„Sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait az értelmes” Péld.10:19

Általában amikor az „Igei gondolatok”című íráshoz Igét keresek, mindig törekszek arra, hogy fontos üzenetet továbbítson az olvasók számára.
Előfordul, hogy komoly figyelmeztetéseket is kapunk általa, de senki nem lehet olyan bölcs, hogy a szerető szándékkal történő figyelmeztetéseket elvesse magától.
Ekképpen szól bölcs Salamon Igéje is hozzánk, amit bizonyára érdemes mindnyájuknak megszívlelni: „Sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.”
Milyen egyszerű szavak tartalmazzák ezt a nagy bölcsességet, amit, ha betartunk, a javunkra válik. Hasonlóan olvashatjuk Jézus tanítói szolgálatában: „Hanem legyen a ti beszédetek:Úgy, úgy, nem nem, ami pedig ezeken felül vagyon, gonosztól vagyon”Máté 5:37 Hegyi beszédben
Sőt világi közmondásban is ismerhetünk hasonló tanácsot: „Ne szólj szám, nem fáj fejem! vagy „Sok beszédnek, sok az alja. Keveset, okosat!”
Nos, e néhány útmutató alapján kezdjünk el vizsgálódni, hogy miért is jó a kevésbeszédűség?
Jól tudjuk, hogy az emberek nem csak külsőleg, hanem a természetük szerint is különbözőek. Vannak csendesek, akik nem sokat beszélnek, de vannak, akik sokbeszédűek. Szokták erre mondani: „akár kell, akár nem, ő beszél”.Igen ez helytelen viselkedés, mert másikat csak zavarja a locsi- fecsi -ségével.
Egyszer-kétszer megtapasztaltam én is, mikor várakozás folytán a mellettem álló ember szájából a szó úgy ömlött, mint a csapból a víz. Volt abban mindenféle, de leginkább olyan téma, ami mást nem érdekelt. Ez inkább zavaró volt, mint szórakoztató a számunkra.
Másik példával élve: Megfigyeltétek -e már, hogy vannak tanulók, akik feleléskor rizsáznak? Ez a tanár átvágására irányul, ugyanis az ilyen gyerek nem készül, hanem körbemagyarázza a témát, és hogy soknak tűnjön, ezért mindenről beszél. Ilyenkor a tanár átlátja, ad neki egy kettest, csak hagyja abba.
Vagy vannak emberek, akik szeretik magukra felhívni a figyelmet, és ezért beszélnek sokat. Mondhatni értelmetlen fecsegés, amiben elvész a lényeg.
És falun, ahol mindenki ismeri a másikat, gyakori a pletyka-beszéd, mikor kire kerül a sor.
Amint látjuk az előbbi példákból, nem kell sokat beszélnünk, mert amit a másiknak elmondani akarunk, azt néhány mondatból is megtehetjük. „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek”- valószínű itt az Ige, olyan beszédekre gondol, ami már a lényegen kívül esik. Még hitetlen embereknél is csúnya a pletyka, keresztyéneknél pedig egyenesen bűn!
Isten gyermekei, ha szeretettel vannak egymás felé, akkor nem pletykálnak, gyűlölködnek, és nem gúnyolják a testvérüket, hanem Isten dolgaival foglalatoskodnak. Ha találkoznak, örömmel üdvözlik egymást, és az Úrtól kapott számtalan bizonyság, átélés építő a számukra. Boldogan mesélik a valós bizonyságot, míg a másik testvér nem ellenségeskedik, hanem vele együtt örül.
Ismerjük azt a helyzetet, mikor egy szituációra kikívánkozik belőlünk a véleményünk, de megtartóztatjuk magunkat és nem szólunk semmit. Még idők múlva is büszkék vagyunk magunkra, hogy nem reagáltunk arra a dologra, mert valószínű még nagyobb baj lett volna belőle.
Kedves Testvéreim! Számtalan példát állíthatnánk még az Ige oldalára, de azt hiszem, hogy ebből is megérthettük, hogy Istentől kapott értelemmel, tudunk helyesen élni. Tartsuk szívünkben az Igét, és legyünk engedelmes gyermekei az Úrnak! Ne hozzunk szégyent az Úrra világi buta viselkedésekkel, hanem élő víznek folyamai ömöljenek belőlünk, ami felüdíti azt, akinek mondjuk, de minket ugyanúgy. Gyakoroljunk naponta értelemmel élni, és szándékosan ne kövessünk el bűnt! Lásson meg rajtunk, hogy Isten gyermekei vagyunk!

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Filippi 4,4


Könnyű beleszürkülni a hétköznapokba. Már-már kényszerít rá a korszellem, kelj fel, utazz jó sokat, dolgozz-túlórázz minél kevesebb fizetésért, hullafáradtan menj haza és lásd el otthoni teendőidet, és aztán már a nap utolsó óráiban csak az ágyra gondolj. És aztán másnap kezdd elölről. Ezen felül folyton aggodalmaskodásokba esünk, elégedetlenkedünk valami miatt, es úgy általában jó magyarosan zúgolódunk a szürke hétköznapok, a kormány, az egészségügy, az anyagi helyzetünk és még számtalan dolog miatt. És ami a legrosszabb, hogy emberek ilyen mentalitással élnek le éveket, sőt életeket.

Isten nyilvánvalóan nem ezt a sorsot rendelte nekünk. Nyomatékosan kijelenti ,hogy örüljünk mindenkor Őbenne. Mintha csak tudná, hogy milyen az emberek hozzáállása általában. Nagyon tetszik, ahogyan szinte parancsol az ige, hogy örüljünk. Elsőre talán még legyint is egyet az ember, hogy örülj, hát persze, jó, hogyne. De másodjára is felszólít, hogy nyisd már ki a szemed, nyisd meg a füled, és örülj már végre.

A hétvégén egy esküvőn voltunk, ahol könnyű örülni, az ifjú párnak sincs nehéz dolga a mézeshetek alatt, ha örülésről van szó, valószínűleg ez életük legszebb időszaka. De hosszú tavon ez semmi esetre sem egy olyan dolog, amit tanulás nélkül el lehet sajátítani. Meg kell érte keményen küzdeni. Emlékeztetni kell magunkat az Úr ígéreteire (103. zsoltár), megelégedettséggel élni (I.Tim.6,6), aggodalmaskodásainkat az Úrra hagyni (Máté 6), örülni a kegyelemnek, kis dolgokban jót keresni. Nem egyszerű dolgok ezek, beszélni könnyű róla, csinálni nehéz!

Óemberi természetünk ragaszkodik a megszokott, másoktól látott, felvett mentalitásokhoz, viselkedésekhez. Új emberünk pedig küzd. Ehhez van néhány nagyon alapvető kulcs, nem kell nagy dolgokra gondolni. Segítsünk magunknak imával, bibliai igazságok olvasásával, és egy kis elgondolkozással. Az ima közelebb visz Istenhez, felhozza benned az Isten szerinti gondolatokat, a hálát, és ezáltal örömöt ad. A Biblia néhány feddő igét leszámítva szintén segít a nehéz pillanatokban, hogy túllendülj egy boldogtalan helyzeten. Megnézheted, hogyan volt Isten az ő szolgáival, milyen csodákat tett velük, megnézheted milyen csodákat tett, egy Zsoltáron keresztül hűségéről kaphatsz újra bizonyságot. Mert bizony újra és újra szükségünk van ezekre, sajnos az ember hamar felejt, emlékeztetni kell!

Tanítsuk meg magunkat örülni, mert arra mindig van okunk, ugyanúgy mint zúgolódni, a döntés a miénk, hogy melyiket választjuk. Mondhatod, hogy velem semmi nem jó történik, nekem már elegem van, satöbbi, de mondhatod azt is, hogy márpedig örülök, mert Isten szeret, vannak barátaim, nem üldöznek, mint most Irakban, vagy nem hullnak a fejemre bombák, illetve az ebolától is egész messze vagyunk. Minden csak viszonyítás kérdése, minden annak a kérdése, hogy hogyan akarsz reagálni egy helyzetre! Ne feledd, a szív teljességéből szól a száj. Ha az keserűséggel van tele, nem tudsz örülni. Először azzal le kell számolni, kezedben a kulcs, használd!



"Nincs előtte akadály, ha rólam van szó jön tűzön és vízen át, ha rólam van szó megmozgat minden követ, ha rólam van szó segítségemre siet.” Pintér Béla

Mostanában sokat énekelgettem ezt a dalt, ami igazán leírja, hogy milyen Istenünk van. Hogy milyen Úrnak szolgálunk.

Isten egy igazán szoros kapcsolatra szeretne lépni az övéivel. Te, mint szülő nem vágysz arra, hogy a gyermekeddel jó és szoros kapcsolatod legyen? Arra, hogy a gyermeked megossza veled a titkait? Arra, hogy merjen hozzád fordulni bármikor, bármilyen helyzetben?
Isten pontosan erre vágyik velünk kapcsolatban. De, mivel szabad akaratot kaptunk…ebben is szabadon dönthetünk, hogy mennyire engedjük be az életünkbe.

Sokan azt gondolják, hogy Isten csak büntet. Hogy elvár mindent, de semmit nem ad. Hogy a keresztény életben, csak korlátok és úgymond „nem szabad” dolgok vannak.
Pedig a fenti két sort elolvasva egy olyan Istent látok magam előtt, aki mindent megtesz az Övéiért, és ez így is van, látom, tapasztalom.
És ennek a végtelen nagy szeretetnek a jele az is, amikor megdorgál, vagy épp a bűneid miatt ér büntetés, vagy amikor valamire azt mondja, hogy ne tedd, hisz az nem lesz jó neked!
Annyi és annyi felesleges aggódástól, idegeskedéstől megkímélhetnénk magunkat. Hiszen van egy hatalmas Istenünk, aki számára nincs lehetetlen. Aki a számodra lehetetlenből, egy pillanat alatt lehetségest tud tenni. Aki előtt nincs akadály. És miért? Mert rólam/rólad van szó, ezért mindent megtesz, MINDENT!

Nagyon sokszor mikor adódik valami az életünkben, minden emberi lehetséges megoldáshoz nekilátunk, minden tőlünk telhetőt megteszünk. És akkor amikor, látjuk, hogy egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, akkor Istenhez fordulunk. Amikor már minden emberi ötletünket kipróbáltuk, akkor jöhet az Úr. Szomorú, de sokszor cselekszünk így. Pedig, ha először Istenhez mennénk, a kérésünkkel, egy csomó felesleges kört kikerülhetnénk.
Az Úr nem fog közbelépni, mindaddig amíg te magad próbálod megoldani, nem azért mert nem tudna, csupán csak várja hogy feladd emberi akaratod és Rá bízd, aki nagyobb és aki tudja, hogy mikor mire van szükséged.
Sokszor megtapasztaltam már, hogy amikor feladtam azt, hogy valamit én oldjak meg, akkor jött a megoldás, akkor lépett közbe az Úr. És olyan ajtókat nyitott meg, amit én magamtól soha nem tudtam volna.

Ha bármiféle probléma is áll most előtted – bízd az Úrra, Ő tudja, hogy hogyan kell megoldani, jobban mint Te.
Ha pedig szeretnél valamit, vágysz valamire, legyen az egy munka, a társad, egy új autó, egy lakás, vagy bármi más, és talán emberileg lenne is ötleted, hogy mi lenne jó a számodra – bízd az Úrra, hisz Ő mindig tudja, hogy mikor mire van szükséged.
Ne feledd, amit Isten Neked akar adni, azt Neked is fogja, amit pedig nem, azt jobb is, hogy nem kapod meg, még akkor is ha fáj!

„Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Mt. 19:26


„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem” Márk 8:34

Nézzük meg először, hogy mi is a kereszt?

-A keresztet a római birodalomban használták, mint a legkegyetlenebb kivégző eszközt.

- Első hallásra mindenkinek az Úr Jézus megváltó műve jut eszébe.

- Jézus a kereszten halt meg a bűneinkért.

- Adós levelünket, – mely Isten felé kötelezettséget foglalt magában – Jézus az Ő halálával eltörölte…

- Jézus a kereszten halt meg, az ember bűnei miatt. Az adós levelünket Jézus felszegezte a keresztre, vagyis mindannyiunk helyett kifizette az árat.

- Ma már ez a kegyetlen kivégzési eszköz szimbólummá vált. Kifejezi a hívőknek a kegyelem által, a Krisztussal való közösségét is.

-A kereszt függőleges szára= Isten és az ember közötti kapcsolat, míg a vízszintes szára az ember és az ember egymás kapcsolatát fejezi ki.

- Maga a keresztyén szó is ebből fakad. Az Ap.Csel. 11:26-ban található Igében olvashatjuk: „És lőn, hogy ők, egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben és tanítottak nagy sokaságot, és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.”

Ezek után nézzük meg, hogy mit jelent a kereszthordozás a mi számunkra?

Az alapigében azt mondja az Úr Jézus: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem”
Mit jelent ez? Adja fel az ő világi elképzeléseit, mondjon le az ő akaratairól, és ne a saját elképzeléseit tartsa fontosnak, hanem Isten akarata legyen elsődleges. Isten akarata legyen a mértékadó számára, mert ezek az iránymutatások azok, melyek örök értékeket teremtenek.
Azt az értékrendet, amit a világ diktál, amit a világ elvár, azt feladom, Krisztust követve, azok számomra elvesztek, többé nem léteznek!
Azt mondja az Úr: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, nem méltó az én országomra” Lk.9:62
(Valamikor az emberek szántottak és a távolban kinéztek 1 pontot és úgy tudtak egyenesen haladni előre. Ha oldalra néztek, már akkor a nyakukban lévő gyeplő megmozdult, és annak hatására abba az irányba ment az állat, amely szántott.)
A Lukács 9:23 így ír: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, minden nap, és kövessen engem”
Nem csak pillanatnyi odaszánásról van szó, hanem a régi énemnek meghalok és újjászületek, és a bennem feltámadt új emberben kirajzolódik Krisztus képmása.

Melyek, és milyen keresztek lehetnek azok, amikre az Úr gondol, akár szellemi akár fizikális értelemben?
Mit tekinthetünk szellemi értelemben keresztnek?

1. Lehetnek embertársaink
2.Lehet családunk közvetlen tagja
3.Lehet a munkahelyünk
4.Lehet valamilyen egészségügyi fogyatkozásunk
és mi vagyunk kereszt a másik számára.

HA VALAKI ÚGY ÉRZI, HOGY NAGY AZ Ő KERESZTJE, AKKOR MIT TEGYEN?

Mint minden dologban, a legelső kötelessége, hogy ismerje el, és gondolja át, hogy ezt Isten bocsátotta rá, a bűneinek megostorozására, hitének és béketűrésének kipróbálására. Pl.: Egy asszony folyamatosan azon panaszkodott, hogy neki van a legnagyobb keresztje, és ő ezt nem bírja már elhordozni. Egyszer azt álmodta, hogy az Úr Jézus eljött érte, és elvitte arra a helyre ahol nagyon sok kereszt volt. Azt mondta neki, hogy nézzen jól széjjel, és válasszon magának egy keresztet, hogy ne siránkozzon mindig. Az asszony sorba nézte a kereszteket, amik között voltak kicsik nagyok, görcsösek, nehezek. Az asszony a sarokban megpillantott egy kis takaros keresztet, és rámutatott: - Ez kell nekem, ezt el tudom hordozni! Az Úr elmosolyodott és azt mondta: Igen, ez a te kereszted, amit hordozol! A nő nagyon elszégyellte magát.

Egy dolgunk van, hogy alázzuk meg magunkat a Mindenható előtt, és ismerjük el, hogy méltán kaptuk a keresztet, melyet hordoznunk kell. Istenre tekintsünk, és csak rá bízzuk, hogy mikor szabadít meg bennünket a tehertől. Tartsuk kötelességünknek a jóra való igyekezetet, ne lázongjunk, és ne elégedetlenkedjünk! Hisz ki az, aki valamit megadhatna, Isten akarata nélkül?
Ha visszautasítjuk a ránk rakott keresztet, és panaszkodunk és lázadunk a büntetésünk nagyobb lesz.
Ha elfogadjuk, erőt nyerünk az elhordozáshoz, és gyönyörűségünk az Úr lesz!

„Mert a mi pillanatnyi könnyelmű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsősséget szerez nekünk. Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok örökké valók” 2 Kor. 4:17-18.

- Ha Jézussal akarunk mindig lenni, akkor csakis egy út van, amit követnünk kell. A Jézus útja, a kereszt útja. Kitaposott út ez, hiszen Jézus Krisztus már végig ment rajta. Ő ugyanolyan érzelmekkel felruházott ember volt, hisz emberként született a földre, de meg tudta magát óvni a kísértésektől, a bűntől.
- A keresztünk a Mennyben örömre változik, ha Jézusért hordozzuk azt, de ehhez az kell, hogy hitben erős légy és kitartó! „Mert aki mindvégig állhatatos marad, üdvözül”- mondja az Ige.
- A kereszthordozás jutalma az élet koronája.
-A kereszthordozásnak van egy fontos szerepe az életünkben: az, hogy átformáljon bennünket, szelídekké, alázatossá, szeretetteljessé, hogy kirajzolódjon rajtunk a Krisztusi képmás!
- Lelkünk ellensége mindezt úgy állítja be, hogy szinte félelemmel tölti be az egész lényünket, hogy a kereszthordozás jutalma eltörpüljön.
Ne keseredj el, jól jegyezd meg! Minél nagyobb a kereszted, annál nagyobb a jutalmad!
Minél nagyobb a földi szenvedés, annál nagyobb az Isteni kegyelem és jutalom.

Legyünk Jézus Krisztus bátor követői, vegyük fel minden nap a keresztünket, és lebegjen mindig a tudatunkban: Isten soha nem ad nagyobb keresztet annál, amit el tudunk hordozni!!!

Ámen

 

„…mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.
Úgy, hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit árthat nékem?” Zsid. 13:5-6
A fenti Igét olvasva megnyugvás tölti el a lelkem, hisz ez az Úr és gyermeke között elhangzott párbeszéd is lehet voltaképpen.

Mikor hívői életünkről gondolkodunk különböző élethelyzetekben, arra kell rájönnünk, hogy bármilyen próbákban vagyunk is, de az Úr mindig ott van velünk.
Boldog, mikor mi boldogok vagyunk, és amikor a bűn miatt eltávolodunk, Ő szomorú! A benned lakó Szent Lélek által érzed meg az Ő szomorúságát.
Az Úr azt mondja, hogy „Nem hagylak el”- micsoda ígéret ez mindannyiunk számára, mert Ő maga jelenti ki, mi nekünk! Milyen mélységes szeretettről tanúskodik ez a néhány szó, hogy a csetlő-botló hívő gyermekeit annyira szereti, hogy soha nem akarja elhagyni. Sőt még nyomatékkal azt is mondja: „Sem el nem távozom tőled”.
Ilyen ígéret után hogyan történhet meg mégis velünk, hogy ezt mondjuk: Aggódunk, félünk, megijedünk, izgulunk, hogy sikerülni fog-e valami? Vajon Isten megsegít-e?
Velünk van az Úr, és ezt Ő nekünk kijelenti, ebben pedig hinnünk kell! Egyetlen percre sem akar eltávolodni tőlünk, vigyáz ránk, hogy bajunk ne történjen.
Azt mondja az egyik Ige: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond e valamit, hogy meg ne tenné?  Igér e valamit, hogy azt ne teljesítené?” 4 Mózes 23: 19
Nos, azt gondolom elég ennyi bizonyíték mindahhoz, amit minden nap megtapasztalhatunk általa!

Ezen a földön a sátán az úr, és ezt nagyon jól érezzük. Viszont nekünk hívőknek is meg kell kapaszkodni az ígéretekben, amik a fenti Igék alapján is bizonyíthatóan igazak. Egy hívő nem elveszni, hanem életbe maradni akar, ezért keresi folyton azt az erős kapcsolatot Istennel, hogy mindig a közelségébe legyen.
Igaz, hogy itt élünk a földön, ahol a csábítások milliói vesznek körbe, naponta ki vagyunk téve minden veszélynek, de mindig tudnunk kell, hogy kihez tartozunk!
„ El nem hagylak, … el nem távozok tőled”- ha ezt a 2 ígéretet a szíved mélyébe rejted, stabillá tesz a minden napjaidban.
„Nem ember az Isten, hogy hazudjon”- mondja a másik Ige. És ha mi valóban hisszük azt, amit Isten mond, akkor nyugodtak lehetünk a legnagyobb próbákban is!
Tegyük ezt testvérek, ne mi akarjuk megoldani a helyzetünket, hanem hagyjuk az Úrra, majd Ő mindent bölcsen a helyére tesz! Ámen

Ui: Szándékosan hagytam ilyen rövidre a saját gondolataimat, hisz a fenti Igék önmagukért beszélnek, csak rontanának rajta! Forgassátok ti is a szívetekben, hogy megerősödjetek, és kész legyetek mindig Istennek hálát adni érte.

„Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki minden alkotott.” Prédikátor könyve 11:5

Sokszor Isten útjai rejtve vannak előttünk, nem ismerjük, nem látjuk a jövőt, azt hogy merre tart az út, hová vezet az az út, amin járunk! De ez így van jól, bár sokszor szeretnénk előre látni. Látni azt, hogy mikor lesz vége egy próbának, látni hogy sikerülni fog-e a vizsgánk, ki lesz a társunk, hol fogunk dolgozni, esetleg élni. Vannak dolgok, amik még rejtve vannak előttünk. Hallottam már azt mondani emberektől, mikor valamit nagyon meg akartak tudni, és miután tudomást szereztek arról a dologról, azt mondták, hogy bárcsak ne tudtam volna meg. Vannak dolgok, amiről nem kell tudnunk, mert talán még nincs itt az ideje, vagy talán ha tudnánk, akkor nem tudnánk feldolgozni. Isten látja mindezt, Ő tudja, hogy mikor minek jön el az ideje az életünkbe.

Istennek van egy egyedi személyre szabott terve a számodra. És ez akkor is így van, ha már rég lemondtál magadról, egy szebb és boldogabb életről. Isten soha nem mondd le rólad és arról, hogy megvalósítsa tökéletes tervét az életedben. Mert igen, hiszem azt, hogy Istennek van tökéletes terve, tökéletes akarata. Egy „tökéletes” munkahely, ahol készíti a helyet a számodra. Egy „tökéletes” társ, akihez formál, alakít. A tökéletes alatt nem azt értem, hogy nem lesznek gondok és problémák, csupán azt, hogy ez Isten legjobbja a számodra, minden nehézséggel és minden hibával együtt.

Keressük az Úr akaratát, azt az utat, amin Ő akar vezetni. Ne akarjunk más utakon járni, figyeljünk a Pásztorra, aki vezet és terelget a helyes ösvényen. Ne elégedjünk meg a jóval, ha a legjobbat is megkaphatjuk. Van is egy ének, ami így hangzik: „Nekem nem elég a jó, nekem a legjobb kell, amit Te terveztél!” Soha, nem tudhatod, hogy Isten mit hoz ki abból a körülményből, hogy milyen ajtókat nyit meg előtted, milyen lehetőségek tárulnak majd eléd. Ne add fel az Istentől kapott álmaid, terveid, hisz nem tudhatod, hogy mikor fog valósággá válni az életedben.

„Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…” Az út rejtve van…de egy biztos, az Úr csodásan működik, és ezt újra és újra megtapasztalom. Éld át, minden nap Isten közelségét és azt, ahogy vezeti a lépteid. Halld az Ő hangját, mikor figyelmeztet, mikor irányít. Emlékezz a csodákra, amiket tett az életedben, az útra amin vezetett. Higgy és bízz Benne!


"Itt a szívem kemény föld, pusztaság lett törd most föl, itt a szívem száraz kút, áss le mélyre törjön út. Élő víznek mely Tőled jön!" (D.I.)

Rendhagyó módon most egy idézettel kezdem a gondolatomat. Hosszú idő után ez a dal volt az, amelyik nagyon közel került a szívemhez, könnyet csalt a szemembe, és megfordította körülöttem a „saját kis világomat”. Konkrét elképzelés élt a fejemben a keményszívű emberekről, zord tekintet, ráncolt homlok, kérlelhetetlenség, ridegség és távolság Istentől, ha kérdezik, talán így jellemeztem volna. Talán még azt is mondhatnánk, hogy valaki, aki bár hallja Isten hangját, hívását, de nem tud, nem akar igent mondani Neki, és a hétköznapokban is így tesz a körülötte lévő emberekkel egyaránt. Azonban rá kellett jönnöm, hogy nem csak jellembeli vagy Istennel szemben, a megtéréssel kapcsolatban emlegethetjük ezt a fogalmat, hanem bizony a nehéz hétköznapok a már hívők szívét is igyekeznek megkeményíteni. És meg sem gondolnánk, hogy ez mennyire, de mennyire veszélyes…

Először is elveszi az örömünket, azt, amiről a világnak ismernie kellene minket, ami olyan ritka a mai világban. A legelső, amire már fel kell figyelhetnünk, ha egyre nehezebb mosolyogni, egyre kevesebb a dolog a szemeink előtt, aminek örülhetünk és gyarapodnak azok a dolgok, amik folytonos keserűségben tartanak. Mindig megvannak a boldogságot és a szomorúságot okozó tényezők egyaránt, a lényeg, hogy melyiknek engedünk, melyik felett időzünk el. A hosszú távú keserűség azonban kiszárítja a szívet.

A másik nagyon fontos momentum az evangéliumokban bukkan fel. Így szól: „Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.” (Márk 6,52) Az egyik legemlékezetesebb csoda volt, amikor Jézus a tengeren közelítve érkezett a tanítványok csónakjába, és lecsendesítette a körülöttük tomboló vihart. De ők azt hitték, hogy valami kísértet az, nem ismerték fel a Mestert, akivel gyakorlatilag együtt éltek és mozogtak. Ez elsőre érthetetlennek tűnik, de magyarázatot is ad rá az Ige. A szívük még kemény volt, hiába láttak már ezek előtt is számolhatatlan mennyiségű csodát, de mégsem fogadták be, nem értették meg. Ha megkeményedett a szívünk, nem vagyunk fogékonyak a mennyei mozzanatokra, megtörténhet mellettünk, de észre sem vesszük. Biztosan hallottál már különbözőképpen nyilatkozni embereket egy adott napról. Az egyik látja az Úr kezét és azt tudja mondani; hála Istennek ma is megtartott és nem lett nagyobb bajom. A másik azonban azt, hogy nem igaz, hogy megint ez és ez a baj ért el engem. Napjainkban pedig nem is a fizikai testet öltött Jézus van közvetlenül velünk, hanem a Szent Szellem. Szívünk és szellemi szemeink segítségével jól láthatjuk, érzékelhetjük Őt, azonban, ha ez a szív nem elég lágy, láthatatlan marad a munkája is számunkra. Tudomásul kell vennünk, hogy az ördögnek egy nagyon jó cél, hogy elérje azt, hogy a hívő életet élő embereket megkeményítse. Eszköze lehet családi vagy anyagi nehézség, gyülekezeti problémák egyaránt. Azt akarja elérni, hogy azok a pontok, ahonnan a mindennapokhoz leginkább erőt merítesz, az éltető forrásaid apadjanak el, így Te magad is szomjas és kiszikkadt maradj.

Ha ez történne is meg, csak egy a teendőnk. Ezt ne rejtsük el Isten elől… Ő pontosan látja, és csak rosszabb, ha tagadjuk ennek a létét vagy figyelmen kívül hagyjuk. Énekeljük el a szerzővel együtt a fenti dal sorait, ezzel felajánlva szívünket újra Neki. És adjanak bátorítást az Úr által ígért sorok: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ezékiel 36,26)

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket”
„Azért, ha a Fiú megszabadít benneteket, valósággal szabadok lesztek” János 8:32, 36,

Ha megismerjük az igazságot, az szabadokká tesz bennünket, mert a félelem elmúlik, és egyre inkább vágyjuk az Urat.
Azok az Isten fiai, akik a bűnkötelékekből megszabadulnak, és a rabság helyett szabadságban élnek. A fenti Igékből kirajzolódik ez az állítás. Ha megvizsgáljuk az Istennel kapcsolatos dolgokat a Szent Szellem segítségével, akkor bő ismeretekhez jutunk, és még jobban vágyunk az Úr jelenlétébe. Nézzünk is meg néhányat, hogy meglássuk mind ennek az igazságát:

Isten szeretete: A Biblia tisztán és világosan megmutatja Isten végtelen szeretetét az ember iránt. Isten nem csak szeret bennünket, hanem Ő maga a szeretet.
Azt mondja: „Örök szeretettel szeretlek”- tehát nagyon szeret minket Isten.
Jézus így beszélt a tanítványoknak: Senkiben nincs nagyobb szeretet annál, mint aki az életét adja az embertársáért.  Jézus pedig meghalt értünk, mikor még bűnös emberek voltunk, bemutatta az irántunk érzett szeretetét. Ez a tudat felszabadít, bennünket!
Nem kell nekünk félni a bűneink következményeitől, mert Jézus ott a Golgotán magára vette azokat, és így mi szabadok lehetünk! Ennek ellenére, aki még most is fél, az nem tudja, hogy mennyire szeret bennünket az Úr. Az emberek félnek az elutasítástól, különösen, ha Istenről van szó, pedig Jézus által elfogadásra találtunk. Néha az emberek félnek a magánytól, pedig ez butaság, mert soha nem vagyunk egyedül, mert Isten mindig velünk van. Semmi nem történhet, hogy Ő ne tudna róla. És mivel Isten „örök szeretettel szeret”, ezért nem kell félni! Az édesanya elhagyhatja a gyermekét, de Isten soha nem fog elhagyni bennünket.
Ha mindezt megértjük, akkor semmi okunk nincs az aggodalomra. Szabadok vagyunk abban a tudatban, hogy az Úr mindig velünk van és szeret! Ő ismer bennünket, és tudja, hol vagyunk sebezhetőek, kisegít minden bajból.
Hogy mennyire igaz, olvassátok el a Zsoltárok 103-at, amiből megbizonyosodhattok erről az állításról is.

Igazság: Kegyelem által mentett meg bennünket Isten, ez ajándék a számunkra. Nem a mi jóságunk, vagy érdemünk miatt, hanem az Ő jóságából eredő kegyelme miatt.
Vannak, akik attól félnek, hogy nem jutnak be a Mennybe. Ez azonban nem lehet senki előtt sem kérdés. Mert, ha Isten gyermeke vagy, akkor az Úr hazavisz oda, ahol Ő van. Mit is mondott Jézus? „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” Ez az igazság szintén feloszlatja bennünk a félelmet.

Újjászületés: Isten új természetet adott az Ő megtért gyermekeinek, ami felszabadította a bűntől, ez a tudat, ez a megtapasztalás, egy örömteli szabadságot kölcsönöz.  
Én számtalan próbálom megreformálni az életemet, de soha sem sikerül, de ha az Isten újjászül bennünket, az maradandó.(Ha a Fiú megszabadít, titeket valósággal szabadok lesztek) Újjászüli az elménket, új gondolkodásunk lesz. Újjászületett emberek leszünk!

Feltámadás: Krisztus feltámadt! „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hibavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” I Kor. 15:14 mondja az Ige.
A feltámadás igazsága felszabadít bennünket a halál félelmétől. „Aki hisz a Fiúban örök élete van” Krisztus legyőzte a halált!   Aki meghal, annak a lelke elhagyja a testét, tehát a földi életének itt van a vége, de akkor kezdődik el egy másik élet a Mennyben.
Mint amikor valaki nagyon fáradt, álmos és elalszik, jól kialussza magát, majd frissen ébred, olyan a halálból való felébredés a Mennyben. „Aki bennem hisz, annak örök élete van”- mondja Jézus.
Jó és megnyugtató érzés abban hinni, hogy örökre az Úrral leszünk. Hisz ez a hívő életünk végcélja. Jézus azért mondott el minden igazságot, hogy felszabadítson a halál félelmétől.

Jézus visszatér: Jézus vissza fog jönni, és uralkodni fog az egész univerzumban. Isten vissza fogja küldeni az Ő fiát, hogy örökkön-örökké uralkodjon.
Eljött-meghalt- feltámadt- és vissza fog jönni!
Ezek a hatalmas igazságok bennünket szabaddá tesznek!
„Ha megmaradtok az én Igémben, akkor valóban az én tanítványaim vagytok”

Amint látjátok, Isten szeretete, igazsága, újjászületés, feltámadás, Jézus visszajövetének rövid áttekintése, milyen boldog örömteli szabadságot kölcsönzött a mi számunkra. Már nem félünk, mert tudjuk az igazságot, és várjuk az utolsó bekövetkezésre váró eseményt: JÉZUS VISSZAJÖVETELÉT!
A Vele való nagy találkozásra vágyunk ugye mindannyian! Ámen

„Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.” Lukács 9,22

Árral szemben úszni – ezt a címet adtam mai buzdításomnak. Árral szemben úszni lehet abban, hogy nem úgy élünk, mint a világiak. Nem olyan szokásokat gyakorlunk, nem olyan értékrendet vallunk, nem megyünk a többi után. De árral szemben úszni nem csak azt jelenti, hogy példát mutatunk, vagy tinédzserként pl. nemet tudunk mondani a lerészegedésre vagy a parázna bűnökre. Vagy hogy megvalljuk, hogy Istené vagyunk az emberek előtt. Ezeknél sokkal, de sokkal többet jelent.

Ahhoz, hogy keresztény életet éljünk elég sok minden szükséges. Legyünk alázatosak, ismerjük fel, hogy nem magunk erejéből vannak a dolgok. Legyünk megelégedettek, ismerjük fel, hogy amink van, azt az Úrtól kaptuk, legyünk azért hálásak, mindig van lejjebb, muszáj meglátnunk a jót. Aztán legyünk boldogok, örömteliek. Ez sem egyszerű, hiába buzdít rá az ige, sokszor nem érezzük ezt. És persze kell a Szent Lélek vezetése, mert akiket Ő vezérel, azok Isten fiai.

Ezzel szemben a mai világ keményen diktál, légy önző, büszke, csak te számítasz, az számít, hogy mit akarsz, mik a vágyaid, elégítsd ki, mindig többet akarj, taposs át másokon. A keresztény értékek nem trendiek.
Aztán a világ bizony elért minket is, keresztényeket is, jobban, mint valaha. A sátán célja, hogy teljesen elnyeljen mindenkit, akit tud, minket is. Életünket egyre inkább testi és lelki síkon éljük, a szellemi dolgok fölött pedig elsiklunk, leegyszerűsítjük, nem tartjuk fontosnak. A sátán is tudja, hogy abban az órában élünk, amikor a haderőit sokkal intenzívebben kell kiküldenie ránk. Az a sok erkölcstelenség, hazugság, korrupció, gúnyolódás, gyűlölet, ami amortizálja a társadalmunkat, szemmel láthatóan mutatja, hogy Isten, az utolsó napokra kijelentett próféciái teljesednek be. Egyre több keresztény bukik el, és kezd bele lelki dolgokba, amikből kimarad Isten. Egyházunk egyre inkább felejti el honnan indult, a szellemi dolgokról a hangsúly szépen lassan a testi-lelki oldal felé irányul.

Csináljunk színes, szagos alkalmakat, jó programokat, színvonalas zenét, hívjunk ismert szolgálókat, és próbáljunk mindent úgy csinálni, hogy az az emberek kedvére, tetszésére legyen. Szabjunk keretet, ékesnek nevezett rendet, osszuk el a perceket, és aztán várjuk, hogy Isten ott legyen és megáldjon minket. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nem így működik, vagyis nem működik. Van persze kegyelem, meg Isten letekint ránk, és sokszor így is megáld a lehetőségekhez mérten, de hát hol van ez ahhoz, amit adni szeretne. A hét elején együtt ünnepeltük a gyülekezet születésnapját, nem volt egy rossz alkalom, de a gyülekezet születésnapján talán Istent kellene a középpontba állítani, és nem azt nézni, hogy most akkor 2 dal, aztán egy szolgálat, 1 dal, 1 ima, és így tovább. Ez egy szépnek nevezhető liturgia volt, másrészről viszont mennyi potenciál maradt benne…

Szükség lenne olyan emberekre, akik végre ráeszmélnek, arra hogy minden, ami a világban van, elmúlik, és nem a materiális dolgokat néznék. Szüksége lenne olyan emberekre, akik felismernék, hogy egyházaink a langymelegség posványában sínylődnek, és szinte képtelenek erőben mozdulni. Sok-sok keresztény járkál istentiszteletre, de mégsem tapasztalja meg a Szent Szellemmel való betöltekezést például. Miért? Mert már nem az Isten, nem a Szent Lélek van az istentiszteleteink középpontjában.

Fontos lenne, hogy a keresztények ráébredjenek a teljes igazságra. Igen is létezik a sötét oldal, amely ellen hadakozni kell! Fel kell ölteni Isten fegyverzetét. Az ördög olyan jól elhiteti velünk, hogy a bűneink a legnagyobb dolog, amivel hadakoznunk kell, el sem jut a legtöbb keresztény oda, hogy szellemben harcoljon valami ellen. A vallásosodás ellen, a szellemi megkötözöttségek ellen. Mikor láttál utoljára szabadító szolgálatot? Be kell vallanunk, talán jelenleg nem is vagyunk rá képesek.

Mikor jutunk el oda, hogy egy alkalom után mondjuk, nem annyit mondunk, hogy de szépen szolgált a pap vagy a dicsőítő csoport, hanem arról beszélgetünk, hogy mit kaptam ma az Úrtól. Van egy olyan blog az interneten, hogy elegem van. Volt egy bejegyzés, ami nagyon megütött. Az volt a címe, hogy Elegem van a hit nélküli egyházból. Ha kívülállók ezt látják, akkor nagyon nagy a baj velünk testvérek. Ha már nem látják az emberek Jézust fényleni az egyházban, akkor elérte az ördög a célját, belesimultunk a világba, úgy működünk, mint a világ.
És ekkor én is azt mondtam, elegem van! Nem akarom, hogy a dícsőítésünk világi zenélgetés legyen, azt akarom, hogy Isten benne legyen, hogy amiről minden alkalommal beszélek, hogy a dicsőítés alatt tudunk gyógyulni és szabadulni, közel kerülni Istenhez azok ne üres szavak legyenek. A dicsőítés ne a testnek felgerjedésére szolgáljon, hanem arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe.
És még sorolhatnám, hogy miből van elegem, de nem teszem. Gondolkozz el, kérlek, nyomatékosan kérlek, hogy hol rontottuk el. Még visszatalálhatunk a helyes útra, még vissza kell találnunk a helyes útra, még nagyon-nagyon sok az aratnivaló, és nagyon-nagyon kevés a munkás és egyre kevesebb az idő… Meg kell tagadnunk énünk, kívánságaink, és bizony fel kell végre vennünk azt a bizonyos keresztet.

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. (János 15:16-17)

A Szent Írás legkedvesebb része számomra Jézus Főpapi imája, akárhányszor olvasom, minden alkalommal hála tölti el a szívemet és csodálat az Úr iránt, Ki még elfogatása előtt is esedezik, közbenjár az övéiért. A fenti Ige ennek a megható, Krisztus irántunk való féltő szeretetét leginkább bemutató imájának néhány sora. Húsz éves keresztényként bizony gyakran jött fel a szívemben ez az Ige.  Vígasztalt, amikor úgy éreztem kitaszít magából a világ, és figyelmeztetett engem, amikor túl közel akartak férkőzni a szívemhez a világ adta örömök, sikerek.
Néha belegondolok, milyen kényelmes lenne, ha a mindennapjainkat egy nyugalmas kis burokban élhetnénk, és bárányként nem kellene kimenni a farkasok közé. Testvéreimmel gyakran álmodozunk azon, hogy létrehozunk egy alapítványt, ahol keresztények együtt dolgozhatunk, és nem kell megküzdenünk a világi szemléletekkel nap, mint nap.  Burok… olykor erre vágyunk, egészen pontosan arra, hogy úgymond az Úr kiemeljen bennünket ebből a világból. Hiszen semmivel sem összehasonlítható az az érzés, ami eltölt egy áldott alkalom, egy mélységes imádkozás, egy örömteli testvéri együttlét után, és valahogy nem vágyunk a világ gyermekei közé. Néha arra az érzésre emlékeztet ez, mint amikor gyermekkoromban minden nap hatalmas könnyeket hullajtva maradtam ott az óvodában, mert nem vágytam az ottani gyerekek közé, az anyukámmal, a családommal akartam maradni, mert hozzájuk tartoztam. Ugye ismerősek ezek az érzések testvéreim? Én úgy gondolom, az Úr megmosolyog bennünket, amikor ilyen érzésekkel telve szeretnénk mindig csak Vele, mindig csak az Ő gyermekeivel lenni, hiszen egy szülőnek is oly sokat jelent a gyermek ragaszkodása, és ez így van rendjén. Ennek ellenére a szülő is elviszi az óvodába, iskolába a gyermeket, mert vannak dolgok, amelyeket csak abban a környezetben tanulhat meg. Hogyan imádkozik a mi drága Urunk? „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból…” Annyira megvilágosodott előttem Jézus üzenete… Hogyan is vétethetnének el a Földről a világ világosságai? Ki világítana a sötétben? Ki mutathatná meg, hogy létezik világosság ezen a sötét világon túl? Azt mondja Jézus a Máté 5:14-ben: „Ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épült város.” Ugye milyen nagy becsben tart bennünket Jézus annak ellenére, hogy hányszor csalódást okozunk Neki…?! Emlékezzünk csak a szavaira, mihez is hasonlít bennünket még? Azt mondja az Úr a 13. versben: „Ti vagytok a Föld sói.”  Jézus így tekint ránk… az Ő gyermekei az Ő fényességét tündöklik ezen a sötét világon, hogy aki felismeri, az ne járjon többé árnyékban. A keresztények sók is, melyek megízesítik ezt a romlott, keserű rendszert, melyben élünk. Hm, úgy elgondolkodom… Valóban tündöklöm én az Úr fényességét és cselekedeteimmel, szavaimmal ízessé teszem a környezetem életét? Valaha mi is először találkoztunk keresztény emberekkel, akik akkor betöltötték a rájuk bízott feladatot; a világ világosságaiként éltek, hogy megláthassuk Jézust és az Ő hívó karjait. Bizony sók is voltak, hiszen valami egészen mást sugároztak lényükkel, mint amit máshol tapasztalhattunk, és megkívántuk azt az ízt, amit megéreztünk általuk. Ez a feladatunk testvérek, ezért kell a világban maradnunk, hiszen Jézus azoknak az embereknek is helyet akar készíteni az Ő országában, akik még nem ismerik Őt. Általam és általad kell, hogy megismerjék az Urat!
A világban kell maradnunk, hiszen az Úr szeretete az egész emberiségre kiterjedő féltő szeretet, és életünkkel kell elmondanunk, hogy Ő él és ma is cselekszik, de ebben a szent küldetésünkben a legbiztonságosabb védelemben lehet részünk, hisz maga Krisztus esedezett értünk az Atyához: „Őrizd meg őket a gonosztól!”
A másik üzenete ennek az Igének egy figyelmeztetés is. Bár nem vagyunk kiragadva ebből a világból, itt kell élnünk, tennünk a szükségeinkért. Dolgoznunk kell, iskolába kell járnunk és bizony kapcsolatba kerülünk embertársainkkal, azokkal is, akik nem vágynak világosság, sem jó íz után, hanem jól érzik magukat a sötétségben és keserűségben. Amikor már úgy érzed, hogy kezded te is jól érezni magad az árnyékban, valószínű azért van, mert rejtegetnivalód akadt, ami a világosságban bizony szégyenletes lehetne. Amikor kezdesz te is beletörődni, hogy a keserű állapottal megelégedj, és jól érzed magad a világban anélkül, hogy fény és só lennél, akkor utat tévesztettél, kiléptél a küldetésedből. Hozd fel a szívedben Jézus szavait, amit rólad is mond: „Nem e világból valók, mint ahogy én sem e világból vagyok.”
Ezt soha ne felejtsük el; ez a Föld nem a mi hazánk. Élnünk kell a világban, de a világ nem élhet bennünk! Ennek ellenkezőjére ne keressünk magyarázatot, hiszen Jézus világosan fogalmaz: Nem ide tartozunk. Ide csupán tanítványi küldetésünk fűz, melyet az Ő Lelke által sikeresen betölthetünk, hogy utunk végén beléphessünk igaz otthonunkba, a helyre, ahová igazán tartozunk.

More Articles ...

  1. 2014. június 2. - 2014. június 8.
  2. 2014. május 26. - 2014. június 1.
  3. 2014. május 19. - 2014. május 25.
  4. 2013. május 12. - 2013. május 18.
  5. 2014. május 5. - 2014. május 11.
Page 22 of 41