„Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt: valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk 8: 34-35)

Manapság nagyon veszélyes és nehéz területre lépünk, ha az emberek megtérését tűzzük ki célul. Ez pedig Jézus Krisztus nagyon fontos missziós parancsa: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket!” (Máté 28:19) (- ez ma emberére éppen úgy vonatkozik, mint akkor.)
Egyik kedves Biblia történetben arról olvashatunk, hogyan tért meg Filep: Hallott az Igéről, befogadta a szívébe, és vágyott bemerítkezni. Ezután boldogan ment tovább. Figyeljétek meg, hogyan ment tovább? „boldogan!”- ment tovább. Milyen egyszerű volt az ő megtérése, és ma is ilyennek kellene lenni.
Ma az embereket be kell csalogatni a gyülekezetekbe, mert maguktól nem mennek Istenhez. Az egyházak különböző fogásokat, manipulációkat használnak fel, hogy növeljék a létszámot. Pedig, ha nem Isten miatt mennek az emberek, hanem manipuláció áldozataként, abból soha nem lesz megtérés! Vagy előfordul, hogy egyik ember hívja a másikat, és csak a másik kedvéért megy el a gyülekezetbe. Azonban tudjuk azt, hogy mi soha nem tudunk megtéríteni senkit, csak a Szent Szellem végzi ezt a munkát el, rajtunk keresztül. Mikor? Ha mi is telve vagyunk Szentlélekkel. Vannak egyházak, ahol még a Szent Szellemről beszélni sem szabad, akkor ki fogja megtéríteni az embereket? Ma van, ahol nem is fogadják a Szent Szellem munkáját, holott Jézus Őt küldte el a segítségünkre.
Ha még el is járnak az emberek a gyülekezetekbe, de a szokásaikat nem akarják elhagyni, és nem akarják az újat elfogadni. A Szent Szellemről meg végképp nem akarnak hallani. Kritizálnak, kifogásokat keresnek, ha szeretettel figyelmeztetik őket, megsértődnek érte. A világban használt cigaretta, ital, disco, stb.-t nem szabad eltiltani, mert megharagszanak, és kimaradnak. Miért? Mert nem a Szent Szellem érintette meg a szívüket. Én magam is jártam úgy, hogy megharagudott egy vágyakozó rám, amiért a szombat esti discozását nem tartottam helyesnek.
Inkább szeretnek olyan gyülekezetbe járni, ahol semmi változást nem kell tenni az életükben. Minden ugyan úgy marad, ahogy addig, csak időtöltésként vasárnaponként elmennek a templomba. Miért? Mert csak elhívták, csak időtöltésként jár a gyülibe, de igazán nem érintette meg a Szent Szellem.
Fájdalmas erre a valóságra gondolni! Hol vannak a sátoros alkalmak? Hol vannak a bűneik felett leboruló, zokogó emberek, akiknek szívük mélyéből felszakadt a hála a megváltás miatt. Most talán nem lenne szükséges ráeszmélni Jézus kereszthalálára? Most talán nincs bűn? Vagy úgy elnyomja a megtérés gondolatát is, hogy nem akarnak hallani sem róla?
Nem tudni, de egy biztos! Ma is szükség lenne az embereknek a megtérésre, arra, hogy a szívükbe fogadják Jézust, Aki mindenki üdvösségéért meghalt a kereszten.
Nézzük újra az Igét: „Ha valaki én utánam akar jönni” Tehát nem kötelező, de ha valaki úgy dönt, hogy az Urat választja szabad akaratból, „akkor vegye fel az ő keresztjét” – és úgy kövesse Őt!
A kereszt, amit hordoznunk kell, ne bánattal, kínnal tegyük, hisz az Úr nem ad ránk nagyobb terhet, mint amit el ne tudnánk viselni.
„Mert ha valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt”. Ez, amiről az előbbiekben írtam. Ragaszkodik a régi életéhez, és ezáltal a pokolra jut. Nem hagyja el a bűnt, ami nagy falat épít az Isten és ember közé.
Jézus azt mondja Nikodémosnak: János 3:3-ban: „Valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” – és a 3:5-ben szintén erről beszél: „Bizony, bizony mondom néked: „Ha valaki nem születik víztől, és Lélektől, nem mehet be Isten országába.”
A János 3:7-ben nyomatékosan mondja: „Szükség néktek újonnan születni”
Mi is az újjászületés? A megtérés után az ember folyamatosan tisztítja magát a bűntől, és egészen más emberré válik. Kirajzolódik a Krisztusi képmás rajta. A Szent Lélektől kapott ajándékokkal szolgálja az Urat, a Lélek gyümölcseit megtermi.
Ő egy újjászületett ember, aki letette az ó-emberi életét, hogy felvegye azt a másikat, amit már Krisztustól kapott.

Ha döntöttél az Úr mellett, akkor ne sajnáld a régi életed felcserélni az újjal!
Egy régi énekíró így írt: „Minden kár és szemét, mit nélküled tettem,
Minden elmúlik majd, ha ott állok előtted.
Ezért nélküled én már semmit nem teszek,
Kérlek Jézus, cselekedjél bennem!”
Egy újjászületett ember nem a maga gondolatai után megy, hanem mindenben kikéri az Úr tanácsát. Istennel élő kapcsolatban lévő hivő ember attól kér tanácsot, Akitől az örök életét kapta.
Bátorítalak, hogy ne sajnáld felcserélni az ó-emberedet az újjal, mert az számodra örök életet jelent. A döntés mindenkor a te kezedben van!
Hozz jó döntést az életed felől! Jézus Krisztus megfizette az árat!

„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön.
De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” Jeremiás könyve 17: 5-8

Jól ismertem mindig is ezt az igét a Bibliából, de a napokban igazán közel került hozzám ez az ige. Ahogy olvassuk, áldott az az ember, aki Istenben bízik, és az Úrtól várja a segítséget. Sokszor beleeshetünk abba a hibába, hogy egy probléma esetén embereknél keressük a megoldást, bízunk és hisszük, hogy majd ő segít, majd ő megoldja. És ez a legnagyobb hiba, amikor elfelejtjük, hogy van egy hatalmas Istenünk, aki kézben tartja a dolgokat, akihez bármikor és bármivel fordulhatunk, és aki tud is rajtunk segíteni.
Az Úr adta, hogy közösségben éljünk egymással, és hogy szeressük embertársainkat, viszont nem tudjuk megoldani az életüket, a nehézségeiket. Egy dolog van, amit tehetünk és ez a legfontosabb, az hogy imádkozunk egymásért. Hiszen egyedül Isten képes helyreállítani dolgokat, kihozni próbákból. Ha az élő Istenre tekintünk nem fogunk csalódni, jön a segítségünkre, ha teljes szívvel hozzá fordulunk és tőle várjuk a megoldást. De hogyha emberben bízunk, akkor bizony csalódás érhet. Mert emberként meg vannak a korlátaink, amiket nem tudunk túllépni, ajtók, amik bezáródhatnak előttünk. És miért is van ez így?
Azért, hogy egyedül az Úrban bízzunk és hogyha baj van, akkor hozzá forduljunk.

Nem azzal van a baj, hogy szeretem a másikat, tisztelem és megbízom benne, de nem szabad túlzásba vinni ezt a szeretetet és nem lehet olyan emberi kapcsolat, amit Isten elé lehetne helyezni. Vannak emberek, akik szinte már rajongásig szeretik, imádják a másikat, a társukat, vagy barátjukat. Ez viszont nem jó és ezt Isten sem nézi jó szemmel, hiszen egyedül Ő méltó a mi imádatunkra.
Mi emberek olyan változékonyak vagyunk, egyszer így gondolkozunk, máskor már egészen másképp…egyszer így érzünk, máskor már meg is változnak az érzelmeink…egyszer szeretünk a másik pillanatban már nem…ígérünk és nem tartjuk be…a magunk hasznát keressük és nem a másét és van, hogy érdekkapcsolatokban élünk. És persze még lehetne folytatni a sort. Mert igen, sajnos ezek mi vagyunk. Kell változnunk és törekedni mindig a jobbra, de igazán tökéletesek itt a földön nem leszünk! Ezért nagyon fontos, hogy egy bizonytalanra nem építhetjük fel az életünket.
De van egy jó hír! Velünk ellentétben, ott van Valaki, aki soha nem hibázik…akinek hatalmas türelme van felénk…aki őszintén, érdek nélkül szeret…aki mindig a legjobbat látja bennünk…akinek az ígéreteire lehet építeni, mert megtartja amit ígért. Ő az élő, hatalmas Isten. A legjobb barátom. És hiszem, hogy a tiéd is!

Addig az ember nem ismeri fel, amíg igazán nem csalódott senkiben, de sajnos ez elkerülhetetlen dolog. És ugyanakkor fájdalmas is, mert fáj az, amikor csalódunk a párunkban, a legjobb barátunkban, vagy épp valamelyik családtagunkban, egy olyan személyben, akiben nagyon bíztunk. Aki ígérgetett, de nem tartotta be szavát, hazudott, vagy az egyik percben még azt mondta, hogy szeret és soha nem hagy el, a másik percben meg kilépett az életedből. Ez nagyon nehéz, de ott van Isten, aki csak arra vár, hogy hozzá menj az összes problémáddal. Amikor csalódsz az életben és az emberekben, Ő tárt karokkal vár, hogy megvigasztalhasson. Akármikor mész hozzá mindig lesz ideje a számodra és soha nem hagy el, meghallgat, tanácsot ad és bekötözi vérző szívedet. Az Ő „telefonja” soha nem kapcsol hangpostára és soha nem lesz pillanatnyilag nem kapcsolható. Mindig el lehet érni, még éjfélkor, hajnalban, vagy napközben, egyszóval bármikor. Tudja, hogy néha fájdalmat okozunk egymásnak, épp ezért szeretné, hogy benne bízzunk és hogy rá bízzuk az életünket, rá építsük az életünket, a jövőnket, az álmainkat.

Kedves Olvasó! Talán már te is átélted a csalódás fájdalmát, de lehet épp azt mondod, hogy rád mindez nem vonatkozik. Azonban emberként, tele hibákkal, még ha nem is akarjuk van, hogy megbántjuk a másikat, csalódást okozunk és csalódunk. És nem azt akarom mondani, hogy hagyjunk fel minden emberi kapcsolattal. Nem! Mert szükségünk van egymásra, arra, hogy közösségben éljünk. Tudnunk kell megbocsájtanunk, tudnunk kell tovább lépnünk és elfelejtenünk. De ne helyezzünk egyetlen kapcsolatot sem Isten elé. Hogyha a legfontosabb kapcsolat az életünkben az Úrral való kapcsolatunk, akkor fog működni minden más, akkor áldás lesz a kapcsolatainkon. Azonban míg ezt nem értjük meg igazán, addig csak csalódások érnek és még több sebet kapunk. Ezért bármi ér bennünket a hétköznapokban öröm, vagy bánat, elsőként az Úrhoz menjünk oda, Őt keressük, mert Ő az igazi tanácsadó, aki mindig csak a javunkat akarja!

„Az Úrnak fenyítését fiam, ne utáld meg, se meg ne und az ő dorgálását. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.” (Péld. 3:11-12)

Vannak szülők, akik egy igazán modern felfogás szerint nevelik a gyermekeiket. Ez a modern felfogás arra az elvre épül, miszerint hagyni kell, hogy a gyerek magától vegye észre a hibáját és türelmesen ki kell várni, hogy ő maga lássa be azt, hogy változnia kell egy adott dologban.  Személyes véleményem szerint lehetséges, hogy eljön az idő, amikor a gyerek talán maga is belátja a változás szükségességét, de akkor talán már késő lesz… akkora talán már sok visszafordíthatatlan dolog megtörténik… addigra sok-sok heges sebhely marad, amely sohasem múlik el és kihatással bír majd a jövőre. Én nem eszerint a modern elv szerint nevelkedtem. Ha az én édesanyám látta, hogy bizonyos cselekedeteim miatt veszély leselkedik rám, vagy éppen a saját és körülöttem levők életére is kiható hibát készülök elvéteni, akkor figyelmeztetett engem, és nem várta meg, hogy lelkileg összetörjem magam. Szólt nekem, figyelmeztetett engem. Miért? Mert egy szülőben féltő szeretet lakozik az ő gyermeke iránt és ez a szeretet nem nézi tétlenül végig azt, ahogyan a gyermek a szakadék felé rohan. Egy szülő ezért szülő… mert mindenki másnál jobban félt és mindenki másnál jobban a javunkat akarja, és minden bölcsességét arra használja, hogy jó előmenetelt segítsen elő a gyermek életében.

Azt olvassuk a fenti Igében, hogy bizony az Úr is megdorgál bennünket... és az Ige azonnal egy hasonlattal folytatja: „mint az atya az ő fiát, akit kedvel”. Ez az egyik kedvenc Igém, amióta egyszer igazán közel került hozzám és mélységekig megértettem.  Még egészen gyerek lehettem, amikor beszélgettem az Úrral, és több feddő Igét is kaptam Tőle… Szívem megszomorodott és kérdőn tekintettem az Úrra, hogy miért nem inkább dicsér engem…. miért a hibáimat hozza fel nekem? És erre a kérdésemre meg is jött a válasz a fenti Ige által. Ott és akkor megértettem, hogy a legerősebb szeretet nyilvánul meg abban, amikor Isten dédelgetés és kedves szavak helyett fegyelmez, és talán beleenged olyan helyzetekbe, amelyek fájdalmai felismertetik, hogy miért is akarja, hogy elhagyj bizonyos dolgokat.

A figyelmeztetés a SZERETET HANGJA. A figyelmeztetés, fenyítés valami sokkal rosszabbtól való védelem. Csak az a személy tudja felvállalni a figyelmeztető szerepét az életedben, akinek igazán fontos vagy. Hiszen sokkal könnyebb nyájas szavakat súgni és érdektelenül, vagy épp eltitkolt mosollyal végignézni, ahogyan beleesel a gödörbe és talán menthetetlenül megsebesíted magad.

Amikor Isten a fenyítés komoly eszközeit veti be az életedben, Számára is gyötrelem… Jézus gyakran sír a mi fájdalmaink miatt… de ne feledd el, hogy már tárja is az Ő karjait, hogy meggyógyítsák azokat az apró sebeket, melyek azért kellettek, hogy a menthetetlen sérüléseket elkerüld. „Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei be is gyógyítanak.” (Jób 5:18)

Jézus Krisztus helyet készített nekünk az Ő országában, maga mellett akar tudni bennünket, ezért azon fáradozik, hogy segítsen úgy élni az életünket, hogy valóban polgárai lehessünk annak a tökéletes helynek. Mennyi beszámolót hallunk azoktól a testvérektől, akiknek Jézus bemutatta a pokol világát. A pokolban rengeteg olyan ember szenved, aki itt, a Földön sikeres, látszólag boldog életet élt… de a földi örömöket hajszolva nem törődött Isten és talán embertársai figyelmeztetésével és menthetetlenül elveszett. Bár élt volna a dorgálással és hagyta volna, hogy Isten kezei begyógyítsák az apró sebeit, melyek által megtanult volna járni a keskeny úton…

De nem kell, ilyen „messzire” mennünk a tanulság keresésében. Számtalan embert ismerek, akiben rengeteg érték rejlik, de az értékek fényét elhomályosítja a szabadosság, a korlát hiánya. Isten sokkal többet lát mindannyiunkban, mint amit mi el tudnánk képzelni magunkról… Látja, hová juthatunk el Vele, ha hagyjuk, hogy dorgáljon – amikor mi szívesen fürdenénk a dicséret tengerében… „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidók 12:11)

Hatalmas gazdagságra teszel szert, ha megérted, hogy a dorgálás, a figyelmeztetés a SZERETET HANGJA. Ha ezt a szívedbe vésed, megváltoznak a kapcsolataid, mert ha a te Istened, vagy az Ő eszközeként felhasznált feleséged, férjed, barátod, testvéred figyelmeztet, nem rossz indulatot vélsz felfedezni a szavak mögött, hanem annak a ténynek felvállalását látod, hogy az, aki figyelmeztet téged, mindent meg akar tenni azért, hogy győztes légy az életedben, a szolgálatodban, a családodban.

"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert 'a jókedvű adakozót szereti az Isten'. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre." 2Kor 9,6-8

Az adakozásról szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, főként a pénzbeli adakozásról. Az adakozás egyfajta próba. Isten leméri ezen keresztül mennyire szereted a pénzt, mennyire bízol benne, és hogy végső soron mi is van az első helyen a szívedben.

Nehezedre esik beadni a tizedet? Minden forint számít? De Uram, akkor nem jövök ki ebben a hónapban, ha még adok is – mondogatod? Rögtön belebuktál mindhárom próbába. Egyszer elbuktál azon, hogy a pénzhez ragaszkodtál, másszor azon, hogy nem bízol benne, hogy Isten eléggé teszi egész hónapra a pénzed, harmadszor ebből következik, hogy nem ő van a szívedben az első helyen. Nehéz ezt beismerni, ugye? Pedig törvényszerű. Itt az ideje, hogy változtass!

A feleségemmel hisszük, hogy az Úr minden egyes adakozásra fordított forintot duplán, triplán megáld. Voltak idők mikor én is elbuktam ezen a területen: nem adtam be a tizedet, „tartozok neked” cetliket gyártottam, és hasonlók. Az ördög nagyon tud munkálkodni és hitetni. Aztán az ember learatja a gyümölcsét a vetésének. Lázadtam is, az volt a vesszőparipám, hogy nem kell tizedet adni. Hiszen újszövetség van, nincs róla egy szó sem az újszövetségben, csak annyi, hogy adakozni kell. De aztán az Úr elmagyarázta szolgálókon, életeken keresztül, hogy ez csak azt jelenti, hogy nem kevesebbet, hanem még többet adjunk, mint a tized, hogy legyünk erre is szabadok, de semmiképp ne sajnáljuk. Ne azt adjuk, ami hónap végén megmarad a családi költségvetésben, hanem az elején tegyük félre, mintha az a pénz nem is volna, hogy a zsengéből, a kövérjéből adja az ember, ne a szíve szoruljon, mikor arra gondol, hogy adni kell, lásd az alapigénket.

Lássunk még egy igét: Mk 12,42-44: "Egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: 'Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.'" Amint látod ebben az igében is, soha nem az összeg számít, hanem a szív. Az Úr nem garasoskodik, nem fogja forintra kiszámolni, hogy amit adakozásra fordítasz, az megvan-e a jövedelmed 10%-a, csak azt nézi, hogy mennyire odaszánt a szíved. Nem attól leszel „jó keresztény”, ha sok pénzt dobsz a perselybe, hanem attól, hogy „jó kedvvel” adakozol, hisz azt szereti az Úr is.

Az Úrnak nincs szüksége a pénzedre, ezt ezerszer hallottuk már. De miért is? Annak idején a Léviták kapták meg a tizedet, mert ők nem termeltek, nem Isten kapta meg az adományokat a bankszámlájára... A mai világban a gyülekezetnek van szüksége az adományokra. A gyülekezetnek is vannak költségei, vannak tervei, ezekről ne feledkezz el. A te felelősséged is, hogy adakozz, mert ha nem adakoznak a tagok, akkor előbb utóbb le lehet húzni a rolót. Az otthoni környezetedben is arra törekedsz, hogy szépítsd azt, a gyülekezetre is így tekints, az a második otthonod. Tehát Istennek bár nincs, de a gyülekezetnek nagyon is szüksége van az adakozásodra.

Tekints az Úrra, mint mennyei bankárra, akibe minden hónapban fektetsz valamennyit, Ő nem fog csődbe menni, rá biztosan számíthatsz, minden tiszta szívvel adakozott forint áldást hoz Neked. Nekem bejött, nem csalatkoztam az Úrban, ahogyan igéjében megígérte, nem tett kenyérkéregetővé, sőt bőségesen megáldott. Lehet, hogy nem vagyok milliomos, de dicsőség Neki, hogy minden nap nyugodtan kelhetek fel, mert az anyagi életem a legjobb kezekben van Nála.

"Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok." /1Korinthus15,33/

Talán nem is válnék szükségessé ez a figyelmeztetés, ha minden embernek meg lenne a lelkek megkülönböztetési ajándéka, ami átlátszó üvegként mutatja meg a másik ember lelki állapotát. És ez által meg tudnánk magunkat óvni a rossz szellemiségektől. Ez azonban, mint tudjuk a gyakorlatban nem így van. Egyik oka az, hogy nincs mindenki megtérve, ez a lelki ajándék pedig csak keresztyéneknek adatik, de közülük sem mindenkinek, hanem „ahogy a Lélek adja”- mondja az Ige.  Nem kapja tehát mindenki meg ezt az ajándékot, viszont aki megkapja, annak használnia kell!
Az utolsó időket éljük, és ezért még szükségesebbé válik ennek az ajándéknak a működése.Világi emberek természetesnek fogadják el, ha nem is napi szinten, de isznak, discoba járnak, lottóznak, családi alkalmakat tartanak, stb.
A megtért keresztyének, főleg az újjászületett testvérek azonban kevés kivétellel figyelembe veszik az útjelző táblákat, amit az Úr, a mi javunkra állított fel. Ezek a táblák a Bibliában találhatók. Akik forgatják az „Élet könyvét,” minden segítséget megkapnak, ami számukra szükséges ezen a Földön.
Sajnos testvéreink között is vannak, akik teljesen másként értelmezik, és értékelik a figyelmeztetéseket, a szabályok betartását. Ha a testvérük szeretettel figyelmezteti, még megharagszanak érte. Az ilyen emberek, mindig megpróbálnak belekóstolgatni a világba, és magyarázatot rögtön tudnak rá adni. Megdöbbentő mit tudnak ki találni, saját védelmükre.
Az egyik gyülekezetben beszélgetés közben, felrótták a testvérnek, hogy rokona ritkán jár a gyülekezetbe, és így nem épül. Ha visszajön az Úr, mi történik vele?- kérdezték. A testvérnő válasza ez volt: „Hát majd a férje viszi magával, fogja a kezét.”- és nevetett.
Nagy tévedés kedves Testvéreim! Ha Jézus visszajön, nem foghatjuk a szeretteink kezét, és nem vihetjük magunkkal. Íme az Ige: „Ketten feküsznek az ágyon az egyik felvéttetik, a másik ott hagyatik!”
Ez az Ige komoly figyelmeztetés a testvérünknek, hogy a rokona ebben a formában nem kerül a Mennybe.Két testvér azt boncolgatta, hogy nem létezik az, hogy Isten minden emberre oda tud figyelni. De igen, egyetlen hajunk szála sem hullik le a fejünkről, az Ő tudta nélkül! Minden ember életéről tervet készített az Úr, és ha engedelmesen követjük akaratát, akkor áldás kísér bennünket.
Aki a világmindenséget megteremtette, és végtelen pontossággal kormányozza, akkor az, te rólad, és én rólam sem feledkezik meg!A tévelygés szó elsősorban a keresztyénekre vonatkozik. Tudom, hogy sok családban nagy szokás, a rokoni látogatás, családi ünnepek. Nincs is azzal semmi baj, ha nem ütközik, a gyülekezeti alkalmakkal, és a világi család nem módosítja a nézetét, csökkenti a hitét, és bátorítja testvérünket a széles útra. Sajnos vannak, hogy a megtérés után sem maradtak el ezek a szokások, és a keresztyén szabad idejét nem otthonában Istennel tölti, hanem  helyette világi rokonai szellemiségével itatódik át.
Lehet, ő maga semmit sem vesz észre erről, de ha testvére, akinek meg van a lelkek megkülönböztetés ajándéka néhány szót vált vele, azonnal észreveszi, hogy nagy a baj! Természetes, nem a színe árulja el, hanem maga a Szentlélek jelenti ki.
Ha elgondolkozol rajta, hogy mit csinálsz, akkor megkapnád a választ az Úrtól. Világi barátok, család, ha kedves a számodra, akkor imádkozz érte, hogy fogadja el az Urat! Ha nem tér meg, akkor hiába látogatod, szereted, egyértelműen a lelke a pokolba kerül. Tehát semmit nem tettél azért, hogy megmentsd az életét.
De megtörténhet az, hogy a sátán nem alszik, és a világi szellemiséggel átitatódva téged visz vissza a világba! Lehet, észre sem veszed, hogy a kedves világi sógorod, akivel olyan jól megértitek egymást, meghív egy rock koncertre. És milyen udvariatlanság lenne ezt visszautasítani, ezért elmész vele. Következő alkalmon már a gyülekezetben nem érzed jól magad. De ezt a többi testvér is látja rajtad. Ki a hibás?
A koncert, vagy te, vagy a sógorod, aki elhívott? Egyértelmű a válasz, hogy te! Mit keresel te egy olyan zenés estén, ahol a sátán becsempészi a láncait és a kemény zene által megkötöz. Mindig tudni kell nemet mondani!
Nem akartam, túl sok példával élni, de látjátok, e néhány példa elég ahhoz, hogy rámutassak arra a veszélyre, ami bennünket fenyeget, ha nem vigyázunk. És nem csodálkozni való, hogy nem értesz egyet azzal a testvérrel, aki dicsőítést hallgatott, vagy imádkozott épp akkor, mikor te rock zenét hallgattál.
Ne bízzon tehát senki abban, hogy valamelyik szerette kézen fogja és szállnak az Úr elé! Ne becsüljük le Isten munkáját, hogy Isten nem figyel oda mindenre és végül, ne magyarázzuk meg a névnapokat, ünnepeket, hogy azt feltétlen a világi családdal, baráttal meg kell ünnepelni, ha nem az evangélizálás céljából tesszük! És arra is látjuk jól a választ, hogy ami a keresztyénnek való, csak azzal táplálkozzunk!
Isten példát mutatott! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egy szülött Fiát adta ……”
Nekünk nem kell meghalni, hanem élni, és mások életét is azzal menthetjük meg, ha segítjük őket. Mindenkor, és mindenütt, mi legyünk a dominánsak a világiakkal szemben. Nem kell nekünk azonosulni a világgal, lapulni, hogy a bűn ne jöjjön felszínre, mert megharagszik valaki. Isten az ilyen embereket kiköpi a szájából.  Mindenkor ki kell állni az igazságban, mert az ÚR IS AKKOR ÁLL KI MELLETTÜNK! RÁZZUK KI MAGUNKAT A PORBÓL KEDVES KERESZTYÉN TESTVÉREM, ÉS MÍG NEM ZÁRUL BE A KEGYELEM KAPUJA, ADDIG ÁLLJUNK A KESKENY ÚTRA! Alacsony és szoros ez a kapu, de csak itt lehet bemenni! Tegyük le a csomagjainkat, adjuk át az Úrnak minden terhünket!  Halljuk meg a Szentlélek hangját, amit csak bűn nélkül lehet. Vizsgáljuk meg az életünket, és boruljunk le az Úr lábaihoz a kegyelemért.

„Ne tévelyegjetek, jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok!”(I Kor. 15:33)
Ezt nem én mondom, hanem maga az Ige mondja.