Bibliát olvasott testvérek, próbáljatok válaszolni az alábbi kérdésekre:

1.Mikor Sodoma és Gomora elpusztult, hová menekült Lót és családja?
2.Egyiptom melyik részén élt József és családja?
3.Hol mondta Mózes a népnek: „Ne féljetek, álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket!”
4.Körútja során, hová ment el Sámuel esztendőként, hogy igazságot szolgáltasson Izráel népének?
5. Melyik országba kellett menekülni Jézus családjának Heródes miatt?
6.Hol változtatta Jézus a vizet borrá?
7. Hol nem tett csodát Jézus az emberek hitetlensége miatt?
8.Melyik helyen történt, hogy a sírboltokból két megszállott jött Jézus elé?
9. Hol és mikor fogja a békesség Istene összezúzni a sátánt?
10.Mi annak a városnak a neve, amely ördögök lakóhelyévé lett a Jelenések könyvében?

Hogy könnyebb legyen a dolgotok, a fenti kérdésekre itt megtaláljátok a válaszokat:

1.Cóarba ( 1 Mózes 19:23)
2.Gósen földjén ( 1 Mózes 45:10)
3.A Vörös tenger közelében mikor az Egyiptomi hadsereg üldözte őket.( 2Mózes 14:13)
4.Béthelbe, Gilgálba, és Mispába ( 1 Sámuel 7:16)
5. Egyiptomba (Mt 2:14)
6.A Galileai Kánában (Jn.2:1)
7.Szülővárosában (Mt 13:58)
8. A Gadaraiak földjén (Mt 8:28)
9. Lábaink alatt hamarosan ( Róm.16:20)
10.Babilon (Jel 18:2)

 

 


Ha Isten arra hívott el, hogy teljesen hasonló légy Jézushoz, akkor Ő gondoskodik róla, hogy életed Krisztussal együtt megfeszített és alázatos élet legyen. Akkor nem járhatsz úgy, ahogy mások járnak, és lesznek dolgok, amiket mások megtehetnek, de te nem.
Mások hivalkodhatnak, kérkedhetnek jó cselekedeteikkel, sikereikkel, írásaikkal, neked viszont a Szentlélek nem engedi meg ezeket. Ha mégis megtennéd, olyan mély megalázásokba visz, hogy végül saját magadat és minden jó munkádat megveted.
Mások pénzt keresnek és meggazdagodnak, téged Isten szegénységben akar tartani, mert sokkal értékesebb dolgokat szánt neked az aranynál. Azt akarja, hogy teljesen tehetetlen légy, és csak tőle várj mindent. Láthatatlan kincstárából akar rólad, napról napra gondoskodni és betölteni minden szükségedet.
Az Úr megengedi, hogy másokat tisztesség vegyen körül, és elfoglalják az első helyeket, te viszont légy hátul a homályban, azért, hogy életed ízes gyümölcsöket teremjen. Olyan igazi gyümölcsöket, amik csak a homályban teremnek meg.
Isten megengedi, hogy mások naggyá legyenek, és te kicsiny maradj. Megengedi, hogy mások elismerésben részesüljenek a munkájukért, te viszont dolgozz és küzdj, anélkül, hogy tudnád, miért végzed. Értékes munkádért mások kapják a jutalmat, azért, hogy téged tízszeresen megjutalmazzon az Ő eljövetelekor.
A Szentlélek féltékeny szeretettel vesz körül és szigorúan ügyel mindarra, amit teszel. Megítél a legcsekélyebb szóért még az érzéseidre is figyel.  Nem engedi, hogy hiábavaló dolgokkal foglalkozzál, holott a többiek tehetnek, amit akarnak.
Jegyezd meg, hogy Isten hatalmas és korlátlan Úr, és joga van azt tenni az Övéivel, amit akar. Ezer dolog történik veled, aminek oka rejtély marad előtted, mert Ő nem köteles magyarázatot adni arról, ahogy veled cselekszik.
Mások tehetnek, és mondhatnak olyan dolgokat, amiket te nem tehetsz, és nem mondasz, mert ő féltékeny szeretettel vigyázz rád.
Vedd tudomásul, hogy te közvetlen a Szentlélekkel állsz szemben és neki van joga megkötni a nyelvedet, és kezedet, lezárni szemedet. Másokkal viszont nem cselekszik hozzád hasonlóan.
Ha már eljutsz odáig, hogy szíved titokban örül, és gyönyörködik ebben a különös személyes, egyéni és féltékeny őrizetben és bánásmódban, ha annyira egy lettél az Élő Istennel, hogy érzed a Szentlélek az, aki az életedre ügyel, akkor bejutottál a Menny előcsarnokába.

 

Ui: Míg olvastam e szöveget, végig azt éreztem, hogy valaki hozzám szól. Érdeklődve figyeltem minden szavát, és mikor oda értem: „Ha már eljutsz odáig, hogy szíved titokban örül, és gyönyörködik …..bánásmódban.”- Egyszer csak azt éreztem, hogy mosolyra nyílt a szám, szívem boldog volt attól a tudattól, hogy a Szentlélek, az, Aki az életemre ügyel.
Kiválasztott vagyok, és az Úr a Szentlélekre bízta az életem minden pillanatát.
Te mit érzel Testvérem? Tetszenek az életedben a korlátok, az útjelző táblák, a próbák, a tiltások? Jó néven veszed őket, vagy kötöttségnek, amit általában nem szeretnek az emberek.
Olvasd el újra, és próbáld meghallani a Szentlélek hangját! Halld meg, és értsd meg mit jelent ez: „Mások megtehetik, - de te nem!”

 


A közelmúltban egyik ismerősömet látogattam meg egy kis faluban. Időközben már arrafelé is kiépült az autópálya, odáig azonban elég bonyolult volt az út, és pontos utasításokat szerettem volna kapni.
Mennyire megkönnyebbültem, mikor búcsúzáskor ismerősöm ahelyett, hogy hosszú magyarázatba kezdett volna, vagy esetleg egy térképet is rajzolt volna, odalépett a kocsijához és így szólt: „Kövess engem!” - „Boldogan”-válaszoltam.
„Boldogan!” Vajon ez a válaszunk, amikor az Úr Jézus ajkáról hangzik ez a felszólítás? Vagy terhesnek érezzük ezt a parancsot? Jobban szeretnénk mi magunk eldönteni, hogy melyik úton haladjunk?
Milyen nagy ajándék az, ha jár előttünk valaki, aki így szól: „Kövess engem!” „Figyelj reám!”
„Én vagyok az igazság és az élet, senki nem mehet az Atyához, csakis én általam.” (Jn. 14:6)
Milyen jó, hogy kiépült az út az Atyához, és bár ez az út keskeny, de biztonságosan átvezet az élet legnehezebb szakaszán, és legszűkebb szorosain is!
„Kövess engem!” Ez a felszólítás különösen nagy ajándék akkor, ha ismeretlen, nehéz terepen kell áthaladnunk, vagy olyan helyen, ahol sok az útkereszteződés. Igaz, a követés nehéz, de ilyenkor van leginkább szükségünk valakire, aki személyesen előttünk jár, akit lépésről lépésre követhetünk, akinek nyomában járhatunk, mert ismeri az utat.
Bizonyos értelemben a Biblia egy ilyen térkép, amely utasításokat ad, hogy milyen szempontok szerint tájékozódhatunk el ebben a világban.
Isten azonban nem úgy adta ezt a „térképet” a kezünkbe, hogy boldoguljunk, ahogy tudunk. Nem, hanem egész személyesen szólít meg, és ajánlja fel a vezetését. A Biblia arra való, hogy általa élő kapcsolatba kerüljünk az élő Igével, Jézus Krisztussal, Aki szüntelen így buzdít bennünket: „Kövess engem!”

 


Egy keresztyén lány találkozott egy hitetlen fiú ismerősével. A fiú nevetve, gúnyosan kérdezi: „Minden idődet Istenre szenteled, és mondd, mi lenne, ha a végén mégis kiderülne, hogy nem igaz?”- A lány mosolyog és visszakérdez: „És ha mégis kiderül, hogy igaz?”
Mély csend lett, hisz ilyen bölcs válasz után már nem volt mit nevetni a fiúnak, de elgondolkodni annál inkább.
Gondoltatok már ti is arra, hogy hány embernek lesz meglepetés, ami a végén kiderül?

 

 


Minden embernek van sérelme valakivel szemben. Valahol, és valamikor megbántott egy embertársad és azt, mint valami kegytárgyat hét lakattal lezárva őrizgeted. Vigyázol rá, nehogy elvesszen. Nehogy elfelejtsd, mert akkor a sérelem feledésbe merül. „A harag rossz tanácsadó.”-szokták mondani az emberek, és ez valóban igaz. Gondoljuk csak el, egy sérelem mennyi gyűlöletet, ellenszenvet, pletykát, rosszindulatot, veszekedést, szitkot, stb. tud kiváltani. Kinek hiányzik ez? Ha emberileg válaszolni akarunk, illetve fogunk rá, magunknak mennyi rossz percet, órát, napot, stb. fogunk szerezni… És vagy sikerül, vagy nem sikerül a visszavágót eljátszani. Nagyon nehéz még több éves hívőnek is kiadni a kezéből ezt a fontos „majd én megmutatom” lépést. Legtöbbször még több bűnnel jár a mérkőzés, de a sérelmezett próbálja a visszavágót a kiborulásáig. Pedig tudjuk, emberileg nagyon kevés dolgot lehet helyrehozni, mert ahhoz alázat szükséges. A kemény, nyakas emberek nem hiszik, hogy náluknál sokkal jobban el tudja valaki rendezni. Pedig van Valaki, Aki sokkal bölcsebb, mint mi, ez a Valaki az Úr Jézus! Addig, míg te fogod erős kézzel kezedben az ügyet, addig az Úr nem szól bele. Akkor, mikor le tudod tenni, át tudod adni az Ő kezébe, akkor megszűnik a benned lévő gyűlölködés, mert tudod az Úr majd igazságos bíróként megítéli a dolgot. De ahhoz előbb le kell tenni, hogy Ő fel tudja venni a te terheidet.
Testvéreim, megéri cipelni a nagy terhet? Tudunk -e Krisztusi bölcsességgel mi dönteni a saját ügyünkben? Szabad -e nekünk átvenni a bírói szerepet?
Tegyük le sérelmeinket az igaz Bíró kezébe, hogy bölcsességével Ő hozza meg az igazságot számunkra. Sokkal könnyebb az úton haladni terhek, csomagok nélkül, jobb a közérzetünk, nem fáradunk el, és nem utolsó sorban, hol van a bizalmunk Krisztus felé???
Testvéreim, gyakoroljuk ezt a gyakorlatban nehezen megvalósítható feladatot, itassuk át magunkat az alázattal! Mindenképpen a mi javunkat fogja szolgálni. Adjuk hát át a terheinket az Úrnak, és alázattal, bizalommal várjuk az Ő bölcs döntéseit! Nála igazságosabban soha senki nem fogja az ügyünket elbírálni. Sérelmeink voltak, vannak, és lesznek, de nem éri meg időt tölteni vele, sebeinket nyalogatni. Mindezt magamnak is mondom, hisz én is „gyermekcipőben” járok ezen a területen, de akarok ekképpen cselekedni én is.

 


Nemrégiben a szolgáló csoportunk ruha adományt osztott szét a missziós gyülekezetünkben. Mivel saját kabátjaink, sáljaink is a székre voltak lerakva, így az emberek nem tudhatták, kinek mi a személyes holmija. Véletlenül az egyik roma asszony csomagjába került testvérünk jó meleg, bordó csíkos sálja. Miután eljöttünk, néhány szót még említettünk róla, aztán nem volt beszédtéma.
2 hét múlva újra szolgálni mentünk közéjük, és az egyik törékeny kis fiatal cigány asszonyka elővette táskájából a bordó sálat. Bocsánatot kérve a tévedésért, szeretettel átnyújtotta a gondosan összehajtogatott sálat a testvérünknek. Mosolyogva még hozzá fűzte, hogy ki is mosta. Mikor meghallottam a történteket, megerősödött bennem még jobban az általam felállított megállapítás:
„Nem a bőr színétől függ, hogy egy ember milyen.” Mindig is úgy éreztem, hogy nincs jogunk senkit megítélni a bőrszíne miatt. Nincs jogunk feltételezni, hogy mert cigány, biztos tolvaj, gyilkos, megbízhatatlan. Nem a bőr színe, hanem a szív állapota dönti el, hogy hogyan fog élni az az ember. Nem a bőr színe dönti el, hogy lesz -e örök élete, a pokolba, vagy a Mennybe kerül a lelke. Olvashattunk hiteles történeteket, amelyből megtudhattuk, hogy Jézus megmutatta az általa kiválasztott személynek, hogy a pokolban olyanok is vannak, akiket nem is gondolnánk. Isten nem személyválogató, nem a bőr színét nézi, hanem az engedelmes, tiszta szívet.
Eszembe jutott az is, vajon ez esetben kivétel nélkül minden fehér bőrű bocsánatot kért volna, és kimosva visszaadta volna azt a tévedésből elvitt sálat? Ugye nem? Ugye ti is így látjátok, hogy mellé még hazugság is párosult volna. Letagadta volna, hogy nem is látta, és úgy nem kellett volna a tévedését felfedni. Valljuk be őszintén, hogy megtörténik az ilyen.
És amint a történetből kiderült, ő nem szégyellte, hogy megbotlott, hanem keresztyénként viselkedve bocsánatot kért, és visszaadta a sálat. Nem szégyellte felfedni, hogy ő is egy ember, és megtörtént vele, de botlását helyrehozta. Milyen szép cselekedet ez! Nem egy végtelen nagy értékről volt szó, inkább melegsége, vagy eszmei értéke hiányzott a gazdájának, de ez az asszony tudta, hogy nem az övé és vissza kell adni a másét. Restelkedve meg is bánta. Ezt látták a gyermekei, és ezt a nevelést, a szülői magatartást ők majd utánozni fogják.
Én megköszönöm az Istennek, hogy vannak még ilyen emberek is, a cigányok között is.

 


Egy keresztyén lány megvallása:

„Az élet egy szimfónia, melynek zenéjét Isten szerzi.
Az Ő kezébe adtam a karmesteri pálcát.”

„Az élet egyetlen igazi nagy kérdése az, hogy Istennel, vagy Isten nélkül akarsz élni? Minden egyéb csak mellékes dolog!”

 



A hétvége nagyon zsúfolt volt számomra, alig tudtam az időmet beosztani, hogy mindenre jusson. Tudtam, hogy szombaton Körösszakálra megyünk, hogy az Isten kegyelméből megkapott imaházat kitakarítsuk, és mégis illő egy kis süteményt testvéreimnek is sütni. Vasárnap délelőtt az Istentisztelet után Pénztárbeszámolót kell tartanom, majd ebédelek, elvégzem a pénztárral kapcsolatos könyvelést és fél 3-kor lesz az indulás. Negyed 3-kor azt mondtam az Úrnak, hogy ilyen rövid időn belül nem tudok felkészülni, inkább most nem szolgálok. Éreztem a szívemben a hálát és örömet a Szakáli imaházért, Földesen a szövetség megújításáért, és mindenért! Boldog voltam, és indulás előtt 10 perccel mégis kezembe vettem a verses füzetemet, és kinyitottam. Mikor rápillantottam az ott álló sorokra, megdobbant a szívem, mert egy vallomás volt az Úr felé. Így hangzott a vers:

Még soha

Ajtódon nem kopogtam,
hiába sohasem,
Nem hagytad kialudni,
pislákoló hitem.

Soha nem hagytad el azt,
Ki Rád támaszkodott,
Karjaid közé vetted,
S Benned megnyugodhatott.

Uram, Tőled csalódva,
Nem jöttem el soha,
Te voltál, s Te vagy Kősziklám,
S az élet Ura.

Tudtam, hogy az Úr adta az én szemeim elé, hogy amit szívemben érzek, egy megvallásban mondjam el! Míg gépeltem és nyomtattam a verset, az is eszembe jutott, hogy milyen kegyelem ez is, hogy én magam meg tudom mindezt csinálni, és nem kellett gyermekeimet megkérni, hogy segítsenek. Gyorsan begépeltem, kinyomtattam, és perceken belül, mikor indultunk, már minden készen volt.
Nem volt időm készülni, de az Úr ezt tudta, és azzal hálálta meg nekem, hogy a szívem állapotához illő verset kiválasztotta, és a bizonyság a szívemben megfogalmazva készen állt.
Így igaz! A Szent Szellem mindenkor ott van, hogy betöltse a mi szükségeinket, ha kell, a szavakat adja a szánkba, szemünk elé, amit keresünk, szívünkbe, amit tennünk kell. Hagyatkozzunk hát mindenkor Reá!!!

 


„Felelősség terheli minden keresztyént, a munkahelyén, otthon, kit hova helyezett Isten, hogy mindenki azon a helyen világítson!”

„Nem el kell rejtőzni, hanem ki kell lépni, hogy az emberekkel meg tudjuk osztani a fényt!”

„Van, aki csak névlegesen keresztyén.”

„Azok, akik a világban világítani tudnak, azokat viszi el az Úr Jézus az örök világosságba.”

„Ha a férj feje, a valóságban is Krisztus, akkor a feleség mindenben ráhagyatkozhat!”

„Gyűlölhetünk -e bárkit, ha nem olyan hívő életet él, mint amit Isten elvár?
Nincs jogunk senkit gyűlölni, de a szeretettel figyelmeztetni kell!”

„Mit jelent a vallás szó? A kötni szóból származik, az embereket Istenhez köti.”

„Teológia: Istentől való tudomány, a vallás pedig ennek a gyakorlása.”

„Amekkora az imaéleted, akkora az erőd”

„Ha folyamatosan imádkozol, és a megszokott böjt is van az életedben, akkor kenet van rajtad.”

„Hatalom: Ha az ördög elfut, nem mi miattunk, hanem a tekintély miatt. Jézus a mi tekintélyünk!”

„Szellemi tekintély: A magánéletem fog kialakulni szellemi tekintéllyé! Ha a szellemi életed nem működik, az ördögök előtt nem vagy ismert! „Jézust és Pált ismerem, de ti kik vagytok?”

„Az ó-emberrel naponta meg kell harcolni! Feszítsétek meg magatokban az ó-embert!”

Isten fenyít is! „Kezed fenyítéke miatt elenyészem” (Zsolt.39:11)

„Bocsánatkérés: Az érme másik oldala. Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik. Ha a konok nem kér bocsánatot, az betokosodik, és már többet nem is akar bocsánatot kérni.
Ha az életünkben bűn van, a Szentlélek nem tud velünk közösséget vállalni.”


Bizonyára ismerős ez az ének számotokra is, hisz szinte minden pünkösdi gyülekezetben éneklik. (Az Úr az én hűséges pásztorom)
A napokban ez az ének jutott eszembe, amikor arról gondolkodtam, hogy szeretem, ha az Úr figyelmeztet, mert akkor tudom, hogy szemei rajtam vannak.
Igen szeretem az Úr figyelmeztetéseit bármi eszköz által is. Akár tudatosan, akár tudatlanul, de ha nem az Ő akaratában járok, akkor szól nekem, és ez így természetes. Lehetséges Ige, vagy egy másik személy által, de mindenképpen tudtomra hozza az akaratát. Ha engedetlen vagyok, akkor vessző, de megesik az is, hogy bot által térít vissza a helyes útra az Úr. Mert fiak vagyunk, és nem fattyak! És az aki igényt tart erre a figyelmeztetésre, és engedelmes is arra, hogy helyre állítsa az elrontott dolgait, azt szereti az Úr.A napokban imádkozás után Igét kértem az Úrtól és ezt mondta nekem: „Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg…”
Nagyon megszomorodtam, és rögtön letérdeltem, és bocsánatáért könyörögtem. Imádkozás közben Isten még a vélhető bűnt is felhozta az én számomra. Miután bocsánatot kértem, az elkövetett bűn miatt, meg akartam bizonyosodni róla hogy Isten megbocsátott, ezért ennek jeléül, újra Igét kértem. És így szólt nekem a Úr: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kérését.”(Zsoltárok 37:4)
És ezen a napon az Úr nem csak megbocsátott, hanem meg is ajándékozott engem.
Hasonlóképpen járhat bárki, de egyet tudjatok, hogy a próbák, amit Isten ad a mi számunkra, a hitünk megerősödése érdekében, soha nem azonosak a kísértésekkel!
A figyelmeztetések és a próbák mindig Istentől vannak, de a kísértések a sátántól. A kísértések a testi kívánságok, lopás, paráznaság, stb.,  ezeket mindig le kell tudni győzni hit által, mert különben ajtót nyitunk az ördögnek. Ezért kell nekünk mindig az Úrral élő kapcsolatban lenni, hogy ellen tudjunk állni a gonosznak. Mert ha valakit szeretünk, kedvében járunk, és igyekszünk semmivel sem megszomorítani.
Engedjük csak magunkat fegyelmezni, bármi is legyen az eszköz, amivel vissza akar terelni az Úr, legyünk engedelmesek, hisz ez nekünk csak javunkra válik!

More Articles ...

  1. Egy ősi vírus
  2. A te bűneidért szenved Jézus
  3. A befalazott Biblia
  4. Nincs időm
  5. Egy 6. osztályos kislány levele
Page 68 of 89