„Mert született néktek ma a Megtartó…” (Lk.2:11)
A keresztyén ünnepek között az egyik legszebb ünnep a Karácsony. Olyan szép ez az igaz történet, hogy nagyon sok embert boldoggá tesz. Mindig volt valami misztikum benne, ami olyan hangsúlyossá tette az egész várakozást.
Emlékszek, mikor gyermekeim kicsik voltak, olvastam nekik is Jézus születéséről, és olyan csendben, tágra nyitott szemmel, érdeklődő arccal hallgatták. Karácsony előtt 1 héttel már jártak a Betlehemesek, akik vitték a jászlat, amiben feküdt a rongyból készült bábu, ami a kis Jézust szimbolizálta. A nagy hóban utcáról utcára mentek a pásztornak beöltözött fiúk, csengővel csilingeltek és mikor házakhoz bementek, boldog volt az a család. Azt se tudták mivel vendégeljék meg a hírnököket. Ők pedig mókáztak, énekeltek, verset mondtak e jó hírről. A pásztorok között volt egy angyal is, aki hosszú fehér ruhát viselt, fején glória volt, és azt mondta: „Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.”
Szép fehér hó takarta be a falvakat, és igazi boldogság töltötte el az embereket ez idő tájt.  A szívükbe várták, és zárták a Karácsonyi ünnepet.
Ez a kezembe kerülő Karácsonyi kép ma is szeretetet hoz szívembe, és mosolyt fakaszt az arcomra. Az, ahogy az istállóban megszületett kisgyermeket Mária és József nagy szeretettel, gyönyörködve nézi, amint a háttérben az állatok tágra nyílt szemmel figyelik az eseményt, és az ajtónál tárt karokkal, örömmel gyermekek és felnőttek tolonganak, hogy meglássák az újszülött Messiást. A gyermek Jézus tekintete Máriára szögeződik, aki mosolyogva néz szemébe vissza. Amit ezen a képen láthatunk, nem egy mese, ami a felnőtteknek is szól, hanem ettől sokkal több! Ennek a képnek a szemlélése megtölti a szívet szeretettel, melegséggel, békével, nyugalommal, tisztasággal és sorolhatnám, hogy még mi mindent sugall számomra. És akiknek nem volt még hitük, vagy csak felszínesen hittek az Istenben, azoknak is boldogság volt ez az ünnep.
De lássuk a Bibliai történetet: Mária a Názáret városából való szent lány volt, akit Isten kiválasztott, hogy Jézust ő hozza a világra. Megjelent neki az angyal és azt mondta: „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. És ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat és nevezzed az Ő nevét: Jézusnak.” József miután megtudta, hogy jegyese áldott állapotban van, el akarta hagyni, de megjelent neki is egy angyal és azt mondta: „József, Dávidnak fia! Ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, Szentlélektől van! Fiút fog szülni, és nevezd az Ő nevét, Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét annak bűneitől. Ő az, akiről a próféták jövendöltek.” József azonnal tudta, hogy Isten angyala szólt hozzá és engedelmeskedett.
Akkor tájt Augusztus császár elrendelte a népszámlálást, és mindenkinek el kellett menni a szülővárosába. Józsefék is elindultak szamárháton Betlehenbe. Töredelmes, fárasztó volt az út, és mire odaértek, eljött a szülés ideje. Sehol nem kaptak szállást, az egyik fogadós felajánlotta nekik, hogy a város szélén van egy istállója, menjenek, terítsék le a friss szénát, ott nem fogja senki őket zavarni.
És Jézus megszületett egy istállóban, mert nem volt számára méltó hely.
Azon az éjszakán különös dolog történt. A pásztorok legeltették a nyájukat, és furcsa zajra lettek figyelmesek. Fent az égen, a csillagoknál is ragyogóbb fényesség világította meg az eget, és ahogy közeledett, egyre nagyobb lett. Mindannyian csendben figyeltek, és lassan távolról egyre közelebb egy énekhang hallatszott. Az égbolt vakító fényben úszott, és egy angyal jelent meg a pásztorok előtt és azt mondta: „Ne féljetek, ma született nektek a Megváltó! Az lesz a jele, hogy egy kis gyermeket találtok feküdni a jászolban.” Hirtelen angyalok sokasága jelent meg, és énekeltek: „Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek, és békesség a Földön a jóakaratú embereknek.” Aztán az angyalok eltűntek, a pásztorok pedig a földre estek, és dicsérték az Istent, hogy ilyen csodálatos dolgokat láthattak. Aztán elindultak Betlehembe. A város szélén egy különös ragyogó csillag fénylett egy barlang istálló felett, és amint bementek, meglátták a jászolban fekvő kisgyermeket, ahogy az angyal megjelentette. A pásztorok letérdeltek és imádták az Urukat.
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit jelent nekünk ma Jézus születése? Azt, amit a pásztoroknak, a feltétel nélküli hitet? Azt az igaz örömöt, hálát? Jut -e idő átélni a várakozás örömét?
„Eltelnek évezredek, és te nem változol meg…” mondja egy énekíró.
Igen, a Karácsony üzenete ma is az, mint akkor volt! Ma ugyanúgy kell örülni, mint ahogy a pásztorok tették, sőt nekünk még jobban hinni kell az üzenetben, mert Jézus kereszthalálát mi már ismerjük, ami számunkra bebizonyosodott valóság!
Hangoljátok hát fel szíveteket a Karácsonyi várakozásra, az örömre, a dicséretre, mert Isten Fia megszületett a Földre, hogy a világot megváltsa a bűneitől.
Testvérek, ettől nagyobb ajándékot senki nem tudott volna adni nekünk!


„…legyen meg a Te akaratod…” Máté 6,10

Ha valami nagy gond van körülöttünk, vagy a sok kis probléma már tornyot formál, akkor gyakran mondogatjuk, hogy „ennél már nincs lejjebb”. Imádkozunk: „Uram, miért van ez?” Nem jön válasz. Persze a világnak rögtön van válasza: „nyugodj meg, mindig van lejjebb.” Hát, de én Isten gyermeke vagyok, rám ez nem vonatkozik, nekem a Szabadítom a Seregek Ura! – állsz ellen a gondolatnak. Ám sokszor mégis bebizonyosodik az amúgy reményeim szerint csak viccnek szánt mondás, és még nagyobb nehézségek jöhetnek. Van az a pont, amikor nagyon nehéz az igébe kapaszkodni: „hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek;”
Telnek a napok (vagy nem ritkán hetek, hónapok) és a teljes kilátástalanság lesz lassan Úrrá rajtad, néha kicsit jobb, néha teljesen rád nehezednek a súlyok, de nincs lényegi változás. Ilyenkor már imában kiáltunk „Uram miért történik mindez, hát nem látod, mi történik Velem?”. Hidd el, látja, de még nem vagy készen.
Megmozgattál minden szalmaszálat, végiggondoltál minden megoldási lehetőséget, megpróbáltál mindent, és nem akar a helyzet változni. A testvérek hiába buzdítanak, intenek türelemre, sokszor még a kapott bátorító ige is kevésnek bizonyul, „én tudom, miben vagyok” mondogatod.
Szép lassan feladod, és eljutsz arra a pontra, mikor végre teljes szívből tudod azt imádkozni, hogy „Uram legyen meg a te akaratod”. Lehet, hogy úgy gondolod, már korábban is ezt imádkoztad, de amíg nem hagyod valóban az Úrra a te gondolataid, amíg kiskapukat hagysz a rendszerben, amikbe emberileg kapaszkodhatsz, nem fogsz kijönni a problémádból, nem teljesedik be a kérésed. Mikor így tudsz imádkozni, akkor vagy igazán mélyen!

A fenti példa nagyon sok helyzetre igaz, hiszem, hogy mindenki magára ismert benne. De ha a kételkedés apró csírája is benned maradt, szeretném bizonyságokkal alátámasztani az én illetve hozzám nagyon közel álló emberek életéből, hogy Isten bizony ekképpen cselekszik.
- megtérés: a legtöbb embernek egy hatalmas törés kell, hogy Istent magához engedje. Gondolj vissza, megtértél volna, ha nem lettél volna, akkor épp mélyen?
- a párkeresés keresztényként: amíg nem engedjük el szívünkben ezt a területet, amíg ezen sóvárgunk állandóan, amíg majd’ mindenkiben a potenciális társat látjuk, és nem hagyjuk Istenre a dolgot, addig a legtöbb esetben nem is jön el a társ, pedig akár évek óta is ismerheted. Ez az ige nagyon ideillik: ”keressétek először Istennek országát, és ezek mind megadatnak néktek.”
- munkahely keresés / anyagi dolgok: itt is általában kipróbálunk minden megoldást, 600 helyre elküldjük az önéletrajzot, minden ismerőst végigjárunk, mielőtt teljesen az Úrra hagyatkoznánk, olyan helyzeteket formál az Úr, amit emberi ésszel el sem tudsz képzelni. Vagy ami sokszor a legegyszerűbb megoldás lenne, adakoznánk.
- nagyon sok apróbb dologra is igaz (pótvizsgák, stb.)
És a legfrissebb bizonyság, amit meg szeretnék osztani:
- gyülekezeti gyümölcsök: lehet minden héten színes programokat szervezni, hívhatunk keresztény körökben ismert szolgálókat, és mégis nagyon könnyen megtörténhet, hogy egy embert sem nyerünk meg az Úrnak. Amint feladjuk az emberi erőlködéseket, és kvázi lemondunk a dologról, akkor jön el az igazi változás. Egyik napról a másikra! A tegnapi alkalmon 12 új látogató/vágyakozó vett részt. Mi ez, ha nem csoda, mi ez, ha nem egy jel az Úrtól, hogy megérte várni, megérte imádkozni, és megérte eldobni minden emberi tervünk?

Istennek semmi sem lehetetlen, „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.”, azt mondja az ige Péter levelében. Tudom, hogy az ember alapból nem ilyen, de minél hamarabb látod be, hogy a magad ereje kevés, annál hamarabb jöhet el a megoldás.
Imádkozz ma így, „legyen meg a te akaratod”! A jelszó: teljes szívből!


„Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel. Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” Példabeszédek könyve 5:1-4

Volt már, hogy tettél ígéretet egy jó barátodnak, amit végül nem tudtál teljesíteni? Vagy esetleg neked ígértek meg valamit, amit később nem tartottak be? Mit éreztél ekkor, talán csalódottságot, fájdalmat?
Sajnos talán már mindannyian éltünk át ilyen helyzetet. Vagy mi ígértünk felelőtlenül, vagy pedig nekünk tettek ígéretet, amit nem teljesítettek később.
Csalódtál, mert az ígéretek, amit tettek, és amiket reméltél nem teljesültek.
Pintér Béla énekli az egyik dalában: „Nem ezt vártad, nem így mondták, mást ígért a szív és mást a száj.”

Mást a szív, és mást a száj. A kimondott szavaknak, ígéreteknek a szívből kell kiindulnia.
És igazán akkor fáj, amikor olyan valaki nem teljesíti, aki közel áll hozzánk, akit szeretünk, akinek fontosak a szavai a számunkra.

Isten a mi szavainkat nagyon komolyan veszi, fontos mindaz, amit kimondasz és megígérsz az Úrnak. És ezen ígéreteket számon is kéri tőlünk. Isten elvárja Tőled, hogy tartsd magad az ígéreteidhez. Van, hogy egy bűn elkövetése után egyből megígérjük az Úrnak, hogy soha nem fog többé előfordulni, soha nem tesszük meg többé. Aztán eltelik egy-két hét, vagy hónap és már el is felejtetjük, amit az Úrnak ígértük. De Ő nem felejti el, mert nagyon komolyan vesz. Ő azt akarja, hogy a legjobb barát legyen az életünkben, a legjobb társ. És hogyha nekünk fájdalmat okoz az, amikor egy barátunk nem tartja be a szavát, Istennek hogy fájhat, amikor nem tartjuk be a szavunkat.

Amikor Isten megígér neked valamit, akkor biztos, hogy beteljesíti mindazt. Olyan sok ígéretet kaptunk már az Úrtól. Ígéretek…amik teljesültek, és amik teljesülni fognak. Ő nem felejtkezik meg arról, hogy mit ígért neked. Lehet, hogy az ígéret a saját életedre szólt, vagy épp a gyülekezet életére, egy biztos, Ő mindazt véghez viszi és megcselekszi.
Mert így ír az ige a 4.Mózes 23:19-ben: „Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?”
Valóban, az Ő szava ma is megáll, amit ígér beteljesedik. Még ha úgy is érzed, hogy késik, Ő nem felejti el. Akkor jön, amikor épp kell, a legjobbkor.

Olyan sokszor elvárjuk az Úrtól, hogy cselekedjen, számon kérjük Tőle mindazt, amit megígért. Mi pedig, sokszor elfelejtkezünk arról, amit ígértünk. Pedig Isten is elvárja, hogy betartsam, hogy megcselekedjem.
Bármit is ígértünk az Úrnak, ne felejtsük el, igyekezzünk mihamarabb teljesíteni. Ne beszéljünk elhamarkodottan és ne ígérjünk felelőtlenül se embereknek, se az élő Istennek.
Ezért mielőtt számon kérnénk az Urat, vizsgáljuk meg, hogy Isten vajon mit vár tőlünk, talán épp azt, hogy teljesítsd, amit ígértél neki.
És mint minden kapcsolat, az Istennel való kapcsolatunk alapja is a bizalom. Mi hisszük mindazt, amit megígért és bízunk Benne, hogy Ő majd beteljesíti. De ugyanakkor Ő is ilyen bizalommal van felénk, ezért ne okozzunk neki csalódást.

 

 

 


"Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." Zsoltárok:126:5-6

Egy ének részlete, jutott a minap az eszembe, „Harcos, aki ott állsz a harcmezőn…”. Egy áldott ének, ami a keresztény ember helyzetéről, munkásságáról, tetteiről énekel. Sokszor, így gondolja az ember magáról: „nem érek semmit”, valójában pedig az élete sokkal többre van elhívva, mint aminek saját magát látja. Amit nagyon tudnod kell, hogy akár hiszed, akár nem, harcos vagy! Harcos, aki e világba lett kihelyezve, hogy harcoljon az Úr terveiért, és életeket mentsen.
Kemény feladat… talán most felnevetsz, és azt gondolod: „hisz én nem is vagyok harcias típus”. A lényeg nem is azon van, hogy te emberileg milyen típus vagy, hanem azon, hogy Aki mellett te döntöttél, egy győztes Király, Ő a Seregek Kapitánya! Akár hiszed, akár nem, amikor döntöttél Krisztus mellett, arra vállalkoztál, hogy harcos légy és egy olyan sereghez tartozz, akik odaszántan küzdenek, akár az életük árán is újabb és újabb lelkek megmentéséért. Azt mondja Pál az Efézusiaknak, hogy nem test és vér ellen van nekünk harcunk (tusakodásunk), hanem szellemiek ellen. Amikor ezt olvasod, nem kell megrémülnöd, hiszen nem vagy egyedül a harcmezőn! Angyali seregek vannak melléd rendelve, és a te Urad soha nem enged nagyobb harcokba, mint amiket el tudnál viselni az Ő ereje által! Egyszerű emberek vagyunk, de az Ő Lelke felruház minket a szellemi fegyverzettel, mely védelmet és győzelmet ad Isten harcosának.
Egy harcosnak az a feladata, hogy megszerezze, és ezután védje népét! Ez a feladat gyakran kudarcokkal, fájdalmakkal jár. Sok történelmi filmben láthatjuk, hogy az igazi harcosok rengeteg sebet kapnak, mire bölcs, erős katona válik belőlük. Mindig egy valami vezérli őket, egyetlen kép lebeg előttük a legnehezebb ütközet közben is; a rájuk bízott feladat teljesítése. A nép, amit meg kell védeni és ki kell szabadítani az ellenség börtönéből. Nehéz idők járnak ma a harcosokra… Sokszor nagyobbnak tűnhet létszámban az ellenség tábora, mint a mienk, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mi Jézus Krisztus mellett harcolunk. Erre a Névre pedig minden térdnek meg kell hajolnia Mennyeken, Földön és Föld alatt! A mi Urunk volt az, Aki a gyengének látszó Dávidot győzelemre vitte az emberileg erős Góliáttal szemben. Ő leghatalmasabb, legerősebb Király mindenek felett, a legnagyobb megtiszteltetés egy ilyen Király oldalán harcba vonulni!
Két fontos dolog erősíti a harcost!
1. Folyamatos edzés.
Kapcsolat az erőt adóval, magával Istennel. Minden nap harcolni kell imában, minden nap könyörögni kell a lelkekért az Atyához, hogy folyamatos erőnlétben legyen imaéletük és harcban állásuk. Láthatjuk a sportolóknál, hogy amikor egy két hetet kihagynak az edzésrendjükből, olyannyira legyengülnek, hogy újra idő kell, mire ismét elég erősek lesznek egy versenyhez. Ugyanígy van ez velünk is. Ha elhanyagoljuk a feladatunkat, könnyen lehet, hogy hibát, hibára fogunk halmozni és a börtönbe zárt lelkeket sem tudjunk kiszabadítani. A harcokhoz emberileg nincs erőnk. Ezt sokszor megtapasztalhattuk már, ezen felül pedig amint olvastuk is, nem test és vér ellen tusakodunk. Hogyan mehetnénk emberi erővel efféle csatákba? Szükséges, hogy folyamatos kapcsolatunk legyen az erőnk Forrásával, és valóban közel legyünk Hozzá, hogy meghalljuk az Ő tanácsit, utasításait! Csak így tud győzelemre vezetni minket.
2. Lelki fegyverzet:
Azt mondja az Ige, hogy naponként vegyük fel lelki fegyverzetünket Efézus:6:13-tól. Minden pillanatban ellene tudjunk állni az ellenünk leselkedő veszélynek, hisz tudnunk kell, az ellenség, mint ordító oroszlán szertejár, és lesi zsákmányát, hogy kit nyelhet el. (1Péter:5:8) A lelki fegyverzet nagy része a védelmünket szolgálja (üdvösség sisakja, megigazulás páncélja, igazság-szeretet deréköve, békesség evangéliumának saruja, hit pajzsa). A Lélek kardja az a fegyver, ami a kezünkbe adatott, tehát nem emberi fegyverekkel, nem emberi eszközökkel kell harcolnunk.
Harcos! Talán sokszor elestél már… talán a jelen helyzet, amiben vagy, emberileg kilátástalannak tűnik, de ne feledd el, mit ígértél a te Királyodnak! Hűséget ígértünk Neki és azt, hogy mindvégig hiszünk az Ő tervében, az Ő erejében…
Lehet, hogy vérző sebekkel és törött karokkal harcolunk és néha sírva a fájdalomtól tesszük, de egy valami lebegjen előttünk: „Meglátom a győzelem napját, és megvédem népemet minden ellenségétől, mert erre hívattam el, ez az én kötelességem, hogy sokak megmeneküljenek, és igazi harcosok váljanak belőlük, akik velem együtt harcolnak. Mert én vitéz katona vagyok és nem feledem, Jézus Krisztus gyermeke vagyok, aki mindennél jobban szeret.”
Ezt a vigaszt, ígéretet adja a Király az ő hűséges harcosainak: „A kik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.
A ki vetőmagját sírva, emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.”


„Magasztallak Atyám, Mennynek és Földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen Atyám, mert így volt kedves Teelőtted.” Máté 11:25-26

Ezen a Földön egyszerű tény az, hogy emberi sikereket tekintve azok jutnak előre, akik minél inkább mesterei a világ tudományainak. Lassan lehetetlen felvenni a versenyt a több diplomás, több nyelven beszélő értelmiségi réteggel, és ami a legelkeserítőbb, hogy bármilyen magas fokú ismeretet is sajátítasz el, sajnos a világ elvárásainak képtelenség megfelelni. Mindig lesz új dolog, amit tudnod kell, mindig lesz olyan, aki már tudja azt, amit te még nem. Mi keresztények már jól ismerjük a mi Istenünket. Tudjuk, hogy az Ő látása mindig ellentétes a világéval, és mi az Ő látásában találunk lelkünk nyugalmára.  Azt írja a fenti Ige: „elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted”. Milyen elgondolkoztató ez a kijelentés?! Vajon mi lehet az, amit a nagy bölcs és értelmes emberek nem érthetnek, de a kisdedek előtt megjelentetik?
A fenti Ige maga Jézus Krisztus szavai az Atyához. Magasztalja az Atyát, hálát ad Neki, hogy bizony el van rejtve az értelmesek elől, de megjelenik a gyermekeknek, más fordítás szerint, az egyszerű embereknek. Közvetlenül az alapigénk előtt az Úr a meg nem tért városok ítéletéről beszél. „Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tett és mégsem tértek meg. Jajj neked Korázim! Jajj neked Betsaida! Ha Tirusban és Szidónban történtek volna, azok a csodák, amelyek bennetek, régen megtértek volna zsákban és hamuban. De mondom nektek, hogy Tirusnak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek.”(Lukács 11:20-22) Jézus nem csak beszélt Isten országáról, hanem csodákkal mutatta be azt. De ahol a legtöbb csodát tette, ott mégsem volt elég. Mégsem hittek benne, mégsem követték őt. Miért? Ezt kérdezhetjük ma is. Ma, amikor Jézus szintén csodákat művel akár rajtunk keresztül, de sok olyan személy van, akinek ez mégsem elég. Mintha el lenne rejtve előtte, amit látnia kellene… Tudjátok testvérek, az Igéből megtudhatjuk, valóban el van rejtve a hit csodálatos érzése minden emberi módon bölcs és értelmes előtt, aki próbálja megfejteni a csodákat, próbálja osztályozni az Isten cselekedeteit, és feltételeket szab a Teremtőnek. A kétkedő, emberileg értelmező személyek elől maga a Mennyei Atya rejtette el a hitbeli látást, a csodák értékelését – erre utal az Ige. Jézus Krisztus magasztalja őt a bölcsességéért, hogy bár az értelmesek, értelmezők elől rejtve marad a Mennyei út, a kisdedek előtt bizony megnyittatik.
Volt egy beszélgetésem egy értelmiségi ismerősömmel. Olyan kérdéseket tett fel, amelyek soha életemben nem fogalmazódtak meg bennem, és bár a Szent Szellem megadta a választ, de a beszélgetés után csak ezt a mondatot hallhattam tőle: „Úgy szeretnék én is így hinni, de nem tudok.” Amikor magamra maradtam, könny gyűlt a szemembe és életem egyik legnagyobb hálaadása született meg a szívemben. Hálás voltam Istennek, hogy hiszek benne, hogy el tudom fogadni, amit Ő mond, és egyetlen szavára nincs 5 megkérdőjelező mondatom. Ha te is hitben élsz már, adj hálát Istennek ezért, hogy hitre juthattál! Lásd meg, hogy ez nem is olyan egyszerű. Vannak emberek, akik bár próbálkoznak Isten megismerésével, de állandó kérdésekbe, kétkedésekbe ütköznek, amiktől nem tudnak szabadulni. Ó, legyünk gyermekek! Legyünk gyermekek a szívünkben, akikről azt mondja az Úr, hogy előttük bizony megnyittatik mindaz, ami az okoskodó emberek előtt zárva marad. A gyermeki hitűek előtt megnyílik a Menny! Előttük egyszerű az, ami másnak bonyolult és értelmezhetetlen. Ha gyermeki hited van, meglátod az Úr csodáit, könny fakad a szemedből egy Ige olvasásakor és nem azon gondolkozol, hogy biztosan úgy volt-e… ha gyermeki hited van, örökké látod a segítő kezet, ami ki tud emelni a legmélyebb szakadékból… ha gyermeki hited van, akkor célod is van, hiszen jól tudod, hogy Jézus maga mellett készített neked helyet, és odajutni a legnagyobb életcél, amit csak kitűzhetsz magad elé.
„Igen Atyám, mert így volt kedves Előtted.”Igen, így kedves Istennek, hogy ő csakis a szívedet vizsgálja. A szívedet, melyet a feltétlen hit dobogtat nap mint nap.
Egy kedves ének gyakran emlegetett sora így szól: „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát.”

 

 

Egyik Testvérnőm boldog örömmel az arcán mondta a következőket: „Milyen kegyelem az, hogy nekünk hitünk van. Olyan természetesnek tűnik, pedig nem az. Aki pedig bennünk él, az számunkra egy kimondhatatlan kincs! Mennyi mindenről lemondanak azok, akik nem ismerik, és nem hisznek Benne…”
És most feltehetném a kérdést, hogy kiről is beszélt Ő? Igen, lehetne a válasz, hogy Istenről, Jézusról, Hitről, de most ő arról a személyről beszélt, Aki ma is itt van a Földön, hogy vezesse az életünket, hogy segítségünkre legyen.
Sajnos vannak keresztyének, de egyházak is, akik nem fogadják el a Jézus Krisztus Földre küldött ajándékát, a Szent Szellemet. Pedig Jézus Krisztus miután felment a Mennybe, maga helyett küldte el, hogy Ő legyen a mi Segítőnk, Vigasztalónk, Pártfogónk. Ő vezet el bennünket minden igazságra. Sokan inkább bálványokban hisznek, és azok segítségét kérik, minthogy az életükben a Szentlélek vezetését kérnék.
Néhány Igével szeretném alátámasztani azt a nagy igazságot, hogy a Szentlélek ma is a Földön van, akár hiszik az emberek, akár nem. Jézus ezt mondta:
Lk.24:49 „És én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét: ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok Mennyei erővel.”
János 16: 7 „De én az igazat mondom néktek, jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló. Ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok”
János 16:8 „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.”
János 16:13 „De mikor eljő amaz, az Igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra…..”
János 15:26 „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, Akit én küldök néktek az Atyától, az Igazságnak Lelke, Aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.”
János 14:16 „És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”
János 14:17 „Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt, és nem ismeri Őt, de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
János 14:26 „Ama Vigasztaló pedig a Szentlélek, Akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”
A Bibliából e néhány Ige is bizonyítja azt a valóságot, amiben sokan mégsem hisznek. Igaz, hogy megvallják a Szentháromságot, de a mindennapi életükben nem kívánják a Szentlélek jelenlétét.
Mi, akik behívtuk Őt az életünkbe, nem is tudnánk már a Szentlélek nélkül élni! A mindennapi küzdelmekben nem tudnánk fent maradni, ha nem lenne mellettünk, ha nem lenne ott a segítségünkre.
Jézus úgy említi, hogy az „Igazság Lelke” mert Ő az Atyától származik. Ma a világon nagyon kevés ember van, aki keresi az igazságot. Némelyek nem is tudják megkülönböztetni mi az igazság, és mi a hazugság? Pedig nem mindegy melyiket követjük, mert nagy a tét! Ha az igazságot nem ismerik, hogyan ismernék a Szent Szellemet? János 14:17-ben olvashatjuk: „Az igazság ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt, és nem ismeri Őt, de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Ámen)
Jézus Krisztus tudta, hogy ha Ő felmegy a Mennybe, nekünk utána is szükségünk lesz a segítségre. Megígérte, és el is küldte nekünk a Földre a Szent Szellemet.
Ő itt, a Földön egyszerre csak egy helyen tudott lenni, addig a Szentlélek egy időben sokfelé jelen lehet.
Mindenkinek szüksége lenne a Szentlélekre, de mivel nem ismerik, nem akarják Őt.
Az újjászületett hívők örömmel hívják be az életükbe, hiszen Ő egy kincs számukra. Nézzünk meg néhány területet: Talán elsőként említeném a Bibliaolvasást és értelmezést. Nagyon sok világi ember elolvasta a Bibliát, mert talán tananyaghoz szükséges volt, vagy éppen a műveltséggel együtt jár, de lehet olyan, aki azért olvasta el, hogy a materialista szemléletével hasonlítgatta össze. Mi, hívők nem csak elolvassuk egyszer, vagy kétszer, hanem naponta az Isten üzenetét akarjuk elvenni belőle. Mivel a Biblia Szentlélek által ihletett, Ő az, Aki fordítja a mi számunkra is. Míg nem költözik szívünkbe a Szentlélek, addig csak olvassuk, de talán nem is tudjuk, mi az Isten üzenete. Azonban miután szívünk lakója lesz, mindig van üzenet a sorok mögött. Erre vágyik az igaz hívő ember; elvenni az Isten üzenetét.
Nagyon fontos terület a tanítói, vagy Igei szolgálat, de Szent Szellem nélkül csak üres beszéd lenne. Úgy imádkozik a szolgáló: „Uram, hadd legyek egy edényed, aki által üzenni tudsz a Te népednek. Legyek egy szócső, Te töltsd be az én számat…”Mert ha nem a Lélek által beszél valaki, akkor csak azt mondja el, amit emberileg akar. Nincs abban Istentől jövő üzenet!
A hatékony imádkozásnál is mindig fontos a Szentlélek jelenléte. Nem gondolkozik valaki azon, hogy mit mondjon, hanem csak kimondja azokat a szavakat, amit a szájába kap. Ilyen a nyelveken szólás, nyelveken imádkozás is, amikor a hívő nem is tudja, mit imádkozik, kivéve, ha meg van neki a nyelveken szólás magyarázatának ajándéka.
És ha már itt tartunk, a Szentlélek ajándékai: Bölcsességnek beszéde, Tudománynak beszéde, Hit, Gyógyítás, Csodatevő erők, Prófétálás, Lelkek megkülönböztetése, Nyelveken szólás, Nyelvek magyarázata. Ki ne vágyna ezekre???  Úgy írja a Kor.12:11-ben „De mindezeket egy és ugyan az a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.”
A Szentlélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ezeket a gyümölcsöket is a Szentlélek adja.
Védelemként pedig kaptuk a Lelki fegyverzetet, amit naponta magunkra kell venni maradéktalanul, hogy meg tudjunk állni a sátán minden ravaszságával szemben.
Gyakorló szolgálóként számtalanszor megtapasztaltam ilyen vagy olyan formáját a szolgálatnak. Sajnos volt, mikor körülményeim következtében megszomorítottam, és nem tudott működni bennem a Szent Szellem. Magamra hagyatkozva kellett kiállnom, és ennek tudatában, nagyon nehéz volt szolgálni. Olyan, mintha a nagy rengetegben egyedül lettem volna, és nem tudtam kitől segítséget kérni. Próbáltam ennek az ellenkezőjét is, mikor a Szentlélek betöltött és úgy álltam ki szolgálni, kaptam erőt, bátorságot, békességet, szeretetet, és volt üzenet, amit átadhattam a testvéreknek.
A Szentlélek szólni tud hozzád, kijelentést ad, elindít, vagy megállít. (Imakérések sorakoztak nálam, amikor indított a Lélek, hogy böjtöljek érte. A böjtnek és imának nagy ereje van, ilyenkor a szellemi harcokban mi is ott állunk Isten angyalai mellett. És naponta a kérések megoldódtak.)
Nagyon fontos munkát végez a gyülekezetekben is a Szentlélek. Egységgé formálja Isten népét, és ahol engedik, emberi irányítás helyett egész alkalmon jelen van, és az újjászületett hívők fizikálisan is megtapasztalják a jelenlétét.
A Szentlélek benned él, ha te is akarod. És nem csak benned, hanem mindenkiben, aki vágyik az Ő jelenlétére.
Még nagyon sok területet tudnék felsorolni, ahol találkozunk Vele, és minden egyszerűbb, könnyebb, ha tudjuk, hogy van segítségünk. A felsorolt néhány példából is láthatjuk, hogy Ő az a személy most itt a Földön, aki a mi Segítőnk.
És soha ne felejtsük el a következő Igét: „De aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó” (Márk 3:29) Ha a Biblia minden sora igaz, akkor ez is! Még nem késő most sem felülvizsgálni a hitünket, avagy hitre jutni, hogy a Szentlélek betölthesse azt a feladatát, amiért küldetett.
Egy boldog, megnyugtató érzés, hogy soha nem vagy segítség nélkül. Hívd be az életedbe, hogy minden napon ott lehessen teveled. Legyünk hálásak az Úrnak ezért a kegyelemért, és fogadjuk szívünkbe a Szentlelket mindannyian, míg még a Földön megtalálható.


„Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.” (Máté 15, 11)

Komoly figyelmet érdemel a részünkről egy olyan mondat melyet a Mester így kezd el: „Halljátok és értsétek meg”. Minden szóval, amit tudomásunkra hozott, célja volt, szeretetét fejezi ki, életünk jobbítását segíti elő, felszínre hozza az igazságot, s legfőképp dicsőíti Istent. Aki ismerte közelről – és mi, akik ismerjük lélekben mélyen – tudjuk, hogy minden egyes szava fontos, de itt mégis különös nyomatékot kapott a mondandója. Lássuk csak, hogy miről is van szó, mi az, amit Jézus szerint mindenképpen meg kell értenünk?
Erőnk nagy része arra megy el, hogy küzdünk valamilyen külső tényező ellen. Legyen az egy másik személy, az idő, a leterheltség, az aggodalom, hatalmasra duzzadt problémák, a bűn vagy maga a sátán. Ha körül kellene írni azokat a dolgokat, amikkel meggyűlik a bajunk, azt hiszem, az előbbi listából mindenki találna olyat, amit a magáénak érez jelenleg. Vég nélküli csatát vívunk a külvilággal ahelyett, hogy a problémák forrását keresnénk meg.
Csak gondoljuk tovább ezt az igét! Jézus arról beszél, hogy nem fertőz meg minket kívülről érkező dolog. Hogy a gondok gyökere egész máshol van, nem ott ahol mi keressük. Akkor mégis hol keressük? A farizeusok tisztának érezték magukat csupán azért, mert koszos kézzel nem ettek, az ige tükrében viszont ők igenis vétkesek voltak. Miért?
Ami kívülről érkezik felénk, nem válik egyből részünkké. Attól még nem leszünk tisztátalanok, önmagában csak egy kísértés marad, de ahogy egy másik helyről tudjuk: „a kívánság megfoganván, bűnt szűl” (Jakab 1.15). A megfoganni pedig azt jelenti, hogy helyet kap a szívünkben. Így folytatja kicsit lentebb az ige: „A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.”(Máté 15,18) Tehát a tisztaságunk egyetlen dologtól függ; a szívünk állapotától. Gondolkodjunk csak el néhány történeten! Amikor Jézus negyven napig a sivatagban volt, talán nem volt elég harca külső tényezőkkel? A sátán Hozzá intézett mondatait írja is a Biblia. Olyan dolgokat ajánlott fel Neki, amikre mi nem biztos, hogy nemet tudnánk mondani: hatalmat ígért azonnal, kérte, hogy ugorjon le Jézus, hogy Isten gondviselését ezzel próbára tegye. Hogyan lehetett ezekben így helyt állni? Úgy, hogy Jézusnak helyén volt a szíve. A kísértés jött kívülről, szorongatták a körülmények, de helyesen döntött, ezzel nagy dicsőséget szerezve Istennek. Pál jutott még az eszembe. Bele sem tudunk gondolni, hogy milyen lehet ütéseket és börtönt szenvedni az evangéliumért. Ha valaki panaszkodhatott volna a körülményeiért, az Pál volt. Nemhogy jobb lett volna az élete miután Isten mellett döntött, hanem megsokasodtak a problémái – mondhatnánk. Mit kezdett ezekkel a körülményekkel? Semmit! Nem kapkodott emberileg, nem próbált megszökni a börtönből vagy elrejtőzni az emberek elől, elhallgatva inkább az igazságot. Hogy bírhatta mégis ki mindezt? Úgy, hogy a szíve rendben volt, telve az Atya iránti szeretettel és tisztelettel. Hitt az örök életben, értette a kötelességét és cselekedte, amit Isten kért tőle. Nem félt és nem tekintett egyetlen akadályt sem megugorhatatlannak. Tisztán tartotta magát úgy, hogy a szívét nem engedte elcsüggedni, így nem foghatott rajta az ellenség.
Ahogy az előbbi példák tanítanak arra, hogyan is tartsuk a szívünket, úgy a másik oldalt is láttatja velünk az írás. Akinek nem sikerül tisztán tartania magát, ki lesz szolgáltatva mindezeknek: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert” (Máté 15, 19-20) Tehát nem a helyzet hozza csupán úgy, ha egy házasságban valaki félrelép, nem egy harmadik személytől függ, az a szívben dől el. Azzal, hogy engedjük e Jézust a trónon ülni vagy mindenféle szennyes dolgot engedünk be, kiszorítva Őt. Ugyanígy egy hamis megnyilatkozás sem történik a körülmények miatt, nem foghatjuk a gonoszra, az ember szíve az, ami nem volt féltőn őrizve, pedig az Úr erre kért mindannyiunkat.
Azt kellett megértenem, hogy a küzdelmeket, amiket külső dolgok ellen folytatok, magamban kell megvívnom. Bennem kell teljessé lennie a szeretetnek, hogy amikor ebben méretek meg, akkor helyt állhassak. Nem tiltakozhatom a hegy ellen, ami utamat állja, hanem kell, hogy legyen akkora hit, ami azt elmozdítja. Nem árthat az ördög egyetlen próbálkozása sem, ahogy Jézuson sem fogott a pusztában. Annyira csodálom abban a szituációban is Őt! A tanú arra, hogy amit mondott, az igaz. Itt volt, ember testben élt és ki volt téve mindannak, amiben mi magunk is élünk. De Ő BŰNTELEN volt. Mert a szívében érlelt dolgok tiszták voltak.


„Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.”
Zsoltárok könyve 40:1-3

Most, hogy túl vagyunk egy hálaadó ünnepségen, olyan sok mindenért hála van a szívemben. Néha jó, ha egy kicsit megállunk és visszaemlékezünk Isten csodáira, mindarra, amit véghezvitt az életünkben.
Van, aki mögött már több évtizedes múlt van, amit Istennel jár, van aki mögött néhány év. Voltak nagyon szép napok, amiért olyan könnyű hálákat adni. A jó dolgokat sokszor olyan természetesnek vesszük, talán még úgy is gondolhatjuk, hogy mindez jár nekünk. Pedig nem, semmi nem jár…mindent kegyelemből kapunk.

Azonban előfordult, hogy felhő takarta el a napot, és voltak nagyon nehéz időszakok. Ezekért a nehéz, fájdalmas napokért tudsz hálát adni? Bizony, nem könnyű. De nézd most életed minden történését úgy, mint egy képkocka. Mit hoztak számodra ezek a nehéz napok? Nagyobb lett a hited? Megtanultad a kitartást és a türelmet? Ezekben az időkben engedted magadhoz igazán közel Istent? Lelki ajándékokat kaptál az Úrtól? Beállhattál egy olyan szolgálat végzésére, amiről azelőtt álmodni sem mertél? És még lehetne folytatni a sort.
Igen, az igazán fontos és értékes dolgok, a legnehezebb időszakokban születtek, a könnyeid között!
Akkor, amikor a legkilátástalanabbnak érezted a helyzetet, és azt gondoltad, hogy egyedül vagy, akkor is ott volt melletted valaki, aki egy pillanatra sem engedte el a kezed. És így utólag láthatod, hogy irányítása alatt tartotta a dolgokat.

Miért is olyan fontos a hálaadás?

  • Isten számára egy pillanat műve, hogy megadja a kéréseidet, hogy beteljesítse legnagyobb álmodat. Azonban, ha mindent így azonnal megkapnál, tudnád-e igazán értékelni? Isten akarja látni a hitedet, hogy tudsz-e hálát adni azért, amit még nem láthatsz a fizikai szemeiddel.
  • Amikor megállsz hálát adni Istennek, mindazért amit véghez vitt az életedben újra és újra rájössz, hogy nincs semmi, ami lehetetlen lenne Ő előtte. Hálaadások közepette újra szárnyra kap a hited és megerősödve tudsz továbbmenni.
  • Hogyha szívből tudsz hálát adni mindenért, ami van az életedben – legyen az egy beteljesedett kérés, vagy egy olyan dolog, amit még nem kaptál meg az Úrtól – Isten olyan ajtókat fog megnyitni előtted, amikre nem is gondoltál volna.


Kívánom azt kedves olvasó, hogy tudj elvonatkoztatni a fizikai látásodtól és lásd meg a dolgokat Isten szemével. Mert amikor az Ő szemével kezdesz el látni, akkor megszűnik a félelem, elmúlnak a kétségek.
Állj meg most egy kicsit és adj hálát minden apró dologért, amit véghezvitt az életedben. Ne mondd, hogy nem tudsz miért hálát adni, mert van hol aludnod, van mit enned, van munkahelyed. Ne vedd természetesnek ezen dolgokat, mert van olyan, aki számára ez nem természetes. Amíg a kicsi dolgokért nem tudsz hálát adni, ne várj nagy dolgokat. Amíg nem tudsz boldog lenni az élet apró örömeitől, nem leszel az a nagy csodák láttán sem. Kezdd alól, és meglátod Isten egyre feljebb emel majd. Kezdd el a hálaadást az egészen kis dolgokkal - amiket már teljesen természetesnek gondolsz – és látni fogod, hogy Isten milyen nagy csodákat vitt már végbe az életedbe és visz végbe ezután is.


„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.  Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.  Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5:13-16

A jó só

Mennyit halljuk keresztény körökben, hogy olyanná kell válnunk, mint a só. Jó-jó, persze, hiszen meg is van írva. De milyen is a só, milyenné is kell válnunk? Legtöbben addig jutunk el, hogy a só ételízesítő, és ebből levezetve nekünk kell képviselnünk a világban az „ételízesítő” szerepet, tehát mi vagyunk az a csipetnyi nyáj, akinek be kell mutatni Krisztust a világnak, jó példával elöl járva. Ez messze nem minden, nézzük mire jó még a só, és milyennek kell lennünk:

  1. Aki tud főzni, az tudja, hogy gyakorlatilag mindenbe kell legalább egy csipet só. A nagy tömegben mi sem látszunk igazán, hiszen kevesen vagyunk, de a világ minden más íznél könnyebben felismeri a só ízét. Az emberek ösztönösen ragaszkodnak egy só típusú emberhez.
  2. A konyhában jártas ember azt is tudja, hogy milyen kényes a só adagolása. Nagyon könnyű valamit elsózni, és akkor rossz íze lesz, só nélkül pedig ízetlen. Törekedj rá, hogy olyan só légy, ami feloldódik az ételben, és ne egy sótömb legyél a másik ember nyakán, aki megcsömöl Tőled.
  3. Mire jó még a só a fűszerezésen kívül? Tartósításhoz is. Jézus örök életet adott nekünk, az elég tartós, ugye?
  4. A régi időkben fizetőeszközként is szolgált, értéke pedig elég magas volt, olyan az egész világon elfogadott fizetőeszköz volt, mint az arany. Nagyon értékes vagy Istennek, hiszen egyszülött Fiát adta Érted!
  5. A só életszükséglet. Ha nem jut a szervezeted sóhoz, meghalhatsz, ugyanígy, aki nem jut hozzá Krisztushoz, az bizony meghal.
  6. A só gyógyító hatású is lehet. Lehet, hogy nem látod magad körül, de egyes embereknek te magad vagy az a só, aki a lelket tartod bennük néhány mondatoddal, egy jó beszélgetéssel, néhány bizonysággal.

Hogyan tudja a só elveszíteni az ízét?

Kémiai értelemben gyakorlatilag sehogy, de szellemi értelemben sajnos lehetséges. Megízetlenedésen nem csupán azt kell érteni, hogy a keresztény eldobja a hitét és visszamegy a világba. Elég csupán langymelegnek lenni hozzá. Ha a körülötted élők, dolgozók megérzik, hogy nem pörögsz 100%-on Istenért, becsúszik egy-két „kis” bűn, akkor gyakorlatilag el is ástad magad előttük. És utána nagyon nehéz újra jó példává válni. Az emberek ugyanúgy kivetnek, „eltaposnak” egy ilyen állapotban levő embert, mint ahogyan Isten sem tűri ezt. „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Jel. 3:15-16.

A só és a világosság

Az ige további részében arról olvashatunk, hogyan legyünk fény. A fény hasonló tulajdonságokkal rendelkezik sok tekintetben, mint a só. Ugyanúgy mindenhez szükség van fényre, nincs nélküle élet, az ember ösztönösen azokat a helyeket keresi a sötétben, ahol láthat. Feladatunk, elhívásunk, hogy mi legyünk az a fényes pont, amit a sötétben keresnek az emberek. Tudod, hogy az embereknek mennyire hiányzik egy olyan barát, akiben megbízhatnak? Manapság senki nem bízik senkiben, az emberi kapcsolatok elsekélyesedtek, de ha meglátják, hogy te egy megbízható ember vagy, máris egy lépéssel közelebb vannak Istenhez. Hogy fény vagy, nem azt jelenti, hogy fűnek-fának „kiszóród a gyöngyeidet”, hanem amint az ige is írja, példamutató életeddel teszed Istent vonzóvá az emberek számára! Hajrá!


„Aki azt mondja: Ismerem Őt, de az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs abban az igazság”(János lev.2:4)

János Apostol a fenti Igében nagy igazságra tapintott rá, ami bennünket is elgondolkoztat. Néha magunk is megtapasztaljuk, hogy nem felelünk meg az Úr elvárásainak. Akkor mi is hazugok vagyunk, és nincs meg bennünk az igazság? Milyen szörnyű ez a tudat!
Igen, könnyen elcsúszhatunk olyan dolgokon, amikben azt gondoljuk, igazunk van. Például gyakran megpróbáljuk megítélni a másikat, nem vesszük figyelembe, hogy nem biztos, hogy jó forrásból kaptuk az információt. Az ítélgetés egyébként sem a mi dolgunk, de ehhez mindig párosul a susárlás, szeretetlenség, gyűlölködés. Azt írja a 9-es vers: „Aki azt mondja, világosságban van, és gyűlöli az ő atyja fiát, az még mindig sötétségben van.”
- Jézus szeretet nagy parancsolata éppen erről szól. Szeretni Istent, szeretni a felebarátunkat, mint magunkat. Legnagyobb parancsolatként természetesen Isten iránt érzett szeretetet említi, de közvetlen utána az embertársaink felé irányuló szeretetre figyelmeztet.
Vajon hányan esünk naponta ebbe a csapdába? Milyen más lenne a világ, ha minden ember szeretné a másikat? Nem ontanának ártatlan vért, nem ütnének agyon néhány fillérért embereket, nem bántalmaznának gyermekeket, nőket, és sorolhatnám az emberi gyűlöletből származó bűnöket.
De mennyi, mennyi bűnt elkövetünk, amit nem is értünk, hogy miért is bűn az? Mert talán túl „kisbűnnek” tartjuk,vagy éppen nem látta senki. És ilyenkor talán elfelejtkezünk arról, hogy Isten mindenütt ott van.
-A Mózesi Tízparancsolatot talán még a hitetlen emberek is ismerik, de nagyon kevesen tartják be, pedig abban a 10 parancsolatban Isten a tiltásait és elvárásait foglalta össze.
-Az Új Testamentumban, Jézus a hegyi beszédében olyan tökéletes bölcsességgel tanít, és tanácsokat ad a népnek, hogy közönséges ember számára is érthető legyen. Lássunk néhány példát azokból az intelmekből, magyarázatokból, melyek mind-mind a mi javunkat szolgálják:
- Lk.6:31 „És mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek,
ti is akképpen cselekedjetek azokkal.”
- „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek.”Lk. 6:27
- „ Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, ami a te saját szemedben van, nem veszed észre?” Lk. 6:41
- „Mindannak pedig, aki tőled kér, adj, és attól, aki elveszi tiedet, ne kérd vissza!” Lk. 6:30
Mint látjuk, Jézus tökéletes bölcsességgel tanítja az embereket a helyes életre, ezek az Ő parancsolatai, a magyarázatok pedig szintén okításra szolgálnak, és ezért nekünk be kell tartanunk!
A fenti Igénkben azt olvassuk: Aki azt mondja, hogy ismeri Őt, de nem tartja be a parancsolatait, az hazug, és nincs abban meg az igazság.
A Bibliában Isten kiválasztott emberein keresztül számtalan helyen kaphatjuk a tiltásokat, figyelmeztetéseket, amik a helyes úton való járásra figyelmeztetnek. A Bibliából megismerhetjük az Urat, és az Ő útján való járáshoz bőven kapunk útmutatókat.
Pál Apostol a gyülekezetekhez írt leveleiből szintén nagyon sokat tanulhatunk. Nem mondhatjuk, hogy valami is el lett volna előttünk titkolva. Az Úr gondoskodott, hogy minden lelki segítséget megkaphassunk, ami a hívő életünkhöz szükséges.
Néhány Ige a levelekből:
Pl.Kol. 3:2 „Az odafentvalókkal törődjetek, nem a földiekkel!”
Fil.1:22 „Mert nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.”
Zsid.lev.3:8 „Meg ne keményítsétek a ti szíveteket….”
A Szentlélek ajándékai: Kor.12:8, Szentlélek gyümölcsei:Galáta 5:22, Lelki fegyverzet Efézus 6:11.
Sorolhatnék számtalan helyet a Bibliából, melyek mind-mind a mi lelki épülésünkre szolgálnak.
Nem fényezni kell mások előtt az életünket, mert az csak részben számít, hogy más mit mond. Nekünk az igaz Bíró előtt kell megállni, és nem tudjuk melyik percben zárul be előttünk a kegyelem ajtaja, mikor már nincs módunk változtatni rajta.
Ha ismerjük Őt, akkor tudni kell az emberek iránti végtelen szeretetét is, ami viszonzásra, hálára kötelez bennünket. Ha ismerjük Őt, tegyük boldoggá engedelmességünkkel, szeretetünkkel, kutakodjunk az Írásokban, hogy egyre jobban tökéletesítsük magunkat! Ő látni fogja a mi odaszánásunkat, és velünk lesz mindenkor. Ha ismerjük Őt, akkor éljünk úgy, hogy méltón mondhassuk magunkat Isten fiainak!



More Articles ...

  1. 2011. október 10. - 2011. október 16.
  2. 2011. október 3. - 2011. október 9.
  3. 2011. szeptember 26. - 2011. október 2.
  4. 2011. szeptember 19. - 2011. szeptember 25.
  5. 2011. szeptember 12. - 2011. szeptember 18.
Page 34 of 41