„Szólt azért Péterhez az ajtóőrző lány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Mondta pedig ő: Nem vagyok.
Simon Péter pedig ott álla vala és melegszik vala. Mondták azért néki: Nemde te is ennek a tanítványai közül való vagy, Megtagadta ő, és mondta: Nem vagyok.
Mondta pedig egy a főpap szolgái közül is, rokona annak, akinek fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
Ismét magtagadta azért Péter és a kakas azonnal megszólalt.” János Ev. 18: 17, 25-27
Ó,  hányszor tagadjuk meg mi is, mint Péter a Megváltó Krisztusunkat! Ahogy ő arra gondolt, hogy a tagadásával megmentheti az életét, előfordul nálunk is, amikor mi sem mondjuk el, hogy keresztyének vagyunk, mert talán abban a helyzetben éppen kényelmetlen lenne.
De vajon, kiállunk - e Jézus mellett, majd akkor, amikor az Antikrisztus jelét kellene felvenni magunkra, vállaljuk - e az üldöztetést vagy a halált az Úrért, ha most egy bizonyságot azért nem mondunk el az embereknek, mert kényelmetlen.
És hányszor nem azt tesszük, amit elvárna tőlünk az Úr, hanem csendben maradunk akkor, mikor leginkább alkalmas lenne az idő bizonyságot tenni.
Hányszor engedjük el a tántorgó kezét, aki előbb utóbb elesik, és talán végzetes lehet a balesete. És vajon felemeltünk – e egy, az utca sarában fekvő embert, hogy elvigyük az orvoshoz, vagy egyáltalán meggyőződjünk róla, hogy nincs - e rosszul?
Sajnos nem mutatunk utat a tévelygőnek, aki a keskeny útról letért, mert talán magunk sem vagyunk alkalmasak visszavezetni őt.
És sorolhatnék még rengeteg példát, amivel mi is megtagadjuk az Urat, pedig nagyon jól ismerjük Őt, hogy mit tenne abban a helyzetben.
Miután harmadszorra is megtagadta Péter Jézust, a kakas megszólalt, ahogy az Úr ezt előre kijelentette neki.
Ez a pillanat a  Mel Gibson rendezésében készült Passió c. filmben, kellőképpen nagy hangsúlyt kapott, ugyanis amikor a kakas megszólalt, Jézus a nehéz kereszt alatt görnyedve is, de ránézett Péterre, akinek éles késként hasított szívébe ez a pillantás.
Akkor Péter megértette, és valószínűleg mélységes szégyent érzett, akkor igazán megérezte a súlyát annak, amit tett.
Az Igében azt olvassuk, hogy Júdás pénzért elárulta az Urat, és mikor rádöbbent tettének súlyára, már nem érdekelte a pénz, ő lett saját maga bűnének elítélője.
Anélkül, hogy mélységes megbánást tanúsított volna, bocsánatkérés nélkül, saját magát ítélte el, halálbüntetéssel. Öngyilkos lett. Nem várt bocsánatot a tette miatt.
Mint látjuk, Péter megtagadta, Júdás pedig elárulta az Úr Jézust. Súlyos bűnök voltak mind ezek, de a hitetlenségnek, amit Tamás először tanúsított annak is meglehetősen nagy súlya van!
A történetet már valószínűleg ismeritek, de szeretném mégis feleleveníteni, hogy világos legyen mindenki előtt. Miután Urunk feltámadt, többször is megjelent a tanítványoknak. Egy alkalommal, amikor Jézus ott járt közöttük, Tamás nem volt jelen. Majd amikor újra találkozott a tanítványtársaival azok örömmel újságolták neki, hogy Jézus megjelent és ott tanított közöttük. Tamás pedig kifejtette a hitetlenségét és ezt mondta: „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem” János Ev. 20: 25
Nyolc nap múlva azonban a bezárt ajtón keresztül Jézus újra megjelent a tanítványok között, és azt mondta: "Békesség néktek!" Azután azt mondta Tamásnak: „Hozd ide a te ujjaidat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!”
És felelt Tamás és mondta neki: „Én Uram, és én Istenem!”
Kedves testvéreim! Óh vajon hányszor kiáltunk fel ekképpen: Én Uram, és Én Istenem! Hányszor hat el szívünkig a bűneink súlya, amit Jézus ellen teszünk? Eljut - e szívünk mélyéig a szégyen, a rádöbbenés, hogy miért tettem ezt???
Azt mindenkinek tudnia kell, hogy csak a bűnbánatra van bűnbocsánat. Lehet, hogy ma a gyülekezetekben kissé lazább a bűnbánat fontossága, vagy nem kap elég hangsúlyt az, ami a megbánást felszínre hozná. Pedig ezt kell tennünk, ha szeretnénk megbocsátást nyerni a bűneinkre.
Nem csak a régi gyülekezetekben volt szükséges beszélni a hívők tisztaságáról, ma is nagy hangsúlyt kellene, hogy kapjon! Hiszen az évszázadok forgatagában az ember semmit sem változott. Az emberi természet ma is olyan fékezhetetlen, bűnös hajlamú, mint volt. A bűnbocsánat ma is elérhető mindenki számára, hiszen „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”
 
Drága Testvéreim! Ma ezt üzeni neked és nekem az Élő Isten: Mindenki, aki beszédben, vagy cselekedetekben bűnt követ el, ne takargassa vétkeit, hanem bánja meg azokat majd vallja meg, hogy megbocsátást nyerhessen! Hozzunk a felszínre minden bűnt, amivel letagadtuk az identitásunkat, és amivel megtagadtuk azt a valóságot, hogy ahhoz az egy élő Jézus Krisztushoz tartozunk, aki az életét adta halálra érettünk.
 

Dózsa Lajosné





Lukács 8: 25
Jézus a tanítványokkal elindult a tónak túlsó partjára.
Jézus elaludt, közben vihar támadt és hullámok csapdostak minden felé. A hajó is megmerült vízzel. A tanítványok ijedten meregették a vizet a hajóból. Jézushoz mentek és felkeltették mondván: Mester, Mester elveszünk! Vagyis a tanítványok első reagálása a veszélyre a félelem a pusztulástól.
Jézus felkelt, megdorgálta a szeleket és csendesség lett.
Majd megkérdezte tőlük: Hol van a hitetek?
Ma a hívők nagy többségének nem az elméleti hittel van a problémája. Hiszen mindannyian hiszünk Istenben. A hit azonban több mint csupán elhinni Isten létét.
Ez a hit az életünk gyakorlati területén kell, hogy megnyilvánuljon.
A zsidókhoz írt levél érthetően és világosan fogalmazza meg mi is a hit: Zsidók 11: 1
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Vagyis a hit megfogalmazza azokat a dolgokat, amiket még nem látunk ugyan de, tudjuk, hogy meglesz. Legalább is reméljük. A reménység, pedig ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt?(Róma 8: 24)
A hit tehát túllát azokon a tényeken, amik körül vesznek. Természetesen a hitnek egyeznie kell Isten akaratával. Máskülönben csak ámítjuk magunkat, és ha nem vigyázunk veszélyes területen, találjuk magunkat, a varázslás területén, amelyet Isten gyűlöl.
A hit tehát nem arra való, hogy a saját elképzeléseinket valóra váltsuk, hanem hogy egyeztessük Istennel az elképzeléseinket, és úgy imádkozzunk, hit által semmit sem kételkedve. Mert tudjuk ezt mindannyian: a hit által minden lehetséges a hívőnek. Persze ahogy már mondtam, minden, ami Isten akaratával megegyező.
Hiába imádkoznál azért, hogy milliomos lehess, Isten nagy valószínűséggel nem tenne semmit, kivéve, ha az Ő akarata lenne, hogy ez által támogatni tudd az Ő munkáját és az Ő szolgáit.
Jézus arra tanít bennünket is, hogy a hit képes hegyeket mozgatni. Ám ezt a példa kedvéért mondta. Nem valószínű, hogy egy hegy a mi kedvünkért arrább menne, mert útban van.
Ami megegyezik Isten akaratával, az hit által meg is valósul.
Jézus a történetben azt kérdezte: Hol van a hitetek?
Ezt a kérdést magunknak is feltehetjük időnként. Sokszor átesünk olyan próbatételeken, amikor, azt a próbát hit nélkül lehetetlen átvészelni.
A történetben láttuk, hogy a tanítványok még Jézus fizikai jelenléte ellenére is kétségbe estek. A Máté 8: 25 – ben is olvassuk ezt a történetet, ahol a tanítványok Jézushoz kiáltanak: Uram, ments meg minket; mert elveszünk!
Volt bennük egy reménység, ebben a reménytelen helyzetben:
Ébresszük fel a Mestert! Talán Ő képes rá, hogy megmentsen.
Napjainkban, mikor Jézus fizikai valóságában nincs ugyan jelen de, közöttünk él a másik pártfogó a Szent Szellem, mi is ezzel a bizalommal lehetünk iránta.
Többször átesünk nehéz időszakokon, anyagi szűkösségen, megoldásra váró emberileg szinte lehetetlen helyzeteken. Ilyenkor kell, hogy a mi fülünkben is ott csengjen a kérdés:
Hol van a hited? Ugyanis valljuk be, addig, amíg van emberi lehetőség, addig a hitre nincs oly nagymértékben szükségünk. Amikor azonban az emberi porba hull, akkor jön a hit.
A Lukács 17: 5 – ben a tanítványok kérték Jézust:
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
Ez a hit ugyanis képes a növekedésre. Mi által tud növekedni? Amikor győztesen átmész egy lehetetlennek tűnő helyzeten a hited segítségével akkor benned automatikusan, növekszik a hit, a bizalom Isten segítségében. Ha tehát azt akarod, hogy növekedjen a hited akkor a nehézségek közepette ne engedd, hogy kétségekbe kerülj, hanem valld meg, hogy én hiszem, hogy Isten átvezet ezen győztesen.
A tanítványok példáján keresztül sokat tanulhatunk. Ők kétségbe esve rohantak a Mesterhez a szabadításban bízva. Jézus pedig lecsendesítette a tengert. Mert az Úr akarata az, hogy mi hit által, és hitből éljünk. Hogy hitben járjunk és nem látásban.
A hívő ember ebben kell, hogy különbözzön a világtól. Sajnos a legtöbb hívő csak abban különbözik a világtól, hogy gyülekezetbe járnak, a világ pedig nem. De az Úr azt akarja, hogy a hitünk cselekedetekben is megnyilvánuljon.
Péter hitt Jézusban és így képes volt a tengeren járni. Mint ismerjük a történetet. Ugyanis a cselekedetek mutatják meg legjobban a hitünket.
Jakab azt mondja: Jakab 2: 17 -18
Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
Itt tehát a cselekvő hitről beszélek, amely megnyilvánulhat az adakozásban, a kételyek eloszlatásában, és a döntéseinkben, amiket a hit által hozunk meg.
Az ige alapján azonban meg kell különböztetnünk a hit két fajtáját.
Az első a természetes hit, amely az üdvösségre való hit. Vagyis hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, és aki hisz Őbenne az üdvösséget, örök életet nyer.
Ezzel a hittel rendelkezik az egyház legnagyobb része. Ez azonban az elméleti hit, amely az üdvösséghez elegendő. Bár ahogy már olvastam Jakabnál: a hit önmagában cselekedetek nélkül halott dolog.  A cselekedet, amit láthatunk a megtérés, által válik láthatóvá. Aki megtér, igyekszik az életvitelét, a cselekedeteit Istennek tetsző módon tenni. Igyekszik Istennek tetsző dolgokat véghezvinni.
A hit másik fajtája pedig a hit ajándéka, amelyet a Szentlélek ajándékai között említ a Korinthus – i levél 12. fejezete. A hit ajándéka, amely nagy dolgok véghezvitelére képes. Ez az ajándék sok esetben együtt működik más ajándékokkal, mint például a gyógyítás ajándéka, vagy a csodatevő erők munkái.
Ez a hit képes igazán a cselekvésre.
A hit mindenképpen Isten ajándéka, hiszen az ember önmagától képtelen lenne elhinni az üdvösség tényét.
Azonban a hit ajándéka nem a saját hasznunkra, az örök életünkre, hanem a cselekedetekre adatik. Isten azért adja ezt a hitet, hogy általa, ha kell csodák is, történjenek.
Jézus, Isten Fia is rendelkezett ezzel az ajándékkal, hiszen Ő is emberekhez hasonló volt. Emberré lett értünk. Vagyis otthagyta a mennybéli hatalmát és emberként élt a földön. De Ő mégis más volt, mint az emberek.
Hit kellett azokhoz a cselekedetekhez, amiket véghez vitt. Hit kellett a vak szemeinek megnyitásához, a tenger lecsendesítéséhez, vagy a kenyér és hal megszaporításához stb.
A gyógyítás ajándéka egyébként akkor képes működni, ha mind a két személy a beteg és a felé szolgáló rendelkezik azzal a hittel, ami a gyógyulásához szükséges.
A Márk Evangéliumában olvasunk egy történetet egy démonoktól szenvedő fiúról, akit az apja Jézushoz vitt. Márk 9: 17 – 24
A fiú a démoni hatás alatt képtelen volt hinni, nem is volt tudatában. Az apja viszont igen és így közvetve működött Isten hatalma.
Márk 9: 24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Itt az apa szavai mögött is az rejlik, hogy hisz Isten hatalmában. Ez ajándék.
Légy segítségül az én gyenge hitemnek – helyesebben.
Láthatjuk tehát hogy a cselekvő hit mire képes.
Mi is mondhatjuk az Úrnak időnként: Uram légy segítségül az én gyenge hitemnek!
Segítsen az Úr, hogy a hitünk képes legyen a növekedésre, hogy bár gyermeki hittel kell rendelkeznünk, az életünkben mégis eljussunk az érett, felnőtt Krisztusi korra. Vagyis érett hívőkké váljunk, akik képesek igazán hinni.


Kiss Attila


„Kis kovász, az egész tésztát megkeleszti”  Galáta 5:9
 
A fenti Ige minden keresztyén számára egyfajta figyelmeztetés is, hogy a keresztyén szabadságban álljunk meg, lélek szerint járjunk, és a szeretetben mutassuk ki mindazt.
Azt tudjuk, hogy az Úr szabad akaratot adott mindannyiunk számára, de ezen belül nem mindegy, hogyan éljük meg a mindennapjainkat úgy, hogy ne rossznak véljük a korlátokat, amik éppen a mi védelmünket szolgálják. Ne érezzük rosszul magunkat attól sem, hogy nekünk már nem kell a világgal szoros kapcsolatban állni, hisz elvileg más úton járunk.
Természetesen nem tudunk szentként élni itt a földön, mert emberek vagyunk, de próbáljunk legalább igyekezni a keresztyén tisztánjárásra, és ha mégis bűnt követünk el, akkor tartsunk bűnbánatot. Hiszen ha nem lennének törvények, akkor nem tudnánk, hogy bűnt követünk el, mikor szembe megyünk azzal, amivel nem szabad. Ezért kellenek tehát azok az út jelzőtáblák, azok a korlátok, amik figyelmeztetnek bennünket mielőtt elkövetnénk a bűnt.
Az alap Igevers, nagyon jól utal arra, hogy számtalan dolog veszélyezteti a keresztyén életünket, és sokszor nem is tűnnek olyan károsnak, de mégis könnyen letéríthetnek bennünket a keskeny útról.
Néhány példát nézzünk ilyen helyzetekre:
Az osztálytársak születésnapi bulira készültek, és az egyik keresztyén lányt is elhívták az ünneplésre.  A szülők a lányukat elengedték, néhány hasznos tanács kíséretével. A fiatalok jól érezték együtt magukat, és szolidan le is zajlott a születésnapi este. A következő napokban megbeszélték, hogy milyen jól érezték magukat, és a legközelebbi kínálkozó alkalmon újra együtt volt a kiscsapat. A keresztyén lány átitatódva a világ szellemiségétől, már nem vágyott a gyülekezetbe, mert jobban érdekelte a baráti köre. Mi volt itt a kovász, ami az egész tésztát megkelesztette? Az Istennélküli fiatalok, és az általuk felkínált programok szellemisége könnyedén legyőzte a keresztyén lány gyenge hitét.
 
De nézzünk további példát a „kis kovászra”: Keresztyén ifi csoportban rendszeresen tartottak ifjúsági órákat, ahol sok tanítás hangzott el. A fiatalok igyekeztek hitüket növelni, és jó példával járni elől a kisebbek előtt. Egy nap megjelent közöttük egy fiú, aki szívébe vágyott Jézust megismerni, de nem szeretett volna semmiről lemondani, ami a világban ráragadt. Egyébként kedves, szimpatikus volt, ezért el is fogadták és szerették a többiek. Telt az idő, egyre inkább otthon érezte magát az ifjúságban, és bátorkodott új játékokat, programokat ajánlani a többieknek, amit el is fogadtak, és nem tűnt fel senkinek, hogy eltértek a kitűzött céltól. Mert az természetesen úgy van, hogy ha az ajtón akarunk kimenni, és behunyt szemmel az ajtó sarkához érkezünk, akkor már célt tévesztettünk. Az új fiú „kis kovász” volt, ami félrevitte „megkelesztette” az egész ifjúságot.
 
Más példa: Egy keresztyén férfi új munkahelyre került dolgozni. Munkatársai dohányoztak, pletykáltak, szitkozódtak, és minden, ami belefért az ilyen közegbe. Ő maga sem vette észre, hogy egy idő után jobban szeretett a munkahelyén lenni, mint a keresztyén családja körében. Miért? Mert ő is rászokott a dohányzásra, és a világ szokásaira. Azonosult velük, így nagyobb egyetértés volt közöttük, mint a családjával. Igaz, azok az emberek voltak többen és itt nem „kis kovászról” beszélhetünk, de le tudták vinni az útról, meg tudták csorbítani a keresztyén életét, és a családdal való kapcsolatát.
 
Van azonban egy olyan történetem „ami kis kovász” és nem rossz értelemben vitte el a többieket.
Egy keresztyén lány, nyári munkára ment dolgozni egy céghez. Szalagmunkán dolgoztak, miközben a gyümölcsöket válogatták. A lány közben sok bizonyságot mondott a munkatársaknak, énekelt, és szinte az életével mutatta be Jézust. A többiek szerettek körülötte lenni munkaidőn kívül is, mert kellemes társaság volt. Megérezték rajta, hogy ő egészen más, és vágytak hasonlóvá válni hozzá. A lány nem Jézusról beszélt, hanem bemutatta Jézust az életével, és néhány hét múlva, munkatársai már nem csak a munkahelyen, hanem a gyülekezetbe is elmentek vele. 
A Biblia azt is mondja: hogy Ti vagytok a föld sói, és a világ világossága. (Máté 5: 13a -14a)  Így vagyunk képesek világosságot teremteni a környezetünkben, és így tudjuk ízessé, kívánatossá tenni a kereszténységet.
 
Mint a példák által is látjuk, hogy „kis kovász” meg tud keleszteni nagyobb mennyiségű tésztát is. Ezért fontos, hogy mi keresztyének mindig szilárdan álljunk meg hitünkben, hogy ne legyen, aki eltérítsen bennünket.
Azt olvassuk a Jakab 4:7ben” Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek”
Szívleljük hát meg Jakab Apostol tanácsát, és szilárdan álljunk meg a teljes hitben! Ne engedjük megcsorbulni Istenbe vetett hitünket, hanem mi legyünk olyan kovászok, ami „megkelesztjük”vagyis meggyőzzük mindazokat, akikhez közel kerültünk. Legyünk jó tanítványok, akik engedelmeskednek Jézus parancsának: „Tegyetek tanítvánnyá minden népeket”Márk 28:19

Dózsa Lajosné


Ahhoz, hogy Pünkösdről beszélni tudjunk, vissza kell tekinteni Jézus Krisztus életének néhány eseményére. Jézus a számtalan tanításai és gyógyításai közepette, beszélt a bekövetkezendő haláláról, feltámadásáról, az Atyához való meneteléről és beszél a Szent Lélek eljöveteléről.
Mint ismerjük a történetből, Jézust Nagypénteken megfeszíttették, harmadnapon Húsvétkor feltámadt, és 40 napig még itt járt a földön. Ez alatt megjelent a tanítványoknak, és több másoknak. Áldozócsütörtökön volt Jézus mennybemenetele, és 10 nap múlva Pünkösdkor pedig, a Szent lélek kitöltetése.
Most nézzünk, egy csokorra való Igehelyet, melyben Jézus utal a Szent Lélek földre küldetésére.
 
A  János 7-ben ezt olvashatjuk: „ Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” Ezt pedig a lélekről mondta, amit majd, a benne hívők vesznek magukhoz. De ekkor még nem jött el a Szent Lélek, mivel még Jézus nem dicsőíttetett meg.
 
A János 14:16-17 „És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Az igazságnak ama lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt, de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad”
János 14: 26 Ama Vigasztaló pedig a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja majd mindazokat, miket mondottam néktek.
János 15: 26 „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot”
János 16: 7-  11„ De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm hozzátok.
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság, és ítélet tekintetében.
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem.
És igazság tekintetében, hogy én az Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem.
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
János 16: 13-14 „ De, mikor eljő amaz, az igazságnak lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra, Mert ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenteti néktek.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek.
Apostolok Cselekedetei 1:5 „ Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva”
Apostolok Cselekedetei 1: 8a „ Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim, úgy Jeruzsálemben, mint az egész Judeáben, és Samáriában és a földnek minden végső határáig.
És bekövetkezik a Szent Lélek kitöltetése:
Apostolok Cselekedetei 2: 1-8   „És Pünkösd napja mikor eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből, mint egy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, hol űltek vala.
És megjelenék előttük kettős tüzes nyelvek és űle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel és kezdének szólni más nyelveken, amint a lélek adta nékik szólniok.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálembe zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, mik az ég alatt vannak.
Minekután pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság, és megzavarodék, mivel mindegyik a maga nyelvén hallék őket szólni.
Apostolok Cselekedetei 2: 15 „Mert nem részegek ezek amint ti állítjátok, hisz a napnak harmadik órája van”
Apostolok Cselekedetei 2: 33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallottok”
 
És mint olvassuk, Pünkösdkor bekövetkezett a Szent Szellem kitöltetése, ami nagy zúgással, tüzes nyelvekkel hozta tudtára az Ő jelenlétét. Az ott lévők nyelve összezavarodott, és hatalmas hangzavar, és csodálkozás lehetett. Úgy gondolom, hogy senki hitelesebben nem tudta volna elénk tárni a Szent Lélek földre születésének ígéretét, kitöltetését, mint az Ige, ami teljes igazságot mond.
 
Én is vágyom ma is átélni azt a hatalmas csodát, amikor kézzel fogható módon megtapasztalhatjuk a Szent Szellem jelenlétét! Vágyom az érintésére, a szívünk körüli zsiborgó érzésre, a levegő izzására! Újra egy olyan élő gyülekezetre, ahol szabadon tud áramlani a Szent Szellem, mert nincsenek akadályok, amik megszomorítják!
Vágyok még több Szent Lélek által adott ajándékra, még több gyümölcsöt szeretnék megteremni, amit Tőle kapok.
Ő a Pártfogó, Ő a Vigasztaló, Ő a Segítő, hisz Jézus megígérte, nem hagy bennünket árvákul!
Helyet adok szívem trónján, hisz a „testünk a Szent Lélek temploma”akarom, hogy bennem éljen, szükségem van az ő jelenlétére!
 
Kedves Testvérek!  Illőképpen köszöntsük a Szent Lelket, a földre születésének napján, legyünk igazán boldogok az Ő jelenlétében! Legyünk hálásak az Úr Jézusnak, hogy nem felejtkezett el rólunk, általa velünk van minden nap.
Boldogan ünnepeljünk és legyen áldott ez a nap mindannyiónk számára!  Ámen
 
Dózsa Lajosné

Jézus mennybemenetele:
Áldozócsütörtök, áldozónap, Urunk mennybemenetelének ünnepe, 
húsvét után a 40. nap, ekkor ünnepli a kereszténység Jézus krisztus mennybemenetelét. Az ünnep csütörtökre esik, amely a húsvétvasárnap utáni 39. nap, de általában a következő vasárnap tartják.


-„Az Úr azért, minekután szólott nékik, felvitetett a mennybe, és leült az Istennek jobbján.
Azok pedig kimenvén prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala.” Márk 16:19-20
 
-„Kivivé pedig őket Bethániáig és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a mennybe.
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe.” Lukács 24: 50-53
 
-És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.” Ap. Csel. 1:9
 
 
-Jézus, amikor egyszer együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről – úgymond – tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” „Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”
 
 
-Részlet: Dr.Joó Sándor prédikátor (1910-1970) szolgálatából:
„Testvéreim, Jézus a mennybemenetelkor nem valami elérhetetlen távolságba távozott a földről, hanem csak olyan állapotba ment át, ahol nem látható. A felhő csak eltakarja Krisztust a gyülekezet szeme elől, de nem választja el a gyülekezetet és Krisztust egymástól.
Egy gránitfal, vagy egy darab deszka, sőt egy függöny is elszigeteli, elválasztja egyiket a másiktól, a felhő ezzel szemben csak olyan légies takaró, ami csak az emberi tekintetnek, a szemmel való látásnak állja az útját, kezünket azonban minden ellenállás nélkül átnyújthatjuk rajta és találkozhatunk a túlsó oldalon lévőnek a kezével. A hang, a szó, a mozdulat, minden könnyedén áthatolhat a felhőn, csak éppen a tekintet nem.
A menny és a föld, Jézus és az ember, tehát nincsenek messze egymástól, nem valami hatalmas tenger vagy hegylánc, vagy fényévekkel mérhető távolság választja el az egyiket a másiktól, hanem csak egy felhő - nem kell nagyot kiáltani, hogy meghallja Jézus a hangunkat.
Nem kell messzire kinyújtanunk hitünknek a karját, hogy elérjük őt. Ez a felhő Jézust csak földi, látható, testi alakjában takarja el a szemünk elől, de sohasem a hitünk és szívünk elől. Ennek a felhőnek az a tulajdonsága, hogy csak innen oda nem lehet átlátni rajta, de onnan ide, tehát Jézus oldaláról tekintve át lehet rajta látni, úgyhogy Ő tökéletesen lát bennünket. Nemcsak a mi szavunk hatol át ezen a felhőn Őhozzá, hanem az övé is mihozzánk. Átengedi ez a felhő Jézus hatalmát, Jézus hűségét, Jézus kegyelmét és minden áldását mireánk.”
 

Dózsa Lajosné

„Emberi módon szólok, a ti testeknek erőtlensége miatt. Mert miképpen odaszántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak, szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.
Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek akkor azoknak, amiket most szégyenlettek, mert azoknak a vége halál.
Most pedig minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: meg van gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örökélet.
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban” Pál levele a Rómabeliekhez 6: 19-23
 
Pál Apostol a fenti Igében egy nagyon jó módszert választott, a helyes döntés meghozatalra, hisz nem mindegy, hogy a földi életünk után üdvösségre, vagy kárhozata jutunk. Fontos már itt a földön mérlegelni minden lépésünket.
 
Tudjuk, hogy minden ember életében eljön egy pillanat, amikor rázúdul a bűneinek súlya, és tiszta józanésszel tud gondolkodni. Akkor fel tudja mérni a rossz cselekedeteit, annak következményét, és szégyellni fogja azokat. El fog gondolkodni azon: „Micsoda gyümölcsét vettétek akkor azoknak, amiket most szégyelltek…” Akkor, abban a helyzetben az ember képes lesz megkérdezni magától, hogy megérte - e azt tenni, amit tett, milyen érzelmi, vagy anyagi pluszt kapott érte? Valószínűleg szinte mindenki arra a megállapításra jut, hogy nem érte meg a bűnt elkövetni, mert semmi többet nem kapott érte, amiért utólag bizony szégyenkeznie kell! Hisz, ahogy az Ige utal rá, olyankor a bűn szolgái vagyunk, és mint tudjuk is, sátánnak szolgálunk.
Pál Apostol összehasonlítja a rosszat a jóval, és ezzel ösztönöz az igazság útjára való térésre. Mert a tisztátalanság és hamisság követésekor a bűn szolgái voltunk, az igazságtól szabadok voltunk, és ennek a következménye a szégyen, és a halál.
Ugyanúgy lehet az igazságnak odaszánni az életünket, melynek következménye, távol lenni a bűntől, szolgálni Istent, megszentelődni, és ez által az örökélet a jutalmunk.
Istennek szolgálni, Istennek engedelmeskedni, ez a hitből való igazság gyümölcse. Az ilyen ember a legboldogabb a világon, hisz már ezen a földön  meg van a békessége abban, hogy mindenkor, és minden helyzetben az Úr figyelő szemei rajta vannak, és mikor szükséges rögtön közbelép. Védelem alatt él, és ez nagy nyugalom a számára.
Valóban a világ csábításának nehéz ellenállni bizonyos esetekben, de ha az ember elbukik, ezzel teljesen a sátán szolgájává válik. Tudni kell azonban, hogy ideiglenes öröm és megelégedettség után, legtöbbször hamar szembe kerül az ember a valósággal. Mivel vannak gyakorlati példák előttünk, ezért aki Isten útját választotta, maradjon csak bűnnélküli, amennyiben rajta múlik!
Példaképpen azt mondja az Apostol:  krisztus feltámadott a halálból, és többé meg nem hal, mert, hogy meghalt a bűnnek, és él az Istennek. Ennek példájával, mi is meghaltunk a bűnnek, vagyis megtértünk, és élünk Istennek, Jézus Krisztusban. Legyen ez ekképpen!
Az ige azt taglalja tovább, hogy a bűn zsoldja a halál - és itt vége is lehetne, mert ez megfelel egy definíciónak. Valóban, aki bűnt követ el, az nem az örök életre jut, hanem az örök halálra. Vagyis, nem lesz üdvössége, hanem a kárhozat az ő része.
Azonban az Ige még tovább folytatódik: …az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet, a mi Urunk, Jézus Krisztusban”- tehát vége lehetne minden embernek, ha Jézus Krisztus nem vállalta volna magára a bűneinket, és ez által kifizette a váltságdíjat értünk. Így az adóslevelünk a Golgotai kereszten összetépetett, szabadok lettünk, a mi Urunk által.
 
Kedves Testvérek! Most, amikor egy olyan helyzetben van a világ, amikor minden percben ott függ felettünk a halál kardja, most aztán igazán kell egy nyugalmas és biztonságos helyet keresni. És higgyétek el, ez a hely egyedül csak az Úr Jézusnál van! Ő, aki szeretett, és ma is szeret minket, egyedül Ő az, aki életünket biztonságosan kezébe tartja. Éljünk hát ezzel a lehetőséggel!
Nem az ideiglenes öröm hiányzik a mi életünkből, hanem az az öröm, amit az Igéből olvasunk: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek” Filippi 4:4 Ezt tegyük hát!
A kegyelmi ajándékot, amit Jézus szerzett nekünk, hálával vegyük át, és ne törődjünk azzal, hogy a többi embertársaink mit mondanak, mire biztatnak minket. Maradjunk szilárdan az Úr Jézus védelme alatt, és amennyiben rajtunk áll, tegyünk bizonyságot embertársainknak, hogy őket is bevigyük Isten családjába!  Adjon az Úr mindnyájunknak erőt hozzá! Ámen
 

Dózsa Lajosné
 
 


A keresztyének gyakran beszélnek a hitükről, ami legtöbbjüknél abban nyilvánul meg, hogy kimondják, hisznek Istenben, Jézusban, Szent Szellemben, vagyis hisznek a Szentháromságban.
Ez azonban csak a felszínes keresztyén élethez elegendő, viszont a mennybe jutáshoz kevés! Szoktuk mondani :”A sátán is hiszi, hogy van Isten……”
Az Ige azt mondja: „A hit cselekedetek nélkül halott” Tehát gyakorlatban is bizonyítani kell a hitünket, mert pl. hiába mondja valaki, hogy szeretem a testvéremet, ha közben haragszik rá. Vagyis a hitünket felszínre is kell tudni hozni.
E területen belül tovább kell haladnunk, beljebb kell mennünk, bármennyire is biztatnak bennünket arra: „Nem kell úgy belebonyolódni a vallásba! „ de kell, hogy többet tudjunk meg arról a helyről, és arról a személyről akihez, megtérésünk óta vágyunk. Voltaképpen a keresztyén élet fő célja az, hogy a megtérésünk után szolgáljuk az Urat, és mikor haza hív bennünket, akkor a mennybe jussunk.
A napokban olvastam a Jelenések könyvének 7-10 részét, ami prófécia, és közben elgondolkoztam azon, hogy az a hívő, aki még a Bibliából sem olvassa el, hogy mi lesz az idők végén, az honnan fogja tudni igazán mi vártható? Lehet sokunk számára idegen ez a látomás, amit János a Pathmosz szigeten átélt, azonban akkor is tanulmányozni kell, hisz a ránk váró időkről szól. A Biblia egyetlen könyv, aminek az első betűjétől az utolsóig igaz, és ezt nekünk kisgyermeki hittel, el is kell hinni.
Mint tudjuk a Zsidók 11:1-ben ezt olvassuk: „A Hit pedig a reménylett dolgoknak a valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” A várt eseményeket, történéseket úgy kezeljük, mintha már megtörtént volna, és el is hisszük.
Nekünk ilyen hittel kell rendelkezni ahhoz, hogy ezt mondja az Úr: „A te hited megtartott téged”

Bizonyításként a Bibliából néhány történetet nézzünk meg:
-Márk  10: 46-52 Bartimeus történetében olvassuk: A vak Bartimeus, amikor meghallja, hogy Jézus arra megy, elkezd kiabálni neki : „Dávidnak Fia Jézus, könyörülj rajtam!”Már itt észrevehető, hogy a vak ember hitt Jézus gyógyító erejében, ezért kiáltozott így hozzá. Hitét tovább bizonyította azzal, mikor Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz, hogy cselekedjek véled?” - ő azt válaszolta: „Mester, hogy lássak!” Nem részletezett, hogy én szeretném, ha meggyógyítanál, stb. hanem egyértelműen kijelentette, azt, amit várt Jézustól.
És mit mondott Jézus erre? „ Eredj el, a te hited megtartott téged!” Mint látjuk, hogy Bartimeusnak nem felszínes hite volt Jézusban. Ő már először is tudta, hogy olyat kér, amihez Jézusnak hatalma van. Mialatt ott üldögélt az úton, sokat hallhatott Jézus csodáiról, és ő azt el is hitte. Mikor kiabált Jézusnak, akkor már teljes hittel tette, mert Bartimeusnak Jézusban vetett hite volt.
 
-Lázár feltámasztásáról szóló történet: János 11: 21-22: Mondta azért Márta Jézusnak: Uram, ha te itt lettél volna nem halt volna meg a testvérem.
De most is tudom, hogy mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten” Bizonyára ti is észrevettétek Márta hitét, hogy sokkal több, mint egy felszínes hit. Jézus ott léte egy biztonságot adott volna Lázár részére- Márta szerint, és nem halt volna meg. De még nem késő, mert amit Jézus kér Istentől, azt megadja neki Isten. Ő ezt így hiszi.  Ez a Hit deffiniciója: a nem látott dolgokról való meggyőződés!
 
-A százados szolgája története Máté 8:8: Jézushoz egy százados ment, aki arra kérte, hogy mivel a szolgája otthon nagyon beteg, gyógyítsa meg. Jézus felajánlotta, hogy elmegy és meggyógyítja, de a százados azt mondta: „Nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám”- erre azt mondta neki Jézus: „Eredj el, és legyen néked a te hited szerint.” Látjuk, hogy a százados milyen nagy tisztelettel, és teljes hittel volt Jézus felé. Abba is hitt, hogy ha csak egy szót szól Jézus, már meggyógyul a szolgája. Itt is bizonyítható a zsidók 11-ben olvasott Hit. „a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
 
-A vérfolyásos asszony története:  Ez az asszony 12 év óta vérfolyásos betegségben szenvedett, szinte minden vagyonát az orvosokra költötte, és egyszer hallotta, hogy Jézus arra jár, ő is odament, és hátulról megérintette a ruhája szegélyét. Mert arra gondolt: „Ha csak a ruháit illethetem, meggyógyulok” Jézus észrevette, hogy isteni erő áradott ki belőle, és megkérdezte, hogy ki ért hozzá? Az asszony leborult előtte, és elmondott őszintén mindent. És Jézus ezt felelte: „Lányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból!”
Most csak néhány történetet ragadtam ki az ismertek közül, de sorolhatnánk őket, ami mind, az igaz hitre épül!
Többször hallik el Jézus szájából: „A te hited megtartott téged”
 
Testvéreim, milyen hit volt az, ami által képesek voltak a betegek meggyógyulni? Bizony ez a Jézusba vetett hit volt, ami képes volt minden betegséget felülmúlni.
És most, csendesedjünk el egy kicsit, és vizsgáljuk meg magunkat, van -e ilyen hitünk az Úrban? Vagy csak hiszegetünk, és egy felszínes hittel próbáljuk bizonygatni, hogy jó úton járunk.
Mert az írja az Ige: „Ha hiheted, minden lehetséges a hívőnek”Márk 9:23
Másik helyt az írja: „Kéritek, de nem kapjátok…”Jakab 4:2-3
 
Kedves testvéreim! Mint látjuk a fenti történetekből, ilyen egyszerű lenne a kéréseink teljesítése, ha bennünk a Jézusban vetett hit lenne!! Mindent teljesítene Jézus, ha nem lennének akadályok az életünkben, amit a Jakab 4:2 -3-ban felsorol.
Végül is még semmi nem múlt el, még minden rendbe hozható, mert a kegyelmi ajtó még nyitva áll. Hozzuk rendbe az életünket, és higgyük el, hogy Jézus krisztusnak minden hatalma meg van, hogy gyógyítson, erőt adjon, hitünket erősítse, stb. csak kérjük a segítségét.  Ámen!
 
 Dózsa Lajosné



A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiment Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
És íme nagy földindulás lett; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és ráült arra.
A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.

Az őrizők pedig tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek mint a holtak.
Az angyal pedig megszólalván, mondta az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
Nincsen itt, mert  feltámadott, amint megmondta. Gyertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondtam néktek.
És gyorsan eltávozva a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futottak, hogy megmondják az ő tanítványainak.
Mikor pedig mentek, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jött ővelük Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadták az ő lábait, és leborultak előtte.
Akkor mondta nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
Máté 28: 1-10.
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
Kik ezt mondták: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!
Lukács 24: 33-34.
Jézus Krisztus Feltámadt és Él! Beteljesedtek az Ószövetségi próféciák,
“ELVÉGEZTETETT”:  - mondta Jézus nagypéntek estéjén.
Jézus Urunk passiója igazságtalan, véres és kegyetlen volt. Halála nyilványos kivégzés volt, amit minden szem láthatott. A Harmadnapi Feltámadás, viszont minden szem előtt elrejtett volt. 
- A hét első napján, az asszonyok mennek először a sírhoz (Mt 28,1.)
- Földrengés, majd az ÚR angyalát látják leszállni az elhengerített kőhöz (Mt 28,2.)
- Az angyal örömüzenetét halljuk ezután: “nem halott, feltámadt!”
Minden más azaz a feltámadás rejtett maradt az ember számára.
Miért olyan lényeges ez ma?
Különösen nagy üzenete van! Megszoktuk már, hogy a húsvéti ünnepeink, nagy és széleskörű ünneplések. Telve a gyülekezetek, az otthonaink. Talán meg is szoktuk és elvárható volt, hogy a Feltámadás ünnepe ilyen módon legyen megünnepelve! 
Ma mégis, visszatérhetünk az eredendő húsvéti eseményekhez, ami nem látványos, nem széleskörű, homály és titok övezi.
A feltámadás ereje, szó szerint a bezárt, sötét ajtók mögé mint egy első napsugár érkezik meg. Mikor ha nem most érthetjük igazán ennek a jelentőségét? 
A húsvét üzenete mindig minden pillanatban, így ma is örökérvényű aktuális üzenetet hordoz!
Isten feltámasztotta Fiát Jézus Krisztust a halálból, Krisztus Él! Győzött, Ő él!
Így mondja Pál:
“…hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róma 4,24/b-25.) 
Mit ad Neked ma a Feltámadás üzenete?
Ki kell hangsúlyoznom, ez az ünnep nem elvesz, hanem ad!
Itt érthetjük meg leginkább, hogy Jézus nem keresteti magát, mindinkább Ő keres Téged! 
A feltámadás a helyreállás kezdete, egy új élet, új korszak kiindulópontja! 
Jézus szolgálata alatt, tömegek követték, ahogy elérkezünk küldetésének végéhez, a tömeget felváltja az egyén keresése, az egyénekkel való fogalkozás. 
Húsvét üzeni:
A feltámadott Krisztus személyesen téged keres, személyre szabottan.
Jn 20,11-16
- Magdalai Mária az első akit a feltámadt Krisztus néven szólit.
- Mária hite már nem testi volt. Jézus hangja elég volt, hogy tudja a Mester szólította meg Őt!
Lehet, hogy eddig ismerted Őt valahonnan: kiskorodból, nagymamád történeteiből, a templomból, gyülekezetből.
A feltámadt Jézus Krisztus ma Téged neveden szólit, mert ismer, tudja, hogy ki vagy. Érted is meghalt, és feltámadt, hogy reménységed legyen. 
Jn 20,24-29.
- Tamás légy hívő! Mondhatná ezt ma nekem is!
Ez több oldalról is helyreállító találkozás. Egyénre nézve és nemzedékekre nézve egyaránt.
Isten népe mindeddig a szemének hitt. Az egész zsidó történelem arra épült, hogy azt hiszik el amit látnak. Nem véletlen, hogy Tamás találkozása Jézussal elengedhetetlen volt.
- Szól ez annak, aki lát ugyan, de hite nincsen. Szól ez annak, aki hitt, de elhagyta hite.
- Szól Isten mai népének, amikor az ördög hitünket akarja elvenni igazán!
Ne a körülményeket figyeld, ne a bezárt ajtókra figyelj! Rám tekints! Higgy Bennem!
Mától ne légy hitetetlen, légy hívő! Mert: “boldogok akik nem látnak és hisznek.” Jn 20,29/b. 
A feltámadásba vetett hit erőt, új lendületet ad!
Lk 24,13-32.
“hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat? Lk 24,32/b. 
- Krisztus keresi mindazokat akik elcsüggedtek! Akik nem látják a kiutat! Akik megrekedtek! Akik keresik az útjukat!
- Lehet, hogy ma pont melléd akar szegődni aki gondolatban már visszafodultál és elindultál visszafelé…
- Gyere bátorodj fel… Gyere vissza…
Jézus igazi lelkigondozó is.
Jn 21,15-17.
- Krisztus a helyreállás, a helyreállítás Úra! Ma új kezdet virradt fel számodra…
“Azért mondja: “Ébredj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.”
Efézus 5,14. 
A bárány előtt nincsenek korlátok. A feltámadás tény (Tamás) Nyisd ki a szemed és lásd meg. 
Krisztus kezében van az élet és a halál kulcsai!  Aki hisz Őbenne nem kell félnie a haláltól! Mert: “Valóban feltámadt az ÚR“ Lukács 24:34/b. 
A húsvét üzenete: az ember a bűn törvénye alá került. Ezért a halál után a sehol foglya lesz, a test pedig megsemmisül. Isten kegyelme maga Jézus Krisztus, aki földre jött, meghalt, feltámadott, és él!
Isten kegyelemi ajándéka Jézus! Azt aki hisz Őbenne, “az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket… “ (Fil 3,21.) 
A hitünk, a feltámadásba vetett hitünk lényege: van élet a halállal szemben!
“Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: a diadal elnyelte a halált. Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod? 1Kor 15,54-55.
Tehát:
Jézus valóban él!
2. A feltámadás érted van. Neked adatott! Személyesen Neked!
3. A húsvét lényege: Jézus Krisztus az élet és a halál Ura, aki hisz Ő benne, ha meghal is él! 
János 3:13-16.
“Senki sem ment fel a mennybe, cask az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia. És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az emberfiának felemeltetnie, hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
 

Nagy Róbert 


Márk Evangéliuma 15: 12 - 39

"Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?”
Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!”
Pilátus megkérdezte tőlük: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!”
Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.
Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére,
és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!”
Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt.
Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.
Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el.
Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt:
A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És bűnösök közé számlálták.” ( Ézsaiás 53:12)
Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!”
Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.
„A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.” Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” - ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Illést hívja.”
Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?”
Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.
Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”
A keresztyénség legjelentőségteljesebb eseménye történt ezen a napon.
Az évek folyamán sokat hallottunk a megváltás csodálatos tényéről, de vannak idők, amikor újra emlékeznünk kell arra, hogy mi is történt több mint két évezreddel ezelőtt ott a Koponya hegyen, melyet héberül Golgotának neveznek.
Jézus Krisztus az Isten Fia, vállalta, hogy halálán keresztül megmenti az emberiséget a reá váró kárhozattól. Jézus tettével lehetőséget adott a menekülésre. Értünk szenvedett, ott a kereszt útján.
A mi földi szenvedésünk valójában meg sem közelíti azt a fájdalmat, amit az Isten Fia miattunk hordozott el. Megfeszítették és meghalt helyettünk.
Megfeszítették - olvassuk ezt a Bibliában és egyszerűen tovább lépünk. Talán fel sem fogjuk ennek a szónak a valódi jelentését.
Abban az időben a rómaiak több ezer embert feszítettek keresztre. A Legnépszerűbb volt a büntetések között.
A kor leggonoszabb, kínzási eszköze volt a kereszt, amely végül halállal zárult.
Mi el sem tudjuk képzelni milyen lehetett, fájdalmakkal küszködve szembenézni, a halállal. A kereszthalál a legtöbbször tovább tartott, mint bármely más halálos ítélet. Pl. a kötél általi kivégzés. Aki akasztófán végezte mondhatni hálás lehetett érte, mert a fulladás hamarább ment végbe.
Kereszthalál: Ismerjük ezt a szót? Tudjuk mit jelent?
Az elítéltet egy durván ácsolt, szálkás, fagerendából készített Keresztre fektették és kb. 10 – 12 cm hosszú kovácsolt, vasszögekkel átütötték a csuklóját és a lábait. Valóságosan odaszegezték a gerendához. De természetesen oda is volt kötözve, nem a szögek tartották a testét. A szögek ütötte sebeken keresztül folyt ki a vér, az erekből. A fájdalom elviselhetetlen erejű, sokkoló volt és nem csillapodott. Ez a testhelyzet még saját lábon állva fájdalom nélkül is kényelmetlen lehet huzamosabb ideig.
Az elítélt a kínzó fájdalom, és a vérveszteség közepette egyszerűen megfulladt a kereszten.
A legszörnyűbb halál volt, amelyet el lehet képzelni.
A Messiást, aki bűntelen életével az Isten útját mutatta meg, így szegezték arra a bizonyos fakeresztre.
De mindez miért történt? Azért, mert az Evangéliumban ezt olvasunk:  hogy aki őbenne, hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János  3:16
Jézus szeretete abban mutatkozott meg irántunk, hogy amikor még bűnösök voltunk, akkor halt meg értünk. Róma 5: 8
Jézus még a kereszten sem önmagára gondolt: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” – olvashatjuk János Evangélista beszámolójában.
Milyen nagy szeretet az, amely még akkor is értünk imádkozik, amikor mi a saját magunk a bűneivel küldtük oda keresztre, hogy meghaljon. A mi bűneink miatt kellett Jézusnak meghalnia.
Szörnyű, hogy a főpapok és farizeusok, féltékenységből úgy fel tudták bégázni a népet, hogy azok azt kiabálják: feszítsd meg!
Talán meglepően hangzik, de szellemi értelemben, Te is ott voltál a tömegben, és azt kiabáltad, amit a többiek is.
Jézus a te és az én bűneim miatt is szenvedett ott a kereszten, és miattunk, helyettünk halt meg.
Így lesz a te számodra is személyes a megváltás üzenete és kegyelme.
Az összegyűlt sokaság, feldühödve, kiabálva küldte a halálba Jézust, de amikor a szögeket ütötték a Megváltó kezébe és lábaiba, nagy csend lehetett.
Olyan volt ez, mint valami, látványosság, játék.
Akkoriban Rómában, az arénában temérdek gladiátori játék, vérengző látványa kápráztatta el a néptömegeket. Nem tudom elképzelni mi vonzót találtak a mások küzdelmében, szenvedésében és halálában, de élvezték.
Emellett azt is látjuk a következő versekben, hogy nem volt elég a látvány, továbbá hogy teljesítették a nép akaratát még gúnyt is űztek belőle.
Provokálták, kísértették Jézust: Ha Isten Fia vagy szállj le a keresztről, szabadítsd meg magad stb.
Eközben mi is történt a szellemvilágban?
A sátán nagyban örvendezett a győzelmében, és elkönyvelte diadalát az Isten felett.
Pillanatnyilag a sötétség győzelme volt látható. Az angyali seregek tanácstalanul, de ugrásra készen figyelték Jézus döntését. Talán ők sem értették, hogy az Úr miért nem tesz csodát, miért nem kér segítséget. Ők egy pillanat alatt elbántak volna a gonoszságban gyönyörködő tömeggel, és az őket biztató démoni csapatokkal. De Jézus nem engedett a kísértésnek. Ő az Atya akaratát vitte végbe.
A két halálraítélt bűnözővel folytatott párbeszéd amit a Lukács Evangéliumában találunk meg (Lukács 23: 39 – 43) végül is elénk tárja, hogy Jézus miért tette mindezt.
Az egyik Jézust provokálta: Szabadítsd meg magad és minket, a másik pedig az Úr védelmére kelt. Majd azt kérte: emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságoddal.
Jézus azonban már ott reménységgel töltötte be szívét.
Bizony mondom néked, még ma velem leszel a paradicsomban.
Ez a mondat minket is bátorít. Történjen velünk bármi, mivel Krisztust választottuk, egykor vele lehetünk a paradicsomban.
Jézus nagyon jól tudta, hogy ez nem történhet meg másképp.
Már akkor arra az állapotra gondolt, amiért mi is küzdünk mindennap.
Néha van így az ember. A jelen kellemetlen állapotában csak arra tud gondolni, milyen is lesz, ha ennek vége lesz. Ilyen egy szülőanya, aki a vajúdás közben a szülés végére gondol.
Több óra telt el a kereszten. Majd azt olvassuk, hogy a 6. órától a 9. óráig sötétség lett a földön.
Ez a napfogyatkozás jelezte, hogy olyan esemény történt, amely az egész világ számára óriási jelentőséggel bír. Ezt a sötétséget az egész világon érzékelhették. Az ezt követő természeti események is erre mutatnak rá. Isten Megváltási műve elvégeztetett. Még a Római százados is felismerte: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”
A Bűnös ember bűne többé nem kiált fel Isten elé. Az Istent kiengesztelő áldozat feláldoztatott. A Bárány meghalt.
De ez nem volt a vég. Ez a kezdet volt.

Kiss Attila


Jézus bevonulása Jeruzsálembe:

A Bibliában mind a négy Evangéliumban olvashatunk ezekről az eseményekről. 
Máté 21:1-11, Márk 11:1-10, Lukács19:29-40 és a János 12: 12-19-ig
Húsvét előtt egy héttel Jézus a tanítványaival Jeruzsálem felé tartott, és mikor az olajfák hegyéhez érkeztek, elküldött két tanítványt, hogy menjenek be a szemközti faluba, ahol találnak egy megkötött szamárcsikót, az anyja mellett, azt oldják el, és hozzák oda neki. És ha valaki megkérdezi tőlük hová viszik, ezt mondják: „AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN REÁ. ” 

A tanítványok elmentek, és valóban megtalálták a szamárcsikót, elvitték Jézushoz. Felsőkabátjaikat ráterítették, és Jézus így, szamárháton vonult be Jeruzsálembe.
Nem mintha az Úr nem tudott volna gyalog menni, éppen úgy, mint a tanítványok, hanem az Isten iránti tisztelete, engedelmessége ekképpen nyilvánult meg benne.  Máté 21: 4-ben olvashatjuk „Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen a próféta mondása, ….”
A próféták abban az időben is, Istentől kapták a kijelentéseket, amik később be is teljesedtek. Ilyen próféciák voltak pl. az Ésaiás 62: 11 „Íme, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion lányának, Íme, eljött a szabadulásod, íme, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte.”
Aztán a : Zakariás 9: 9 „ Örülj nagyon, Sionnak lánya örvendezz, Jeruzsálem lánya! Ime jön néked a te királyod: igaz és szabadító Ő, szegény és szamárháton ülő, azaz, nőstény szamárnak vemhén”

A sokaság velük együtt vonult és örömmel kiáltozott: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!” Feje felett pálmaágakat lengettek, és ünnepelve örvendeztek Néki. Igazi öröm lehetett ez a nap!
Ahogy olvassuk: Jézus azt mondta, ha megkérdezik tőletek, hogy miért viszitek el a szamárcsikót, mondjátok azt: „AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN REÁ.”
Vajon miért egy szamárcsikót kért Jézus, miért nem egy lovat, amivel, mint egy király, diadalmasan bevonulhatott volna Jeruzsálembe? Nem a diadalmas bevonulás volt a cél, hanem amint a Máté 21:4-ben olvastunk, az, hogy a próféták mondása beteljesedjen, amit Isten által kaptak. Jézus, míg a földön járt, mindvégig példával járt az emberek előtt, az Atya tiszteletének bemutatására.
Tehát a cél elérése érdekében szükség volt arra a szamárcsikóra, de mit gondoltok, hogy ma vajon, van e szüksége az Úrnak valamire, valakire? Pontosabban fogalmazva, van e szüksége az Úr Jézusnak ránk? Vagy Ő csak fent a Mennyben az Atya oldalán boldogan él, és nem törődik velünk?
Nem testvéreim, ott a Mennyben is törődik velünk, hisz céllal történt a keresztfán az Ő véráldozata! Mert Jézus, annyira szereti az embert, hogy az életét is feláldozta értünk, azért, hogy egykor majd örökké az emberrel legyen. „Mert ahol én vagyok, ők is ott legyenek” –mondta a főpapi imájában.

Itt a földön azonban nagyon meg van próbálva az ember, ezt Jézus jól tudja, mert Ő is itt élt a földön, „Elfáradnak az ifjak, és megtántorodnak a legkülönbek is” Ésaiás 40:30
Most azért van szüksége az Úrnak reánk, hogy kezünket nyújtsuk a gyengéknek, a meglankadottaknak. Azoknak, akiket elsodort a vihar, de erős kézzel még meg lehet állítani őket! Azokat, akik messze röpködtek a levegőben, de leszálltak megpihenni, mert elfáradtak!
Jézusnak szüksége van reánk, éppen úgy, mint akkor a szamárcsikóra. Szüksége van ránk, hogy beteljesedjen az Ő imájában kért vágya:”Mert ahol én vagyok, ők is ott legyenek!” 
Testvéreim! Jézus vágya, hogy mi is ott legyünk majd Ő vele!!!!
Azon a Virágvasárnapon elkezdődött valami, ami a mi megváltásunkkal ért végett. De ez nem a teljes vég volt, hiszen a feltámadással kezdődött el a mi munkánk. Jézus elvégezte, amit tennie kellett! Most azonban a cél érdekében rajtunk a sor!! „akinek van füle hallja, mit mond a lélek……”Jelenések 3:6
 



More Articles ...

  1. Avagy nem tízen tisztultak é meg? A kilenc pedig hol van?
  2. Vajon vettetek - é Szent Lelket...?
  3. Hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai
  4. A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel
  5. Ne ígérgess, ne fogadkozz felelőtlenül
Page 7 of 41