„Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem ha valaki Istenfélő, és az Ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” János 9. 31

„Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. János 14:21
„…ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk” János 14:23
„Aki nem szeret engem, nem tarja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem”
János 14:24

Az Új év első napjaiban, az Isten útján való megmaradás gondolata foglalkoztatott, bár ennek mindig ott kellene lenni a szívűnkben, nem csak ilyenkor.
E témával kapcsolatosan néhány Igét kerestem meg a Bibliából, és mint később látni fogjuk: az Istenfélem, szeretet, és a parancsolatok betartása szükséges hozzá!

Az Istenfélelem szeretetből fakad, de nézzük csak, mit is jelentenek ezek a szavak?
I.Istenfélelem: Ez a szó jó értelemben értendő, mert nem félelmet kelt bennünk, hanem egy bizonyos függőséget, melyet a szeretet övez körül! Egy olyan
hatalmas Isten iránt, Akinek egyetlen szava elég ahhoz, hogy megszűnjünk létezni, hisz Ő Mindenható, a világmindenség hatalmas Ura, Ő az én Teremtő Istenem is, és az iránta érzett, mély érzésű tiszteletemet, szeretetemet fejezem ki azzal, hogy félem Őt.
Tehát az Istenfélelmet, a szívemben eltökélve, meggyőződésből, szeretet által teszem.
Az egyik Igében azt mondja Jézus: „Miért mondasz engem jónak, senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat” Máté 19:17
A Bibliában több helyen olvassuk, mikor Jézus, kifejezi az Atya iránt érzett tiszteletét, szeretetét, mint a fenti Igében is, de láthatjuk, hogy a tisztelet, szeretet szorosan kapcsolódik a törvények betartásához.
Gondolom ez így működik a gyakorlatban is az emberek között, mert ha szeretek egy embert, és meg akarom tartani vele a barátságot, akkor nem kényszerűségből, hanem természetes szeretetből. Az nem lesz számomra teher, sőt önzetlenül teszem, mert tudom ő is örülni fog neki.
Az Istenfélelmet nem lehet kikényszeríteni senkiből, ezt nem is teszi Isten, hanem Akinek Őt megismertük, ahogy a mindennapjainkban jelen van, egy teljesen alázatos odaszánással saját magunk döntöttünk iránta érzett tiszteletről, amit a szeretet munkál.

Világi emberek azt szokták mondani: „Minden a fejben dől el.”
Én Keresztyénként, a szívemre hallgatok, és megpróbálom az Isten elvárásait betartani. Tudjuk, hogy emberként lehetetlen szentként élni itt a földön, de Isten a szíveket vizsgálja, és ha látja bennünk az akarást, akkor Ő a szerint ítél meg minket.
A Márk 14:38-ban maga Jézus mondja: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
Gyakran kapjuk magunkat azon, hogy a világi emberek képesek lennének bennünket magukkal sodorni, ha nem vigyázunk. Mivel itt élünk mi is ebben világban, emberként vannak ismerőseink, akik elfogadnak úgy, amint vagyunk. Még kedvesek is hozzánk, bár nem lehetne Istenhez hozni őket. Egy-egy ilyen ismeretség által könnyen bele lehet keveredni egy olyan világi helyzetbe, ami nem igazán nekünk, keresztyéneknek való. És mikor nemet mondunk, ezek az emberek nem tudják, hogy miért tesszük azt.
A Róma 8:7 „ Mert a test gondolata, ellenségeskedés az Isten ellen.” ezt a választ adnám az előbb említett példára. Tehát, ha Istennek nem tetsző az, amit én teszek, mert előtérbe helyezem magam vágyait a törvényben foglaltakkal szemben, akkor én Isten ellen teszek.
Persze van, aki lejjebb ereszti magának a mércét, és megenged az előbb említett dolgokat, erre azt mondja az Ige: „Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok” Róma 7:19

Jézus azonban egyértelműen azt mondja: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk , és annál lakozunk. János 14:23
Szeretem Jézusnak ezt a határozott egyértelmű meghatározását: „Ha valaki szeret engem…….”Nincs mit visszakérdezni, mert világos, és egyértelmű minden.

2.A másik feltétel: Szeretet Egy keresztyén ember számára nélkülözhetetlen, vele, és általa él, adja tovább, szeretet, táplálja az Istenfélelmet bennünk, és azt mondja az Ige: I.Korintus 13:2 „Ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, ugyanannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyekről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.” tehát a szeretetre szükségünk van, mint a levegőre!

3.Törvények, parancsolatok betartása: Máté 5:17 „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak az eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem ” (Mózesi törvények, ( II Mózes 20:20 ) +Jézus Hegyi beszéde Máté 5-7 és Jézus tanításai

Kedves testvéreim! Nincs előttünk semmi eltitkolva, az olvasott Igékből látjuk, hogy a szeretet általi Istenfélelem, és a parancsolatok betartása nélkülözhetetlen az örökélet elnyeréséhez. Nekünk pedig ez a fontos végcélunk!
Egy fontos figyelmeztetést kapunk a következő Igével: „Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” Róma 8:8

És most rajtunk áll! Mi az, amit meg akarunk nyerni, és mi az a pillanatnyi öröm, ami felér az örökélet elvesztésével? Ma még tart a kegyelmi idő, ma még megbánhatunk mindent, és ráléphetünk a keskeny útra, amelynek a végén Jézus Krisztus vár ránk. Te döntsd el, van -e erőd végigjárni azt a göröngyös utat, amit már előttünk Jézus Krisztus megjárt? Ha úgy érzed, hogy nincs erőd, kérjed Őt, mert segíteni fog, segíteni akar, segíteni szeretne Neked! Ámen


„Annakokáért, mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza”

A házasságkötés minden hívő és hitetlen felnőtt ember számára egy felejthetetlen esemény, amellyel a döntésüket hivatalos módon is megpecsételik. A testi kapcsolaton kívül, fontos tényező az is, hogy együttélésük alatt, nem csak a jót, hanem a nem kívánt terheket is közösen vigyék. Sajnos ennél a pontnál azonban már nem vagyok biztos, hogy nem inog meg a holtig tartó nagy szerelem, azonban akkor is együtt kellene maradni.
Az Ige azt mondja: „Jobb kettőnek, mint egynek…” Valóban a szép, együtt szebb, a teher, együtt könnyebb, stb.
Ha a keresztyén, Istentől kapta a társát, akkor a „hármaskötél nem könnyen szakad el”- szoktuk mondani. És sokan megtapasztalhatták mindezt a megpróbáltatások idején.
A születendő gyermeket nem kapocsnak - ami összeköti a két szülőket - hanem az Istentől jövő áldásnak nevezném. A gyermeknevelés a szülők közös felelőssége, mert nem mindegy milyen körülmények között nevelkedik fel, és milyen úton indul el a gyermek. A házasság tehát Istentől van, és jó dolog, ha rábízzuk az életre szóló társunk kiválasztását.

De mi van a hitnélküli emberekkel, akik a külsők alapján választanak párt maguknak? Ezek az emberek nem bízzák a párválasztást Istenre, hisz azt gondolják, hogy maguk sokkal jobban meg tudják ítélni, ki illik hozzájuk, aki talán a szépségével, vagy gazdagságával iriggyé tesz másokat is. Gyakori azonban, hogy egy idő után a nagy szerelem elszáll, és a szeretet talán túl kevés az együtt maradáshoz, és már a sátán rájuk is nyomja a bélyegét.
Ilyenkor csak egy kis anyagi biztonság szükséges ahhoz, hogy az eddig közösen tervezett jövőt, csakis a saját életének folytatásával gondolják tovább. És kész, ott állnak a válás küszöbén.
Természetesen a hitnélküli embereket mindig másképpen kell látnunk, hisz nem ismerik az alázatot, megbocsátást, stb. azonban rájuk is vonatkozna a következő Ige: „Amit Isten egybe szerkesztett, azt ember el ne válassza!” Márk 10: 9

Aztán figyeljük meg, hogy a keresztyéneknél előfordulnak -e válások? Sajnos azt kell mondanom, hogy igen, sőt szégyenérzet nélkül egyre gyakoribbak a válások. „ A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot” Márk 10:5 mondja Jézus a kíváncsiskodóknak.
Azonban azt mondja Jézus: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kél egybe, házasságtörést követ el.” Márk 10 :11-12
Amint olvassuk az Igét, melyet Jézus mondott a tanítványoknak, gondolkodás nélkül megérthetjük, hogy Isten a válást bűnnek tartja. Bármelyik fél kezdeményezi a válást, elhidegülés, harmadik személy, vagy bármi miatt, házasságtörést követ el a házastársa ellen. Sőt olvashatjuk a másik Igében, hogy paráznává teszi azt.
Tehát aki keresztyén létére házasságtörést követ el, Jézus súlyosabban ítéli meg, mint Mózes tette, mert azt mondja rá, hogy az házasságtörő, és az I Korintus 6:9-ben olvashatjuk, hogy ezek nem örökölhetik a Isten országát.
Komoly következménye van a meggondolatlanságnak, látjuk az Igék alapján, hogy: egy válás paráznává teszi a másikat, házasságtörést követ el, és Isten országába nem kerül.
Természetes, hogy a megtérés előtt, a hitetleneket nem ítéljük úgy el, mert ők még mindezt nem tudhatják, bár ugyanaz vonatkozik rájuk is.

Mi is a megoldás, hogy elkerüljük az Úr haragját, hogy ne kerüljünk kívül Isten országán? Könnyű és egyszerű a válasz! Éljünk újjászületett keresztyén életet!
Tartsuk be a törvényeket, már akkor nem követünk el bűnöket! Éljünk az Úrral élő kapcsolatban, és akkor bizonyos, hogy meg fogjuk várni az Ő bölcs tanácsait mindenben.
Szánjuk hát oda életünket, teljesen az Úrnak! Ez vonatkozzon a párválasztásra is! Ne emberileg keressünk Igét, ami bizonyítja, hogy az Úr adta a társunkat, mert az Úr valóban ki fogja jelenteni, amiben teljesen biztosak lehetünk, még akkor is, ha ez számunkra nem kedvező. Csúnyán fogalmazok: Ne segítsünk rá, mert annak az a vége, hogy utólag valljuk be magunknak, hogy mégse az igazi volt.
Miért is tenné ki magát valaki a válás által kapott fájdalmaknak, és az Úrtól kapott büntetésnek?

És néhány mondatban beszéljünk azokról a keresztyén testvérekről, akiknek szeme meg sem rebben, mikor találkoznak hasonló éles helyzetekkel. Sajnos ma nem megítélik, hanem elfogadják, nem kivetik maguk közül a bűnöst, hanem legnagyobb szeretetben tartják a kapcsolatot vele. A másik félre, aki elszenvedi a válás fájdalmait, már nem is emlékeznek, pedig jó lehet, néhány héttel előtte együtt voltak a gyülekezetben.
Igen, tudom. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”Mondja az Ige, de legalább ne bátorítsuk a bűnöst, végtelen támogatásunkkal! Valahol ez esetben részt vállalnak a bűnnel.

Jézus mindig egyszerű, érthető szavakkal hozta tudomásunkra az elvárásait. A fenti Igék alapján fogadjuk el, hogy a házasság Istentől van, és amit egybeszerkesztett Isten azt ember el ne válassza! Ne szomorítsuk meg az Urat, éljünk az Ő elvárásainak megfelelően!


„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek és a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Máté 5:17 –mondta Jézus.

Keresztyének között gyakran képez vitát a bűnök nagyságának hovatartozása. Sokszor sértődésig elfajul a vitatkozás arról, hogy melyik a legnagyobb bűn? Van, aki a paráznaságot, és a házasságtörést helyezi mindenekelőtt megbocsáthatatlan bűnnek, míg mások a pletykát, emberölést, de olyan bűnökre, mint a bálványimádás, a vasárnapi munka, stb. senki fel nem üti a fejét.
Annak alapján, hogy Jézus kijelentette: „A törvényt nem eltörölni, hanem betölteni jött”, eszerint a Tízparancsolatban foglaltakból, ha csak egyet is nem tartunk be, akkor már a Tízparancsolat ellen vétkezünk.
Nézzük csak sorba a Tízparancsolatot: II Mózes 20
- Maga Isten mondja, hogy ő az egyetlen Isten, és ne legyenek idegen isteneink előttünk! Mik is azok az idegek istenek? Azok, amelyeket Istenként imádnak az emberek? Ideértendő faragott képeket, szobrokat, a pénz, gazdagság mammonját, stb. amiket hajlamosak az emberek imádni, mert ha ezt teszed, Isten nem hagyja büntetés nélkül azt.
-„Az Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.” (Mire is gondol itt Isten?)Arra, hogy sok ember töltelékszónak használja az Isten nevét. pl. óhh Istenem – ha valami nagyon fáj, vagy nem sikerül. Elkerülhetetlen sokszor, hogy miután majdnem elesünk, ijedelmünkben felkiáltunk: Jajj Istenem! Kevés ember az, aki a villámlástól nem ijed meg, ilyenkor is Isten nevét használjuk hiába! Tehát hiába vesszük fel. stb.
- A hetedik nap az az Úr napja, amit meg kell szentelni. Ez a vasárnap, ami az Úr napja kell, hogy legyen!
-„Tiszteld atyádat, és anyádat!” Ebben a parancsolatban is sokan elhasalnak, mert ahogy nő a gyermek és egyre önállóbb, már könnyebben megbántja a szüleit.
- Ne ölj!
- Ne paráználkodj! (Házasságon kívüli testi kapcsolatra vonatkozik a tiltás.)
- Ne lopj! (Ez természetes kellene lenni mindenkinek.)
- Ne tégy a te felebarátod ellen semmilyen hamis tanúbizonyságot. ( Bizony a másikról való pletykaáradat, nagy károkat okozhat)
- Ne kívánd a te felebarátodnak házát ….. ( Ne vágyjunk senki tulajdonára )
Amint látjuk, ha mindazokat betartanánk, amiket a Tízparancsolatban kér Isten tőlünk, a Mózesi törvényben, akkor nem lenne olyan sok bűn, tévelygés, mert igyekezne mindenki a helyes úton járni. Ugyanis a bűn azért van, mert törvények vannak, amik határt szabnak az embereknek szabálytalan viselkedés, cselekedet, beszéd tekintetében.
Figyeljük meg, hogy a hitetlen emberek nem beszélnek a bűnről. Nekik még az is rosszul esik, és értelmetlenül állnak előtte, hogy egyáltalán minek vannak szabályok. Minek vannak tiltások? Ők a saját maguk erejére támaszkodva, öntörvényűek és nem szeretik, ha bárki is az életüket irányítani próbálja.
Nos, ezért vannak az útjelző táblák, hogy a járművezetők ne menjenek a járművükkel egymásnak. Ha ugyanis betartják a KRESZ-ben felsorolt szabályokat, akkor nem lesznek balesetnek sem okozói, sem áldozatai.

Addig, amíg a Mózesi Törvényben szigorú tiltások voltak, addig az Újtestamentumban Jézus rakta le az útjelzőtáblákat. Hatalmas szeretete által, egy finomított változatban tárja elénk a tiltásokat, sőt az érthetőség kedvéért, rámutat az engedetlenség következményeire is. Számtalan példabeszédet hallhattak az emberek, akik körbe állták, és egész nap fáradhatatlanul hallgatták Őt.
Sokszor sóvárogva gondolok arra, hogy milyen jó lenne, ha most is hallhatnánk, és láthatnánk magunk mellett Őt. Bár itt van közöttünk a Szent Szellem által, csak mint egy finom érzékelő műszernek, nekünk érezni kell.
Jézus gondoskodott arról, hogy mennél szélesebb réteg hallhassa az Ő beszédét, nem sajnálta erejét, idejét, mert több volt benne az emberek iránti szeretet, féltés. Ment, ment mérföldeken át, és az emberek követték, és keresték Őt.

Akár az Ó testamentumot, akár az Új testamentumot vizsgáljuk, törvények voltak, és vannak ma is, de alázattal tudomásul kell vennünk, hogy mind-mind a mi védelmünkre szolgálnak. Az úton tartás végett, a bűn messziről való elkerülése miatt.
Legyünk engedelmesek, és tartsuk be a törvényeket, mely által elkerülhetjük a bűnöket, melyek a sátán eszközei.


„ És odamenvén Illés az egész sokasághoz és monda: Meddig sántikáltok kétfelé. Ha az Úr az Isten kövessétek Őt, ha pedig Baál, kövessétek azt! És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” I Kir.18: 21-39

A fenti történet Isten emberéről, Illésről, a Baál prófétáiról, és a népről szól. Az előzményeket nem ismerve, nehéz röviden elmondani a történetet, de mindenképp olvassátok el a Bibliából bővebben!
Illés Isten prófétája volt, aki a bebizonyította a népnek, hogy az Úr az igaz Isten, és egyben leleplezte a Baál próféták téves úton való járását.
Mikor Illés egymaga, Isten oldalán áldozatot mutatott be, háromszor leöntetette az oltárt vízzel, hogy csurom víz volt minden. A 450 Baál próféta is az oltárnál külön- áldozatot mutatott be az Úrnak, a nép pedig kíváncsian figyelte. A Baál próféták hiába kérték az ő istenüket, imáikra nem kaptak választ, Illés azt kérdezte tőlük: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, Ha pedig a Baál, kövessétek azt!”
Majd Illés is imádkozott az Úrhoz, ez alatt a víz lecsurgott az oltárról, és az árok is tele lett vele. Akkor alászállt az Úr tüze, megemésztette az égőáldozatot, a köveket, fát, és a vizet, mindent felnyalt az árokból. A nép szemével látta az igaz Isten válaszát, a földre borult és azt mondta: „Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! A nép számára így világossá vált, hogy ki valójában az igaz Isten!

A rövid történetet, vetítsük le ma emberére, hisz ma is vannak Illések, vannak a bálványaikat imádó emberek, és vannak olyanok, akik csodákat várnak, hogy elhiggyék, van -e Isten?
-A Mammon, aki előtt hajlongnak, hódolnak a világ emberei, ők a pénzt, az utazásokat, némelyek a szép ruhákat, vagy éppen ingatlanokat gyűjtenek. ( Ezek a Baál imádók)
-Az emberek másik része, akik azt figyelik, hogy miért van azoknak annyi vagyon, mikor nem is hisznek az Istenben? Akkor minek is kell hinni, de egyáltalán kiben kell hinni? ( ez a nép)
-És nézzük azokat az embereket, akik hasonlóak Illéshez: Ő hogy is imádkozott? „ Ó Uram, Ábrahámnak, Izsáknak, és Izráel Istene hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy az Isten Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és mindezeket a te parancsolataidból cselekedtem. Hallgass meg engem Uram! Hallgass meg, hogy tudja meg a nép, hogy Te az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket”

Nagyon szép ima, ahogy illés imádkozott! Teljesen Istent állítja a középpontba, és nem magát. Isten nagyságát, valódiságát akarja bizonyítani, és végül nem azt mondta, hogy fordítsd vissza az ő szívüket, hanem hogy: „Te fordítod vissza az ő szívüket” tehát ő már hittel megvallotta, ami be is következett, hisz a nép leborult az Isten előtt.

Olvassátok el, és boncoljátok tovább a fenti Igét! A Szent Szellem segít benne, hogy élő és ható legyen számotokra benne lévő üzenet!

Majd ezután az üdvösségünk érdekében vizsgáljuk meg, hogy mi a 3 féle szereplő közül melyik vagyunk? A Baál imádók, a nép, vagy Illés? Ne csak egy olvasmány legyen az Ige számunkra, hanem fontos iránymutató!! Ámen


Ap. csel. 2: 1-6 „És mikor Pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal, együtt valának”
És lőn nagy hírtelenséggel az Égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és űle mindegyikre azok közzül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az Ég alatt vannak.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.”

A Bibliából sokszor elolvastam a fenti Igeszakaszt, és mindannyiszor örömmel töltött el a Pünkösdi csoda. Milyen jó lett volna ott lenni, és látni, hallani, és érezni a Szent Szellem leáradását. Átélni a Szent Szellem igazi ottlétét, mely által a nyelvekenszólást is megtapasztalhatták az emberek.
A nagy zúgásra odaözönlött a sokaság, és gondolom, milyen csodálattal ámultak a látványon.
Tulajdonképpen nem volt mit csodálkozni, mert ezt Jézus maga mondta a tanítványainak: „Hanem vesztek erőt, minekután a Szent Lélek eljön reátok, és lesztek nékem tanúim…” Ap. csel. 1: 8
„ És imé én elküldöm az én Atyámnak ígéretét, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok Mennyei erővel” János 24:49

Sokan azt gondolják, hogy akkor az egyszer megtörtént, nagyon szép átélés lehetett, de már ez nem érvényes.
Nem, nem kedves barátaim, és Testvéreim! A Szent Szellem ma is itt van, és itt is marad, míg el nem véttetik a földről. Csak néhány Igével hadd támasszam alá az igazamat, amit Jézus maga mond: „ És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké”
Az Igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt, és nem ismeri Őt, de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad” János 14:16-17

„ Ama Vígasztaló a Szent Lélek, Akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” János 14:26

És még csak egy Igét emelnék ki az Ap. csel. 2: 1-ből „ És mikor Pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának”
„ egyakarattal” érezzük ennek a szónak a fontosságát? Érezzük azt, hogy ahhoz, hogy a Szent Szellem ma is működni tudjon az emberekbe, ahhoz békesség, tiszta szív, stb. szükséges. Nem mondom azt, hogy teljes bűntelenség, hisz arra képtelenek vagyunk, mert ha nem a szánkkal, akkor a gondolatunkkal vétkezünk, de mindig csinálunk valamit, ahhoz, hogy a Szent Szellem munkáját gyakran megakadályozzuk.
Valószínű így működik ez a gyülekezetben is! Teljes egységnek kell lenni, ahhoz, hogy tudjon a Szent Szellem leáradni.

-Emlékszek rá, hogy egy Istentiszteleti alkalom alatt történt, miután a dicsőítő csoport tagjai leültek, még egy ideig a helyükön ködszerű füst látszott. Csodálattal figyeltem, és eltelt néhány perc, mire szépen kezdett eloszlani a fehér színű köd. Megjegyzem, hogy a többi testvérem nem lett figyelmes erre a csodára.
- Szintén Istentisztelet alatt történt, mikor gyűjtést szerveztünk egy német missziónak, és miután a pénzt beletettük egy kosárkába, kezünket kinyújtottuk és imádkoztunk érte, hogy jó helyre jusson el a gyűjtött pénz. Az imádkozás alatt egy Igehelyet kaptam, ami nem tudtam, mit takart, ezért egy kicsit zavarban is voltam, hogy hogyan merjem a gyülekezet elé tárni. Azonban azonnal éreztem, hogy a Szent Szellem által kaptam, és Ő soha nem szégyenít meg. Az imádkozás végén jelentkeztem és elmondtam, hogy a szívembe kaptam ezt az Igehelyet, valaki olvassa fel a Márk 11:24-t- „ Azért azt mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek” Halljátok? Az Úr választ adott már az imádkozás alatt általam a gyülekezetnek, hogy a pénz jó helyre fog érkezni.
És számtalan példát tudnék mondani a Szent Szellem munkájával kapcsolatosan, ami bizonyítja, hogy nem csak akkor volt csak ott a Szent Szellem, hanem ma is itt van velünk, egyénenként, vagy gyülekezetben is tesz csodát, de fontos a tisztaság.
A Szent Szellem, akit Jézus a földre küldött, hogy legyen a mi Segítségünk, Pártfogónk, Vigasztalónk, hogy itt legyen a mindennapjainkba, segítsen a döntésekben, töltse be a szánkat mikor bizonyságot mondunk, mikor szolgálunk, hogy osztogassa az ajándékokat, kinek-kinek az Ő akarata szerint!!

Igen! A Szent Szellem Isten nagyon fontos személy! Ő a Szentháromság 3. személye! Atya Isten, Fiú Isten, Szent Szellem Isten. Amíg a földön itt van, és behívjuk a szívűnkbe, Ő velünk lesz.
Kedves Testvéreim! Ti, ki megismertétek a Szent Szellem Istent, ünnepeljétek az Ő földre való leáradását. Tartsátok fontosnak az Ő jelenlétét, és amennyiben tehetitek, ne akadályozzátok Őt a munkájában!

Legyen áldott Pünkösdi Ünnepünk mindannyiunknak!!!


„ Ha mégis leleplezett a mi Evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ istene megvakította, a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges Evangéliumának világosságát, aki az Isten képe” 2 Korintus 4:3-4

Amikor elolvassuk a fenti sorokat, kicsit elgondolkozunk rajta, hogy számunkra mit is üzen az Ige.
Mint tudjuk, egy igaz Isten van, Aki teremtette a világmindenséget.
Akkor ki is a világ istene? A Bibliából azt olvassuk, hogy vannak egyéb istenek is, ezeket idegen isteneknek nevezi. Ezek azok a bálványok, amik az egész világmindenséget akarják helyettesíteni, de mögöttük a sátán áll.
Az ókori, és középkori népek faragott kő, vagy faszobrok előtt imádkoztak, ezt hívták bálványimádásnak. A célja az volt, hogy elterelje az igaz Istenről a figyelmet, a Néki járó imádatot különböző szobrok kapták. Tehát egy-egy szobor testesített meg egy istent, mint pl. a pénz istenét. stb.
A mai jóléti társadalomban, amiben mi is élünk, a sátán egy szélesebb területet ölel fel, ennek a neve: Mammon! Arám nyelven gazdagságot jelent.
Ha összehasonlítjuk magunkat az ókori népekkel, akkor azt látjuk, hogy mi egy jóléti gazdagságban élünk, és ez a gazdagság kerül az Élő Isten elé.
Ennek több oka is lehet
1.Ahhoz, hogy legyen bőven ennivaló az asztalon, hogy szépen tudjál öltözködni, ki tudd fizetni a rezsit, de még jusson egy kis luxusra is, ahhoz sokat kell dolgozni. Lehet, hogy nem 8-10 órát, hanem 12-t is. Mikor hazaérsz, örülsz, ha pihenhetsz.

2.Ha mindent meg tudsz venni magadnak, nincs semmiből hiány, nem keresed az élő Istent, mert nincs szükséged rá. Tehát függetleníteni tudtad magad tőle. Ismertem egy lányt, aki nagyon komolyan vette az Istennel való élő kapcsolatot. Rendszeresen gyülekezetbe járt, szolgált, életével bizonyította, hogy nagyon szereti az Urat. Ám változás történt az életében. Isten hűségét azzal áldotta meg, hogy megadta párját, és azt gondoltuk, hogy ezért, még inkább ragaszkodik az Úrhoz. Nem így történt. Szíve lehet, nem került távol, de nem jár gyülekezetbe, különböző kifogások miatt. Ennek tudatában a szívem szomorú lett, de Jézus mit érezhet az ilyenek miatt?
3.És a jólét magával hozza azt a kényelmet, hogy egy vasárnap reggel nem fogsz felkelni azért, hogy elmenj a templomba, hogy találkozhass az Élő Istennel. Az előbbi példával élhetek itt is, hisz ha már meg van minden, akkor elkényelmesedik az ember. Szomorú valóság ez, amire rámutattam.
Ennek a nagy jólétnek viszont komoly következménye van! Ahogy olvassuk az Igéből, a világ hatása megvakítja az elmét, hogy a Krisztus dicsőséges evangéliumát ne lássuk.
Amikor azt mondja az Úr: „Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak”, akkor azt akarja üzenni, hogy nem lehet! Nem azt mondja, hogy „nem szabad”, hanem „nem lehet!” Tudjátok mi a különbség a kettő között? A „nem szabad”- az tiltás, de Jézus soha semmit nem tiltott, hanem megmondta a következményeket. Ez a szabad akarat!
Te bölcsességeddel eldöntöd, hogy megteszed -e azt a dolgot, amit az Úr nem ajánl, vagy elhatárolod magad tőle.
Azt olvassuk a Máté 6:24-ben „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak.” Miért? Az Ige egyértelműen választ ad a miért kérdésre.
Sajnos a gyakorlatban találunk rá példát, hogy a hívők is elmennek a templomba, de ugyanakkor a szórakozóhelyeket sem vetik meg, ahol pedig átitatódnak a világ dolgaival. Nem tudják tehát bemutatni azt a tiszta Istenhez való ragaszkodást, HIT-et, amit egy hívőnek be kellene tudni mutatni, így nem ismerhetik meg a világi emberek Krisztus dicsőséges evangéliumát, annak orcáját. Az igazság nem fénylik, mert a világ megvakította az elmét, hogy az igazságot ne lássák.
Pedig Jézus azt mondta, hogy „Keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát, és mind ezek megadatnak néktek.”Ma éppen fordítva tesszük. Bebiztosítjuk magunknak a jólétet, és utána nem keressük az Urat, mert akkor már minek?
Ennek a fordítva látásnak az oka : A világ fénye, ami elvakít bennünket. Éppen ellenkezőleg látunk, mint ahogy Isten akarja, hogyan lehet így az igazságot hirdetni? Teljesen alkalmatlanok vagyunk hirdetni azt, amit nem látunk!
A világ a karácsonyt fenyő ünnepnek, szeretet ünnepnek, a Húsvétkor a locsolást, a nyuszit, a csirkét, kisbárányt emeli ki az ünnep igazi üzenetéből, de legalább azok, akik megismerték az igazságot, azok ne tévelyegjenek el!
Azt mondja az Ige: „Az aratnivaló sok, a munkás kevés.”
Kedves Testvéreim! Ti, kik megismertétek az igazságot, álljatok ki mellette, hogy az Igazság is ki tudjon mellettetek állni! Ne csak eljárjunk a gyülekezetbe, ne csak beszéljünk róla, hanem éljük meg az élő hitünket az Úrral! Világítsunk a sötétben, hogy a vakon járók is meglássák az utat.
Legyen az Úr segítségül nékünk!

Jézus bevonulása Jeruzsálembe: A Bibliában, mind a négy Evangéliumban olvashatunk a megtörtént eseményről. Máté 21:1-11,  Márk 11:1-10,  Lk.19:29-40 és a János 12: 12-19-ig
Húsvét előtt 1 héttel Jézus a tanítványaival Jeruzsálem felé tartott, és mikor az Olajfák hegyéhez értek, elküldött 2 tanítványt, hogy menjenek be a szemközti faluba, ahol találnak egy megkötött vemhet az anyja mellett, azt oldják el, és hozzák oda neki. És ha valaki megkérdezi tőlük, hová viszik, ezt mondják: „AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN REÁ”.  A tanítványok elmentek, és valóban megtalálták a szamárcsikót, elvitték Jézushoz. Felsőkabátjaikat ráterítették, és Jézus így, szamárháton vonult be Jeruzsálembe.
Nem mintha az Úr nem tudott volna gyalog menni, éppen úgy, mint a tanítványok, hanem az Isten iránti tisztelete, engedelmessége ekképpen nyilvánult  meg benne.  Máté 21: 4-ben olvashatjuk „Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen a próféta mondása, ….”
Mint tudjuk, a próféták Istentől kapták a kijelentéseket, amik majd meg is történtek.  Ilyen prófécia volt az Ézsaiás 62: 11: „Imé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion lányának, ímé, eljött a szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte.”
Zakariás 9: 9 „Örülj nagyon Sionnak lánya, örvendezz, Jeruzsálem lánya! Ímé jön néked a te királyod: igaz és szabadító Ő, szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén.”
A sokaság velük vonult, és örömmel kiáltozott: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” Feje felett pálmaágakat lengettek, és igazán örvendeztek Néki. Igazi öröm lehetett ez a nap.

Jézus azt mondta, ha megkérdezik, hogy miért viszitek el a vemhes csikót, mondjátok azt: „AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN REÁ!”
Vajon miért egy szamárcsikót kért Jézus, miért nem egy lovat, amivel mint egy király, diadalmasan bevonulhatott volna Jeruzsálembe? Nem a diadalmas bevonulás volt a cél, hanem amint a Máté 21:4-ben olvastunk, az, hogy a próféták mondása beteljesedjen, amit Isten által kaptak. Jézus, míg a földön járt, mindvégig példával járt az emberek előtt, az Atya tiszteletének bemutatására.
Tehát a cél elérése érdekében szükség volt arra a szamárcsikóra, de mit gondoltok, hogy ma vajon, van -e szüksége az Úrnak valamire, valakire? Pontosabban fogalmazva, van -e szüksége az Úrnak ránk? Vagy csak Ő fent a Mennyben az Atya oldalán boldogan él, és nem törődik velünk?
De igen testvéreim, ott a Mennyben is törődik velünk, hisz céllal történt a keresztfán az Ő véráldozata! Mert Jézus, annyira szereti az embert, hogy az életét is feláldozta értünk, azért, hogy egykor majd örökké az emberrel legyen. „Mert ahol én vagyok, ők is ott legyenek” –mondta a főpapi imájában.
Itt a földön azonban nagyon meg van próbálva az ember, ezt Jézus jól tudja, mert Ő is itt élt a földön. „Elfáradnak az ifjak, és megtántorodnak a legkülönbek is.” (Ézsaiás 40:30)
Most azért van szüksége az Úrnak reánk, hogy kezünket nyújtsuk a gyengéknek, a meglankadottaknak. Azoknak, akiket elsodort a vihar, de erős kézzel még  meg lehet állítani őket. Azokat, akik messze röpködtek a levegőben, de leszálltak megpihenni, mert elfáradtak!

Jézusnak szüksége van reánk, éppen úgy, mint akkor a szamárcsikóra. Szüksége van ránk, hogy beteljesedjen az Ő imájában kért vágya: „Mert ahol én vagyok, ők is ott legyenek.” Testvéreim! Jézus vágya, hogy mi is ott legyünk majd Ő vele.
Azon a Virágvasárnapon elkezdődött valami, ami a mi megváltásunkkal ért végett. Jézus elvégezte, amit tennie kellett. Most azonban a cél érdekében rajtunk a sor! „Kinek van füle hallja, mit mond a Lélek……”Jelenések 3:6


„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú az ő gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővölködik a megbocsátásban”    Ésaiás 55: 6-7

A fenti Ige: „Általános meghívás, Isten kegyelmi szövetségébe” cím alatt olvasható a Bibliában. Mint láthatjuk, Ézsaiás próféta egyszerű szavakkal, de egy nagyon lényeges döntésre ösztönöz mindenkit.
Ha akkor fontos volt, most még inkább nélkülözhetetlen ez az elhatározás. Ne az útszélre, köves talajba, bozót közé esett magok legyünk, hanem tudatosan készítsük fel a szívünket, hogy jó talajba essen a mag a döntésünk után. Ha elfogadjuk ezt a meghívást, egy olyan biztos kezet fogunk meg, ami elvezet bennünket a kitűzött célig!
Keressük az Urat, és hívjuk segítségül, míg közel van - biztat a próféta bennünket. Keressük Őt, hisz ebben az elvadult, veszélyes világban kicsoda is tudna bölcsebb tanácsokkal ellátni, erősebb kézzel, és biztosabb helyen vezetni, mint Isten?
Van -e rajta kívül még, aki bűnei ellenére is szereti az embert? Aki mindenkor megpróbált mentőövet dobni, hogy megtartsa az embert.
Számunkra az igazi mentőöv, Jézus Krisztus, Aki magára vette az emberek bűneit, és ha Őt követjük, megszabadulhatunk az örök kárhozattól.
A Bibliát olvasva számtalan helyen felfedhetjük az Isten szerető segítségét az akkor élő emberek számára. Tagadhatatlan, hogy az legnagyobb segítség, amit Urunk, Jézus Krisztus által adatott nékünk, ahogy valljuk is: Jézus Krisztus a mi Megváltónk!
A felajánlott lehetőség teljesen ingyen van, csupán annyit kell tennünk, hogy hátat fordítunk, az addigi életünknek. Ahogy az Ige írja:  „..hagyja el a gonosz az ő útát, a bűnös féri az ő gondolatait…”
Balga ember az, aki a pillanatnyi világi örömöknek jobban örül, mint az Úr által ajánlott lehetőségnek.
Csodás lehetőség, kegyelem számunkra ez a meghívás, több, mint egy életbiztosítás!
Mit kell tenni annak, aki még nem követi az Urat?  Csak elhagyni az eddigi bűnös útját, gondolatait, és odafordulni az Úr felé, aki, mint ahogy az Ige mondja : könyörül rajtunk, és bővölködik a megbocsátásban.
Hány és hány ember éli életét gyűlölködve, haraggal, mert nem tud megbocsátani magának, vagy más embereknek, netán Istennek.
Isten nem ilyen! Ő szeretettel vár rád, úgy amint vagy!  Alig várja, hogy karjaiba vegyen, és halkan mondhassa neked: „Enyém vagy! Én teremtettelek, Fiamat adtam a te bűneidért, hogy neked is örökéleted legyen! Szeretlek gyermekem, jöjj és kövess engem!”
Ki tud egy ilyen hívásnak ellenállni?
És most én is azt mondom, úgy, mint ahogy Ésaiás próféta mondta: „keressétek az Urat, amíg megtalálható!”
Térjetek az Istenhez, Akinél a legbiztosabb az életünk, Aki szerető karjaiba vár minden embert. Isten, Aki bővölködik a megbocsátásban, mert igazi Atyaként szeret téged és engem!
Legyünk hálásak érte, hogy teremtésünktől fogva gondoskodott rólunk és boldogan vall magáénak bennünket. Kövessük Őt, és ne szomorítsuk bűneinkkel az Ő szívét!

„Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr” I. Sám. 18:14

Lehet, hogy túl kevésnek és túl kicsinek gondolod magad ahhoz, hogy elvégezz egy bizonyos feladatot, de tudd meg, hogyha azt a feladatot Istentől kaptad, akkor bármekkora is el fogsz vele bírni. Nézd csak meg Dávidot, egymaga, egy kicsi kődarabbal megölte a hatalmas Góliátot. Emberileg nézve ez lehetetlennek tűnik. És mégis kicsi emberek, milyen nagy dolgokat tudnak véghez vinni Istennel. Dáviddal vele volt az Úr, és nem egyszer olvassuk, hogy akármerre ment vele volt az Úr.

Persze mindig van/vannak olyan emberek, akiknek ezek a „sikerek” nem igazán tetszenek, akik féltékenyek lesznek. Ott van Saul, aki megharagudott Dávidra, mert arról beszéltek, hogy megölt Saul ezer embert, Dávid pedig tízezer embert. Nem tetszett neki, hogy neki kevesebbet tulajdonítanak. Ezért Saul minden áron el akarta tenni láb alól Dávidot. Nem egyszer próbálta megölni, de mivel Isten mindig Dáviddal volt, így ez nem sikerült neki. Nem érdekelte Sault, hogy Dávid a lányának a férje, és a fia barátja, a hatalom jobban érdekelte. De milyen érdekes, hogy azt is olvassuk, hogy Saul félt Dávidtól, mert Dáviddal volt az Úr. Nem Dávid kezdett el félni, akinek az életére törtek és többször meg akarták ölni, hanem Saul kezdett félni Dávidtól, hisz látta azt, hogy Istennel milyen győzelmeket ér el.

Isten sokszor használja a legkisebb, a legfiatalabb, a legjelentéktelenebb, a ranglétra legalacsonyabb fokán álló embereket. Ez lehet, hogy nem tetszik majd másoknak, nem hiszik el, hogy képes megcsinálni, szeretnék inkább félre állítani, kispadra ültetni. De amikor Isten cselekedni akar, akkor bárki is szeretne keresztbe tenni az meg fog hiúsulni.

Mindannyian szemben állunk a saját góliátunkkal a hétköznapokban, mindannyiunknak ott van a saját gyengeségünk, félelmünk, amit le kell győzni. Dávid a példa rá, hogy le lehet győzni, akkor is, ha sokkal erősebbnek és sokkal nagyobbnak tűnik, mint mi magunk. Mert Isten hatalmasabb bármekkora is az a „góliát”, Isten sokkal erősebb és ha Isten bennünk lakozik, akkor velünk van az Ő hatalmas ereje is.  Annak a tudatában induljunk ma neki a harcainkba, hogy velünk van az Úr bárhová is megyünk.

 

„Abban az időben nem volt király Izraelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” Bírák 21:25

A fenti Ige a bírák koráról szól. Ebben az időszakban nem volt rend az Izraelben, a nép idegen vallások felé fordult, és mind lelkileg, mind erkölcsileg a romlás útjára léptek.

Az Ige nyíltan és egyértelműen megfogalmazza, a romlás okát: „Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” Ez a gondolat elgondolkoztat, felvet bennem egy szomorú kérdést. Vajon a mai korszakunk nem éppen ilyen? Hiszen ma is mindenki azt csinálja, amit éppen ő maga jónak gondol… amit szórakoztatónak talál… ami kielégíti a vágyait…   A legszomorúbb, hogy nem csak Isten nélkül való emberekről van itt szó, hanem sajnos keresztényekről is.  Az úgynevezett „hiperkegyelem” eszméi elhalványítják az éles határokat a bűnnel szemben. Amiről korábban egységesen úgy gondolta a kereszténység, hogy nem kedves Isten előtt, arra ma már sokan azt mondják, hogy Isten annyira szeret bennünket – amint vagyunk, változás nélkül - , hogy örömmel megenged bármit, amire vágyunk, és nem tartja bűnnek. Ennek a felfogásnak köszönhető, hogy több keresztény körben is elfogadottá vált a melegházasság, a keresztény disco, vagy éppen a házasságon kívüli párkapcsolat.  Vagyis sajnos ma is azt láthatjuk, hogy bizony mindenki azt teszi, amit csak jónak lát.

A vezetők pedig nehéz helyzetben vannak, hiszen így is olyan kevesen vagyunk mi keresztények, hogy ha megszólítunk valakit helytelen dolgokért, nyílván belátás helyett inkább megsértődik, elmegy a közösségből, és még kevesebben leszünk… így inkább kiszélesítjük a határokat. De vajon Isten is megváltozott? Biztosan nem! Tapasztalhatjuk ezt abban is, hogy minél inkább távolodunk Isten igazságától, annál inkább távolodunk az Ő Lelkétől, hiszen az Ő az Igazság Lelke. Ha pedig a Szent Szellem nincs jelen, nem működnek a lelki ajándékok, nincs kenet, nincs áttörés. Nélküle dicsőítéseink csupán énekelgetések, igahirdetéseink pedig egyszerű tanulmányok.  Nélküle nem lehet valós hívő életet élni. Talán szomorú gondolatok ezek, de vigasztal, hogy Istennek mindig van egy terve, hogy kimenekítse az embert a sötétségből. Hiszem, hogy ma is élő terve van az Úrnak, aminek mi (akiknek van füle) is részesei vagyunk.

Sámuel könyve a remény üzenetével kezdődik. Anna szívből jövő imájára válaszul megszületik a gyermek, akit Isten szolgálatába ajánl fel, és Éli pap mellett nevelkedik fel, ő a kis Sámuel.

Tovább olvasva a Sámuel könyvét, azt látjuk, hogy Éli és fiai élősködnek Izrael népén, lelkileg pedig nagyon rossz irányba tartanak.  „Igen nagy volt az ifjak vétke az Úr előtt, mert az emberek megutálták az Istennek szóló áldozatot.” (1Sám. 2:17) Nagy figyelmeztetés ez számunkra, akik elhívott szolgálói vagyunk az Úrnak, akik az Isten szabadító tervének részesei lehetünk. Óriási felelősség van rajtunk, hiszen, ha életünk nem áll összhangban azzal, amit hirdetünk, vagy ha elbukunk egy nagy kísértésben – ahogy Lévi fiai is tették – az a körülöttünk levőket kiábrándultságba sodorja, és ahogy az Igében is olvassuk, „megutálják az Istennek való áldozatot”. Ha hiteltelenül élünk, csak elriasztjuk az embereket Istentől.

A 3. fejezet így kezdődik: „Abban az időben ritkaság volt az Úr Igéje, nem volt gyakran látomás.” (Sám.3:1) Akkoriban nem volt, aki hitelesen közvetítse az Igét, és a kiábrándultság miatt nem volt, aki befogadja. Ma azt mondhatjuk, hogy nagyon könnyű hozzájutni Isten Igéjéhez. Szinte minden háznál van Biblia, és a vasárnapi alkalmakon túl is, az interneten mindenki megkeresheti a kedvenc igaszolgálóját, és hallgathatja az Igét. Mégis azt mondhatjuk, hogy sajnos ma is „ritka” az Isten Igéje az emberekben, mert ritka az, amikor eljut olyan mélyre, hogy változást hozzon. Az Ige célja nem csupán az, hogy hallgatói legyünk, hanem inkább cselekvői, márpedig cselekvői akkor lehetünk, ha valóságosan eljutott a szívünk mélyéig, és változást tudott hozni az életünkben. Ez csak akkor történhet meg, ha éhesek vagyunk Isten Igéjére. A gonosz pedig mindent elkövet, hogy „jóllakasson” bennünket minden mással. Filmek, sorozatok, hírek, család, barátok, hobbik… ha csupán ezekből táplálkozunk, mind olyan, mint a csokoládé. Eltelünk tőlünk, nem leszünk éhesek, de mégsem laktunk jól, és nem tudunk fejlődni lelkileg.

Hiszem, hogy a Szent Szellem ébresztgeti a Ti szíveteket is a fenti gondolatok által. Ahogyan írtam, Istennek van egy terve, hogy kihozza ma is a sötétségből, a vallásosságból, elvilágiasodásból az ő népét, és ehhez támaszt olyan fiakat, akik hallgatnak rá. Hiszek abban, hogy ezek mi lehetünk, akiknek van füle a hallásra. Nekünk pedig oda kell szánnunk magunkat, jó példával járni az embertársaink, testvéreink előtt, és éhezni az Isten Igéjére, mely olyanná változtatja az életünk, amilyennek Isten akarja látni.

Az akkori időben Sámuel volt Isten tervének része, hogy kihozza Izraelt a lelki sötétségből. Izrael utolsó, de egyben legnagyobb bírája, lett, és nagy szerepet végzett a nép egységesítésében, és lelki helyreállásában. Ehhez kellett az, hogy Sámuel engedelmes volt az Úrnak, már gyermekkorában is. Ma Te és én ki tudjuk mondani: „Szólj Uram, hallja a Te szolgád.” ? Hallom a Te igédet, hallom a Te tanácsaidat, hallom, hogy mit akarsz rám bízni… Tudunk ma „Sámuelek” lenni?

 

More Articles ...

  1. 2016. augusztus 1. - 2016. augusztus 7.
  2. 2016. július 25. - 2016. július 31.
  3. 2016. július 18. - 2016. július 24.
  4. 2016. június 27. - 2016. július 3.
  5. 2016. június 20. - 2016. június 26.
Page 13 of 41