„ És mondta az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felelt a Sátán az Úrnak és mondta: Körül kerültem, és át meg átjártam a földet. És mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted - é az én szolgámat Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön, fedhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. Felelt pedig az Úrnak a Sátán: Avagy ok nélkül féli -e Jób az Istent? De bocsásd rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz -e meg téged szemtől szembe? Az Úr pedig azt mondta a Sátánnak: Imé, mind azt amilye van a kezedbe adom,  csak ő magára ne nyújtsd ki a kezedet! És kimént a sátán, az Úr elől”   Jób 1: 7-9, 11-12,

          A Jób könyve nagyon sok üzenetet tartalmaz a keresztyén ember számára. De talán a legnagyobb jelentősége mind közül, mégis ennek a párbeszédnek van, amely Isten és a Sátán között zajlott le. Ugyanis ez indította el azokat a történéseket, amelyek a sikeres, Istenfélő ember próbatételéről szólnak. Úgy érzem minden mondatnak külön mondanivalója van, ezért érdemes külön is foglalkozni vele.

          Elsőként azt figyeljük meg, amit a sátán az Úr első kérdésére válaszolt: „Körül kerültem, és át meg átjártam a földet” Nos, semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy a Sátán bejárja a Föld minden égtáját, és ahogyan Péter a levelében fogalmazza meg: vigyázzatok, mert a ti ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el… 1 Péter 5:8   Így szinte nap, mint nap találkozunk vele, és ha a hitünkben meggyengültünk, bizony térdre is tud kényszeríteni bennünket, mondhatni megpróbál elnyelni. Ezért mondta azt Jézus: hogy legyetek éberek és imádkozzatok minden időben… Lukács 21:36

Pál Apostol pedig még ennél is tovább megy és kihangsúlyozza: Szüntelen imádkozzatok! 1 Thesszalonika 5:17

          Ugyanis, ha élő kapcsolatunk van az Úrral, akkor védelem alatt vagyunk, és bármilyen erővel is próbál támadni a sátán, nem sikerül legyőznie bennünket.  Tudniillik a sátán ledobatott a 3. égből a számára elkészített pokolba, és onnan időnként ellátogat a földre, hogy megpróbáljon az Isten útjáról elcsalogatni bennünket. Habár ez a tevékenység többnyire az ő szolgái, a különféle démonok feladatköre. Ezért is kell imádkozó életet élnünk, hogy a kísértések alatt a hitünk csorbát ne szenvedjen! Tehát ebből a versből is láthatjuk, hogy a sátán gyakran itt jár a földön, és bizony ránk van vágyódása.

          A következő Igeversben, az Úr tovább kérdezi Sátánt, most Jób felől. Észrevetted - é az én szolgámat Jóbot?Érezhetjük az Úr szavaiból, hogy jól ismeri őt, hiszen szolgájának nevezi, és olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amely rámutat, hogy Jób egy igaz, Istenfélő bűngyűlölő ember volt. Maga Isten mondja el ezeket róla, és ilyenkor érzem úgy, hogy milyen jó lenne, ha rólam is ezt tudná elmondani! Hogyha látná rajtam, hogy bár, ha nem is sikerül mindig tökéletesen, az Ő akaratának megfelelni, de mégis igyekszem.

          Gyakran elmondtam  a misszióban a testvéreknek, hogy amikor megtértek, és igent mondtak Isten hívására, akkor az Úr komolyan vette őket. Teljesen elhitte a döntésüket, számít rájuk, és fáj neki a hűtlenkedésük. Ez az Igevers voltaképp nagyon jól tükrözi, hogy Isten szereti Jóbot, de nem csak őt, hanem mindazokat, akik hűséggel szolgálják az Urat.

            A továbbiakban a Sátán próbálja meggyőzni Istent, hogy Jób csak okkal, azért szereti Őt, mert sok áldásban van része. Ha megveri, és elvesz tőle mindent, bizonyos, hogy meg fogja átkozni. – bizonygatja Sátán, az emberi természet ismeretére hagyatkozva. Ezt ugye megtévesztésnek vagy idegen szóval blöff is hívják. Igaz, Isten könnyedén átlát ezen, nem úgy, mint az ember.  Ez kicsit hasonló ahhoz a történethez, amikor az Édenkertben a kígyó azt mondja Évának: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról sem egyetek?”  Ugye itt Sátán eleve hazudott, hiszen az Úr nem azt mondta, hogy egyetlen fáról sem ehetnek, hanem, hogy egy fáról, amely a kertnek közepén van, a jónak és rossznak tudásának fája, csak arról nem ehetnek. Vagyis kiforgatta Isten szavait, majd miután Éva tisztázta vele, hogy az Úr mit parancsolt, akkor jött azzal, hogy olyanná lesznek, mint Isten, jónak és rossznak ismerői. Ezáltal kísértette őket, hiszen ki ne szeretne különbséget tenni a jó és a rossz között… kívánatossá tette, szinte rábeszélte őket, hogy egynek a fáról, és ezzel vegyék semmibe Isten parancsát. Sátánnak ez a módszere, hazugságot állít, aztán fondorlatosan olyat kínál, kísért, amelynek nehéz ellenállni és ezáltal  becsap. Jézussal is próbálkozott, amikor kísértette három dologban is, de Jézus legyőzte őt Isten Igéjével. Lukács 4: 1-12    

          Ezután azt olvassuk, hogy Isten biztos a Jób hűségében, és próbára bocsátja őt, akképpen, hogy kiadja a sátánnak, hogy tegyen vele, amit csak akar, de az életét nem veheti el! Nos, a történetben én ezt a verset emelném ki leginkább, mert itt bizonyítható, hogy Isten mennyire szeret minket! Mennyire hisz bennünk, hisz a mi hűségünkben, de Ő féltőn szerető Isten! Isten biztos a győzelemben! Ismeri Jób szívét, és tudja, hogy bármi is történik vele, nem fog elfordulni tőle, mert mindennél jobban szereti Istent. Mint ahogyan a sátán is próbált győzködni Istennél, Jób majdani hűtlenségét megkérdőjelezve, ugyan úgy a Jób felesége is próbálja a csapások alatt elfordítani a hitében Jóbot Istentől. Isten és Jób hűsége azonban kiállta a próbát! A történetet tovább olvasva láthatjuk, hogy Jób hűségének jutalma nem maradt el, mert sokkal többet kapott, mint amire korábban szert tett.

          Miközben írtam az Igei gondolatot, eszembe jutott, hogy valószínűleg, mi is voltunk már hasonló helyzetben, mint Jób. Mert annak ellenére, hogy hűségesek vagyunk az Úrhoz, mégis próbatételek sorozata ér bennünket. lyenkor, nem tudjuk, hogy kinek van ereje végig menni a próbatételben, visszafordulás nélkül. Ilyenkor felmerül bennünk: „Uram, miért van ez így, gyülekezetbe járok, adakozok, szolgállak téged, miért bocsátasz rám ilyen nagy csapásokat? Miért engeded meg ezeket a nagy próbákat? Nem gondolunk bele abba, hogy a mi Drága, Jó, Istenünk bennünket jól ismerve, ki merészel adni a sátánnak, mert tudja, hogy hűséggel végig tudjuk csinálni a próbatételeket. Közben mikor panaszkodunk, sírunk, szomorkodunk, a sátán ránk mutogat, és kérdezgeti az Urat: Ez a te hűséges szolgálód? Ez a te hűséges gyermeked? Mindezek után, ilyenkor tudnunk kell azt, hogy Isten soha nem hagy magunkra! Soha nem hagy el, a megpróbáltatások alatt is velünk van, és ha kibírjuk a csapásokat, bőven megjutalmaz érte. Lásd Jóbot!

Kedves Testvéreim! Erősödjünk meg a hitünkben teljesen, hogy Isten megengedő akarata alatt kibírjuk a próbatételeket! Isten bízik bennünk, ne szégyenkezzen hát miattunk, hiszen tudjuk, hogy soha nem hagy magunkra. Mutassuk hát be a mi szilárd és rendíthetetlen hitünket! Ámen!

„ Békességet adok néktek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom, ahogy a világ adja...” János 4:27

           A fenti Ige megértéséhez Pétert hozhatjuk fel példaképpen, aki igazán bizonyította az Istenben való hitét, békességét, amikor a börtönben a cellájában elaludt.

Bizonyára ismeritek a történetet, amikor Heródes császár kivégeztette Jakabot , és a zsidó nép pedig nagyon örvendezett ennek. Ezért úgy gondolta, hogy Pétert is kivégezteti, hogy had örüljön a nép még inkább. Pétert betették egy cellába, és ő ott elaludt. Ha jól belegondolunk, bizonyára ő nyilván tudta, hogy rá is az a sors vár, ami Jakabra, de mégis békében elaludt. Minden bizonnyal tudta, hogy semmit sem tud tenni ez ellen, azonban van egy szerető Istene, akinek van hatalma akár megszabadítani is. És úgy olvassuk, hogy jött az Isten angyala, és ébresztgette, hogy : ”készülj, mert megyünk!”

            Péter, az a tanítvány volt, aki hirtelen indulatból levágta a fülét az egyik templomszolgának, amikor Jézust elfogták. Aztán, aki megfogadta, hogy soha nem fogja megtagadni Jézust, aztán kicsivel később 3-szor is megtagadta. Majd azt olvassuk róla, hogy amikor a hajóból meglátta Jézust a Genezáreti tónál, rögtön a vízbe ugrott és úszott felé, hogy mielőbb hozzá érkezzen. Igen, ez a Péter aludt a cellában. Aludt, mivel akkora hite volt Jézusban, amely számára azt a felfoghatatlan békességet nyújtotta.

        Nos, kedves testvéreim! Tegyük fel magunknak a kérdést:

Van -e nekem akkora Hitem, amely ilyen nyugalmat, békességet ad a én szívemben,  vagy minden megoldatlan feladat előtt elveszítem a békességemet? Ez egy nagyon egyszerű példa arra, hogy ellenőrizzük saját Hitünk erősségét. Fogalmazzunk úgy, hogy ekképpen teszteljük le a Hitünket!  

            Van - e akkora Hited, hogy amikor tornyosulnak előtted a munkák, a befizetetlen számlák, a betegség bekopog hozzád is, de mégis képes  vagy  nyugodtnak, békésnek maradni, mert tudod, hogy az Úr megígérte, hogy Neki gondja van mindnyájunkra! Akkor biztos lehetsz benne, hogy erős Hited van, és tarts ki továbbra is.

     Bizonyságképpen el tudom mondani nektek, hogy amikor a kórházba kerültem, a 2. napon, miután kinyitottam a Bibliámat, az Úr ezt az Igét mutatta meg nekem: „ Avagy nem parancsoltam - e meg neked: „Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” Nos, ezután a gyönyörű ígéret után, amit a Teremtő Isten nekem adott, lehetetett volna -e bennem kétség a gyógyulásom felől? Nem, teljes nyugalomban feküdtem bent az ágyamon és tudtam, hogy az ígéret igaz lesz. - mert „Nem ember az Isten, hogy hazudjon”

   „Békességet adok néktek, az én békességemet, nem úgy adom, ahogy a világ adja” – mondja Jézus ma nekünk. Vajon tudjuk - e, hogy milyen az a békesség, amiről Jézus beszél? Többek között azt is jelenti, hogy a világban megtalálható békesség csak ideiglenes, ideig való, hamar vége szakad. A Hit nélküli emberek, amikor van valami kicsinyke akadály kerül a terveik elé, rögtön idegesek lesznek, és már nyoma sincs tovább a békességüknek.  A Jézus által kapott békesség, azonban nem múlik el, nem szűnik meg a akadályok közepette, mert mi a problémákat az Úr kezébe tesszük le, és jól tudjuk, hogy az megoldásra talál. Aztán mivel még soha sem csalódtunk az Úrban, legfeljebb önmagunkban, így a Beléje vetett szilárd Hitünk által megtántoríthatatlan a békességünk is!

           Kedves Testvérek, Kedves Olvasók! Fogadjuk hát hálás szívvel azt a békességet, amit Jézus Krisztustól kapunk. Így az életünk stabil lesz, és ahogyan Péter apostol is képes volt nyugodtan feküdni a cellájában, mert tudta, hogy neki egy hatalmas Istene van, Aki kimenti minden bajból, a mi életünk is békességben teljen minden nap! Ezért éljünk Hitben, az Úr Jézussal közösségben! Ámen

       A gyülekezet és Krisztus viszonyát nem lehet élethűbben bemutatni, mint a mennyasszony és vőlegény egymáshoz való viszonyát!

       Az Ezékiel 16:4-14-ben arról olvashatunk, hogy az Úr miként tisztította meg, és jegyzi el magának a bűnös embereket. Őket egy gyülekezetté, mennyasszonyává jegyzi el magának. Kétséget nem hagy maga után, hogy Jézus mennyire szereti az övéit!  Nagy árat fizetett értünk! Kifizette a teljes váltságdíjat, és most az Ő mennyasszonya, vagyis a gyülekezet felkészülési állapotban van, az Ő fogadására.

Efézus 5:25-27 „ Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta azért. Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az Ige által. Hogy majd önmaga elébe állítsa dicsősségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés vagy valami afféle, hanem legyen szent és fedhetetlen”

       János, amikor elragadtatott a Pátmosz szigetén, és kilépett az időkorlátaiból, látta a mennyasszonyt a Bárány feleségét, aki már teljesen el volt készülve. Jelenések 21:9 „ És jött hozzám egy a hét angyal közül kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és szólt nékem mondván: Jer megmutatom néked a mennyasszonyt, a Bárány feleségét”      A szépségét képtelen volt leírni, ezért a legdrágább kövekkel próbálta ábrázolni azt, egy város hasonlatával. EZ ISTENNEK A VÁROSA, A BÁRÁNY MENNYASSZONYA, AKIK MI VAGYUNK!!  Azonban tudnunk kell, hogy csak azok tartoznak Krisztus élő gyülekezetéhez, a mennyasszonyhoz, akik valóban várják a Vőlegény érkezését!! Akiknek bensőjéből minden nap előtör a vágy: „ BÁR CSAK MA ELJÖNNE ÉRTÜNK AZ ÚR!!!”  Egyébként hogy is lehetne elképzelni azt, hogy valaki Krisztus Mennyasszonya volna, ha szinte soha nem gondol a Vőlegény érkezésére? Vagy azt gondolja, hogy bőven van még idő!!! Sajnos  A KERSZTÉNYSÉGNEK MA ILYEN VISZONYA VAN KRISZTUSSAL!!!

      Annak idején az üldözött gyülekezetek, sóvárogva várták Jézus visszajövetelét! A börtön falai mögött sírva imádkoztak a hívek, hogy minél hamarabb jöjjön vissza az Úr!!! Ma a keresztyénség olyannyira hasonlít a világhoz, hogy nem botránkozik meg a világ viselkedésén, sőt nagyon is otthonosan mozog benne, kényelmesen érzi magát abban a világban, ami körülötte van, amiben benne él! Nos, ezért nem várja vissza az Urat. Ma a keresztyének legtöbbje, lelki paráznaságban él!

Nézzük meg mit jelent az a kifejezés, hogy lelki paráznaság? Talán ebben a vonatkozásban is, a mennyasszony és vőlegény példáján keresztül érthetjük meg leginkább.  Az Ő drága vérén megváltott jegyesének, a világhoz való viszonyulását jelenti. Ha valakinek szívét elfordítja krisztustól, a világ lelkülete, ( a mammon, a hatalom , stb.) ez olyan, mint amikor a lánynak jegyese van ugyan, de érzelmeit, gondolatait egy másik férfi köti le. Az Ige így figyelmeztet: Jakab 4:4 „Parázna asszonyok, férfiak, nem tudjátok e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki a világ barátja akar lenni, az az Isten ellensége lesz”   A mai keresztyének legnagyobb hibája még, hogy oly nagymértékben vannak elfoglalva a hétköznapi dolgaikkal, melyet a test kényelme, a jólét utáni vágy követel meg, hogy alig jut eszünkbe a Vőlegény.

Azonban van szétszóródva egy kicsiny nép, akik Krisztus mennyasszonyát képezik! Ők készülnek a vőlegény visszajövetelére!

Ha valaki szerelemmel van jegyese iránt, akkor annak gondolatai mindig körülötte forognak. Így történik mindenkivel, akinek valóban Krisztus a Vőlegénye! Azok szinte a környezetükre nem is fordítanak olyan nagy figyelmet, mert szüntelenül arra gondolnak, hogy mennél inkább tisztogassák magukat. Az, aki ilyen várakozásban tölti el napjait, nagyon vigasztaló érzés néki tudni, hogy az Égi Vőlegénye áldozatot hozott érte, és milyen mély szeretettel vágyik a vele való találkozásra!

     Megjegyzés: Valóban, olyan keveset foglalkozunk ma Jézus krisztus visszajövetelével. Emlékszem még 25 évvel ezelőtt, amikor megtértünk, alig volt olyan Istentisztelet, ahol ne hangzott volna el a szolgáló részéről, a nagy figyelmeztetés: „Jézus Krisztus hamar visszajön! Legyetek készek mindnyájan a nagy találkozásra!” És olyankor boldog mosollyal néztünk egymásra, s néha azt éreztük, hogy de jó lenne, ha most ebben a pillanatban elragadtatnánk az Úrral.

     Kedves Testvérek! Álljatok meg egy pillanatra, és gondolkozzatok el a leírtak valódiságáról! Tegyétek fel magatoknak a következő kérdéseket, amiket őszintén válaszoljatok is meg! „Én valóban Krisztus mennyasszonya vagyok? Ahhoz méltóan élek? Naponta készülök, és várom az Ő visszajövetelét?  Nem vagyok -e olyan lány, akinek jegyese van ugyan, de érzelmeit és gondolatait egy más férfi köti le?  És ha úgy találod, hogy van még mit csinosítani magadon ahhoz, hogy szeretetre méltó legyél a Vőlegény számára, akkor csak láss hozzá!  Hisz nem tudhatjuk, mikor jő el az a nap, az az óra, mikor Ő feltűnik az angyali seregéivel az égen!

Legyünk készek Testvérek, az Úrral való nagy találkozásra!

„Nem messze vagy Isten országától” Márk 12:34

Mit jelent az Isten országa? Isten királyi uralmát jelenti. Ott ahol az emberek el kezdenek Isten akaratának megfelelően élni, ott ahol végül is megvalósul Isten akarata az életükben.

            Tehát ott valósul meg Isten országa, ahol az emberek el kezdenek Isten akaratának megfelelően élni. A Mi Atyánk imádságban ezért jön egymás után a két kérés, ami nem kettő, hanem egy: „Jöjjön el a te országod és legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Ahol meg van az Ő akarata, oda eljön az Ő országa is.

             Nos, Jézus azt mondja az annak az írástudónak ebben a történetben: „Nem messze vagy Isten országától” Van ebben valami Jézusi bátorítás, hogy nem vagy messze, csak gyere!  Jó az irány, a cél előtted van, még egy-két lépés és benne is vagy! De van benne kemény őszinteség is, amely kimondja: Nem vagy benne az Isten országában. Ha viszont nem vagy benne, akkor kívül vagy rajta.

           Kedves Olvasók! Értjük –e mélységéig, hogy mit akar Jézus ezzel az írástudóval tudatni? Éppen ezért, ne csapjuk be magunkat, nehogy azt higgyük, hogy ha közel vagyunk, az már nekünk elég lesz. Mert a biztatás tovább hívogat bennünket: Még nem vagy benne, tehát még nem érkeztél be a célba.  A távfutóknak a szalagot el kell szakítaniuk, csak akkor érvényes a célba jutás. A győztesnek nem csak az ujja hegyével kell megérintenie a szalagot, hanem a szalag másik oldalára kell kerülnie.  Addig te sem jutottál be a célba, hiszen még nincs üdvösséged, az pedig csak akkor lesz, ha benne vagy Isten országában.   Nézzük, mit jelent a messze, és mit a közel? A biblia azt mondja, hogy nem csak a gonoszok vannak távol Isten országától, hanem mindnyájan úgy születtünk.  Annak a széles útnak az elején, amiről Jézus beszél a Hegyi beszédben, Ádám és Éva ősszüleink által elszakadtunk Istentől. Kivonultunk az Isten országából, mert nem akartuk Isten akaratát cselekedni. Ettől kezdve egyre inkább ezt akarjuk, független lenni Istentől, pedig látjuk, hogy mennyi kárt okozunk ezzel magunknak és másoknak.  Aki messze van Isten országától, azt az önzés, a hiúság, a büszkeség jellemzik. Istentől távol gyűlölködés van, a gyűlölködésből pedig előbb-utóbb öldöklés lesz. Ez van ma a világban!  Nagyon messze kerültünk el Isten országától, az emberekben érzéketlenség, nyereségvágy uralkodik. Ebben az állapotban nem lehet visszakerűlni Isten országába. Ez pedig a kárhozatra vezető út. Ez az írástudó nem itt tartott, mert ő megértette, amiről Jézus beszélt. De, hogyan is kerülhet mégis valaki közelebb Isten országához?  Úgy, hogy hall arról, hogy ő még messze van Isten országától, és ennek bizony kárhozat a vége. Hallja azt a nagy lehetőséget, hogy Jézus éppen azért jött, hogy minden ember számára felkínálja az örök életet. Jézus utánunk jött, hogy elvezessen arra a kitaposott keskeny útra, ahonnan visszatalálunk, és kinyissa előttünk az Isten országának kapuját, amit mi becsaptunk magunk mögött. És ez nem csak az Üdvösségben jelent nekünk nagyon sokat, hanem már itt a földön is. Ugyanis, egész másként éli az életét az az ember, aki már belépett az Isten országába, mert oda, itt lehet belépni, mert csak halálunk előtt van rá lehetőség. Ennek a módját, pedig az Isten Igéjéből lehet megtudni.

         Nos, aki mindezt tudja, az egyre közelebb kerül az Isten országához. Isten küldött utánunk prófétákat, tanítókat, sőt elküldte az Ő egyszülött Fiát is, hogy ne csak halljunk mind erről, hanem bátorít, és vissza akar vezetni az Atyai házba. Ebben a történetben az írástudó már ezt tudta, de eszébe se jutott, hogy változtasson rajta. Meg sem mozdult abba az irányba, egyáltalán nem óhajtott változtatni az állapotán. Hiába hallott róla, tudta is, hogy mit kellene tenni, de még sem tette. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Jézust Mesternek szólította, és nem Úrnak. Tamás is csak akkor mondta már, hogy Uram, amikor felismerte a Mindenható Istent. Ekkor ezt mondta: Én Uram, és én Istenem! Péter szintén, akkor nevezte Őt Uramnak, amikor a nagy halászatnál megvilágosodott előtte, hogy kicsoda Jézus, és Jézus mellett ő kicsoda? Aki kész Isten akaratát cselekedni, annak megváltozik az élete. Aki viszont hiába hallja a lehetőséget, mégsem indul meg a jó irányba, az bizony elvész. Így lehet elkárhozni a Menny bejáratánál is. „ Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát.” Tehát az van benne az Isten országában, aki hajlandó félretenni saját akaratát, és átadja magát Isten akaratának.

        Most nézzünk meg néhány példát a Bibliából:

        Zákeus egy vámszedő volt, aki kívül volt Isten országán, hiszen természetes volt neki, hogy minden embert két lábú erszénynek tekintsen.  Amikor Jézus nevén szólította, meglátogatta, elment a házába, ő kezdte rosszul érezni magát. Tudta, hogy dönteni kell, mert ha Jézust beengedi a szívébe, le kell számolnia a régi életével, vagy minden marad úgy, ahogy eddig volt.  Ekkor megkérdezte Jézustól: „ Uram, jó lesz -e az, ha akikre még emlékszem, a négyszeresét kárpótolom?” Ekkor már az igazság útja szerint kezdett gondolkodni.Jézus pedig azt mondta neki : „Jó! Ma lett Üdvössége ennek a háznak.”

         A samáriai asszony is először elvi kérdésekről kezdett beszélgetni Jézussal, de aztán amikor beszélgetés a krisztus érkezése felé terelődött, az asszony ki is jelentette, hogy ő tudja, hogy Messiás jön, aki mindent megjelent nékik, Jézus erre azt mondta neki: „Én vagyok az (a Messiás) , aki veled beszél.” Ez az asszony pedig ott hagyta a korsóját, jelképesen az egész régi életét, és futott be a faluba, hogy hívja az embereket Jézushoz. Megváltozott az élete.

       Jézus egyszer megállt egy vámszedő asztala előtt, és azt mondta neki: „Kövess engem!” Az pedig felállt a vámszedő asztaltól, és követni kezdte Jézust. Egy tanítvány lett belőle, akinek köszönhetjük a Máté Evangéliumát is.

       Saulus, nagyon jól tudta mit akar. A feladata az volt, hogy Jézus tanítványait összegyűjtse, megkínozza, majd elpusztítsa. Éppen Damaszkusz városa felé tartottak, amikor az úton, természetfeletti módon találkozott Krisztussal, egyetlen kérdése volt csupán: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Jézus kiválasztotta. Ő pedig Pál Apostolként missziós utakon bejárta az akkori pogány világ jó részét, és hirdette a Krisztust.

Mint látjuk a fenti példákból, a Jézussal való találkozás, megváltoztatta az emberek gondolkodását, és új célt vett fel az életük.  Gondoljuk át mi is, hogy milyen messze vagyunk Isten országától, addig, amíg van idő az életünk rendezésére!  Ámen

„És mikor a Pünkösd napja eljött, egyakarattal együtt voltak. És lett nagy hirtelenséggel az ég zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és ült mindegyikre azok közül. És megteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik, hogy szóljanak” Apostolok Cselekedetei 2: 1

     Amikor elolvassuk a fenti Igeszakaszt, tudom, hogy minden hívő testvérem szíve megdobban, mert nagyon vágyik a Szent szellemmel egy olyan találkozásra, amit ott, azok a testvérek éltek át. Mindannyian vágyunk erre a csodálatos megtapasztalásra, de sajnos manapság mégsem élhetjük át úgy, vagy legalábbis nagyon kevés helyen élhetik ezt meg, mert valami hiányzik a gyülekezetekből. Úgy olvastuk az Igében, hogy „egyakarattal” voltak együtt, Apcsel. 2: 1,   Ez tulajdonképpen azt is jelenti, ahogyan korábban olvashatjuk a Szentírásban: „Ezek mindnyájan egy szívvel-Lélekkel foglalatosok voltak az imádkozásban, és könyörgésben…..” Apcsel. 1: 14,  Egy akaraton voltak, vagyis ugyanúgy gondolkodtak, ugyanazt akarták elérni, egy volt a cél, közös volt a vágy a megtapasztalásra.

     Kedves testvéreim! Valljuk be, hogy legtöbbször éppen ez hiányzik a közösségeinkből: az egyakarat, az, hogy mindenki egy szívvel-lélekkel imádkozzon, együtt könyörögjön és egyformán vágyakozzon a Szent Szellem után.

     Évekkel ezelőtt én jártam olyan Pünkösdi gyülekezetben, ahol az idős testvérek - testvérnők, odaszántan, térden állva, legtöbbször sírva, könyörögtek Istenhez. Közös akarattal kiáltottak, a szó szoros értelmében zúgott a levegő körülöttünk! Nemcsak Pünkösdkor élhettük át a Szent Szellem jelenlétét.

     Mára azonban a gyülekezetek az elvilágiasodás irányába haladnak. Sok, az Istentelen világ által használt elemet csempésztek be a gyülekezetekbe és így próbálják megnyerni a világot maguknak. De még a világnak sem kell az ilyen ízetlen utánzat. A testvérek tömegeiből hiányzik az Istenfélelem, nem vágynak igazán a buzgó imákra, az igazi szeretett közösségre. Sokszor letudják az Istentiszteletet, és olyan közösségi programokat, gyülekezeti alkalmakat szerveznek amelyből, kifelejtik az Isten szentségét. Szeretetvendégség címén nagy főzéseket, étkezéseket rendeznek és egyszerűen nem is az Isteni akarat van a középpontban, hanem az emberi. Sokszor ember által vezetett döntések, viták és nézetkülönbségek tarkítják a jelen Egyházát.  

     Azonban ahol Szent Szellem eggyé tudja formálni a gyülekezetet, ahol nincsenek tovább hatalomi harcok, széthúzások, pénz és egyéb utáni vágyódások, ott újra át lehet élni a Pünkösdi csodát. Ott a testvérek a szívük mélyéből képesek igazán az Úrra figyelni. Ott képesek a hívők igazan hálás szívvel megköszönni az Úrnak, mind azt, amit tőle kaptak, és a szívük mélyéből meg tudják bánni a bűneiket. Ilyen helyre ma már nagyon nehéz rábukkanni, vagy csak elvétve találhat hasonlót a hívő. Nos, ez a baj manapság!

    Amikor a Szent Szellem Pünkösdkor leáradt az első tanítványok közé és betöltötte őket, nyelveken kezdtek szólni, ahogy a Lélek adta nékik. Nekik ez a megtapasztalás nagy újdonság volt, hiszen azelőtt nem éltek át ilyet, vagy ehhez hasonlót, így azt sem tudták mi történik velük. Nem voltak rá felkészülve és nem volt ismeretük vagy tapasztalatuk sem. Talán ezért is tudott akkora hatalommal és erővel történni mindez, mert nem kezdtek el rajta töprengeni, vagy hasonlítgatni a teológiai tanítások elemeihez. Nem gondolkodtak rajta, hogy illő dolog vagy sem, illetve, hogy mit fognak szólni ehhez, akik hallják.  A nyelveken való szólás, vagy a nyelveken imádkozás ténye tehát nem az elme felfogásától, vagy a Biblia ismeretétől függ, hanem a hittől. A Szent Szellem végzi ezt el a hívőben. Ha az ember átadja a teljes valóját, testét - lelkét, akkor bárki átélheti ezt a csodát. Vagyis mindez ma is megtörténik, ha engedjük.

     Testvéreim, vágyunk erre az ajándékra, amit az Úr Jézus küldött közénk? „Mert azt mondta: „De én az igazat mondom néktek. Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt (őt) ti hozzatok. És az, amikor eljő megfeddi a világot bűn, igazság, és ítélet tekintetében.„ A Szent Szellem Isten, Aki ma itt van a földön velünk, egy csodálatos ajándék. Ő vigasztal, tanít, vezet ezért minden hívő testvéremnek a szívébe kellene hívni Őt, hogy a keskeny úton a segítségével járhasson. A Szent Szellem, számunkra Segítő, Pártfogó, és Vigasztaló is. Tőle kapjuk a lelki ajándékokat, a lelki gyümölcsöket, és a gonosz elleni lelki fegyverzetet is általa vehetjük magunkra. Amikor szükséges Tőle kapjuk a szavakat, amiket mondanunk kell. Jézus így mondta ezt: „Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik néktek, abban az órában azt szóljátok, mert nem ti vagytok, ki szóltok, hanem a Szent lélek”

     Bizonyára mindenki tudja, aki imádkozott már nyelveken, hogy néha ezt sokkal könnyebb így tenni, mint elmével a saját nyelvünkön imádkozni. Többek között, nem kell azon gondolkodni, nem kell a szavakat keresni, hogy mit mondjunk, hanem ahogyan kapjuk, a szent Szellemtől csak azt kimondjuk. A nyelveken való imádkozáskor olyan titkokat tudhatunk meg, amiket eddig nem tudtunk. Az ilyen imádkozáskor csak kizárólag az Úrral beszélgetünk, amit a sátán nem tud kihallgatni.

     Csodálatos lenne, ha minden keresztyén testvérem, nem csak annyit tudna minderről, hogy a Pünkösd az egy, két napos ünnep és akkor nem kell dolgozni. Mert a Szent Szellem Isten nem ezért jött a földre, hogy ünnepet, munkaszüneti napot hozzon,   hanem azért, hogy az Úr követőinek segítségére legyen, hogy dicsőítse az Urat. Fogadjuk hát Őt, olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel költözik be a szívünkbe, hogy vezethesse az életünket. Csak kérnünk kell ezt. Ámen.