„Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjaidat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő.
És felele Tamás, és monda néki: Én Uram, és Én Istenem! 
És monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek”  János 20:27-29  
 
Talán ismeretes ez a történet. Jézus feltámadása után még 40 napig a földön járt-kelt, több helyen és sok embernek megjelent így a tanítványoknak is. 
Egyik nap, a tanítványok összegyűltek, de a zsidóktól való félelem miatt bezárták az ajtót. Egyszer csak Jézus megjelent középen és köszönt: „Békesség néktek!” Aztán, hogy bizonyítsa az emberi mivoltát, a feltámadását, megmutatta a szögektől átvert kezét, és oldalát. Ekkor még Tamás nem volt ott. Mikor megérkezett a többiek boldogan mesélték, hogy látták az Urat, ő azonban a hitetlenségének helyt adván azt mondta, ha ő maga meg nem győződik róla, bizony nem hiszi el.
 
Azonban nyolc nap múlva ismét megjelent Jézus a tanítványoknak, és szólt Tamásnak: „Hozd ide az ujjaidat……………” És Tamás miután meglátta a szögek helyét, ……..!
Azt mondta: ÉN URAM, ÉS ÉN ISTENEM!
 
Az Ige, részletesen nem ír róla, hogy mit érzett Tamás, de el tudjuk képzelni, hogy milyen fájdalmasan, szívet tépő szégyen tört fel belőle, a megbánás jele volt ez, ami ebben az 5 szóban belefért! Itt nem a hosszú magyarázat, védekezés, bocsánatkérés volt hallható, hanem a szíve mélyéről feltört megbánás. Hisz mondhatta volna: Óh jajj, miért is voltam ilyen vak, és miért nem hittem el, úgy, mint a többiek,…………! De nem, csak ez az 5 szó, ami híven tükrözte Jézus iránt érzett tiszteletét, és megbánást.”ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM”
 
És most azt kérdezem magamtól, és tőletek: Voltunk e mi már ebben a helyzetben, mikor a hitetlenség oly úrrá lett rajtunk, hogy nem hittük el az Úr csodáit, hanem magunk is akartunk megbizonyosodni róla? Kényelemből, megszokásból, vagy csak egyszerűen hitetlenségből nem hittük el azt a csodát, amit más mondott. Sőt, ami velünk történt nem e körbe jártuk, hogy jól meggyőződjünk róla?
 
Ki mondtuk e akkor ? „Én Uram, és Én Istenem!”Tört e fel már bennem és benned, az a szavakkal ki nem fejezhető bűnbánat, ami nem engedte, hogy a szemébe néz az Úrnak? Gondoltál e arra, hogy „Ő, Aki mindenkor velem van, minden kérésemet teljesíti, erőt egészséget ad, és most nem hiszem el, hogy ezt a csodát Ő cselekedte velem? , Hogyan tehettem ilyet?”
 
Gondoltál e arra, hogy ezt soha nem tudod magadnak megbocsátani? Mert ezt az Úr nem érdemli!
Óh, hányszor vagyunk hitetlenek, hányszor vagyunk érdemtelenek mindenre! Jézus azonban, mint ahogy Tamásra sem haragudott nem fordult el tőle, hanem azt mondta néki „Mivel, hogy láttál engem, Tamás hittél: Boldogok, akik nem látnak, és hisznek!”
 
Kedves Testvéreim! A fenti Ige, egy mély nyomot hagyott az én szívemben, és bánkódtam a bűneim felett napokon át. Sokszor elismételtem Tamás után azt  az öt szót: „ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM!” A megbánás az ismert, és elfelejtett bűnök fölött történt, azért, mert a bűneimmel megbántottam Jézust, Aki az életénél is jobban szeretett engem és téged!!! 
Ha úgy érzed, hogy szívedig eljutott ez az öt szó, akkor ismételgesd te is! Járja át a bűnbánat mélyen a szívedet, és könnyeid adjanak jelét annak, hogy megbántad a bűneidet! Ámen
 
 




„Az Úrnak fenyítését fiam ne útáld meg, se meg ne únd, az Ő dorgálását”
Mert kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig, mint az atya az Ő fiát, akit kedvel” Péld. 3:11-12
Mielőtt, elkezdeném az Ige üzenetének kibontását, szeretnék megosztani Veletek egy valós kistörténetet: Az egyik család, kissé gyengébb képességű gyermeke első osztályos lett.  A szülők megvettek neki minden tanszert, ami szükséges, és elkísérték naponta az iskolába. A kisgyermek néhány hónap után bejelentette, hogy ő többet nem megy az iskolába, mert a tanító néni, „rá van kapva.” Érdeklődtek a szülők, hogy mit ért ez alatt, hogy rá van kapva a tanár néni?- mire a kisfiú sírással küszködő hangon igy felelt: „Rám haragszik, mert mindig engem szólít fel az órán.”
A szülők egymásra néztek, és eldöntötték, hogy másnap elkísérik a csemetéjüket az iskolába, és beszélnek a tanár nénivel. Ez igy is történt.
A tanárnő nagy komolyan végig hallgatta az apa panaszát, és a végén azt mondta: „Apuka, tessék itt maradni, néhány órára beűlni, és akkor majd meglátja, hogy tulajdonképpen mi a baj.”Az apuka valóban ott maradt, és beült a gyerekekkel az órára. Az első éppen számtan óra volt, és a tanárnő néhány gyereket megkérdezett, igy sor került a kisfiúra is. „ Na, Imike, mennyi 2+ 2?  A kisfiú az apjára nézett, és sírva így szólt: „Na látod apu, ezt mondtam, megint kezdi!”
Kicsit megmosolyogni való, ami a kisfiúval az órán lezajlott, de tudjuk, hogy ő egy első osztályos gyerek, aki másként fogta fel a helyzetet, mint ahogy kellett volna! Nem tudta értelmezni, hogy a tanító néni, nem pechhel őrá, azért, mert felszólítja, hanem inkább segíteni szeretne neki, mivel látja, hogy gyengébb a többitől. Bátorságot, tudást stb. akar véle megtanítani.
Sajnos azonban van ettől nagyobb baj, mikor egy keresztyén haragszik meg a pásztorra, vagy egy szolgálóra, mikor olyan Igéről beszél, ami a bűnökről szól. Ugyanis, ha éppen olyan példát hoz fel, amibe a szegény testvér is benne van, akkor azt gondolja, hogy róla beszél, őt kibeszéli.Pedig semmi nem történik, csupán a Szent Szellem tölti be a szolgáló ajkát szavakkal, és neki azt kell kimondani. Ugyan honnan is tudhatná azt a szolgáló, hogy valaki mit csinál a maga otthonában, vagy mire gondol az ő szívében?
Nem kell neki tudnia, mert a Szent Szellem felfedi a bűnöket, és rávilágít. Persze nem arra, hogy xy testvér milyen bűnt követett el, hanem ő maga, a testvér érzi meg a Szent Szellem által. Ha viszont a bűn már olyan sok, hogy nem tud a Szent Szellem működni, akkor a lelkiismerete szólal meg benne! És ilyenkor van a sértődés, mégpedig elég nagy baj szokott ebből lenni.
Ahhoz azonban, érett újjászületett hívőnek kell lenni, hogy valaki megértse, sőt hálás legyen érte, hogy az Úr figyel rá, vissza akarja hozni a szolgáló által az akkor ott elhangzott  figyelmeztetéssel.
A fenti Ige, éppen erre figyelmeztet, hogy ne haragudjunk meg azért, mikor a szolgáló szavai szíven ütnek. Az Ige kétélű kard, ami bizony néha megvág, és az könnyekkel jár együtt. De az nem baj, mert az Úr mindig jót akar nekünk! Azt mondja az egyik Ige: „Vessződ és botod vígasztal engem” Igen, olykor kell, hogy az Úr megfegyelmezzen minket, mert nem akarja, hogy tévútra menjünk, és eltévedjünk.
Én őszintén megvallom néktek, hogy szeretem, mikor imádkozás után Igét kérek az Úrtól, és hasonló figyelmeztetést kapok. Olyankor tudom, hogy szándékosan, vagy észrevétlenül tév útra terelt a sátán. Szól az Úr, hogy védelem nélkül vagyok, és gyorsan menjek vissza a nyájhoz! És nem azt mondom, mit az oktondi kisfiú, hogy mindig velem van baja a tanító néninek, hanem örülök, hogy nem veszi le rólam tekintetét az Úr. Ámen
Úgy olvassuk az Igében: „Mert kit szeret, az Úr megdorgálja, és pedig, mint az Atya a fiát, akit kedvel.” Természetesen, minden szülő azon igyekszik, hogy a gyermekét rendes emberré nevelje, és ennek érdekében idejét, erejét, pénzét odaszánja erre a célra. Mert szereti! Mert büszke akar rá lenni, hogy becsületes emberré váljon!
Egy lelkipásztor egyszer azt mondta: Azt a könnyet, amit a gyerek nem sír ki gyermekkorában, azt majd a szülő fogja kisírni, mikor a gyerek felnő!”
Igy van ezzel Isten is! Pásztorokat, szolgálókat állít a gyülekezet élére, hogy azok tanítsák, ha kell fedjék a nyájat.” A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságra való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere , minden jó cselekedetre felkészített” 2 Timóteus 3:16-17
legyen igy! Legyünk hálásak az Istennek mindenkor, hogy amikor tévúton vagyunk, és ha kell kardjával vág meg minket, abba nem halunk bele, de ha a lelkünk vész el, akkor örökre elvesztünk!!!  Miért teszi? Mert szeret az Úr, és az örökéletre akar megtartani minket!”Ámen



Ma a reggeli imámban, arra kértem az Urat, hogy adjon nekem olyan témát, amivel üzenni akar általam az Övéinek. És a következő igét adta az Úr: ” Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem”Márk 8: 34, Máté 16:24
Ez egy többszörösen összetett mondat, melyben választ kapunk arra, hogy megtérésünk után, mit kell tennünk. Tulajdonképpen egy rövid útmutatás a hívő életünkre vonatkozóan. Ahhoz azonban, hogy teljesen megértsünk egy Igét, mindig a szövegkörnyezetet is érdemes elolvasni. Ezért tehát a 31-38 versszak üzenetét kibontjuk.
Bevezetésként kezdjük a 31 - es versszakkal. Jézus a tanítványaival jár- kell, és közben tanítja őket. Elmondja azt a nagy titkot, amit a tanítványok még soha nem hallottak, hogy „Az Ember Fiának sokat kell szenvedni, megvettetni, a vénektől, írástudóktól, főpapoktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni” és Péter az Úr iránt érzett szeretetéből kiindulva azt mondja: Máté 16:22-ben  „Nem eshetik ez meg veled Uram!” Ekkor Jézus megfordult és megfedte Pétert, elég komoly jelzővel, mert azt mondta neki: „Távozz tőlem sátán, bántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra” Máté 16:23
Sokat mond ez az Ige, mert szemünk elé tárja, Jézusnak és az embernek, az Atya iránt érzett felelősségét. Péter szerette Jézust, és féltette attól, ami rá vár. Ezzel magát is vigasztalta, elhessegette még a gondolatot is a témáról, de Jézus tudta mi a feladata, tudta, miért jött a földre, nem a maga jobblétét kívánta, hanem az Atya akaratát teljesíteni.
Ennek kapcsán nyugodtan gondolhatunk arra, hogy mi hányszor vagyunk Péterek, és engedményeket teszünk szeretteinknek Isten elvárásaival szemben. Szemet hunyunk annak, amit tudjuk, hogy nem az Isten akarata.  Mert mi emberek vagyunk, és szeretnénk csak a jót elvenni mindenkor az Úr útján való járáskor.
Jézus mivel látja, hogy maga az Ő tanítványai is gyengék az Istennek való odaszánásukban, ezért odahívta a sokaságot, gondolva, hogy ők még inkább távol vannak Istentől, mint a tanítványok, és azokkal együtt tanítja őket: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem!”
Ez a több mondatból álló összetett mondat, egy útmutató a hívő életre.
 Az első mondatot vizsgálva, látjuk, hogy Jézus feltételes módban mondja:”Ha” tehát nem mindenképpen muszáj, csak, ha valaki önszántából, saját akaratából, saját döntése által Isten útját választja. Ez a döntés egy lehetőség számunkra, egy biztos örökélet bebiztosítására. Ez kizárólag nekünk lesz jó, mert Isten gyermekeivé válunk, ha mi is akarunk azzá válni.
1. -„Tagadja meg magát!”Mit is jelenthet ez a tanács? Azt jelenti, hogy aki arra döntött, hogy az Úr útján akar járni, annak el kell hagyni a világi életet! Nem megy ki a világból, mert ebben élünk, de nem él azokkal a világ által nyújtott lehetőségekkel, mint szórakozás, italozás, drogozás, kirívó öltözet, strandolás, kártyázás, stb. ennek ellenére igénybe veszi az orvosi segítséget mikor szükséges, eljár az üzletekbe, a munkahelyre stb. tehát az ó-emberét eltemeti, és egy újjászületett emberként él itt a világban, csak már nem úgy, ahogy eddig.
2. -„Vegye fel az ő keresztjét” (ne lázadjon! ) Ugyanis, legutóbb tanítottam arról, hogy Isten mindenről tud, és az Ő akarata nélkül semmi sem történik. Tehát, ha mi panaszkodunk, lázadozunk folyvást, akkor Isten akaratával megyünk szembe. Türelmesen járjuk a nekünk kiszabott utat, és fogadjuk el minden nap, ami ránk vár! Vigyük a mi keresztünket, ami pontosan annyi, amennyit mi elbírunk.
3. -„És kövessen engem!” Azt mondja az Úr, hogy kövessük Őt. Tehát nem megelőzve, meggondolatlanul előre szaladva, és eltévedni, mivel a kitaposott utat Jézus tapossa ki előttünk.
Ha igy követjük, hogy meghalljuk az Ő szavát, látjuk a mosolyát, megragadhatjuk erős karját, akkor biztosan nem juthatunk bajba. 
Még arra is kitér az Úr, a jobb érthetőség kedvéért, hogy „ha valaki meg akarja tartani az életét, elveszti azt…..”Ugyanis, ha nem ennek az utasításnak alapján éli a keresztyén életét, akkor bizonyára még a világi dolgait nem tette le, és nem tudott újjászületni. Mit ér vele, ha az egész világot is megnyeri, de a lelkében kárt vall, vagyis a lelke elvész!
„De, ha elveszti az ő életét,” mert, le tudott mondani világi életéről az Úrért, akkor megmenti az lelkét ez által. 
Azt kérdezi Jézus a 36.versben: „Avagy, mit adhat váltságul az ember az ő lelkéért?”A lelkünk megmentése, olyan szavakban nem foglalható kincs, amiért cserében csak a szívünket tudjuk adni. Ami azt jelenti, hogy bekódolva abba Jézus nevét! 
És végezetül az Úr nyomatékosan azzal zárja a tanítását, hogy ha valaki szégyelli Őt, a bűnös emberek előtt, akkor majd Ő is szégyellni fogja az Atya előtt, mikor visszajön az angyalaival!  És tudjuk, hogy ezzel mit akart üzenni a nem megtért emberek felé. 
E néhány vers üzenetének elvétele, csodás érzés volt számomra, mert tudtam, hogy Isten válasza volt a reggeli imámra, amely üzenet volt számotokra, és nem utolsósorban nekem is. Éreztem, mintha én is ott lettem volna a tanítványokkal, a tömegben és ittam az Úr minden szavát.
Sokszor elképzelem, milyen jó is lenne, ha az Úr még itt járna a földön, és egy érintésre lenne tőlünk! Jó lenne belekapaszkodni néha, mikor ránk tör a félelem, a mindennapi terhek miatt, visszamosolyogni rá, mikor szelíden ránk mosolyog. Mikor büszke ránk, ha kibírtuk a próbákat, mikor bizonyságot teszünk sokaknak róla!
Jó lenni látni a szomorú arcát, mikor rosszat cselekszünk, jó lenne, ha megmaradna bennünk az a szomorú arc, hogy soha többet ne okoznánk neki fájdalmat!
Jó lenne szüntelenül hozzá vágyni, Őt imádni, néki szólna minden dicséret! Jó lenne, ha az emberek megtérnének, és velük együtt növelnénk Isten családját!
De hiszen a vágy valóság, mert közelebb van, mint egy karnyújtás, hisz Jézus itt él a szívemben! Belekapaszkodok imáim által minden nap, látom a szomorú arcát, mikor nem jót cselekszek, aztán megbánom és vigyázok, hogy ne forduljon elő többet. Kinyújtom kezeim felé, és érzem, hogy megérint engem, mosolya vidámmá tesz.
Ő itt van, sokkal jobban, mint mikor a földön járt, mert akkor csak egy helyen tudott egy időben lenni, most meg a Szent Szelleme által mindenhol és mindenkor!
Kedves testvéreim! A fenti Ige útmutató számunkra, vegyük komolyan és akarjunk úgy élni, hogy mikor majd eljön az Úr, ne keljen neki szégyenkezni miattunk!
És ez csak rajtunk áll! Segítsen minket az Úr benne!!! Ámen.



„ Igy szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit Amálek cselekedett Izráellel, hogy útját állta neki, amikor feljött Egyiptomból.
Most azért menj el, verd meg Amáleket, pusztítsátok el mindenét, és ne kedvezz neki, hanem öld meg, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt, mind az ökröt, mind a juhot, mind a tevét, mind a szamarat!” I Sámuel 15:2-3
A fenti Igét olvasva látjuk, hogy az Úr azt parancsolja a királynak, hogy az Amálekitákat, juhaikkal, ökreikkel, szamaraikkal, tevéikkel együtt és mindenüket írtsák ki, és ne kedvezzenek senkinek és semminek!!!!! A parancs tehát az volt, hogy: MINDENT PUSZTÍTSANAK EL! Kicsit megdöbbentő, ahhoz azonban, hogy pontosan megértsük, miről is van szó ebben a részben, meg kell néznünk a szövegkörnyezetét. Meg kell ismernünk ezt a történetet:
Sámuel, Izráel prófétája volt, aki az Úr üzeneteit adta tovább az embereknek. Így ment el Saulhoz is, és felhívta figyelmét, hogy annakidején ő volt, aki felkente Izráel királyává, és most ismét általa üzen néki az Úr. A Seregek Ura azt mondja, hogy megemlékezett arról, mikor az Amálekiták az útjukat állták Izráelnek, mikor kijöttek Egyiptomból, ezért menjen, és pusztítson el mindenét! - mondta Sámuel.
Saul engedelmes volt, összeszedte a seregét, és elment Amálek városáig, ott megütközött velük egy völgyben. Majd szólt Kéneusnak, hogy mivel ő irgalmas volt az Izráelhez, ezért menjen ki a Amálekiták közül, hogy őt a többiekkel együtt meg ne öljék!
A sereg azonban, Saul utasítására megkímélte Agágot a királyt, és a juhoknak, barmoknak másod szülötteit, és mind azt, ami jó volt, csak a selejtjeit ölték meg.
Akkor újra szólt az Úr Sámuelnek, és azt mondta,: Megbántam, hogy Sault királlyá tettem Izráel felett, mert eltávozott tőlem, és beszédemet nem tartotta meg”
Mikor Samuel ismét elment Saulhoz, az boldogan fogadta, és teljesen meg volt győződve arról, hogy jót cselekedett.  Sámuel nagyon megfedte őt, de Saul mindent meg akart magyarázni, hogy a királyt miért élve hozta el, a juhokat pedig fel akarta áldozni az Úrnak.
Samuel azt mondta: „ Vajjon, kedvesebb é az Úr előtt a véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség?........., Mivel te megvetetted az Úr beszédét, Ő is megvetett téged, hogy ne légy király”
Ekkor Saul nagyon megbánta engedetlenségét, de az Úr már nem változtatta meg a szavát, hanem a 16. részben olvassuk, hogy az Isai fiai közül Dávidot, választotta királlyá Izráelnek.
Nos, láthatjuk, hogy Saul engedetlensége milyen következményekkel járt! Igaz, hogy mikor Sámuel átadta az Úr üzenetét, ő engedelmes volt, mert megütközött a völgyben az ellenséggel, de a saját hatáskörében úgy döntött, hogy Kéneust elküldi, arról a helyről, nehogy megöljék. Majd a királynak, és a juhoknak, stb. megkegyelmezett. Az Úr parancsa pedig arról szólt, hogy mindent pusztítsanak el!
Ha megfigyeljük, Saul hiszi, hogy jól cselekedett, engedelmes volt, hisz magának még emléktáblát is csinált. Sőt megmagyarázta Sámuelnek is, mit miért tett, de itt nem ez számított, hanem az, hogy nem volt mindenben engedelmes.„Mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg”- mondta az Úr.
Isten mindent el akart pusztíttatni a Amálekiták között, de Saul csak részben cselekedte meg a parancsot.
Hányszor vagyunk mi is Saulhoz hasonlóan?! Milyen sokszor azt gondoljuk, hogy jót cselekszünk, és meg akarjuk magyarázni, el akarjuk hitetni magunkkal és másokkal is, hogy az Úr miatt tettük! Azért, mert akkor már a saját gondolatainkat is belefonjuk, és egész másképpen jön ki, mintha teljesen, szó szerint azt tettük volna, amit az Úr kért tőlünk.
Pedig sokszor tudjuk az Úr elvárásait, de (megszöktetjük Kéneust),mert mi úgy ítéltük meg, hogy az jót cselekedett! Megkegyelmezünk a „királynak”, a juhokkal, barmokkal számításunk van! Mert mi felülbíráljuk az ÚR döntéseit.
Ha kapunk egy nagyobb pénzösszeget, csak részben teljesítjük az Úr rendelését, mivel nem tesszük be a tizedet, csak valamennyit teszünk be a perselybe. És nagyon kevés keresztyén van, aki odaadja az utolsó fillérjét is az Úrnak.
Ismerjük a Mózesi törvényeket, de kevés az a keresztyén, aki (mindent) maradéktalanul mindet betartja, bizony a legtöbbünk csak részben teszi meg, amit az Úr elvár.
Sajnos, mi ítélünk, megítélünk, eldöntünk, végrehajtunk, megakadályozunk, elvárunk, és meg sem kérdezzük az Urat. Pedig Istennek mindenkor bölcs tanácsa lenne felénk, sok bajt lehetne elkerülni, ha gondjainkkal az Úrhoz mennénk előbb, és ráhagyatkoznánk mindig a döntésben.
Sokan vannak, akik rossz körülményeikre való tekintettel elvárják a másiktól, hogy segítsen, adjon, de ha nála javul a helyzet, nem jut eszébe, hogy ő is segítsen a másikon.
Miért van ez? Azért mert nincs a szívében hála, sem az Úr felé, se pedig az ember felé. 
Saul részbeni engedetlensége, komoly, és visszafordíthatatlan következményekkel járt! Isten elvette tőle a királyságot, ami számára a minden volt!
Kedves testvéreim! Gondolkodjunk el rajta, hogy mi az az életünkben, amit parancsolt nekünk az Úr, ma, tegnap, vagy már talán régen?! Mi az, amivel adósok vagyunk Néki? Mi az, ami nem, vagy csak részbeni teljesítése esetén egy visszafordíthatatlan csapást, bajt hozna ránk?
Legyünk hát engedelmesek, mert: „Vajjon kevesebb e az Úr előtt, az égő és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség?....”
 
 


Ha meghalljuk ezt a három szót, hogy: „Feltétel nélküli szeretet”- vajon az emberek mire gondolnak? Megtalálják - e ennek a mondatnak az igazi üzenetét, amit bizony mindenkinek gyakorolni kellene.
  A feltétel nélkül, ez azt jelenti, hogy valamit akkor is adunk, ha a másik semmit nem ad nekünk érte. Sem pénzt, se anyagi javakat, csupán önzetlenül mi neki ajándékozunk valamit. Tehát nem kötjük feltételhez, hogy csak akkor kapod meg, ha cserébe nekem adsz bármit érte. Csak úgy, szabadon, jó akaratból tesszük.
Ilyen feltétel nélküli lehet szeretetet is, ilyet egyedül csak Úrtól kapunk! Ilyen szeretet, földi ember nem tud adni a másiknak, mert az ember gyarló, és mindig azon töri fejét, hogy milyen hasznot húzzon a másikból. Legtöbbje tele van irigységgel, ami teljesen kizárja a szeretetnek ezt a formáját.
Mint utaltam is rá, ha valaki feltétel nélkül gyakorolná a másik ember felé ezt az érzést, amit fizikálisan is kimutatna, az a személy, akkor önzetlenül szeret! Nem nézi, hogy te érdemled vagy sem, csak egyszerűen te ember vagy és szeret!
Gondoljuk el, ha az Úr Jézusban nem ez a fajta szeretet élne, akkor véghez tudta volna vinni az emberekért tett véráldozatot? Nem azt mondta volna, hogy azok, akik nem érdemlik, azoknak nem jár ez a fajta kegyelem. De ő azokért is meghalt, aki még meg sem született, és szabad akaratot adott mindenkinek döntésben, ezzel esélyt adva az örökéletre.
A gyakorlatból láthatjuk, sok ember az élete közepén, vagy végén lesz Jézus Krisztus követője, és igy már részese lehet az örök életnek. Az esély, amit akkor Jézus neki adott, végül elfogadásra talált. Jó lenne, ha mindenki megértené, és megragadná ezt a lehetőséget.
Tudnia kell minden hitetlen embernek, hogy Jézus Krisztus feltétel nélkül szereti őt is, és a véráldozatával megelőlegezett egy bizalmat, amivel esélyt adott az örökéletre. Tudni kell minden embernek, hogy ott a Golgotai kereszten, az embertelen kínok között, Ő vállalta át a te és az én bűneimet!
  EZ, A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET, AMIT JÉZUS KRISZTUS HOZOTT AZ EMBERÉRT OTT A KERESZTFÁN, ÉS MAI NAPIG EZZEL A SZERETETÉVEL VÁR RÁD, HOGY MEGTALÁLD ŐT. ÉS EZZEL A SZERETETÉVEL VEZETI BÁRÁNYAIT A KESKENY ÚTON, HOGY MAJD TALÁLKOZHASSON VÉLÜK.


Megváltóm Jézus: Uram köszönöm!
 
Ilyenkor Nagypénteken, talán még inkább felértékelődik az emberekben a Golgotai kereszt, Jézus kínszenvedése, az Ő kereszthalála értem, és érted!
Ennek kapcsán fogalmazódik meg bennem egy kérdés: „Uram, mi lenne velem Nélküled?”Mi lenne velem Jézus, ha Te nem vállaltad volna fel az emberiség bűneit, és közöttük az enyémet is! Ha Te akkor a Mennyben, nemet mondtál volna a küldetésedre, és nem vetted volna fel a vállaidra a súlyos bűnterheinket? Mi lett volna velünk, velem Uram?
Tudtad, mi vár Rád, és mégis Te vigasztaltál minket: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, Higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
És, ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” János 14:1-3
Szívünket teljesen reménységgel tölti be ez a néhány mondat, és ismét, csak azt tudom mondani: Uram köszönöm az értem hozott véráldozatot!
Drága Jézus, bárhogyan is akarjuk, nem tudjuk átérezni azt a sok fájdalmat, amit értünk kellet elszenvedned, csupán elképzelni lehet mind azt.
Kérlek, bocsáss meg, hogy mi is ott voltunk, és a bűneinkkel mi is feszítsd meget kiáltoztunk.
Isten szeméből a földre hullt egy könnycsepp, mikor a Mennybe érkeztél, jelét adva annak, hogy túl nagy volt az ár, amit átvállaltál.
 
DRÁGA MEGVÁLTÓM KÖSZÖNÖM NEKED, HOGY EZZEL A GOLGOTAI VÉRÁLDOZATTAL MINDEN TÉGED KÖVETŐNEK, IGY NEKEM IS, ÖRÖKÉLETET SZEREZTÉL!
LÉGY ÁLDOTT ÉRTE, DRÁGA JÉZUS!



 „ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van: ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek.Elmegyek és helyet készítsek néktek. És ha majd helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek” János Evangéliuma 14: 1-3
Jézus búcsúbeszédében mondja e bíztató szavakat, mellyel az emberekhez való ragaszkodását fejezi ki. Hitre buzdít, és bátorít bennünket, mert tudja, hogy e világban csak az Úr oltalma alatt van védelmünk. Igazi ígéret a mi számunkra!
Mikor egy kisgyermek elesik, az anyja odafut hozzá, megpuszilgatja, könnyes szemeit megtörli, és kedves szavakkal megvigasztalja. Így vígasztal bennünket is az Úr!A kisgyermek nézi az anyát, és hiszi a vigasztaló szavakat, melyek begyógyítják az esés által okozott sebeket. Még nem jött el az ideje a gyógyulásnak, de már az ígéret is elég hozzá, hogy elhiggye. Annyira tud hinni az a kisgyermek, hogy kis idő elteltével lábra áll, belekapaszkodik a segítségére siető anyja kezébe, és együtt biztonságban ballagnak tovább. 
Talán nem lehetne e számunkra példa ez a kisgyermek, amelyik még bölcsességgel sem rendelkezik és mégis hisz az anyának? Talán a mi Urunk nem tud annyi bizalmat nekünk nyújtani, mint a gyermeknek az édesanyja??
Jézus itt élt a földön és tudja az élet minden nehézségeit, fontosnak tartotta felhívni a figyelmünket arra, hogy higgyünk Istenben és higgyünk Őbenne! 
Milyen alázattal hangzanak ezek a szavak: „Az én Atyám házába sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek” 
Maga az, hogy sok lakóhely van, az számunkra reményt jelent, és Jézus szavahihetőségét támasztja alá azzal, hogy nem tagadta volna le, ha nincs számunkra hely. Van lehetőség mindazok számára, akik maguk is akarnak a Mennybe jutni. 
Ki volna az, aki oly mértékben felvállalt volna bennünket, mint Jézus? Ő a Mennyei honban közben jár értünk, mint egy jó ügyvéd a vádlott mellett! Ki lenne az a földön, aki megtenné mind azt, amit Jézus megtett az emberért? Életét adva a bűneinkért, azért, hogy az ember Őt követve örök életre jusson.Helyet készít nekünk maga az Úr, és hogy ha majd elkészíttette a helyet ismét eljön és maga mellé vesz minket, hogy mi is ott lehessünk Vele! Ő maga vállalta a kereszthalált értünk, Ő maga megy el, saját maga készíti el a helyünket, eljön értünk, hogy Vele mellette lehessünk! Kell -e ettől szebb ígéret? Kell -e ettől szebb remény, hogy Jézus maga jön el értünk, hogy ott vele legyünk ahol ő van! 
Óh, mily öröm és boldogság ez a néhány mondat!
A Bibliában lévő kincsek sokszor kicsapódnak a fejünkből, szívünkből, pedig ha minden nap ezekre az ígéretekre állnánk rá, biztosan mindig nevetnék, örülnénk, mert ez egy királyi gyermeknek való élet. Jó, ha minden nap szemeinkkel látjuk, és olvassuk ezt a gyönyörű ígéretet, ezért tegyétek ki az Igét a falatokra, és figyeljétek meg, hogy minden napotok szebb, mosolygósabb, és reményteljesebb lesz! Mikor olvasom ezt az Igét, szemeim előtt látom, amint Jézus ott áll, és lágy szelíd hangjával vigasztalja az Ő népét, akik el vannak csigázva, az élet terhei alatt. Ha van munkájuk, annak a súlya nyomja vállaikat és sokszor a megdolgozott bért sem kapják meg, van aki munka után sóvárog, és már reménytelen minden napja. Az emberek keserű szájízzel néznek a holnapok elé, de van Valaki, Aki azt mondja: 
„Ha majd helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahogy én vagyok, ti i s ott legyetek”
A gyönyörű ígéret csak azoknak szól, akik Őt követik! De mi lesz a többi reménytelenségben élő emberrel? Mi lesz azokkal, akik nem olvassák naponta a Bibliában a fenti ígéretet?
Így egy Igei üzenettel zárom gondolataimat: „Keressétek az Urat, míg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, míg közel van” Ésaiás 55:6 



„ Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek”. Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő Ura, titeket pedig barátomnak mondalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam tudtul adtam néktek.”János 15:14-15

Valahol azt olvastam:  „Igaz barátot soha nem veszítünk el, mert akiben csalódunk, azok által felismerjük, hogy kik az igazi barátaink.” Sokáig gondolkodtam ezen a megfogalmazáson, és végül rájöttem, hogy mennyire bölcs ez a meghatározás. Valóban, ha barátunknak gondolunk valakit, abban megbízunk, a legmélyebb titkainkat is megosztjuk vele, hisz tudjuk, hogy nem mondja el senkinek, mert nem akarná veszélyeztetni a barátságunkat. Ő ugyanúgy megosztja velem a bensőséges dolgait, mert tudja, hogy az ő titka számomra is fontosak. Kialakul közöttünk egy bensőséges kapcsolat, egy bizalmas viszony.Ha viszont ez a bizalmas viszony, csak egyszer is megsérül, szinte megbocsáthatatlanul vége ennek a kapcsolatnak, de legalábbis már soha nem lesz olyan, mint annak előtte.

Ekkor ki lehet szűrni, hogy érdemes volt e - abban az emberben megbízni, beavatni őt a mélységes titkainkban? A mondás azért fedi le, hogy „igaz barátot nem veszítünk”mert nem igaz barát volt, akibe csalódunk.Ezért mondja az Ige: „Az öledben ülő előtt is zárd be a szádnak ajtaját”Mikeás 7:5 Mint látjuk, hogy az emberi kapcsolatok legtöbbje nem tartós.

 A fenti Igében azonban egy egészen más kapcsoltról beszél Jézus! Nem emberi kapcsolatról, hanem „Ti az én barátaim vagytok! – mondja az Úr. Tehát ember és Isten kapcsolatáról beszél. Milyen megtiszteltetésnek vehetjük, hogy a Megváltó Istenünk barátjának tekint minket, aminek csak egy feltétele van: „ Ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek”- mondja az Ige.

Persze mi sem lehet könnyebb, egy hívő embernek, aki szereti az Urat, és követni akarja, hogy teljesítse a kérését! Mindez oly könnyűnek tűnik, de a gyakorlatban sajnos másként történik. A világ zaja, a rengeteg kísértés ott van naponta az orrunk előtt, a sátán kész meggyőzni, hogy nem is nagy bűn, amit elkövetünk. Mivel Jézus azt mondta,  nem a törvény eltörlésére jöttem, hanem annak betöltésére, igy tudnunk kell, hogy a Mózesi törvények is számon kérhetőek tőlünk.

A törvények, és Jézus parancsolatai olyanok, mint az útjelző táblák a gépkocsivezetők számára. Egyesek tiltják, mások a veszélyre figyelmeztetik, de az minden táblának a célja, hogy megóvja a testi épségüket, védje az anyagi kártól őket.

 Jézus nagyon sokat járt-kelt az emberek között, és hogy jobban megértsék a történetekben lévő üzeneteket, példabeszédekben mondta el. Azt akarta, hogy mind azt, amit Ő az Atyától hallott, azt átadja nékik. Bízott az emberekben, hogy megértik, miért is van szükség azokra az útjelző táblákra, amiket egy –egy történet takar.

Jézus földre jöttének is a jó szándék volt a célja! Ott hagyta a Mennyet, és felvette a Golgotai keresztet, mely által átvette magára az emberiség bűneit.” Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek” Sokszor elgondolom, hogy milyen is lesz majd a Mennyben! Amikor ott lehetünk Jézussal, teljes szeretettel, ott nem lesz majd könnyhullatás, fájdalom, ott nem csapnak be az emberek, ott csak annyi lesz a dolgunk, hogy örömben, boldogságban dicsőítsük az Urat! Halleluja!

 Jézus nem titkolt el semmit előlünk, mindent megosztott velünk,” Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék és semmi sem volt eltitkolva, hanem, hogy nyilvánosságra jusson”Márk 4:22

Egyedül az Ő visszajövetelének idejéről nem tudunk.

Jézus egy másik helyen azt mondja: „Jegyezzétek meg, hogy ha  tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy a házába törjön” Máté 24:43     Mert valószínű, hogy ha tudnánk az Úr visszajövetelének órájáról, minden ember nagyon jó lenne, és várná az elragadtatás pillanatát. Viszont, aki mind végig állhatatos marad, az üdvözül!

Jézusnak nem az volt a célja, hogy arra az órára tegye szentté az embereket, mikor visszajön, hanem, hogy törvénytisztelők, Istenfélők, alázatosak, szelídek, és irgalmasok legyenek már itt a földön. Azért, hogy meg is értse a hallgatóság, számtalanszor példázatokban beszélt. Sőt nyomatékkal kihangsúlyozta:„Mert akinek van füle, hallja mit mond a Lélek..”

 Amit a ( János 15: 14-15) Igében olvasunk, Jézus egy bensőséges kapcsolatra vágyik az övéivel! Egy olyan élő kapcsolatra, ami a nap minden percében él. Nem csak akkor, mikor szükség van rá, hanem akkor is, ha csak meg akarunk pihenni az Ő lábainál! Ha csak azt szeretnénk, hogy ránk mosolyogjon, csak hogy a vállunkat megérintse! A nap minden percében vágyni az Ő közelségét, várni az Ő jöttét!

Milyen boldog lenne az Úr, ha azt érezné, hogy nem csak Ő vágyik egy ilyen bensőséges kapcsolatra, hanem mi is.

 Mi az akadálya ennek Testvérek? Legyünk Jézusnak olyan igaz barátai, akik soha nem adnak okot a csalódásra, hisz nagy árat fizetett értünk. Ámen!



Állj meg egy percre, és gondold át, hogy Krisztus mennyasszonya vagy e igazán?!!

A gyülekezet és Krisztus viszonyát nem lehet élet hűbben bemutatni, mint a menyasszony és vőlegény egymáshoz való vonzódását!

Az Ezékiel 16:4-14-ben arról olvashatunk, hogy az Úr miként tisztította meg, és jegyzi el magának a bűnös embereket. Őket egy gyülekezetté, menyasszonyává jegyzi el magának.

Kétséget nem hagy maga után, hogy Jézus mennyire szereti az övéit!  Nagy árat fizetett értünk! Kifizette a teljes váltságdíjat, és most az Ő menyasszonya, vagyis a gyülekezet felkészülési állapotban van, az Ő fogadására.

Efézus 5:25-27 „ Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta ezért. Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által.Hogy majd önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörközés vagy valami afféle, hanem legyen szent és feddhetetlen”

János, amikor elragadtatott a Pátmosz szigetén, és kilépett az időkorlátaiból, látta a mennyasszonyt a Bárány feleségét, aki már teljesen el volt készülve. Jel 21:9 „ És jött hozzám egy a hét angyal közül kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és szólt nékem mondván: Jer megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”

A szépségét képtelen volt leírni, ezért a legdrágább kövekkel próbálta ábrázolni azt, egy város hasonlatával. EZ ISTENNEK A VÁROSA, A BÁRÁNY MENYASSZONYA, AKIK MI VAGYUNK!!

Azonban tudnunk kell, hogy csak azok tartoznak Krisztus élő gyülekezetéhez, a menyasszonyhoz, akik valóban várják a Vőlegény érkezését!! Akiknek bensejéből  minden nap előtör a vágy: „ BÁR CSAK MA ELJÖNNE ÉRTÜNK AZ ÚR!!!”

Egyébként hogy is lehetne elképzelni azt, hogy valaki Krisztus Menyasszonya volna, ha szinte soha nem gondol a Vőlegény érkezésére? Vagy azt gondolja, hogy bőven van még idő!!!

Sajnos A KERESZTÉNYSÉGNEK MA ILYEN VISZONYA VAN KRISZTUSSAL!!!

Annak idején az üldözött gyülekezetek, sóvárogva várták Jézus visszajövetelét! A börtön falai mögött sírva imádkoztak a hívők, hogy minél hamarabb jöjjön vissza az Úr!!!

Ma a keresztyénség olyannyira hasonlít a világhoz, hogy nem botránkozik meg a világ viselkedésén, sőt nagyon is otthon, kényelmesen érzi magát abban a világban, ami körülötte van, amiben benne él! Nos, ezért nem várja vissza az Urat.

Ma a keresztyének legtöbbje, lelki paráznaságban él! Nézzük meg mit jelent az a kifejezés, hogy lelki paráznaság? Talán ebben a vonatkozásban is, a menyasszony és vőlegény példáján keresztül érthetjük meg leginkább.

Az Ő drága vérén megváltott jegyesének, a világhoz való viszonyulását jelenti. Ha valakinek szívét elfordítja krisztustól, a világ lelkülete, (a mammon, hatalom ,stb) ez olyan, mint amikor a lánynak jegyese van ugyan, de érzelmeit, gondolatait egy másik férfi köti le. Az Ige így figyelmeztet: Jakab 4:4 „Parázna asszonyok, férfiak, nem tudjátok e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki a világ barátja akar lenni, az az Isten ellensége lesz”

A mai keresztyének legnagyobb hibája még, hogy oly nagymértékben vannak elfoglalva a hétköznapi dolgokkal, melyet a test kényelme, a jólét utáni vágy eredményez, hogy alig jut eszünkbe a Vőlegény.

Azonban van szétszóródva egy kicsiny nép, akik Krisztus mennyasszonyát képezik! Ők készülnek a vőlegény visszajövetelére!

Ha valaki szerelemmel van jegyese iránt, akkor annak gondolatai mindig körülötte forognak. Igy történik mindenkivel, akinek valóban Krisztus a Vőlegénye! Azok szinte a környezetükre nem is fordítanak nagy figyelmet, mert szüntelenül arra gondolnak, hogy mennél inkább tisztogassák magukat.

Az, aki ilyen várakozásban tölti el napjait, nagyon vigasztaló érzés néki tudni, hogy az Égi Vőlegénye áldozatot hozott érte, és milyen mély szeretettel vágyik a vele való találkozásra!

Megjegyzés: Valóban, olyan keveset foglalkozunk ma Jézus krisztus visszajövetelével. Emlékszem úgy 25 évvel ezelőtt, mikor megtértünk, alig volt olyan Istentisztelet, ahol ne hangzott volna el a szolgáló részéről, a nagy figyelmeztetés: „Jézus Krisztus hamar visszajön! Legyetek készek mindnyájan a nagy találkozásra!” És olyankor boldog mosollyal néztünk egymásra, s néha azt éreztük, hogy de jó lenne, ha most ebben a pillanatban elragadtatnánk az Úrral.

Kedves Testvérek! Álljatok meg, és gondolkozzatok el a leírtak valódiságáról! Tegyetek fel magatoknak kérdéseket, amit őszintén válaszoljatok is meg! pl: „Én valóban Krisztus mennyasszonya vagyok? Ahhoz méltóan élek? Naponta készülök, és várom az Ő visszajövetelét?  Nem vagyok e olyan lány, akinek jegyese van ugyan, de érzelmét és gondolatait egy más férfi köti le? És ha úgy találod, hogy van még mit csinosítani magadon ahhoz, hogy szeretetre méltó legyél a Vőlegény számára, akkor csak láss hozzá!  Hisz nem tudhatjuk, mikor jő el az a nap, az az óra, mikor Ő feltűnik az angyal seregéivel az égen!

Legyünk készek Testvérek, az Úrral való nagy találkozásra!

A Bibliában két helyen olvashatunk arról, hogy Isten beleszólt a sötétségbe.
Az I Mózes 1:3 „És monda Isten: Legyen világosság! És lőn világosság.” (A Teremtés)
 
János 3:19-ben olvashatjuk: „Ez pedig kárhoztatás, hogy a világosság a világra jött, és az emberek szerették inkább a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak valának” (A zsidók nagy része nem hitte, hogy Jézus Krisztus Isten Fia.)
 
Színvalóság, ha Isten útján akarunk járni, akkor el kell utasítanunk a világ csábításait, és a világosságban kell előre haladnunk. Mint nemrégiben írtam is arról, hogy a megtérés egy döntéshozatal, ami egyénenként más és más ideig tarthat. Személyes véleményem az, hogy a legjobb döntést nem kell sokáig halogatni.
Az Ige ezt írja (Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költségeket, ha van -é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt, aki látja” Lk. 14:28-29
Ha pl. téged hitetlenként meghívnak egy evangelizációs alkalomra, ahol jól érezted magad, és szeretnél azontúl is járni a gyülekezetbe, akkor átgondolod, hogy döntésedet nem fogja -e akadályozni a családod, barátaid, időben megfelelnek az Istentiszteleti kezdések, és nem utolsósorban magadban el kell döntened, hogy életedet valóban a Teremtőd kezébe akarod letenni? Felvállalod e mindenkivel szemben, hogy hívő leszel? Ha számot vetettél magaddal csak utána dönts, mert ez egy életre szól!
Mert azt írja a következő Ige: „ Ha valaki az eke szarvára teszi kezét és hátra tekint, nem méltó Isten országára” Mikor igent mondtál az Úrnak, Ő komolyan vette azt, és azon túl számítani fog rád.
Az én úgy gondolom, éppen ezért nem téregetni kell, hanem meg kell térni! Majd hűségünket megmutatva egy idő után pedig be kell merítkezni, ami által döntésünket megpecsételjük.
 
Ahhoz azonban, hogy folyamatosan Isten útján tudjunk maradni, ahhoz újjá kell születnünk, mert a vele való járás csak így lehetséges!
Ha valami bűn ott van az életedben, lehet az bármi, lopás, hazugság, a rég múltadból való titkok, vagy a világgal való szimpátia, már akkor a sötétséget választottad, és a bűn rabszolgája vagy.
Néha fel szoktam tenni a gyenge hitű keresztyéneknek ezt a kérdést: Hol töltenéd szívesen el a vasárnap délutánodat, egy gyülekezeti közösségben, vagy jobb lenne elmenni egy jó mulatságba, ahol kedvedre ehetsz, ihatsz, még táncolhatsz is. Persze ilyenkor csodálkoznak a kérdésemen, mert a válasz szerintük egyértelműnek tűnik, viszont mégsem az!
Mert az Ige így szól: „Ha azt mondjuk, közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk, és nem az igazságot cselekesszük”.
Ha pedig világosságban járunk, mint ő maga a világosságban van, közösségünk van egymással, és a Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.  I.János 1:6-7
A fenti Ige híven tükrözi, hogy mikor valaki hívőnek vallja magát, de mégis a sötétségben jár, vagyis úgy él, mint egy hitetlen, akkor hazudik, mert nem az igazságot cselekszi.
Ha viszont megváltozik a szemlélete, és hátat fordít a világnak, akkor újra Jézus útján jár, és közössége van azokkal az emberekkel, akikkel a szellemisége megegyező.
Képzeljük el, milyen kényelmetlen lehet egy olyan szituáció, mikor egy vasárnap a hitetlen férj, kedvenc együttesének a koncertjére invitálja a hívő feleségét. A család békessége miatt valószínű igent mond a feleség, pedig tudja, nincs ott a helye.
 
A világosságban való járás a keresztyén ember Istennel való járását jelenti. Ez egy rendkívül jó hitbéli állapot, hisz élő kapcsolata van az Úrral. Élő kapcsolat, mely szerint a nap minden pillanatában kész Istennel kommunikálni. Egy gondolatban, mosolyban, kijelentésben, imában, böjtben, stb
A hívő ember szívében már bele van vésve „JÉZUS AZ ÉN SZEMÉLYES MEGVÁLTÓM!
 
Kedves Testvérem! Te, aki megtértél, de még nem születtél újjá, és ez által, nem tudsz élő kapcsolatban lenni az Úrral, ne elégedj meg ezzel az állapotoddal! Mert ez ahhoz hasonlítható, hogy ha meghív egy kedves testvéred és te elmész a kapujáig, de nem mész be rajta. VÉGÜL CSAK NEM FOGTOK TALÁLKOZNI!
A HÍVŐ EMBERNEK MÁR ITT A FÖLDÖN FEL KELL KÉSZŰLNI AZ ÚRRAL VALÓ TALÁLKOZÁSRA!

More Articles ...

  1. Igei gondolatok
  2. Igei gondolatok
  3. Igei gondolatok
  4. Igei gondolatok
  5. Igei Gondolatok Pünkösd
Page 12 of 41