül nincs csoda, vigasztalás, nincs örök élet.

Az imádságban Isten maga tör utat legjobb énünkön át. Szelleme számára mi magunkra vesszük azt a terhet, amit Isten hordoz az övéiért. Az imádság az Istennel való egybeforradás, gyümölccsé válás az ő szőlőskertjében.

Mély és igaz keresztyén gondolat, hogy az imádsággal új adottságok, és erőforrások fakadnak fel az Isten világában, amelyek e nélkül rejtve maradtak volna. De így felébresztve az életnek új, nagyszerű, eddig nem álmodott lehetőségeit és diadalait nyújtják.

 


Nem baj, ha a gólya rászáll a kéményre, de ha már a fészkét is rá rakja, az már baj!
Nos, ezzel a közmondással kezdeném a kísértéssel kapcsolatos fejtegetéseimet.
Minden embert, sőt még Jézust is megkísértette a sátán, Ő azonban ellenállt. Az ember bármennyire is erős hitben van, előfordulnak esetek, amikor a csábítást nem tudja kivédeni. Számtalanszor éltem át én is, hogy röpködtek a gondolatok körülöttem, és szinte tárcán volt felkínálva, csak éppen el kellett volna fogadni. Megtörtént, hogy az utolsó pillanatban álltam meg, és így a sátán terve, a bűn, nem tudott megvalósulni.  De megálltam, és ez büszkeséggel töltött el. Nem buktam el, hanem én győztem! Volt viszont olyan is, amit hívőként sem tudtam kivédeni. Ehhez elég a másiknak egy rossz szava, amire nem tudok szelíden válaszolni, és per-patvar van belőle.
Hányszor van, hogy imádkozunk az Úrhoz számunkra fontos dolgokért, de nem vesszük figyelembe az Ő elvárásait. Azt mondta Jézus: „Békességet adok néktek, nem úgy, ahogy a világ adja..” én mégis elbuktam a vitatkozásban. Nem vettem figyelembe, hogy az Úr békességet vár el tőlünk.
És a sátán nem szégyell visszamenni, újra és újra próbálkozik, miután elküldted.
Egyik nap a Bibliában olvastam Jézus keresztre feszítésének történetét, mikor gondolataimat megpróbálta leuralni a sátán. Néhány percig pontosan ellentétes magyarázkodásba kezdett, megpróbálta az igazságot elferdíteni a szemem előtt. Amint olvastam a szöveget, a Szent Szellem fordított, de észrevettem, hogy valami idegen gondolatok jöttek, és mondták, hogy te ezt elhiszed? Rögtön tudtam, hogy ellenség próbálkozik, és le akarja venni a hangsúlyt arról a számunkra nagyon fontos eseményről, ami Jézus Krisztus Kereszthalála. Jézus nevében elparancsoltam magamtól, és folytattam az olvasást tovább.
Az Isten nélküli emberek nem veszik észre az ellenség mesterkedéseit, mert ők nem tudják az igazságot. Akik tudják, azok viszont megpróbálják megvédeni.
Miközben e sorokat írtam, öröm töltötte el a szívemet, mert a gyülekezetünkből fiatal hittestvérem egy asszonnyal folytatott beszélgetését olvastam el a közösségi oldalon. Dani, aki alig 16 éves meggyőződésből jelentette ki. „Hogy mi az élet?- Ez egy próba a másvilágba (örök életben) A Nő: „szerinted létezik?”- Dani: „Nem szerintem, hanem tudom, hogy van”- Nő: „Voltál már ott?”- Dani: „Nem de oda tartok”- Nő: „ Az látod lehet, én abban hiszek, amit látok. Megérintem, megérzem stb.” Dani: „Ez egy értelmetlen felfogás, de majd a világ nagyot néz, ha eljön a Megváltó a népét magával vinni, a hitetlenek meg a nagy nyomorúságban maradnak, az maga a pokol.”
Én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe végül is rájöttem, hogy az asszony nem ellenség, hanem a sátán hazugságának áldozata volt. A bálványimádások, a halotthoz való beszélgetés, stb. mind Isten elleni bűnök. Ezt sokan nem tudják, és tudatlanságuk miatt hisznek benne.
Sikerült az asszonyt meggyőzni az igazságról.
Igaz rászállt a gólya a kéményre, de mi elriasztottuk onnan.
Ez a fiatal testvérem a mai napon is szolgált az Úrnak!
Biztosan tudnátok ti is az életetekből példát mondani, mikor féligazságokat, hazugságokat akart a sátán elhitetni veletek, „ez a gólya”- de vigyázzatok, ne adjatok neki időt, hogy egy ideig hordja a gallyakat, és a kéményre felpakolja a fészkét!
Aki nem ismeri az igazságot, ne vonakodjon tőle, hogy megismerje, hisz vele együtt életet nyer. Keressétek az igaz hívőket, akik segítenek az igazság megtalálásában. Ne a világban, pénzben, sztárokban, higgyetek, hanem higgyetek Jézusban, AKI az életét adta értetek is!
Testvéreim mi pedig résen legyünk! A sátán, mint ordító oroszlán körös-körül járja a földet és el akarja pusztítani az emberiséget. Töltsük meg a lámpásainkat, és világosságot mutassunk a sötétben botorkálóknak! Addig, amíg be nem zárul a kegyelem kapuja.




Egy nagy rendezvényen találkoztunk. Hatvan éves volt, és csak úgy sugárzott róla a boldogság. Beszélgetésbe kezdtünk, és elmondta, hogyan lett az élet ilyen örömteljes.
Jó néhány éve, hogy édesanyja, aki már nagyon idős volt, meghalt. Ő volt az egyetlen lánya, és édesanyja nagyon szívén viselte a sorsát.
Életének legfőbb kívánsága az volt, hogy lánya még az ő életében hitre jusson. Sajnos ez a kívánsága haláláig beteljesületlen maradt. Az édesanyja azonban kitartóan könyörgött érte. Egyszer elhatározta, hogy levelet ír a lányának, azzal a feltétellel, hogy a levele, csak az ő halála után bonthatja fel. A levél így hangzott: „Kedves gyermekem! Ez a levelem a végrendeletem, amely Néked szól. Ha egyszer az Isten elé állok, Ő megkérdi: Hol van a lányod? Akkor olyan szívesen mondanám: „Igen, majd őt is hozom Hozzád.” Szívemnek ez a vágya, és ez is marad! Isten áldjon, szerető anyád!
Az anyja magával vitte a sírba, a beteljesületlen kívánságát. A temetés után a lánya felnyitotta a levelet. Elolvasta, és nagyon meghatódott tőle. A levél szavai nem hagyták nyugton, és megtette a bátor lépést. Olvasni kezdte a Bibliát, látogatni kezdte a keresztyének közösségét, hogy Istent egyre jobban megismerje. „Olyan boldog vagyok!”- mondta a beszélgetés közben- hogyha öregkorban is, de Isten gyermekévé lehettem. Most már tudom, hogy mi az értelme, és célja az életemnek. Ez tesz igazán boldoggá!

G.Stoll

Miközben olvastam én is az írást, elgondoltam, hogy hány és hány ember válna boldoggá, ha nem várná meg édesanyja halálát, és megtérne az Úrhoz. Semmit nem veszít, csak nyerhet ezzel a döntéssel.
Ha úgy érzed most, hogy szívesen megtennéd, de nem tudod, hogyan kezdjél neki? Mondd el ezt az imát, és Jézus befogad téged is.
„Úr Jézus, szükségem van Rád! Köszönöm, hogy meghaltál értem is a kereszten. Kinyitottam az életem ajtaját, és befogadlak Téged, mint Megváltómat, mint Uramat. Köszönöm, hogy megbocsátottad a bűneimet, és örök életet adtál nekem.
Foglald el az életem trónját, és formálj olyanná, amilyen akarod, hogy legyek!”

Miután elmondtad ezt az imát, biztos lehetsz benne, hogy Jézus a gyermekévé fogadott téged!
Nagyon fontos lépések a következők: Az életedben a bűn felismerése, a bűn megbánása, és a bűn elhagyása!
Ugyanis a bűn elválaszt Istentől, ezért meg kell szabadulni tőle! Az Isten akaratának ellenszegülése a hitetlenség.
Jézus Krisztus megölte a bűnt, de csak azok számára, akik elfogadták Őt. Ha nem fogadtad el a szívedben mélyen, akkor bűnös vagy!
Az Övéinek öröksége van a Mennyben! Mert Isten megbékélt ezzel a világgal Jézus Krisztus által.
Egy tartozásunk van, hogy Istent és egymást szeressük!
Ha elbukunk is szeret téged Isten, és nem fog téged kárhoztatni, ha megbánod a bűneidet.

Kedves Isten nélkül élő Barátom! Tedd meg ezt a lépést, hidd el, soha nem fogod megbánni!

 

 

More Articles ...

  1. Gondolat sziporkák
  2. Elragadtatás
  3. Nem mehetünk el e 4 dolog mellett!
  4. Árrobbanás
  5. A megbocsátás
Page 60 of 89