„És mikor Pünkösd napja eljött, egyakarattal együtt voltak. És történt nagy hirtelenséggel az ég zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és ült mindenikre azok közül. És megteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik, hogy szóljanak” Apostolok Cselekedetei 2: 1
 
Amikor elolvassuk a fenti Igeverseket, tudom, hogy minden hívő testvérem szíve megdobban, mert vágyik olyan Szent szellemmel való találkozásra, amit azok a testvérek éltek át.  Mindannyian vágyunk erre a kézzel megfogható csodára, de sajnos manapság mégsem élhetjük át úgy, vagy legalábbis nagyon kevés helyen élhetik meg ezt hasonlóan, mert valami hiányzik a gyülekezetekből. Azt olvastuk, hogy „egyakarattal”, Apcsel. 2:1,  „Ezek mindnyájan egy szívvel-Lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban, és könyörgésben…..” Ap. Csel.1:14-ben olvashatjuk a továbbiakban.
Kedves testvéreim! Legtöbbször ez az, ami hiányzik, az egyakarat, és az, hogy mindenki szívvel-lélekkel imádkozzon, könyörögjön.
Évekkel ezelőtt jártam olyan Pünkösdi gyülekezetben, ahol az idős testvérnők, térden állva, sírva, foházkodtak, könyörögtek  Istenhez. Szinte zúgott körülöttünk a levegő!
Mára azonban a gyülekezetek kissé elvilágiasodtak.Egyrészt talán így akarják megnyerni a világ fiait, de a világnak nem kell az ilyen ízetlen utánzat. Másrészt azonban A testvérekből hiányzik az istenfélelem, nem vágynak a buzgó imákra, a szeretett közösségre.
Ahol Szent Szellem egységgé tudja formálni a gyülekezetet, ott nincsenek hatalomi harcok, széthúzások, pénz és egyéb utáni vágyódások. Ott a testvérek képesek mélyen az Úrra figyelni, és a szívük teljességéből hangzik a köszönet, a hálaadás, mind azért, amit tőle kapnak, és képesek őszintén szívük mélyéből megbánni a bűneiket. Talán ma már nincs is ilyen? Sajnos nagyon kevés helyen.
Nos, éppen ez a legfőbb baj!



 A Szent Szellem akkor Pünkösdkor leáradt közéjük, és reájuk, aztán nyelveken szóltak, ahogy a Lélek adta nékik. Mindez ma is megtörténne, ha engednénk.
Testvéreim, vágyni kellene arra az ajándékra, amit az Úr Jézus küldött közénk! „Mert azt mondta: „De én az igazat mondom néktek. Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. És az, amikor eljő megfeddi a világot bűn, igazság, és ítélet tekintetében. „
A Szent Szellem Isten, Aki itt van a földön, számunkra egy olyan kegyelem, hogy minden hívő testvéremnek a szívébe kellene hívni. A Szent Szellem Isten, Aki számunkra a Segítő, Pártfogó, Vigasztaló, Ő adja a lelki ajándékokat, lelki gyümölcsöket, a lekifegyverzetet általa vehetjük magunkra. Szavakat ad a szánkba, egyik helyen azt mondja Jézus: „ Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik néktek, abban az órában azt szóljátok, mert nem ti vagytok, ki szólotok, hanem a Szent lélek”
Talán tudjátok, hogy nyelveken imádkozni, sokkal könnyebb, mint a saját nyelvünkön imádkozni. Többek között, mert nem kell azon gondolkodni, mit mondjunk, hanem ahogy kapjuk csak kimondjuk. A nyelveken való imádkozáskor olyan titkokat tudunk meg, amit eddig nem tudtunk. Az ilyen imádkozáskor csak kizárólag az Úrral beszélgetünk, amit a sátán nem tud kihallgatni.
Csodálatos lenne, ha minden keresztyén testvérem, nem csak annyit tudna, erről, hogy a Pünkösd egy két napos ünnep és akkor nem kell dolgozni. Ez egy jó hír! A Szent Szellem Isten nem ezért jött a földre, hanem azért, hogy az Úr követőinek segítségére legyen, hogy dicsőítse az Urat. Fogadjuk, hát Őt olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel költözik be a szívünkbe, hogy vezethesse az életünket, ha engedjük. Ámen.
 




„Iszonyat az igaznak a hamis ember, és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó” Példabeszédek 29:27
 
Valószínű, mikor olvassátok az fenti Igével kapcsolatos gondolataimat, a fejetekkel bólintgatva támasszátok alá az igazamat.
Talán nincs is olyan hívő ember, aki ne tapasztalta volna már meg, hogy nála van sokkal erősebb, de gyengébb hitű testvér, de ezeket nem szoktuk észrevenni, hisz nekik is meg kell tanulni a keskeny úton járni. Inkább segítjük őket tanácsokkal, bizonyságokkal a jó útra terelni.
Én azokról az istentelen hamis emberekről beszélek, akik egyáltalán nem hisznek Istenben. De még ezeket az embereket is két csoportba osztanám, mert van, aki nem hisz az Úrban, de rendes családban él, becsületesen dolgozik, stb. Az ilyen ember általában nem bánt senkit, tiszteletbe tartja a másik hitét, nem gúnyol, nem kritizál, hanem békésen meg van az embertársai mellett.
Az igazi veszélyesek a hívők számára azok a hitetlenek, akik nem élnek rendes családi életet, csavarognak, isznak, kötekednek stb. Bizony az ilyen ember körül nehezen tud meglenni a hívő, akár családtag, akár ismerős, vagy rokonról van szó, de lehet egy munkatárs is ilyen.
A két különböző szellemiség itt még inkább kiéleződik, és sajnos a hívők is emberből vannak, és egy bántó megjegyzés, kötekedés, kiváltja az ellenszenvet a másik iránt. Igaz, az Úr azt mondja, hogy „Szeressétek ellenségeiteket”, de ki tudja ezt a parancsolatot betölteni? Talán itt sokan elbuknánk.
Ugyanis a hívő embert, megbotránkoztatja az említett személy viselkedése, beszéde. Ez pedig bűn! Tehát saját magát sodorja bűnbe a hívő, ha egy ilyen ember közelében él, vagy dolgozik.
Gyakran sajnálgatom azokat a hívőket, akik az Istentiszteletről haza menve, családi veszekedésekbe, vagy vitákba keverednek. Megjegyzéseket kapnak tőlük, látják a cigarettázó, italozó családtagokat, és amit magukba szívtak a gyülekezetben, az pillanatok alatt el is felejtik. A békesség helyett keserűség van a szívükben.
Sajnálatos az is, ha a munkahelyen van hasonló ilyen személy, aki nap, mint nap csak a békétlenséget okoz a hívőnek. Mint ahogy az Ige mondja:” Iszonyat az igaznak a hamis ember”
Nincs ez másként fordított esetben sem, mert nem öröm az Isten nélküli embereknek, ha hívők közelében élnek, vagy dolgoznak. Ugyanis ezek az emberek, naponta hazugságban élnek, káromló szavak tarkítják beszédüket, és ha lehetőségük van rá, lopnak, csalnak, mert nem tudják, hogy az bűn, illetve nem akarják tudni, mert nem érdekli őket. A kétféle ember viselkedése, gondolkodásmódja, teljesen különböző, mert a szellemisége is az!  Neki szintén iszonyat az igaz úton járni, mert ez számára szinte büntetés.
Sajnos, hiába próbál a hívő példamutatóan, kedvesen viselkedni nem talál elfogadásra.
Tudom, hogy nagyon nehéz, de mégis próbálkoznunk kell ennek a hatalmas falnak a lebontásával. Nagy fába vágjuk a fejszénket, de Jézus azt mondta:”Tegyetek tanítványokká minden népeket” Legalábbis próbáljuk meg, és a sikertelenség ne okozzon fájdalmat nekünk, hanem legyen kitartásunk hozzá.
Ha nem haragszunk meg egy gúnyos beszólás után, ha szeretettel próbálkozunk közeledni hozzájuk, még akkor is, ha nem kapjuk vissza. Köszöntsd fel a névnapján, kívánj neki jó egészséget stb. Ez mind mind fegyver a fal lebontásához. „ Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” –mondja a közmondás. Tudom, hogy könnyebb elmondani, mint végig csinálni, azonban gondoljunk arra, hogy ez Istennek egy szolgálat. Ugyanis ezzel meg akarjuk a sátánt sebezni, és elvenni tőle az áldozatát. Ugyanis ezek az emberek, mind a sátán áldozatai! Innen kell nekünk kiragadni őket, még akkor is meg kell próbálni, ha az igaznak iszonyat a hamis ember, és a másiknak iszonyat az igaz út!
Sokat kell imádkozni értük. Jézus azt mondta egyszer: „Mert könnyű azokat szeretni, akik viszont szeretnek minket” Az Ige alapján is látjuk, nehéz feladatot vállalunk magunkra, de ha Jézus meghalt az emberekért, hogy örök életet szerezzen nékik, akkor mi is megtehetjük az Úrért. Ámen



„Fájjon az, mi Neked fáj”
Könnyes szemmel dúdolgattam az éneket, miután választ kaptam arra a kérdésemre, hogy a sátán a fiatalok köréből, hogyan szedi az áldozatait. Szívem beleremeg az ének szépségébe, és mélységesen fáj, hogy az ismerőseim, hogyan menetelnek a pokol felé. Olvassátok az ének szövegét, majd hagylak benneteket szembesülni a valós tényekkel.

Látom az élő Jézust, Tűzfelhőben visszatér,
És hódol majd a mindenség, Ő él!
Látom örök kegyelmét, elfedezni vétkeink,
Megváltottak, éneklik:
Hozsánna, hozsánna,
Jöjj megváltó Királyunk!

Látok egy nemzedéket, kik tudják mi az elhívás,
Egy szent népet, mely hitben jár.
Egy nép, mely minden harcát,
Térden állva vívja meg,
Ébredést kér, és győztes lesz.
Hozsánna. Hozsánna,
Jöjj megváltó Királyunk!
 
Teremts bennem új szívet, hogy lássam, amit te,
Nyisd meg szemeimet!
Hadd szeressek úgy, mint te szerettél.
Fájjon az, mi neked fáj!
Hogy elvégezzem azt, amire elhívtál.
Hogy készen álljak majd előtted.
 
Nehéz az ének után megszólalni, hisz szívünk mélyéig áthatol, minden szava, és azonosulunk vele. Jézus követői, imádói éneklik az éneket, igaz nép, aki elhiszi, hogy Isten a Teremtő, elhiszi, hogy Jézus a Megváltó, és a Szent Szellem itt él a földön, Ő nekünk a Vigasztalónk, Pártfogónk, ahogy Jézus ezt megmondta!
Most mégis az ellenség munkájáról kell beszélnem, ami főleg a fiatalok között menő, ahogy szokták nevezni.
A Természetgyógyászat leple alá bújtatva, megy fehér mágia, ami csupa jónak ígérkezik, és általa menetelnek a fiatalok a pokol felé. Csupa bátorítás: „Te lehetsz a magad Istene! A dolgok rendbe fognak jönni, ígérem neked! Kerüld el, akik helyetted akarnak dönteni, vedd saját kezedbe az életed irányítását! Csodálatos ember vagy, akarom, hogy tudd! stb. és csak nézzük, hogy öntörvényűek lesznek a gyerekek, magabiztosak, maguk felveszik a diák hitelt, abortuszt nem is kell megtudni a szülőnek. Mindez hatalmas eltávolodás Istentől, akit sokan meg sem ismertek. Saját megvallása által akar hozzájutni dolgokhoz, csak az a lényeg pozitív beszédeket mondjon ki! Nem orvoshoz, megy valaki, akinek a csigolyája fáj, hanem csontkovácshoz! „Ha neked nincs, majd én adok” mondják és egymásnak pozitív energiát adnak át! Elképesztő, ahogy elterjedt ez hazugsággal átitatott, sátáni praktika!
Mire számíthatunk? Az, hogy valamikor is voltak hitetlen emberek azt tudjuk, ezek nem fogadták el Istent. Nem hittek benne, de attól tiszteletben tartották a szülőt, tanárt stb.
Az ilyen irányzatot, követő fiatalokat, hogy lehet már az iskolában visszafogni, akik öntörvényűek, akik maguk határozzák meg az életük útvonalát? Hogyan szól ezeknek a törvény?
A keresztyén ember, alázatos, szelíd, Istenfélő, törvénytisztelő legnagyobb részt. Ezek táborának növekedése veszélybe hozza a világot, mert az idősek meghalnak, a fiatalok pedig be vannak oltva, a sátán oltóanyagával!!!
Mit kezd néhány év múlva a táradalom, ha ilyen emberek töltik be a munkahelyeket, (Orvosok, hivatalnokok,stb)
Mivé válik ez a világ?? Az Istenbe való hit mesének fog számítani? Meddig mehet el, a sátánnak eme aljas munkája, hogy fiatalok ezreit ragadja ki a nagy magabiztosság? A fazekas készíti a fazekat, és nem fordítva!! Kicsoda az ember, hogy el akar szakadni a Teremtőjétől? Magából akar Istent csinálni! Isten a dicsősségét senkinek nem adja! Hová fajul el az ember?
Szemem megtelik könnyekkel, mert érzem magam kevés vagyok, látom a világ pusztulásának előkészületeit.
Testvérek! Ti, akik jól ismeritek az igazságot, segítsetek, és lassítsuk le ezt a folyamatot imáinkkal! Mi énekeljük a „Látom az Élő Jézust”a „Hozsánnát,” Fájjon nekünk is ami Istennek Fáj, és mentsünk meg, akit még lehet! Gyermekeiteknek, ismerőseitek gyermekeinek mondjátok el az igazságot, hogy ha még van esélyük vissza tudjanak kapaszkodni. Mert Isten, Jézus és a Szent Szellem akkor is van, ha ők nem hisznek benne!
Ismerjétek fel, nekünk hívőknek most óriási feladatunk van! Szükség van Ránk! Harcolnak az Ég angyalai, és ebben a harcban kell beszállnunk, hogy életeket mentsünk meg!! A hajó süllyedőben van, mentsünk ki, akiket még ki lehet menteni!
Emlékszem David Wilkerson könyvében ezt olvashattuk: Utólsó figyelmeztetés Amerikának!
 


A fenti kijelentés a minden napjaink meghatározója, amely fontossági  sorrendet állít fel, és segít átértékelni, helyre állítani az életünket, ha nyitottak vagyunk rá.

A téma alapköveinek letételéhez a Haggeus könyvének első részét és a vonatkozó igerészeket tanulmányozzuk, mely Júda életének kritikus időszakáról szól. A babliloni fogságból való visszatérés utáni események bemutatása számos üzenetet rejt a ma emberének. A második vers lemondó, reménytelen kijelentése mindenképp elgondolkodtató, sőt talán ismerős is lehet számunkra: „Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének az ideje.” Ezt az elcsüggedt megállapítást olyan háttérkörülmények generálták, mint az, hogy sokan a visszatérés lehetősége ellenére mégis Babilóniában maradtak, mert kiépítették a kapcsolataikat, nem akarták feladni az elért anyagi javaikat a pusztai vándorlásért, a bizonytalanért. További körülményként láthatjuk, hogy azok, akik mégis visszatértek és hozzákezdtek a lerombolt jeruzsálemi templom újjáépítéséhez, erős negatív kritikát kaptak azoktól, akik ismerték a korábbi templomot: „ez semmit sem ér ahhoz képest”.  Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy amiért a szerény anyagiakkal rendelkező nép visszautasította a pogány samaritánusok segítségét, támogató helyett ellenséget szerzett magának. Mindezek a körülmények játszottak szerepet abban, hogy a nép hamar lemondani kívánta, odázni akarta a küldetését, elhívását.

Én hiszek abban, hogy MA az én és a Te elhívásod, mit sem változott. Célunk az, hogy újjáépítsük Isten lerombolt templomát, építsük az Ő királyságát. Az ellenség pedig ugyanúgy bepróbálkozik minden körülménnyel, ami arra tereli a gondolatainkat és értékrendünket, hogy hagyjuk későbbre, vagy hagyjuk el az Úr munkáját, hiszen „nem jött még el annak az ideje”. Az akkori és jelenlegi körülmények között megérintő hasonlatosságot, párhuzamot vélhetünk felfedezni.

Ahogyan az akkori nép egy része vissza sem tért, hanem a Babilóniában kiépített stabil anyagi biztonság fenntartását választotta, úgy számunkra is jelen vannak az anyagi javak megszerzésére, megtartására irányuló tevékenységek, mint a tanulás, munkahelyen való megfelelés, de ide sorolnám a családdal, baráti körrel töltött időt is, mint életünk stabil hátterének egy oszlopát. Ezek mind-mind fontosak és szükségesek, nem csak szerintünk, de az Úr szerint is, azonban tegyük fel magunknak a kérdést, őszinte választ várva; vajon helyes-e ha az életünkben a munka, a karrierépítés veszi át a hatalmat és annak szenteljük a minden időnket? Helyes-e ha a maradék szabadidőnk egészét pedig a családnak, baráti körnek szenteljük? Időbeosztásunkban pedig gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, most ennek van itt az ideje, hogy „dolgozzak a jobb megélhetésért”, „tanuljak a magasabb pozíció betöltéséért”, „fiatalként baráti kört építsek”, és hamisan biztatjuk magunkat – ahogyan a nép tette – hogy életünkben Isten munkájának nem jött el (még) az ideje. Vagyis sajnos gyakran választjuk az emberként építhető biztosnak vélt hátteret, és szentelünk annak minden időt, mintsem hátrahagyva a túlzott emberi törekvéseket, elindulnánk azon a bizonytalannak tűnő, talán áldozatokkal teli, pusztai úton, ahol nem látjuk az emberi eredményeket, de az elhívásunknak, az élő Istennek élhetünk.

A nép egy része mégis vállalta az áldozatot, és visszatért, betöltötte az elhívását. Sokan szolgálóként mi is ezt tesszük, végezzük a ránk bízott munkát, hátrahagytunk, háttérbe szorítottunk más területet és személyeket az életünkben, mégis azt látjuk, hogy a munkánk eredménye nem olyan látványos, mint azt vártuk volna. Talán még kevésbé jószándékú embertársaink meg is jegyzik a csalódásuk élményét a munkánkat illetően. Ekkor ismét azt érezhetjük, hogy „nincs itt az Úr szolgálatának az ideje”, talán majd ha változnak a körülmények, ha változnak a személyek, ha változnak a lehetőségek… Az élő Isten azonban ekképpen vigasztalja az áldozatvállaló, szolgálatkész gyermekeit: „Légy bátor… mert ígértet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból és Lelkem köztetek marad. Ne féljetek!”(Haggeus 2:4-5)

Az építkezés során, az Istennek való szolgálatunk során munkatársakra van szükségünk. Az, hogy kivel lépünk szövetségre, éppoly fontos nekünk ma, mint a nép számára akkor. Félre kell tennünk, az embereknek való megfelelést, az előbbre jutás lehetőségének fontosságát, és megállni az igazságban. Olyan munkatársak, testvérek szövetségére van szükségünk, akiket valóban Isten Lelke vezérel. Ha ezt az elvet követjük, talán ellenségeket szerzünk, és ismét egy olyan körülménybe ütközünk, ami azt sugallja, talán nem most van itt az Úr munkájának ideje.

Mindezen körülmények nagyon is ismerősek lehetnek számunkra, és azt akarják elhitetni velünk, hogy nincs itt az ideje, hogy 100 százalékosan odaszánjuk magunkat az Úr szolgálatára és Őt helyezzük az első helyre az életünkben. Isten azonban azt kérdezi: „Hát annak van itt az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom romokban hever?” (Hagg.1:4) Mai éltünkre fordítva: Annak van itt az ideje, hogy Te a saját karrieredet építgesd, míg a gyülekezet hiányt szenved a szolgálattevőkben? Annak van itt az ideje, hogy te a családodat, barátaidat szórakoztasd, míg a környezetedben levők közt annyi a vigasztalásodra, lelkigondozásodra szoruló? Komoly gondolatok ezek… és még komolyabb az az igazság, ami arra mutat, hogy bármit is tehetünk emberi erőnkkel, ha Isten áldása nincs azon, mit sem ér… Erről szólnak a Haggeus 1:5-9-es versei: „Sokat vettettetek, de keveset hordtatok be…sokra számítottatok, de kevés lett… azért mert az én házam romokban hever, ti pedig a saját házatok körül szorgoskodtok.” Ha nem állítjuk helyre az életünkben az Istentől való fontossági sorrendet, erőnkön felül is dolgozhatunk a számunkra fontos területeken, mégsem lesz eredménye. Ennek nem az az oka, hogy Isten ne akarná megáldani a munkánkat, a tanulmányainkat, kapcsolatainkat, egész egyszerűen nem csak tudnunk, de megélnünk is kell azt, hogy a legelső hely mindenkor Istené. Ha pedig Ő áll az első helyen az életemben, az Iránta való szerelem generálja azt a tüzet a bensőmben, hogy tenni akarom az Ő akaratát, építeni akarom az Ő királyságát. Ennek az építkezésnek pedig MOST van itt az ideje, ezt tudatosítani kell magunkban, és nem hagyhatjuk, hogy az élet hozta, vagy egyéb ellenség által szőtt körülmények meggyőzzenek arról, hogy az Istennek végezett munkám szüneteltethető, elhanyagolható.

Ebben az évben tehát a fiatalokkal azon dolgozunk, hogy valóságosan Isten legyen a minden, a legelső, a legfontosabb a saját kis „mindenségünkben”.


írta: Nagy Róbertné Dózsa Anita


„ Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, és az evangéliumért, az megtalálja azt.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
Mert valaki szégyell engem és az én beszédimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsősségében a szent angyalokkal. Márk 8:34-38
 
Talán mondanom sem kell, hogy nem vagyok hivatott az Isten Igéjének prédikálására, de a Szent Szellem által szeretném elvenni az igei üzenetet, és mások felé próbálom továbbadni.
Jézus fenti beszéde akkor történént, amikor először jelentette be szenvedéseit, melyben kifejtette, hogy mi fog történni vele. Péterből a Jézus iránt érzett szeretete tiltakozást váltott ki, és még azt is mondta: „Nem fordulhat ez teveled elő, Uram! ”Ekkor Jézus odafordul a tanítványokhoz, és azt mondta Péternek: Távozz tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra! Márk 8:33b
Ugye magunkra ismertünk Péter személyében? Ha akkor ott lettünk volna mi is, szeretetünk sokkal nagyobb az Úr iránt, minthogy bele nyugodtunk volna a szenvedésébe. Mi is valószínűleg tiltakoztunk volna. Ám Jézus nem magát féltette, hanem az Atya tervét akarta véghezvinni. Ő az emberiség megmentéséért jött a földre!  Jézus, Pétert sátánnak nevezte, mivel szavaival tiltakozott Jézus szenvedése ellen. Nem az ember érzelmi oldalát nézte, Péter ragaszkodását, hanem az engedetlenséget látta benne, ha Isten terve nem valósul meg.
 
Első olvasás után a hit nélküli ember számára a fenti Igeversek, egy tömör és nehezen érthető, sőt teljesíthetetlen elvárásnak tűnik, amit bizony sokan el is vetnek maguktól. Mindez azért van, mivel a Szent Szellem nem lakik a szívükben, ami felfoghatóvá tudná tenni számukra az Úr Jézus igazságérzetét, az Atya iránti hűségét.
Nézzük meg, e néhány Igeversben, hogy mit mond Jézus valaki megtéréséről. Mint láttuk Péter szeretete jeléül tiltakozott Jézus bekövetkezendő szenvedés miatt. Mert ő emberileg szerette Jézust, de nem gondolt Isten tervére, ami miatt a földre született Jézus, hogy a megváltást véghezvigye. Ilyenek vagyunk mi emberek, hogy a magunk javát nézzük, és nem arra tekintünk, hogy mi az Úr akarata.
Jézus pedig a hívővé vallásunkat azért határozza meg ekképpen, hogy ne a magunk javát nézzük, hanem az Isten akaratát!
 
Vizsgáljuk meg a 34-es verset: Lehet, hogy nem mindenki előtt világos ez a négy tagmondatból álló összetett mondat, pedig nagyon is fontos üzenettel bír. Jézus már az elején határozott, érthető felvilágosítást ad mindenki számára, hogy ki és hogyan követheti Őt.
-„Ha valaki (tehát bárki is lehet az)
„én utánam akar jőni - semmiféle kényszerítés nélkül, mert ő maga akarja. Tehát saját szabad akaratból dönthet.
„tagadja meg magát” – az addigi életvitelét, szemléletét változtassa meg.
„vegye fel az ő Keresztyét”-Figyelitek? Nem tegye le a keresztet, amit az Úr ráhelyezett, hanem vegye fel. Bár az sem biztos, hogy az Úr le fogja róla venni, hanem erőt ad hozzá, hogy hordozza. Általában okkal helyezte rá az Úr az erősebbre azt a keresztet, pl. egy hívő asszony hordozta az alkoholista férj Keresztyét, aki egy idő után megtért.
„és kövessen engem!”- Határozott döntést követően, vissza nem tekintgetve, kövesse Jézust!
Rendkívül tömören, és mégis érthetően, közli az Úr hívővé válásunknak a lehetőségét. Alku nélkül, mert ennek csak ez az egy módja van! Nem saját javunkat, hasznunkat nézzük, hanem az Isten akaratát.
Most lássuk a 35 - ös verset : „Mert, valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt”,- Bizony vannak olyan keresztyének, akik döntenek arról, hogy követni fogják az Urat, de nem akarnak lemondani az addigi életformájukról. Az ilyen emberek nem lesznek soha Jézus követőivé. pl. nem adják fel a szenvedélyeiket, (cigaretta, ital,)a hitetlen emberekkel való mulatozásokat. Ezek a vasárnapi hívők, de a hétköznapokban akképpen élnek, mint a hitetlenek. Amikor lehetőség kínálkozik a hitetlen családtagokkal, barátokkal inni, világi módra viselkedni, ugyan úgy megteszik. Ezek a keresztyének nem születtek újjá, és nem kerülnek a Mennybe.
 
„valaki pedig elveszti az ő életét, én érettem, és az evangéliumért, az megtalálja azt.- Ha viszont valaki komolyan akarja odaszánni az életét az Úrnak, az feladja minden addigi életvitelét, és azt követi, amit az Úr elvár tőle. A keresztjét viszi magával, mert tudja, hogy Jézus ad hozzá erőt, hogy hordozza. Nyugodtan beszél az evangéliumról, bizonyságokat tesz az Úr csodáiról, kegyelméről, nem szégyelli, hanem hűséggel szolgálja Őt. Nem úgy emberként rendezi be az életét, hanem mindenben az Úrra hagyatkozik. Segíti embertársait, imádkozik másokért, nem irigykedik, és ragaszkodik minden körülmények között Jézushoz.
Aztán a 36-os versben: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?”- Mert vannak emberek, akik a pénz, a hatalom, a tisztségek, a baráti kör, stb. miatt nem közelednek az Úrhoz, de vannak olyanok is, akik csupán szívük hitetlensége miatt maradnak távol. Az ilyenekről gondoskodik az ördög, hogy anyagilag meg legyenek elégedve, még az egészségük is jó, ezért úgy gondolják, miért is tartoznának ők az Úrhoz? Ezek az emberek lelkükben kárt vallanak!
 
37- es vers: „Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?”- Mivel Jézus megmentette a mi lelkünket a kárhozattól, cserébe mi az életünket adhatjuk néki érte. Ettől mi sokkal többet kaptunk, mert Örök Életet szerzett számunkra Jézus krisztus.
 
38- as versben: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet……..”- Az Úr kitért arra is, hogy ha valaki szégyelli őt az emberek előtt, akkor, majd mikor visszatér, ő is szégyellni fogja azt.
 
És most csendesedjünk el egy kicsit, és gondoljuk át Jézus beszédének előzményeit, és a fenti öt versszakot, amiben Jézus Krisztus mindent elmondott, amire szüksége van egy megtérni vágyó embernek. A szabad akaratból való megtérést, az önmegtagadást, keresztvivést, és az Őt követését.  Kész tervet kapunk kezünkbe, a megtérésről, a későbbi hívői életről.
 
Nekem személyesen, Jézus tanításait azért issza a lelkem, mert figyeljétek meg, hogy nem találunk benne világi nyájas ömlengéseket, csábításokat, dicséreteket, hanem röviden az igazságról, beszél az Úr. Arról az igazságról, ami megmentheti a te lelkedet is, ha azon az úton jársz. Jézus elmondja, vagy példával bemutatja, a jó és a rossz közötti különbséget, annak előnyét, és hátrányait. Nem fenyegetőzik, csupán a következményeket hozza elő reflektorfénybe. Számtalan példázatban mutat rá a helyes keresztyén életre, viselkedésre, de bemutatja azt is, hogy széles úton járók milyen veszélybe kerülnek.
Jézus földre születése már igazolta az emberekért való áldozatot, bizonyította, hogy jobban szereti az embereket önmagánál.
 
Így kell nekünk megtérésünk pillanatában már arra gondolni, hogy oda tudjuk e szánni teljesen magunkat az Úr szolgálatába, vagy a saját érdekeink mást diktálnak?
( Mint a ház építő, aki mielőtt házat épít, leül és számadást vet magával, hogy be tudja e fejezni az elkezdett házat?
Ilyen a hívő életünk is, nem csak el kell kezdeni, és közben a nehézségek, a csábítások, és egyéb kifogások miatt kimaradni, hanem egy komoly döntést követően, halálunkig, végig menni az úton, amit az Úr Jézus tűzött ki a mi számunkra!)
Tudunk -e úgy, mint Jézus, aki nem a maga érdekét nézte, hanem az Atya dolgainak eleget téve akarta élni az életét.
Ezt jelenti: a tagadja meg magát, a kereszt vállalása, és a követés.
De vajon a mai keresztyének, mennyire veszik komolyan ezt a fontos útravalót?
Legyen áldott az Úr ezért a fontos indulási tervért, a hasznos tanácsokért, ami nem kötelező, de az örök életünk függvénye.




"Ma velem leszel a paradicsomban"- mondta Jézus az egyik latornak, azon a bizonyos napon. Csodálatos ígéret ez, és erre vágyunk mindannyian, akik az Urat szeretjük.
Én azonban azt gondolom, hogy a végcél elérése előtt, tegyünk bepillantást azokba az órákba, amiken átment Jézus azért, hogy valóban magához tudjon venni bennünket is.
Nem vehetjük el az Örök Életet anélkül, hogy ne tudnánk, milyen árat fizetett érte! EZEK AZ ÓRÁK A PASSIÓ=JÉZUS SZENVEDÉSEI!
Bizonyára volt az életetekben olyan helyzet, amikor ártatlanul bántottak meg benneteket, és nem tudtátok kimagyarázni, hogy egy feltételezett bűn miatt kapjátok a büntetést. Milyen sok idő kellett hozzá, vagy talán soha nem is tudjátok elfelejteni ezt az igazságtalanságot, ugye? Pedig a hasonlat meg sem közelíti az Ő szenvedéseit!
Mit érezhetett Jézus? Ő bűntelen volt és a felbőszült tömeg ellene fordult. Azok, akik pálmaágakat lengettek a feje felett, és hozsánnát kiáltottak, (Virágvasárnap) néhány nap múlva pedig "Feszítsd meg-t kiáltoztak. Sátán ott volt a tömegben, és a szívüket Jézus iránt közömbössé, de inkább ellenségessé tette.
Pedig néptömegek hallgatták Jézus bölcs tanításait, betegek ezreit gyógyította meg, és általa emberek szabadultak meg a démonoktól!
Most testét szöges korbáccsal ütötték, fejébe szöges koronát tettek, a Via Dolorosán elgyötört maradék erejével kellett a keresztjét vonszolnia, mikor már-már alig volt benne élet.
Mária Jézus anyja, Mária Magdaléna és János ott álltak és nézték az Ő emberfeletti kínjait, és a sátáni erőfölényt némám, de tele fájdalommal viselték el. 
" Ma velem leszel a paradicsomban"-milyen szép ígéret!
De nem csak ezt kell hallanunk ma, hanem hallanunk kell az ostorcsapásokat, a "feszítsd meg-t", látnunk kell az ütésektől vérben álló testét, és ez mind, mind értünk történt! 
Ő megszabadíthatta volna magát, hisz Isten Fia volt, de tudta, meg kell történnie mindannak, a mi bűneinkért járó váltságdíjat le kell tenni. 
Miután Jézus a kereszten meghalt, misztikumba illő természeti jelenség történt, ami megremegtette a földet.
Talán ez Isten fájdalma volt a Fia iránt?
A Passió c. fimben láthattuk, hogy miután Jézus meghalt, nagy földindulás történt, és egy hatalmas könnycsepp esett a földre! Ez Isten Könnye volt!
Isten, a bűnben elhatalmasodott világnak csak így tudott megkegyelmezni, hogy egyetlen fiát adta azért, hogy örök életünk lehessen.
Istennek hatalmában állt volna úgy, mint ahogy Sodomát és Gomorát, vagy Noé idejében a földet elpusztította, lett volna számtalan mód, akkor is megtenni. 
De Jézus Golgotai halála megmenekedés volt minden ember számára, hogy ha hisz Őbenne örökélete legyen..
Jézus az emberek iránt érzett szeretete messzemenőkig megmutatkozik ebben, mert egy mentő öv minden ember számára.
Gondoltál már arra, hogyan lehet, hogy időben nem voltunk ott a felbőszült tömeggel, de naponta feszítsd meg! -et kiáltunk Jézusra a bűneinkkel!
Gondoltál -e arra, hogy naponta szándékosan, vagy szándék nélkül, a bűnök, nem hálánk jelei ezért a véráldozatért!
Szellemi vakság van szemünkön, az Úr ellen!
A Sátán ott volt a tömegben, és ma is ott van veled, hogy ne lásd meg azt, amit látnod kellene, és ne halld meg azt, amit hallanod kellene.
Ne csak az legyen a szemed előtt, hogy örök életet szerzett nekem Jézus az Ő halálával, hanem azt is lásd meg, hogy milyen áron! Mert nem az Ő javát szolgálja az, hanem minket! A bűnös emberekért fizette ki a váltságdíjat.
Vegyük mind ezt komolyan, és ne szomorítsuk meg naponta az Ő szívét, ne feszítsd meg-t kiáltsunk, hanem: Hozsánnát!

A mi számunkra Nagypénteknek és a Húsvétnak több üzenete is van:

-ISTEN SZERETETE AZ EMBEREK IRÁNT.
-EGYETLEN LEHETŐSÉG MEGMENEKÍTENI AZ ŐT SZERETŐKET!
-JÉZUS ÖRÖK ÉLETET SZERZETT,
-JÉZUS FELTÁMADOTT, ÉS MI IS FEL FOGUNK TÁMADNI! 
-JÉZUS ÉL, ÉS MI IS ÉLNI FOGUNK!

Lásd meg hát a mindennapokban, hogy hol vezetett a fájdalmas út, az örök életünkig! Mit kellett Jézusnak elszenvedni, hogy nekünk helyünk legyen a Mennyben!
És ő helyet készített nekünk, de milyen áron? Igy hát ne utasítsuk el ,hanem tegyünk meg mindent, hogy elérjük a végcélt!

A NAGYPÉNTEKEN TÖRTÉNT PASSIÓ, JÉZUS IRÁNT ÖRÖK HÁLÁRA KÖTELEZ. LEGYEN ÁLDOTT A MI URUNK ÉRTE!





Ma van Virágvasárnap, ami a keresztyénség egyik fontos ünnepe. Ezen a napon Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk.
A Lukács Evangéliumának 19: 29-40 verseiben ezt olvassuk. 

"És történt, mikor közeledett Béthfágéhoz a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elküldött kettőt, az ő tanítványai közül.
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba, melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, (szamarat)  melyen soha egy ember sem űlt, eloldván azt, hozzátok ide.
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak.  Mert az Úrnak szüksége van rá.
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta.
És mikor a vemhet eloldották mondták nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
Ők pedig mondták: Az Úrnak szüksége van reá.
Elvitték azt Jézushoz, és az ő felső ruháikat a vemhére vetvén, Jézus reá helyezteték.
És mikor Ő ment, az ő felső ruháikat az útra teríték.  

Mikor pedig immár közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága, örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval, mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.

    Mondván: Áldott a király, aki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsősség a magasságban!

    És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondták néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

    És Ő felevén monda nékik: Mondom néktek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”

     

    Virágvasárnap, nagy fennszóval dicsérték az Istent, pálmafaágakat lengettek feje fölött, felső ruháikat terítették le, és ezzel is hódolataikat fejezték ki. Majd néhány nap múlva, Nagypénteken, ugyan ez a tömeg tolongott Jézus körül, de ekkor már feszítsdmeget kiáltoztak az ártatlan Bárány fölött! A gyilkos Barabás helyett Őt feszítették keresztre, a nép akarata szerint.
    Most, akik olvassátok ezt a néhány sort, tudjátok meg, hogy azon a napon, Nagypénteken mindannyian ott voltunk, és mindannyian „feszítsd meg!” -et kiáltoztunk, a bűneink által!
    Gondolj bele, mert még most van lehetőségünk helyrehozni, amit elkövettünk az ártatlan Bárány ellen, ezért hajtsuk meg a fejünket, és kérjünk bocsánatot Jézustól, és egyben köszönjük is meg az értünk kiontott vért, mely által örökéletet szerzett neked, és nekem!
    Ámen!
     
     
    Virágvasárnaptól Húsvétig
     
    Ma még pálmaágakat lengetnek,
    Hozsánnát kiáltanak felé.
    Hogy lábát a kő, ne törje fel,
    Felső ruhájaikat terítik elé.
     
    Ma még ujjong az ünneplő nép,
    Minden dicsősség csakis Jézusé!
    És királlyá kiáltják ki Őt,
    A nép teszi ezt ünneppé.
     
    Aztán elmúlt néhány nap,
    És a dicsősségnek vége talán?
    Hozsánna helyett feszítsd meg-et kiált,
    A felbőszült tömeg már.
     
    Pilátus kegyelme nem volt elég,
    Nem tudta megállítani a gonosz áradatot.
    Meghurcolták, leköpdösték,
    Vérző testét kegyetlenül ütlegelték.
     
    A gyilkos Barabás helyett őt vitték,
    És keresztfára szegezték.
    Oldalát lándzsával döfték át,
    De jött a földindulás, és ott hagyták.
     
    De amint megmondta, 3 nap alatt,
    Felépíti a lerombolt templomot.
    A halál nem tudta fogva tartani,
    Mert Jézus a halálból feltámadott.
     
    szerző: Dózsa Lajosné
     
     


    „Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
    Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem a nevedet. Zsoltárok 86: 6-7, 11
    Kedves Testvéreim! Ugye magunkra ismerünk, amikor a nyomorúságunkban, könyörgünk az Úrhoz? Ugye, milyen alázatosak tudunk mi is lenni, akárcsak Dávid, aki az Úrhoz fordult a bajainak orvoslása végett.
    Sajnos mi keresztyén emberek is, néha olyan magabiztosak vagyunk! Mintha olyan természetes lenne az, hogy reggel felkelünk, napközben végezzük a munkánkat, sőt egészségesek vagyunk, stb. Azt gondoljuk, hogy ez jár nekünk, mert mi ezt kiérdemeltük, mivel hiszünk az Úrban. Mindez olyan természetesnek tűnik a szemünkben, sőt némely keresztyének még büszkék is az anyagi javaikra, és elfelejtik azt, hogy mindezt az Úrtól kapták.
    Aztán ezek a büszke, magabiztos emberkék tudnak nagyon maguk alá kerülni, ha próbába engedi bele őket az Úr.
    Biztos, hogy a bölcs keresztyén alázatban, sírva, könyörögve kiált az Úrhoz, a segítségért, és ez így is van jól! Ez valóban természetes, hisz ahhoz kell fordulnunk, Aki teremtette ezt a világot, ahhoz, Aki ismer minket, és mindig számíthatunk rá. Csakhogy az alázatnak mindvégig meg kell maradni, nem csak addig, míg szükségünk van a segítségre. Mi azt jól tudjuk, hogy nekünk Jézust kell követni, Ő reá kell hasonlítani, és mit mondott az Úr magáról? „Én alázatos és szelíd lelkű vagyok”Nos, ha hasonlítani akarunk Jézusra, akkor ne csak addig legyünk alázatosak, míg könyörögni kell, hanem utána is.
    Figyeljük meg, hogy Dávid milyen őszintén, és alázatban könyörgött az Úrhoz. Teljesen hitét bizonyította ezzel a néhány szóval: „..mert te meghallgatsz engem.”
    Hogyan is mondhatta volna ezt, ha nem ismerte volna? Hogy ha máskor is nem tapasztalta volna meg az Úr segítségét, szeretetét, és mondhatta volna - e ilyen meggyőző kijelentéssel, ha nem ismerte volna az Úr jóságát? Dávid, nagyon is jól ismerte Őt, mert nem egy távoli kapcsolatban volt az Istennel, ezért beszélhetett véle ilyen közvetlenül.
    Tovább, a 11. versben olvashatjuk, azt a teljes odaszánást, ami nem csupán a megsegítés befejezéséig tart, hanem végig. Hisz Dávid azt kérte az Úrtól:  „Mutasd meg nékem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem a te nevedet”
    Azt gondolom, hogy így kellene minden megtérő embernek az Úr felé fordulni, amikor a szívében egy elhatározást hozott. Ugyanis Isten azt a döntést komolyan vette. Ezért teljes elhatározással kell követni Őt, igazságban és Istenfélelemben.
    Sajnos azonban nagyon kevés az olyan keresztyén, aki végig Isten elvárásainak megfelelően tud élni. Kevés az, aki fontosabbnak tartja az Urat, mint saját maga érdekeit!
    Pedig a teljes és tökéletes földi élet már a földön is csakis az Úrral lenne jó!
    A ma keresztyén embere Jézus vérének védelme alatt élhetne, és a próbák is sokkal könnyebben élhetnék át, mert Jézus ott lenne mellettük.
    Kedves Testvéreim! Dávid alázata, és hittel teljes imája legyen példaértékű előttünk, amikor a nyomorúságában az Úrhoz könyörgött. Legyen hitünk akkor, mikor azt gondoljuk, hogy nincs megoldás! Legyen hitünk akkor, mikor minden kilátástalan, mert van nekünk Istenünk, aki meghallgat, és megsegít!
    Csak kérjük az Urat, hogy vezessen az ő Útján, hogy alázatban, Istenfélelemben, és igazságban élhessünk vele! Ámen
     
     
     



    „Ekkor monda Jézus az Ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
    Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
    Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
    Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint”Máté 16: 24-27
    Miután elolvastam az fenti Igeszakaszt, kicsit csendben maradtam, és arra gondoltam, hogy az Úr hogyan is bízta rám, e nagyon fontos üzenetét? Vajon hogyan tudom én Teológiai ismeretek nélkül, úgy kibontani, ahogy Ő szeretné, hogy átadjam? Mivel azonban nem utasíthatom vissza, amit tegnap este, és ma reggel az Úr egyértelműen rám bízott, ezért Szent Lelkét kérem segítségül az üzenet átadásában. Ámen
    A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Jézus a tanítványaival beszélget, mikor Pétert megfeddi, amiért nem gondol az Isten dolgaira, hanem csak az emberi dolgokra.
    Majd azt mondja a tanítványainak: „Ha valaki”- tehát bárki szabad akaratból dönt, hogy Ő utána akar menni, az „tagadja meg magát”-tehát forduljon el az eddigi életformájától, vállalja a nehézségeket, és „kövessen engem”-tehát kövesse Őt.
    Az Úr csak az elvárásait közölte a tanítványokkal, amit emberi felfogással nehéz betartani. Pedig, ha elgondolkodunk rajta, ilyen egy tökéletes megtérés! Az embernek egy döntés az élete felől, ami megmásíthatatlan, hisz nem téregetni kell végtelen időkig, hanem egy döntést hozni a szívében, és követni az Urat. Ami voltaképpen nem is olyan nehéz, mert nem mi vezetünk, hanem csak az Úrra hagyatkozunk.  Ha ilyen elhatározással akarja bárki az Urat követni, ami nem kötelező, csak, ha maga akarja, akkor bizonyos a nehézségek ellenére nem fog meghátrálni a próbák alatt sem.
    A keresztfelvétel azok a próbák, amik emberileg lehet nem könnyűek, de az Úrral könnyűvé válnak. Ha a Lábnyomok c. dalra gondolok, (amit mindnyájan ti is ismertek bizonyosan). A próbák között lévő ember panaszkodik Jézusnak, hogy a nagy próbákban elhagyta,és magának kellett vinni a terheket, mire Jézus azt feleli: „ Gyermekem, ahol a homokban két lábnyomot látsz, az azért van, mert a vállaimon vittelek a nehéz próbák alatt” Igen, Jézus nem hagy bennünket magunkra a próbákban, a nehéz terheket Ő veszi a vállaira.
    A 25-ös vers, szintén nagyon komoly üzenettel bír! A fő üzenet az életről szól!
    Vannak emberek, akik azt mondják, hogy ha megtérek, akkor nem járhatok szórakozni, nem mehetek be a kocsmába, nem öltözhetek kirívóan, egyszerűen, nem azt teszek, amit akarok, hanem elvárások vannak velem szemben. Fiatal vagyok még, és ráérek erre. Éli tehát a megszokott életét, mert nem kíván változtatni rajta. Ezzel azt gondolja, milyen nagy szabadságban él, pedig ez az élet a halálba torkollik! Ugyanis a meg nem tért emberek, mind a pokolra kerülnek. Úgy gondolják, megtartják az ő függetlenségüket, ne határozzon meg senki semmit nekik abban, hogyan is élnek, de ezzel az élettel elvesztik az örök életüket, amit még meg sem szereztek.
    Aki viszont feladja a nagyvilági életét, és követi az Urat, az örök életet nyer! „Én érettem”-Jézusért adja oda a világi életét, és követi az Őt szabad akarattal.
    26 - os vers: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de az ő lelkében kárt vall?”Nemrégiben egy temetésen voltam, ahol a község előkelői virágcsokrokkal jelentek meg, és úgy viselkedett mindenki, mintha egy előadáson vettek volna részt. Polgári temetés volt igaz, ahol egy kicsit sem érdekelt senkit, hogy hova került az elköltözött lelke. Egyetlen zsebkendő nem került elő, nem azért, mert nem volt, hanem, mert nem kellett. És hangsúlyozom, hogy polgári temetés volt, és nem azért nem könnyeztek az emberek, mert tudták, hogy az elhunyt lelke jó helyre került, hanem, mert nem is nagyon érdekelte őket, vagy némelyik azt sem tudta, hogy az embernek lelke van.
    Ez a szegény elhunyt a lelkében kárt vallott, mert hiába volt meg a földön mindene, hiába volt a temetésén első osztályú a koporsója, és hiába voltak kint az előkelő emberek, de a lelke rossz helyre került! Már azért is megérdemelte volna sajnálatot, egy néhány csepp könnyet! De ez nem kapta meg senkitől!
    És figyeljétek csak: „ Avagy, micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”-mondta Jézus. Emberi ésszel fel nem fogható az, amit Jézus Krisztus az Ő vére által szerzett a mi számunkra. Azok számára valós ez a megváltás, akik tényleg követik Jézust! Az ember számára a legnagyobb kincs az saját élete! Ennek a megmentésére, már sokan próbálkoztak pénzzel, hatalommal, de egyetlen lehetőség sincs, csak egyedül a Jézus vére!!! Jézus vére által kaphatunk örök életet! Nincs a földön az embernek olyan értéke, amivel kiválthatná az életét! Egyedül Jézus Krisztus vére által!!! Ámen
    És zárásként a 27. versben olvashatjuk, hogy az embernek Fia eljön és mindenkinek megfizet az ő cselekedete szerint! Kit - kit a cselekedetei szerint fog megítélni. Nem fogja az Úr azt nézni, hogy ki mennyit gyűjtött, azt se milyen nagy háza van, de még azt sem milyen tisztséget visel, hanem az övéit elviszi, oda, ahol örökre együtt lehet velük.
    Drága testvéreim! A Biblia első betűjétől az utolsóig igazak. Igaz lesz ez a nap is, amikor Jézus Krisztus megjelenik az Ő angyalaival az ég felhőiben, minden szem meglátja Őt, és nagyon sokan szívesen megtérnének már akkor, de késő lesz, mert a földön ez a kegyelmi idő lejár. És akik kívül maradtak Isten országán, az előtt a kegyelmi ajtó bezáratik!
    Isten bölcsességét kérve, értelmezzük, ezt a nagyon fontos üzenetet, legyünk engedelmesek! Adjuk oda hitvány életünket az Úrnak, aki megújítva, felékesítve készítse fel a nagy találkozásra! Ámen!




    „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket gonosztól. Nem e világból valók, amint én sem e világból vagyok.
    De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem.”
    János 17: 15-16, 20-21
    A fenti Igeversek, a János Evangéliumának „Krisztus főpapi imájában” olvashatók.
    E néhány mondat is elárulja Jézus kimondhatatlan szeretetét az ember iránt, amit később tettel is bizonyított. Azokért a kiválasztottakért imádkozik, akiket az Atya néki adott. Mivel az Úr itt járt a földön, és megtapasztalta a sok bűnt, az övéit ettől féltve, rábízta a Mindenható Istenre.
    Mivel ebben a világban élünk, jókkal és rosszakkal egybe zárva, itt van számunkra az életfeltétel meghatározva, ezért itt kell védelem alatt lennünk.
    És ha most bárki megkérdezné, hogy hol van a mi védelmünk, egyértelmű választ tudnék adni erre: Egyedül annak a Mindenható Istennek oltalma alatt, aki teremtette a világmindenséget. Nem azt kérte Jézus, hogy az Atya vegyen ki bennünket e világból, hanem, hogy őrizzen meg a gonosztól, mert néki van hatalma hozzá!
    Úgy olvassuk, hogy nem e világból valók! Tehát nem azokról az emberekről van szó, akik naponta a sátán irányítása alatt élnek, hanem azok, akik a világban élnek ugyan, de nem a sátán az uruk!
    Lehet, sokak előtt furcsán hangzik, de ebben a világban, lehet így is élni! Mert lehet úgy élni, hogy nem akarsz az istentelen embereknek tetszeni és nem mész bele miattuk a bűnbe. Gyülekezet helyett nem választasz más szórakozást, bár lehetséges, mégis meg lesz a próbád, mert a munkahelyeden egy istenkáromló mellett kell dolgoznod. Azonban, ha komoly hívő vagy, tudnod kell kezelni azt a helyzetet is, és hívőként is meg tudsz állni ebben a világban!
    Jézus a következő Igében azt mondja: „De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd bennem”
    Kedves testvéreim! Sokszor olyan lemondóak vagyunk az emberekről! Talán azért, mert látjuk még a hívőket is bukdácsolni, olyan lemondóak vagyunk azokról, akik még lehet éppen a disco-ba járnak, vagy a kocsmába egy sört megisznak, de néha olyan megvetően nézünk egy cigarettázó emberre is, és véleményezünk róla. Holott, Jézus Krisztus, azokért az emberekért is könyörgött, akik a mi beszédünkre, (bizonyságunkra) fognak majd megtérni. Mi lemondóak vagyunk, de Jézus nem az!
    Mi nem akarjuk elhinni, hogy a gyülekezetünkben megtelnek az üres székek, azokkal az emberekkel, akik még most kint vannak, vagy megfáradt hívőként kint tévelyegnek a világban. Mert higgyétek el, hogy vannak keresztyének, akik belefáradnak az Úrban való várakozásba, és még megpróbálnak maguknak időt nyerni. Gondolva, hogy”…… halogatja még az én Uram a haza jövetelt…” de vajon valóban jól gondolják? Nem e váratlanul csak Jézus visszajön? Ezek azok a tévelygők, akikért mi is felelünk valamilyen szinten! Ha az Úr Jézus imádkozik értük, és az Atya gondviselésére bízza övéit, akkor nékünk is van kötelességünk velük szemben.
    És végül a 21-i versszakban azt olvassuk: „Hogy, mindnyájan egyek legyenek, mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”
    Csodálatos terve van Jézus Krisztusnak az egységet illetően! Hisz érthető az Isteni személyek (Isten + Jézus) eggyé legyenek, de azt mondja az Úr, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk!   Milyen jó, ha már ezen a földön így élnénk, ebben a szeretet egységben! Az Atya védelme alatt! 
    Kedves testvérem! Jézus Krisztus nem csak akkor szeretett minket, mikor a földön járt, hanem ma is szeret. Ő gondolt erre az időre is, mikor majd nem lesz velünk, ezért könyörgött az Atyához. Nem hagyott minket árvákul, mert miután felment az Atyához, elküldte hozzánk a Szent Lelket, hogy legyen a mi Segítségünk, Pártfogónk, Vigasztalónk. Legyünk hát néki hálásak ezért!
    És mint ahogy a fenti Igében olvassuk: „Hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél” Ugye, egyetlen keresztyént sem kell meggyőzni e felől? Legyen áldott a mi Istenünk! Ámen


    More Articles ...

    1. Aki tudna jót cselekedni...
    2. Indulj el, hogy találkozhass Jézussal
    3. Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet
    4. A szív teljességéből szól a száj...
    5. Mi hívők a világban
    Page 9 of 41