Máté 12:30
„Aki velem nincsen, ellenem van, és aki velem nem gyűjt, tékozol.”

A farizeusok írástudó, törvényismerő emberek voltak, akik sok mindent másként láttak, mint Jézus. Folyton támadták Őt, el akarták veszíteni.
Felelősségre vonták Jézust a szombati kalásztépés miatt /Máté 12:2/.
Amikor Jézus meggyógyította a vak és a néma ördöngöst, a farizeusok azt is másként látták /Máté 12: 24/.
Szintén szombat napon vakot gyógyított Jézus, /János 9:6-7 / a farizeusok ebben is kételkedtek /János 9:16/. 
A támadások kimeríthetetlen folyamatát Jézus alig győzte megmagyarázni, de hiába, mert a farizeusok merőben másként látták, és ítéltek meg a dolgokat.
 
Jézus milyen egyszerű szavakkal fogalmaz a fenti Igében: „Aki velem nincsen, ellenem van”. Nem csak a farizeusok voltak, és a hitetlenek az Úr ellen, hanem lehetnek a keresztyének is. Hányan vannak, akik ezt mondják „Én már többször kiolvastam a Bibliát.”, csakhogy az nem egy képregény, vagy újság, ami kiolvasásra íródott, hanem a mi tájékoztatásunkra, védelmünkre szolgál, és folyton olvasni kell! Személyes üzenet van benne számunkra.
Jézus mikor megkezdte tanítói szolgálatát, /Máté 4:19/ elhívta az első tanítványait. Elsőként Simont (Pétert) és testvérét, Andrást, és azt mondta nékik: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” /Máté 4:19/. És azok azonnal otthagyták a hálót és követték Őt. Nem gondolkodtak rajta, megéri-e vagy nem? Nem számolgatták, mit veszítenek vagy nyernek, hanem egyszerűen Jézus szólt, és ők mentek. Jézus tanított, betegeket gyógyított, halásztak, bármit csinált, a tanítványok ott voltak vele, és soha nem vitatkoztak, hogy másként kellett volna tenni. Az együtt töltött idő alatt nagyon sok bölcs dologra megtanította őket az Úr.
Ha valakit szeretünk, minél több időt akarunk vele eltölteni, és elfogadjuk az ő beszédét, cselekedetét. Ezért mondja Jézus „Aki velem nincsen, ellenem van.” Ha távol vagyunk az Úrtól, akkor valószínű azért van, mert nem vágyunk közel hozzá. Ha pedig nem vágyunk a közelébe, akkor nem szeretjük eléggé, vagy olyan tiltott dolgot cselekszünk, hogy nem akarunk a szemébe nézni. Ha viszont nem az Úrral vagyunk, akkor a sátánnal, mert csak ez a két út van, más lehetőség nincsen. Azt mondja az Ige, hogy két urat nem lehet szolgálni, a sátán pedig tudjuk, hogy Jézus ellensége.
És ha tovább megyünk az Igében, ezt olvassuk: „És aki velem nem gyűjt, tékozol.”
Mit is mondott Jézus Péternek és Andrásnak? „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”
Mi a missziós parancs? „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”
Tehát, ha a Szent Szellem által nem tudunk embereket halászni, mert nem él bennünk a Szent Szellem, akkor tékozlunk, kárt okozunk! Ezt pedig az Ige mondja!
Ott vagyunk az Úr lábainál, mint Mária, vagy sürgünk-forgunk mint Márta? Vagy attól rosszabbat teszünk, nagyon távol vagyunk az Úrtól? Az Ige viszont azt mondja még, hogy ha nem követjük az Urat, akkor ellene vagyunk. És ha nem követjük Jézust, hogyan tudnánk vele együtt gyűjteni?
E rövidke két sorban van két szó, ami nagyon fáj az Úrnak: „ellenem van”, „tékozol”…
Hívő testvéreim, vegyük komolyan az Ige üzenetét! Kuporodjunk az Úr lábaihoz, töltsünk Vele minél több időt, hogy ne legyen panasza az Úrnak ránk, és gyűjtsünk Vele együtt lelkeket! Most amíg még lehet, most amíg még világos van! Tegyük boldoggá az Urat engedelmességünkkel, hogy érezze, amit Ő tett értünk az felbecsülhetetlen kincs!


2 Timóteus 2, 19-21

„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.”

 Két erő folyamatosan hatást gyakorol az életünkre. Istené; a teremtő, megtartó, megelevenítő erő, és a gonoszé, aki folyamatosan meg akarja rontani az örömünket, kapcsolatainkat, egységünket az Atyával. Mindenképpen valamelyiknek a hatása alatt állunk, de egyáltalán nem mindegy az, hogy melyiket hagyjuk győzni az életünk felett. Azt hiszem egy nyílt kérdésre csak kevesen – keresztény körökben pedig egyáltalán – nem válaszolnánk azt, hogy hagyjuk a gonoszt munkálkodni az életünkben. Éppen ezért az ördög kitalálta erre is a megoldást. Jónak álcázott utakra téríti még azokat is, akik Isten mellett döntöttek, de nem ismerik eléggé Őt, nem figyelik a Lélek pontos iránymutatását az életükre.

Tudjuk jól, a sátán arra a dicsőségre áhítozott, ami egyedül csak Istené lehet. Napjainkban is ugyanerre törekszik. Elvakítja az embereket, hogy tudtukkal vagy azon kívül őt imádják. És azok esetében, akik a világban vannak, tudatlanok (még) az Úr dolgaiban, nem is csodálkozhatunk ezen. Nem látnak különbséget a jó és a rossz között, nem ismerik magát az Igazságot. De ez az ellenségnek nem elég. A hívőket is meg akarja nyerni, persze itt már nem olyan könnyű a dolga. Nem megyünk már bele olyan bűnökbe, ami nyilvánvalóan Isten ellen elkövetett tett, itt már „báránybőrben” közelít, leplezve romboló voltát. Ha elfogadjuk, hogy ez így van, akkor kezdjünk vizsgálatba. Mert ha csak egy talpalatnyi helye van az életünkben olyan dolognak, ami nem Istent dicsőíti, hanem Ő ellene van – ezzel együtt a népének kárát okozza – akkor azt mondom, számoljuk ezt le, még ma!

Nézzük a fenti Igét: „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma…” Azért tud lelki házunk növekedni, mert Isten alapot vetett neki. Nem is akármilyet! Erőset, ami megáll. Ez biztosítja, hogy ha lelki életünkben jönnek a viharok, mi magunk képesek vagyunk megállni az igazságban, nem kell összedőlnünk az ördög mesterkedései miatt sem.

Olvassuk tovább: „…melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit;” Ez elsősorban annak a fontosságát emeli ki, hogy ismer, sokkal jobban, mint ahogy én ismerhetem magamat. Így, ha fel szeretném térképezni a szívem állapotát, akkor elsőként hozzá kell folyamodnom. Sokszor megmagyarázzuk, hogy helyes az, ahogyan cselekedtünk egy szituációban, pedig érezzük, hogy valami nincs rendben, még magunknak is nehéz bevallani a gyengeségeinket. A mércénk viszont nem lehet a saját elgondolásunk, azon kell alapulnia, ahogyan Isten ismer minket. Kérjünk erről ma kijelentést Tőle!

Így folytatódnak a sorok: „…és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.” Az Ige teljességében igaz, nem takargatja a fájó pontokat sem. Itt arról beszél, hogy azok is lehetnek bűnösek, akik Krisztust követik. Emberek vagyunk, és eleshetünk, megtéveszthet minket az ellenség. A baj, ha nem halljuk meg a figyelmeztetést a Lélektől vagy testvéreinktől. Fel kell ismernünk a bűnt, és meglátva el kell állnunk a hamisságtól! Ez a két fontos összetevője van annak, hogy szilárd lábakon álljon hívő életünk.

A továbbiakban is ezt magyarázza példázatokban Pál. Az Úr edényei vagyunk, Testvérek! Arra teremtve és megállás nélkül formálva, hogy ki-ki a maga területén szolgálja a Mestert, az Ő kezében hasznos feladatot lásson el, betöltse mások szükségeit. Egyféleképpen lehetünk azonban csak olyan edények, akiket használni tud Isten. „…azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.” Micsoda ígéret tárul elénk! Azért cserébe, hogy tisztán tartjuk magunkat, távol az álnokságtól és gyalázattól, tisztességet kapunk, megszentelt eszközökké válunk. Akiket az Úr szívesen vesz kézbe. Gondolkodjunk el rajta! Nem megéri? Én az a gyermek akarok lenni, aki hasznára van Istennek, és nem kárt okoz! Olyan, akit ha letekint, kiválaszt arra, hogy megáldja az övéit! Olyan, aki nap, mint nap az Ő kezében van, hogy cselekedje a jót. Ha Te is így érzel, kedves Olvasó, akkor kérdezd meg Istent, milyennek lát most? Milyennek tartja az útjaidat? Hasznára vagy az országa építésében vagy akadályt képezel a növekedésben?

Isten szeretet. Nem elvetni, hanem gyönyörködni fog benned, s igazi, új, tiszta házat építeni az Általa vetett fundamentumra, Jézus Krisztusra!

Ámen!


Újra és újra megtapasztalom, hogy a legszebb dolog az életben az élő Istennek szolgálni! Azt tenni, amit Ő akar, hogy tegyek…oda menni, ahova Ő akarja, hogy menjek! Ő használni akar Téged, cselekedni akar rajtad keresztül! Nem mondhatod, hogy én nem vagyok erre alkalmas, küldj mást…ha Isten Téged küldd, akkor Neked kell menned!

Ezt mondta az Úr Jeremiásnak:

„Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit parancsolok!” Jeremiás 1:7

Sokszor annyi kifogást viszünk az Úr elé, hogy miért is nem vagyunk alkalmasak a feladatra. Istent nem érdeklik ezek a kifogások, hiszen ha Ő alkalmasnak lát arra, hogy elvégezd, akkor képes is vagy rá. Nem egyedül, nem a saját erődből…kizárólag Istennel! Aki betölti a szavaidat, elér a szívekhez, rajtad keresztül! És Isten munkatársának lenni felemelő érzés! Eszköz lenni az Úr kezében, kell ennél nagyobb öröm!?

És miközben végezzük azt, amire Isten elhívott, elfelejtkezünk a saját problémánkról, nem gondolunk a mi helyzetünkre, az anyagi gondokra, nehézségekre. Egyszerűen csak adunk, és mily nagy öröm látni a boldog és hálás arcokat.
Ahogy írja a Példabeszédek könyve: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Példabeszédek 11:25

Isten azonban rólunk sem felejtkezik el, mert miközben neki szolgálunk, Ő már munkálkodik a mi életünkben is, készíti áldásait, vagy a megoldást egy nehéz helyzetre.
Igen, Ő nem egy önző Úr, aki csak elvár, vagy követel. Gondolj csak vissza mennyi-mennyi jót kaptál már tőle, hányszor megsegített már. Vagy gondolj arra, amit Jézus vitt végbe érted a kereszten. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk érte, az hogy engedelmeskedünk neki. Igazán nem nagy ár, ahhoz az árhoz képest, amit Jézus fizetett értünk az Ő drága vérével.

Legyünk hát engedelmesek Isten felé, ha Ő elküld valahova, ne a kifogásokat keressük, vagy a „miért pont én”, és „hogyan” kérdésekre a választ. Egyszerűen csak induljunk el, akkor is, hogyha az emberek őrültségnek, bolondságnak tartják. Tegyük ma azt, amit Isten kér tőlünk, akkor is, ha értelmetlen dolognak tűnik. Ő nem szégyeníti meg az övéit, és a végén minden értelmet fog nyerni. És elnémul azok szája is, akik bolondnak tartottak.
Én nem másoktól akarom hallani, hogy milyen áldott szolgálaton vettek részt, hogy mennyi megtérő volt. Én ott akarok lenni, látni mindezt a saját szememmel. Ha engedelmeskedsz Istennek, akkor ott leszel, részese leszel az áldásoknak, részese leszel megtéréseknek, gyógyulásoknak. Mi lehet nagyobb boldogság ennél!?
Indulj ma el, és tedd azt, amit Isten mondd!


„…Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!” Ézsaiás 1:13

Ez az Ige elmondja, mi az, amit Isten látni akar a kereszténységben. Ő ma is ugyanaz, mint Ézsaiás idejében. Meg kell látnunk, hogy a hitéletünket ugyanolyan komolyan és odaszántan kell élnünk, mint az ószövetségi prófétáknak, vagy mint később a tanítványoknak. 

Jézus maga mondja ezt:
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.” (János 4:23) Szeretném kiemelni az „IGAZSÁG” szót. Jézus Isten igazságára utal, azokra a leírt törvényekre, melyeket a Bibliában olvashatunk, azokra a szabályokra, melyeknek betartása a mi javunkat szolgálja, hogy megállhassunk az IGAZSÁGBAN. A mai „civilizált” kereszténység sajnos néha-néha elfelejtkezik erről az igazságról. Én magam is fiatal vagyok, de emlékszem, kiskoromban láthattam az akkori fiatalságot és bizony megdöbbenve tapasztalom a különbséget. Sokszor érezzük és valóságosan megtapasztaljuk az evangelizációkon azt a megmagyarázhatatlan passzivitást az emberekben, amit hordoznak magukban. A kereszténység megpróbált emberileg stratégiát váltani „hátha bejön…” címszó alatt. Régen úgy volt, hogy a frissen megtért fiatal lelkek igazodtak a már régebben megtért fiatalok magatartásához. Ma, az új stratégia alapján ez éppen fordítva van. A kereszténység megpróbálja úgy behozni a fiatalokat a gyülekezetbe, hogy még a „bölcs” vezetők is megengedik, hogy „megtérés után” is tegyék csak nyugodtan azt, amit a világi fiatalok. Így történik az, hogy fülbevalók vannak a „keresztény” fiúk fülében és a gyülekezetbe járó fiatalok nagy része hallgat olyan zenét, amelyről jól tudjuk, hogy maga a sátán zenéje (kemény rock, heavy metál). Ezzel a túlzott megengedéssel talán abban bíznak, hogy jobban felkeltik az egyébként is ebben élő fiatalok figyelmét? Határozottan állítom, hogy NEM, még egyszer NEM lehet ezzel a viselkedéssel, hozzáállással több lelket megmenteni az Úrnak. Azt mondja a Királyok Királya; „…nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!” Határozott felkiáltással jelenti ki nekünk Ézsaiáson keresztül. Azt mondja az Úr az áldozat (idő, energia) nem elég… Nem elég, ha mindenféle ügyeskedéssel, részrehajlással csak behozunk a gyülekezetbe x főt, hogy növekedjen a létszám, és azt érezzük, ez így van jól… Krisztusnak valódi hús-vér szívre van szüksége, amit Ő akar felépíteni és újjá tenni. Fel akarja ismertetni, hogy igenis el kell hagyni a világi szokásokat, igenis újjá kell születni. Jézus azért váltotta meg a világot, hogy többé ne a bűnben éljenek, hanem legyen lehetőségük az IGAZSÁGOT választani, és ebben az igazságban imádják az Atyát.

Ne híguljunk fel Testvérek, Fiatalok! Ne mi kövessük a világ szokásait, hanem a világ kövesse a bennünk lakozó Jézus Krisztust!


„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” Ézsaiás 39:30-31

Ha úgy érzed, hogy minden nap egyre nehezebb, ha esténként nyugtalansággal fekszel le, ha romokban hevernek az álmaid, ha kicsúsznak a kezedből a dolgok, és hibát hibára halmozol, ha úgy érzed nem tudsz úrrá lenni a depresszión, ha falat érzel Isten és magad között, ha megrekedtél egy szinten, és nem érted, miért nem tudsz tovább lépni… Akkor bizony fel kell ismerni, a sátán ellopta tőled a hitéleted egy tartópillérét.  Ebbe a felismerésbe nem nyugodhatunk bele, Jézus nevében győztes keresztény életet élhetünk. 

Néhány terület, melyet érdemes számba vennünk a hitéletünk helyreállításához:

Hovatartozás – tudat: Hol tartok? Isten milyen helyet foglal el az életemben? Ki voltam, és ki lettem Jézus által?
Megváltott vagy. Elfogadtad Jézust, és állampolgára lettél a Mennynek. Ezzel kiváltságosabb vagy több millió embernél (aki sajnos nem fogadta el a kegyelmet).  Nem felejtheted el, hogy hová tartozol- Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok. 1Péter 2:9 Viselkedjünk hát szent nemzethez méltón!
Jézus barátja vagy: Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. János 15:15. Emberek elvethetnek, értéktelennek mondhatnak, de a leghatalmasabb Király barátjának nevez téged. Gondolj erre minden nap – nem vagy egyedül!
Fiúként hatalmat kaptál a gonosz felett: Nem hivatkozhatsz arra, hogy képtelen vagy uralkodni magadon egyes helyzetekben…. mert hatalmat kaptál arra, hogy elparancsold a gonoszt: nem csaphat be a gonosz azzal, hogy azzá tehet, amivé ő akar… Nem! Hatalmad van felette Jézus nevében!

Kapcsolatok: Nagyon fontos a helyes sorrend felállítása az életünkben: Isten, Társ (házasság után), Szolgálat. Van-e olyan kapcsolatom, amely épülés helyett a romlásba vihet?  - „Ne tévelyegjetek, jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok..”I.Kor.15:33. Egyetlen kapcsolat sem lehet fontosabb az Élő Istennel való kapcsolatunknál. Ha egy kapcsolatom rovására megy az Úrral való kapcsolatomnak, meg kell azt vizsgálnom – és talán elismernem, hogy „nem tévelygek tovább” – ne romoljon meg a jó erkölcsöm, vagy hitéletem.

Időbeosztás: Életünk egy gyűjtőfogalom - darabkáira bontva időt, és időt kapunk.
Az előbbi fontossági sorrend fényében kell beosztanod az idődet!
Első és legfontosabb, hogy el kell hinned, hogy jut időd arra, amire szeretnél!
Az időd a te kezedben van.  Egy kapcsolatban az együtt töltött idő olyan, mint egy növénynek az éltető víz. Ahhoz állsz legközelebb, akivel, vagy amivel a legtöbb idődet töltöd… Kérdezzük meg magunktól: Vajon Istennek ajándékozom a legkedvesebb időmet? Odaadom Neki az időmből járó „tizedet”?

Örömkeresés: Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. Zsolt. 16:11
Minden napban keresni az örömöt… és ha kell minden nap kitörni a depresszióból.
A boldogság az élethelyzetektől függ. Az öröm – Krisztus öröme a szívedben.
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Róma 14:17 – Örömünkhöz nem kell más, mint a Szent Szellem. Ő felnyitja a szemünket, hogy mi mindenért is van okunk az örömre. Saját tapasztalat, hogy ha dicsérem Istent énekekkel, felvidul a szívem, meglátom az Ő nagy tetteit és okom van az örömre.

Állandó dicséret és hálaadás beépítése az életünkbe: „Ha jó kedvem van dicsérem az Urat…. Ha rossz kedvem van dicsérem az Urat… Nincs kivétel… én akkor is dicsérem…” – így szól az egyik kedvenc énekem. Iktassuk be napjainkba a dicséretet. Munka közben, mosogatás közben, a buszon magunkban dúdolva… csak dicsérjük az Urat a legkedvesebb énekeinkkel, és ezáltal Ő megújítja lelkünket.
Az Úr az én erőm és pajzsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. Zsolt.:28:7

 Hit , megtartása – Jövőben, ígéretekben: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” Zsidók 11:6. – Lehetetlen tetszenünk Istennek akkor, ha nem hisszük el, hogy ő mindent meg fog adni, amire szükségünk van, és minden be fog teljesíteni, amit Ő kijelentett. Sőt, egy csodálatos ígértet is kapunk Tőle: „megjutalmazza azokat, akik Őt keresik…” A hatalmas Király trónjához közel bőség és öröm vár bennünket – jutalom, ahogyan Ő ígéri nekünk.

Szolgálat iránti odaadás, Isten akaratának keresése lankadatlan: Nincs nagyobb kiváltság, mint az Élő Úrnak szolgálni, az Ő elhívását teljesíteni. Sokszor azt érzem, kárba vesznek a dolgok, melyeket teszek (munka, iskola, stb.) de az a munka, melyet Neki, Érte teszel, az értelmet ad a mindennapjaidnak. Sőt, Isten boldogan „léptet előre” a munkádban: "Jól vagyon jó és hü szolgáim, kevesen voltál hü, sokra bízlak ezután." Máté 25:21

Kedves Testvérek, kívánom, hogy a fenti területeket megvizsgálva életünkben, tudjunk radikális változást kezdeni, megújulni hitben, és valóban teljes odaszánással élni az Úrért!


Igei gondolat: Márk: 8:34-35

„Ha valaki én utánam, akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem!
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét, én érettem, és az Evangéliumért, az megtalálja azt.”

Tanítványság-vallásosság, Szolgálat-szereplés

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az emberek mennyire felületesen kezelik a hitéletüket. Pedig mindannyian tudjuk, hogy Jézushoz vezető keskeny úton hit nélkül lehetetlen járni. Azok, akik nem csak beszélnek róla, hanem meg is élik a keresztyén életüket, azok a tanítványok.
Jézust sem megelőzve, sem el nem maradva Tőle, hanem szorosan követve Őt - ezt tartják szem előtt, és engedelmeskednek Neki. Tanítványnak kell ahhoz lenni, hogy a kitűzött úton haladva elérhessük a végcélt.
Azt mondja az Úr: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem!”
Ezek az emberek megtérésük után újjászületnek, és ellen tudnak állni a Sátán támadásainak. A tanítványok nem hátrálnak meg az akadályoktól, hisz naponta magukra ölthetik a lelki fegyverzetet: Igazlelkűség derékövét, hit pajzsát, Szellem kardját, Üdvösség sisakját és az Evangélium saruját.
Mindezeket az Úr adta védelemül az övéi számára. Az igaz keresztyének arcán kitükröződik Krisztusi képmás.
Megtermik a lelki gyümölcsöket, amik a hívő életük érettségi fokát jelenti: Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, szelídség, jóság, hűség, mértékletesség. (Galáta 5:22)
Mit is mond Jézus? „Tanuljátok meg tőlem, én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketekben.”
A tanítványok a Szent Szellem vezetése által követik Jézust, és győztes keresztyén életük van. A tanítványságnak jelei életünkben nem csak a gyülekezetben, hanem az utcán, munkahelyen és mindenütt nyilvánvalóvá válnak.
Simon Weil a következőket írta: „Hogy valakinek lelkében ott él -e az Isteni szeretet lángja, azt észreveszem szavaiból, nem amikor Istenről beszél, hanem mikor a földi dolgokról!”
És ez valóban így is van!
A tanítványokból kenetteljes szolgálók lesznek. Nem magukat ajánlják, hanem mindenki előtt nyilvánvaló lesz az alkalmasságuk, és örömmel hallgatják szolgálatukat a többi testvéreik.
Kathryn Kuhlman könyvéből olvastam: „Szíve erős volt, és rá volt hangolódva Jézusra. Ez volt a csodatévő szolgálatának titka. Elhatározta, hogy hűséges marad az Úrhoz.”
Igen, Kathrynhez hasonlóan a tanítványok is életüket odaszánják Jézusnak.
A tanítványság és a vallásosság a 2 különböző fogalom. Mindegyikük számára ugyanazok a lehetőségek adottak, ám míg az egyik csoport mindent, a másik csoport keveset, vagy éppen semmit nem tesz meg az üdvösségéért.
Az utóbbiak a vallásos emberek. Ezek az emberek vasárnaponként templomba, vagy gyülekezetbe mennek, de ők csak felszínes hívők. Hiszik, hogy van Isten, nagyon ragaszkodnak a vallásukhoz, ám Isten közelségét nem kívánják.
Nemrégiben beszéltem egy magát hívőnek tartó lánnyal, aki azt mondta, hogy ő vallásos akar maradni (ezt a szót használta, és ez nekem fájt). Elmondta, hogy rossz megtapasztalása van a magukat komoly keresztyénnek valló emberekről. Igen, valóban visszavághat gyengébb hitű hívőket egy-egy szembetűnő bűn, de az emberek többsége nem erre a megtapasztalásra tekint, hanem kényelemből vagy megszokásból nem akar változtatni az életén. Ők nem tudnak Istenhez közel kerülni, mert nem hajlandóak felszámolni szokásaikat, barátaikat, stb.
A Szent Szellem nem tudja szemüket felnyitni a bűnös mivoltukra. Amíg valaki nem tudja az életében a bűnt meglátni, és nem akar abból kijönni, addig nincs újjászületés.
Az egyik ember azt mondta nekem, miközben Jézusról beszéltem neki:- Én nem vagyok bűnös! –Hallgattam, és közben arra gondoltam: - Ez is bűn.
Míg a bűn terhei alatt, nem törik össze a szívünk, bűnbánattal nem roskadunk az Úr lábaihoz bűnbocsánatért, addig csak vallásos, felszínes az életünk!
Az ilyen emberek azt veszik észre, hogy Isten dolgai egyre kevésbé érdekli őket, az Ige számukra nem fordítódik. Számukra soha nincs üzenet, mivel a Szent Szellemet megszomorítják, és nem tud életükben működni.
Ha valaha eljutnak odáig, hogy szolgálattal bízzák meg őket, alkalmatlanságuk felszínre jön. Nincs rajtuk kenet.
Ám van, amikor addig, és ott, míg a szolgálat tart emberileg, tudnak beszélni, de a szolgálat után rögtön visszaesnek. Ezek az emberek csak szerepelnek. Az ilyen emberek nem találnak örömet a szolgálatban, mert emberi erőlködés az egész, és előbb-utóbb saját maguk távolodnak el. Előfordul, hogy még a közösségből is kimennek, és természetesen, mindig mást hibáztatnak miatta. Pedig csupán csak újjá kellett volna születniük.
Láthattuk, a tanítványokból kenetteljes szolgálók, a vallásos emberekből pedig ideig, óráig tartó szereplők lesznek.
Mi törekedjünk a tanítványságra! Ne ragaszkodjunk a világi szokásainkhoz, hisz a földön az életünk behatárolt ideig tart.
Naponta öldököljük meg az ó-emberünket, és ne engedjünk a gonosz csábításának!
Szánjuk oda az életünket Jézusnak, hogy a kezében jól formálható edények lehessünk!


Zsidók 12, 1
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül...”

Isten csodái körülölelnek. Ez egy általános, minden időre kiterjedő megállapítás az Igében. Nem azt írja, hogy AKKOR, amikor körülvesznek a bizonyságok és nem is azt, hogy HA vannak egyáltalán bizonyságaink, hanem tudatosítja, hogy ezek körbevesznek minket. Ha valami ilyen módon helyezkedik el a környezetünkben, az azt jelenti, hogy bármerre nézünk is, látni fogjuk azt. Ha ezzel ebben a pillanatban nem értünk egyet, akkor valami nincs rendben a látásunkkal. Gond lehet azzal, ahogyan Isten jelenlétét érzékeljük, vagy ahogyan cselekedni engedjük az életünkben.
Nézzünk meg néhány Igét, ami segít észrevenni a minket körülvevő felleget, és ami buzdításul szolgálhat.

Jézus azt mondta: „Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.” / Jn 8,18/ Máris több figyelmet érdemel ez a cselekvés. Ha szándékunkban áll, hogy hasonlóak legyünk a Mesterünkhöz – én nagyon vágyom erre –, akkor követnünk kell a cselekedeteit. Jézus bizonyságot tett a cselekedeteivel, a szavával az Igazságról.

„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” /Jn 15,26/ Ezen túl a Szent Szellemnek is egyik fontos feladata az, hogy bizonyságot tegyen Jézusról.

Szerintetek ki kapta még ezt a nemes feladatot? Hogy tanúsíthassa azt, hogy Jézus él, és Ő Isten Fia, hogy tegnap, ma és mindörökké ugyanaz? Bizony az ember is erre lett elhívva.

„De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.” /Jn 15,27/

Hétköznapi tapasztalatainkból tudhatjuk, hogy egy megvalósítandó munka keretein belül különböző részfeladatokat végez a főnök és a beosztott. Ez Jézusnál nem így van. A bizonyságtétel fontos feladatát, amit Ő maga végzett a Földön, hogy ismertté legyen Isten az emberek előtt, amikor elment a Pártfogónkra – a Szent Szellem Istenre – és ránk bízta. Hogyan tudunk mi elvégezni egy ilyen felelősségteljes munkát? Magunktól képtelenek lennénk, és nem érdemelnénk bizalmat. Jézus erre is gondolt!

 „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” /Jn 14,26/

Tehát miénk a bizonyság, mit Jézus tett Magáról, s az Atyáról, és az, amit a Szent Szellem tesz Jézusról. Ezért nekünk is terjesztenünk kell mindezt, hogy minél több ember előtt ismertté legyen a csoda! És ezek még csak az „eleve adott” bizonyságok.

Gondoljunk bele abba a számtalan apróbbnak ítélt segítségbe, amit az életünkben tapasztalunk meg naponta Jézus gondoskodásának köszönhetően! Abba, ahogyan betegségünk időszakát vészeltük át, vagy mások szenvedését láttuk megsemmisülni. Ahogy egyik hónapról a másikra Isten kirendeli nekünk az anyagi javakat, pedig a pénztárcánknak már ki kellene ürülnie. Ahogy átsegít vizsgákon, amik követelménye megugorhatatlannak tűnik. Ahogy lecsendesít egy vihart a családunk életében. Ahogy megáldja a gyülekezetet, és régen várt lendületet ad.

Valamelyikre ráismertél esetleg Te is, aki olvasod e sorokat? Több is igaz a Te életedre is? Netán ennél nagyobb csodákat is láttat Veled az Úr? Dicsőség ezért Neki, egyedül Neki!

Hát akkor ne tétovázzunk tovább! Nyissuk ki a szemünket, hogy megláthassuk a felleget, s másokat is részesítsünk mindabból, amit láttunk, s tudunk! Csatlakozzunk a mi bizonyságtevő Jézusunkhoz!




„Egy farizeus arra kérte őt (Jézust), hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát és megkente kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.„ Lk.7 : 36 - 40

Ezt a történetet az Úr kicsit más megközelítésben mutatta meg nekem:

Az emberek többségében ott él egy megfelelési vágy…meg akarunk felelni a munkahelyünkön…a családunknak…barátainknak…a környezetünknek…egyszóval mindenkinek.
A legjobbat várják el tőlünk, és mi ennek a legjobbnak akarunk eleget tenni. Ez azonban sokszor fárasztó, hisz nem lehet mindig, mindenkinek megfelelni…mindig mindenből a legjobbat kihozni. Emberek vagyunk és néha hibákat vétünk.
De miközben ilyen megfelelési kényszerben élünk…hol van Isten? Neki is meg akarunk annyira felelni, mint az embereknek? Neki is akarjuk a legjobbat adni?
Van, hogy némák maradunk az emberek előtt, mert félünk a reakciójuktól. Felveszünk egy olyan viselkedést, amit elvárnak tőlünk, hogy nehogy megszóljanak bennünket.

Ez az asszony bűnös volt. Ezt tudta Jézus is és az a farizeus is. De ennek ellenére nem törődött azzal, hogy mit mondanak rá, vagy mit gondolnak róla. Leborult Jézus elé és sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát. És nem érdekelte, hogy mit szólnak mások.

Jézusnak kell megfelelnünk és nem másnak. Az Ő tetszését kell elnyernünk és nem az emberekét. Mert mit érek, ha az egész világot meg is nyerem, de a lelkemben kárt vallok.
Hirdetni kell az Urat a munkahelyünkön, a családunkban és mindenhol, ahol emberek vesznek körül, mert mindenkinek hallania kell az evangéliumot.
És lehet, hogy a nagy többség bolondnak fog nézni, de a legvégén minden szem meglátja azt, Akiről beszéltünk, és Akinek szolgáltunk, mert az Övéi soha meg nem szégyenülnek.

És miközben így szolgálunk Istennek – anélkül, hogy mi erőfeszítéseket tennénk, hogy megfeleljünk bárkinek is – megáld bennünket, amikor dolgozunk, amikor egy vizsgára készülünk, amikor a családunkkal vagyunk és akkor is, amikor a gyülekezetben vagyunk.

Ne próbáljunk megfelelni mindenkinek, ne akarjuk felvenni a külvilág ritmusát, mert abba igen hamar elfáradunk, és csak mély sebeket kapunk. Az embereknek soha nem leszünk elég jók bármit is teszünk.
Azonban Isten teljesen máshogy lát bennünket. Az Ő szemüvegén keresztül értékes drágagyöngyök vagyunk. Ő látja, hogy mit tud kihozni belőlünk, és valóban értéket lát bennünk.
Boruljunk le az Úr elé, és tegyük azt, amit kér tőlünk és némítsuk le a külső zajokat. Minden erőnkből arra törekedjünk, hogy Istennek adjuk a legjobbat, mert Ő az, aki méltó rá.


1Kor. 16,13 → „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”

Pál apostol szólít fel mindnyájunkat, hiszen nem emelt ki személyeket, gyülekezeteket, vagy felekezeteket. Konkrétan a Korintusban élőknek címezte, ahol mindenkinek egyöntetűen szólt. Ez abból a szempontból is nagyon érdekes, mert az akkori időben, amikor Pál megírta ezt a levelet, az itt élők voltak a leginkább bűnben élők. Ők voltak azok, akiknek rengeteg bálványuk volt, és ez a város volt a világiasság közepe, az istentelenség melegágya.
Mégis Isten kegyelméről tanúskodik, hiszen Ő nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem azt akarja, hogy minden ember megtérjen (2Pét 3,9). Figyelmeztet, amíg még lehetősége van az embernek a változtatásra.
Ez az óriási szeretet éberségre, vigyázásra, és a hitben való rendíthetetlenségre szólít fel.
Miután felmérjük és felfogjuk ennek súlyát, részünkről pedig a felelősségét, az a kérdés fogalmazódhat meg bennünk, hogy hogyan tovább? Miként tudom a gyakorlatba átültetni, és azt magamra nézve kivitelezni?
Vigyázni azt is jelenti, hogy éberen őrködni. Amikor egy őr éberen teljesíti szolgálatát, az mások, akár 100-ak, akár 1000-ek életben maradását is jelentheti, de mivel Isten számára egy is nagyon értékes, az is megtiszteltetés és felelősségteljes feladat, amikor csak egy ember fölött kell vigyázni, vagy csak önmagunk felett. Az ellenség mindig is a legváratlanabb helyzetekben támadt, hogy biztosabb legyen a győzelme, amit a meglepetés erejével szerez.
A hitben való megállás az abban való kitartást, állhatatosságot jelenti, hogy nem adom fel, hűséges vagyok a hitben, amiben teljes meggyőződéssel állok. Ez továbbá azt is hozza magával, hogy megbízható, hiteles tanúbizonyság leszek.
A következő felszólítás, hogy „legyetek férfiak”, kissé talán bizarrnak tűnik, különösen akkor, ha a Biblia első lapjain olvasható teremtés-történetre gondolunk, hogy férfivá és asszonnyá teremtette Isten az embert, itt pedig mindnyájunknak azt mondja, férfiak legyünk. Mintha Isten nem tudta volna akkor eldönteni, hogy melyik lesz a legjobb, és teremtett ebből is, és abból a nemből is? Egyáltalán nem, hisz amikor a teremtés egy-egy szakaszát befejezte, azt mondta rá, hogy „igen jó”, és nem tett máshogyan akkor sem, mikor az emberpárt különböző neműnek alkotta meg.  A viselkedési mintáról, a cselekvési formáról van szó. Nem kell úgy öltözködnie egy nőnek sem, mint a férfiaknak, de a férfiak sem lazíthatnak, ha a személyi számuk egyessel kezdődik.
Hitben férfinak lenni annyit jelent, hogy erényes, megbízható, konstruktív, célratörő (itt konkrétan, a mennyei cél felé igyekvő), kitartó, ahogyan az előbbiekben is kifejtettük. Ezt a magatartásformát várja el Isten mindazoktól, akik a hit útjára lépve a célt is el szeretnék érni.
    Végül pedig, legyetek erősek, kapjatok erőre! Segítséget is remélhetünk és nyerünk, ha a Seregek Urához folyamodunk, aki Lelkével támogat mindabban, amihez mi erőtlenek vagyunk. 


János Evangélium 21:15-17
Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Az Újév elején, mikor fogadalmakat teszünk, mikor kérésekkel ostromoljuk az Urat, gondolunk -e arra, hogy Jézus megáll előttünk és megkérdezi tőlünk: - Szeretsz -e engem? Jobban szeretsz –e, mint a családodat, barátaidat, mint a szenvedélyeidet?
Mi a válasz rá? –Igen szeretlek Uram! Kimondjuk könnyedén, természetesen, és tesszük dolgainkat pontosan ellenkezőleg, mint ahogy az Úrnak megígértük. Sokszor lelkiismeret furdalás nélkül.
Elgondolkodtunk már rajta, hogy hányszor voltunk Péterek? Hányszor nem azt tettük, amit ígértünk, és hányszor azt, amit nem szabad lett volna?
Mikor harmadszorra is megkérdezte Pétert az Úr, ő megszomorodott, és azt felelte. – Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek Téged! És az Úr rábízta az Ő juhait, hogy legeltesse azokat.
Gondoltunk már arra, hogy hányszor voltunk Péterek akkor is, mikor beszélni kellett volna, és mi hallgattunk? Nem beszéltünk róla, hogy mi hívők vagyunk, ez is egyfajta megtagadás. Nem vittük az Evangéliumot, ami Jézus missziós parancsa!
Péter megszomorodott, mikor harmadszorra is megkérdezte az Úr tőle:- Jónának fia, szeretsz -e engem? Ez a szomorúság a megbánás jele volt bűnei felett.
Gondoljuk át mi is bűneink sokaságát és szomorodjunk meg rajta! Mennyi hiábavaló dolgot, mennyi szándékos bűnt elkövettünk.
Ha nem tettük az év utolsó napján, még megtehetjük az esztendő kezdetén. Bánjuk meg, ami nem Isten tetszésére szolgált és kezdjük újra Ő vele!
Ha le tudjuk tenni a kezünkből mindazt, amit még a világból hoztunk magunkkal, akkor tudjuk átvenni igazán a Szent Szellem ajándékait. Az igazi megtérés az, ha gyökeresen megváltozik az életünk, ha újjá születünk, amit eddig értéknek tartottunk, most az Úrért elhagyjuk. Megváltozik a szemléletünk, kicserélődnek a barátaink, szabadidőnkben az Úr közelségét keressük. Miért ne tennénk ezt, hisz az Úr is keresi folyton a mi közelségünket:
A Zsidókhoz írt levél 13:5-ben „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” Ez egy ígéret, ami megáll!  Hiszen Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

More Articles ...

  1. 2010. december 20. - 2010. december 26.
  2. 2010. december 13. - 2010. december 19.
  3. 2010. december 6. -2010. december 12.
  4. 2010. november 29. - 2010. december 5.
  5. 2010. november 22. - 2010. november 28.
Page 38 of 41