2006. 07.02.-án a debreceni belvárosi gyülekezetben voltunk egy vasárnapi Istentiszteleten, és néhány Erdélyben élő testvér is jelen volt. Bizonyságot mondott Istennek egy kedves gyermeke arról, hogyan tartotta meg az Úr az életét.
Építőiparban dolgozott, és egy napon 8 m magasból az ablakon keresztül kiesett. Sem ő, sem pedig a körülötte lévők nem tudtak az esés körülményeiről. Rohammentővel szállították be a kórházba, és ő azt az állapotot fel sem tudta fogni, mert magán kívül volt.
Mialatt még a földön feküdt, mindenki azt hitte, hogy ő meghalt. Ő látta, hogy ott áll mellette egy fehér ruhás, és kezében egy fehér zászló volt. A zászlót magasra feltartotta, ami azt jelenthette, hogy a János lelkét nem engedte kiszállni.
Bevitték a kórházba, de a kómás állapota sokáig tartott. Eközben egy folyosón kellett átmennie, és ott találkozott Jézussal. Csodálatos volt a Vele való találkozás. - Vissza kell menned! –mondta Jézus testvérünknek. Még azt bízta rá, hogy mindenkinek mondja el,: „Ő a szeretet.”

Miután a bizonyság befejeződött, mindenkinek könny öntötte el a szemét. Tudtuk, hogy Jézus végtelen szeretete, nem csak a János életében van jelen, hanem mindannyiunk életében. Ez volt az üzenet is, amit az Úr kért tőle.





Egy kis japán pogány leány, aki a keresztyén Istentiszteleteket szívesen látogatta, egyszer mikor hazament, azt mondta a nagymamájának: a keresztyének Istene egész más, mint a miénk. Ha mi a mi Istenünkhöz akarunk imádkozni, nekünk okvetlen el kell menni a templomba, de a keresztyének az Istenükhöz mindenhol, és mindenütt, még a sötétben is, még az ágyban is imádkozhatnak, és meghallgatást nyerhetnek. Csak egy nem tetszik nekem, hogy a keresztyének Istene mindenütt ott van, és mindig lát bennünket, és ez roppant kellemetlen.
Neked ugye nem az?!


Mindaz, aki Istenhez tért meg, és nem emberhez, mikor Isten megrostálja az Ő népét, az nem esik át a rostán. Mert az Istenhez megtért ember szívében mélyen ott van Jézus véráldozata, ami örök hálára kötelez, hiszen örök életet szerzett számunkra az Ő halálával.
Feltámadása bizonyíték, hogy az övéi élni fognak!
Azok pedig akik emberek miatt tértek meg, azok szívében nincs a Krisztus. Nincs a Szentlélek, nincsenek élő kapcsolatban Istennel. Egymásra tekintenek, ítélgetnek, és a rostán átesnek.
Azt monda Jézus: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.” (Máté 10:34)
Ha valamikor, akkor most az utolsó idők, utolsó szakaszában nagyon érezzük ezt.


Egyik városban egy hírhedt Istent tagadó személy előadást tartott a hit ellen, és mikor beszédét elvégezte, kérte a hallgatóságot, hogy cáfolja meg az állításait, ő mindenre megfelel. Arra számított, hogy ifjú, hívő rajongók megtámadják majd, s előre örült neki, hogy miképpen teszi nevetségessé buzgóságukat.
Ehelyett azonban előadását idegenkedő csenddel fogadták, majd egy egészen egyszerű asszony állt fel szólásra és ezeket mondta: Uram, ön azt hirdette, hogy sokkal többet és nagyobbat fog nyújtani, mint amit a keresztyén vallásban magunkénak mondhatunk. Én már évek óta özvegy vagyok. Mind a két gyermekemet becsülettel fölneveltem, nehéz küzdelmekkel, keserves könnyhullatással. Egyedüli támaszom, segítségem, védelmezőm, és vigasztalásom mindenben az én Uram, Jézusom volt. Csak a Jó Isten tudja, hogy egy szegény egyedülállónak mily nehéz az élet. De Ő mindig meghallgatta az én könyörgéseimet és megsegített. Sokszor elfogyott az utolsó falat kenyér, és nem tudtam, mivel fogom a gyermekeimet jól tartani, de az Úr mindig kirendelte azt, amire szükségünk volt. Aztán halálos betegen feküdtem, és a szívem majd megszakadt, ha arra gondoltam, hogy szegény gyermekeim árván egyedül állnak majd a világban. De hitem nem engedte, hogy végképp kétségbe essek, és Ő meggyógyított engem.
És ön uram azt meri mondani, hogy ez balgaság? Mondjon valamit, ami nagyobb boldogságot nyújt, mint a hit nyugalma és boldogsága! Mondjon ön többet és nagyobbat, mint amit én átéltem életemben Isten jelenlétéről, mindenhatóságáról, atyai szeretetéről megtapasztaltam! Mondjon ön többet!
A szónok elhallgatott, és szó nélkül eltávozott.




Egy szilveszteri alkalomkor Ige kockát kapott minden jelenlévő testvér. Én a Péld.3:3 Igét kaptam, amit rögtön elolvastam. „ A hűség és a szeretet ne hagyjon el téged.” ez az Újfordításban így van írva, és gyorsan megnéztem a Károli fordítású Bibliában, ott pedig ekképpen hangzott: „Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged”
Nem is gondoltam, hogy milyen nagy jelentősége lett volna, ha én az utóbbi Ige szövegét kapom meg a kis papír kockán.
Történt ugyanis, hogy ezen az alkalmon, igen komolyan megsértett az egyik testvér.  Mivel Isten figyelmeztetése el volt rejtve előttem, ezért néhány napig sértődés lett belőle. Ugyanis, amit Isten üzent nekem, az „irgalmasság” az újfordtású Bibliában más szóval van írva.
Ha Isten irgalmasságra intett a másikkal szemben, és nem hűségre, akkor valószínű megértettem volna, és ha még fájt is túltettem volna magam rajta.
Nem tudom ti, hogy vagytok az új fordítással, én ragaszkodok a régi Károli fordításhoz. Nekem a Szent Szellem fordít, Ő a legtökéletesebb.


Volt egy fiú, akinek nagyon rossz volt a jelleme. Az apja sokat bosszankodott érte, hogy miért van mindig a fiával annyi baj? Egy napon bölcs gondolata támadt az apának, fogott egy zsákot, amit szögekkel töltött meg, és odahívta a fiát. – Nos fiam, itt van ez a zsák tele szöggel, és azt kérem tőled, hogy ha elveszted a türelmed, vagy másra beszélsz bármit, egy szöget verjél minden alkalommal a kerítésbe!
Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő napokban egyre kevesebbet, majd megtanult magán uralkodni, és arra jött rá, hogy könnyebb hallgatni, mint egy szöget beverni a kerítésbe.
Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak nem kellett szöget verni a kerítésbe, mert senkivel nem volt semmi gondja. Ekkor odament az apjához, és elmondta neki, hogy ő már tud magán uralkodni, és nem pletykál senkire.
-Ha valóban igaz, hogy minden alkalomkor, mikor rosszat tennél, tudsz magadra vigyázni, akkor minden nap húzzál ki egy szöget a kerítésből!- mondta az apa.
Végre elérkezett az az idő is, mikor odament a fiú az apjához, hogy elmondja, minden szöget kihúzott a kerítésből.
Akkor az apa odavitte a kerítéshez a fiát és azt mondta neki: „Fiam most jót cselekedtél, mivel elmúlt a harag, és a pletyka, annak jeléül kihúzgáltad az összes szöget, de most nézd meg, a kerítés tele van lyukkal. Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Ha valakivel veszekszel, valami gonoszat, rosszat mondasz neki, vagy rá, akkor ugyanolyan sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Ha beleszúrsz egy kést egy emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Nem számít, hányszor kérsz bocsánatot, a seb ott marad.”
A barátok rendkívül értékes drágakövek, megnevettetnek, felbátorítanak, készek arra, hogy meghallgassanak, ha szükséged van rájuk. Támogatnak téged, és megnyitják a szívüket, de ha valamelyik barátodat megbántod, soha többet nem lesz olyan, mint annak előtte. A pletyka, a susárlás gyilkos fegyver még a barátok kezében is.

Gondoljuk át jól, mielőtt belefognánk a kapcsolatokat megölni! A sátán egyik fő tevékenysége családok, barátok, gyülekezetek, szétdobálása, erre neki mindig vannak kiszemelt emberei, akiket fel tud használni. Ennek csak a Szent Szellem vezetésével lehet ellenállni. Ezért kell a bűntől távol tartani magunkat, hogy szabadon működjön bennünk a Szentlélek.
Ha pedig megtörtént már a ki nem védett baj, akkora Lukács 6:28-as Ige az útmutató: „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak.”
Majd ebből következik ez az Ige: Márk 11:25 „És mikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket.”
Testvéreim, a világi emberek ilyenkor azt mondják, amit a történetben az apa mondott a fiának: „Soha többet nem lesz olyan, mint annak előtte volt.”
Nekünk viszont ebből is meg van a kiút Jézus Krisztus által…


Egy fiú és egy lány nagyon szerették egymást, de egy napon valami történt. A lány egy evangelizáció alkalmával olyan mélyen hitet kapott a szívébe, hogy a barátja hiába akarta visszatéríteni, nem sikerült. A keményszívű fiú nagyon szerette a lányt, de nem akarta Istent az életébe, ezért írt neki egy üzenetet: „Én is azt hittem, hogy közös a jövőnk, de mi nem egy világból valók vagyunk.”
Miután a lány elolvasta az üzenetet, nagyon szomorú lett, és elpanaszolta az Úrnak. Az Úr válaszolt is a lánynak: Az én világom, nem e világból való./ János evang.18:30/
Az Igét elolvasva hosszasan gondolkodott a lány, és miután megértette, hogy ettől szebbet nem is mondhatott volna neki Isten, teljes békesség költözött a szívébe. Tudta, hogy a hitével kap egy örök életet a Mennyben, a földön pedig olyan társat, aki nem eldobja, hanem támasza lesz a hitben. És hite beigazolódott, mert valóban Isten adott neki egy keresztyén fiút, akivel együtt szolgálhatták Istent.


Hányan kérdezték már, honnan származik a gonosz, a bűn, a szenvedés, a nyomorúság, ami ebben a szegény világban annyira elterjedt? Honnan jött ez az egész erkölcsi és fizikai rendetlenség, és zavar, ha az univerzum teremtője jó? Jöhet-e elő a jóból gonosz?  Vagy azt is lehetne kérdezni, áraszthat-e a Nap sötétséget?
Ha az Isten minden jónak forrása, akkor a sátán minden rossznak forrása. De honnan jön az ördög? A Bibliából tudjuk, hogy Isten sokkal előbb teremtette, mint az embert. „Ő volt az Isten teremtett szellemvilágának koronája. De ha az egész univerzumban nem volt gonosz, honnan jött ez a gonosz? Biztos, hogy kívülről nem jöhetett, mert kint nem volt semmilyen gonosz. A Biblia világos feleletet ad erre: „ Szépségedben felfuvalkodál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért.”/Ezékiel 28: 17/
Tehát a sátán Énjéből jött a gonoszság, abból, hogy a teremtett szépségével volt elfoglalva, miközben elfelejtette, hogy teljes mértékben a Teremtőjétől függ. „Leestél az égről,...pedig azt mondtad magadban: Felmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat…..Hasonló leszek a Felségeshez.”/Ézsaiás 14:12/
Sokat tanulhatunk ebből. Ha magunkban tetszelgünk, és magunkkal foglalkozunk, azzal, amit Isten bennünk, vagy általunk végzett, az rendkívül veszélyes dolog. Csak ha magával az Úr Jézussal foglalkozunk, az Ő szépségével, az Ő tökéletességével, és az Ő szeretetével, csak abban van a mi biztonságunk, békénk, örömünk, és az igazi szentségünk.
Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van. / 1 Péter 1:5/

Szerzője ismeretlen


Egy keresztyén család nagy szegénységben élt. Hiába próbáltak munkát keresni, egyik családtagnak sem sikerült. Helyzetük olyannyira ellehetetlenedett, hogy egy vasárnap délben leültek az asztalhoz ebédelni, és nem volt előttük csak víz. Szomorúan néztek egymásra a szülők, sajnálták a lehetetlen helyzetüket, de se gyermekeiknek, sem pedig maguknak, nem tudtak ennivalót az asztalra tenni. És amint így szomorkodtak, egyszer csak az asszonynak eszébe jutott, hogy nekik víz van az asztalon, és hány ember hal szomjan. Igen, a víz az nagyon fontos élettani feltétel. És az édesanya hozzákezdett imádkozni, és megköszönte a vizet, amit még Isten kirendelt számukra. Amint így hálával elkezdett imádkozni az egész család, egyszer csak valaki kopogott az ajtón, de a buzgó imádság közben nem vették észre, csak mikor a finom étel illata megcsapta az orrukat. Amint könnyes szemmel felnéztek, az asztalon finom ünnepi ebéd sorakozott, amit egyik testvérük hozott. Gyorsan megterítettek, és miközben a tányérokból kanalazták a gőzölgő húslevest, mosolyogva néztek egymásra. A látogató elmondta, hogy mialatt reggel imádkozott, Isten a szívébe adta azt a gondolatot, hogy finom ebédet főzzön, és ebédeljen együtt azzal a családdal, akiért legtöbbet szokott imádkozni. Így jött el hozzájuk, és így ebédelnek most együtt. És miután bőven maradt még étel az ebéd után, nagyon boldog volt a család. Hálával gondoltak az Úr gondoskodó szeretetére, mely eléjük hozta a következő Igét: „Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok: mit együnk, vagy mit igyunk, vagy: mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti Mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.”/Máté 6:31-32/

Ugye milyen megható kis történet? Kaptál már vajon hasonló indíttatást, csak nem értetted, mit is kér az Úr tőled? Ha nem, akkor figyelj Isten szavára, vagy indíttatására, mert biztosan kapni fogsz. Légy engedelmes, és ezáltal tegyél boldoggá másokat!


Emlékszek rá sok-sok évvel ezelőtt, mikor még képesítés nélkül is lehetett tanítani, én is taníthattam egy vidéki iskolában. Mint ahogy mindenütt, az osztályban is különböző összetételűek voltak a gyerekek. A legrosszabb az volt, hogy nem csak értelmi szintjük volt különböző, hanem a tisztasághoz való hozzáállásuk is. Emlékszek rá, mikor közzé néztem a csoportnak, és megláttam egy nagyon piszkos, elhanyagolt gyereket, rögtön az jutott eszembe, hogyan lehetne ebből a gyerekből „tisztát” csinálni? És hirtelen, egyetlen pillanat alatt megválasztottam tisztaságfelelősnek. A kis nebulók szünetben nem győztek hozzám somfordálni, és mivel már nekik is volt annyi eszük, óvatosan megkérdezték, hogyan is gondolom én azt a piszkos gyereket tisztaságfelelősnek választani? Igen komoly próbát éltem én is át, míg a módszerem beigazolódott. Teltek a napok, a kisfiú vitte a füzetet, és megnézte mindenki zsebkendőjét, körmét, öltözetét, és piros vagy fekete ponttal jutalmazta. Később behoztuk a zöld szint annak, aki csak egy részét teljesíti az elvárásnak. Én naponta őt leellenőriztem, és igazságosan beírattam vele az eredményt. Ahogy teltek a napok, az ő neve után is pirosodtak a pontok. Egy-két hónap után szinte kimagasló volt az ellenőrzéseknél. Az osztálytársai is belátták, hogy valóban jó volt a módszerem, hisz megtisztult a gyerek anélkül, hogy bárki szólt volna neki.  Megelőlegeztem a bizalmat…
Hányszor van így Isten velünk, hányszor ad a kezünkbe olyan értéket, amire mi még nem vagyunk felkészülve. Mint ahogy Mózest is kiválasztotta, és az bármit is mondott, neki kellett a fáraóhoz menni, Egyiptomból a népet kihozni. Ment és csinálta, mert Isten azt mondta neki. Vannak helyzetek, mikor nem tudjuk, hogyan lesz, de tenni kell, mert tudjuk, hogy Isten velünk van. Ha Ő hívott el, akkor alkalmassá is tesz a szolgálatra.
Az viszont rosszabb helyzet, mikor valaki magát ajánlja, és Isten segítsége nincs mögötte. Ezek a szolgálatok előbb-utóbb félbeszakadnak, mert nagy erőlködés van mögötte, de nincsen áldás.
Kedves testvérem, készülj fel minél hamarabb, tisztogasd magad, mert ha az Úrnak szüksége van rád, hívni fog. Legyen már az első napoktól piros pont a te neved után!

More Articles ...

  1. Nándor
  2. Az én „Őrangyalom”
  3. Az enyém a legkisebb kereszt
  4. Anyai bevezető
  5. Angyalok
Page 83 of 89