David Wilkerson: Pünkösd Krisztus nélkül?

Az alábbi prófétai figyelmeztetés abból az időből származik, amikor az „Azusa Street”-i ébredés következményeként létrejött a Pünkösdi Mozgalom - írja Frank Bartlemon, aki személyesen átélte és részese volt ennek az ébredésnek, és a mozgalom újságírójaként volt ismert. Ezeket a sorokat közel 75 évvel ezelőtt írta, s itt rámutatott a Krisztus nélküli Pünkösd veszélyeire.
„Csak olyan átélés és doktrína után igyekezzünk és igazodjunk, amely Krisztusban van. Sokan kérnek erőt az Úrtól azért, hogy csodát tegyenek, de csak azért, hogy így magukra tereljék a figyelmet, és dicsőséget szerezzenek, mintegy ellopva így azt a dicsőséget, amely csak Krisztust illeti meg. Legnagyobb hiányt az alázatos, és szelíd Krisztuskövetőkben szenvedünk. A vallásos lelkesedés hamar romlik. Az emberi lélek, és a feltünnivágyás lelkülete kerül előtérbe. De a mi kötelességünk az, hogy az igazi példaképhez, Jézus Krisztushoz igazodjunk.
A Szentlélek és az Ő ajándékainak Krisztus fölé való emelése túlkapásokban végződik. Az, ami Krisztus dicsőítésére késztet, az biztos helyes. Ellenkező esetben mindent tönkre teszünk.
A Szentlélek egy gyönyörű fényt hoz, de ez a fény Krisztusra és az Ő kinyilatkoztatására irányítja a figyelmet, ott ahol valóban a Szentlélek uralkodik. Jézus neve úgy van bemutatva, mint olyan iránymutató, Akinek utasításait a Szentlélek viszi véghez…Írása második részében Bartlean így figyelmeztet bennünket: Az emberek úgy látszik, szeretik az üres szenzációkat, mert azok nem követelik a keresztet, sem önző természetünk. Azért nagyon népszerűek. Nincs jogunkban sem hatalmat sem ajándékokat, sem a Szentlelket Jézus elé tenni. Az a misszió, amely a Szentlelket Jézus fölé emeli, hajótörést fog szenvedni a tévelygések, a túlkapások szikláin.
Az a veszély fenyeget bennünket, hogy szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy „Jézus a minden a mindenben”. Figyelmünk központja az Ő Golgotai cselekedete kell, hogy legyen.
A Szentlélek sohasem fogja Krisztusról mireánk terelni a figyelmet, sőt a Szentlélek feladata, hogy teljesebben kitáruljon előttünk Krisztus. Nem szabad Krisztust azzal lealacsonyítanunk, hogy a Szentlelket és annak ajándékait felemeljük. Jézus legyen mindenki középpontja.”
Nagyon komolyan veszem ezt a figyelmeztetést. A Krisztus nélkül Pünkösd (Szentlélek) nagyon is jelen van napjainkban. Könnyű összehozni „Lélekkel telt” tömeget, akik tele torokkal dicsőítenek, de Jézus úgy járkál közöttük, mint egy idegen. Ő megígérte, hogy jelen lesz ott, ahol ketten-hárman összejönnek, (Máté 18:20) de kívül rekedhet ott, ahol összejönnek az „Ő nevében”. A zsidók is a zsinagógákban jöttek össze, ahol az eljövendő Messiásról beszélgettek. Félelemmel vegyült tisztelettel beszéltek Róla. De mikor eljött, nem ismerték fel. Idegen volt nekik.
Ilyesmi történik manapság is Istennek „Lélekkel telt” népe között. Íme három példa, hogyan tudjuk Krisztust elidegeníteni tőlünk.
1.Példa: Krisztust idegenné tesszük azáltal, hogy a Szentlelket Ő fölé emeljük.
Csak Krisztus lehet életünk és Istentiszteletünk központja! „Ő a feje a testnek, az egyháznak. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész teljességnek, hogy benne lakjon.”(Kol.1:18-19)
Ez azt jelenti, hogy Krisztus kell, hogy mindenki fölött legyen. Jézus nem úgy küldte el a Szentlelket, mint aki jobb, mint Ő. Azért küldte, hogy kitárja előttünk Krisztus teljességét. Ha a Szentlélek van figyelmünk középpontjában, akkor a gyülekezet élete meginog. A Szentlélek azért adatott, hogy figyelmünk Krisztus felé irányuljon, és Őt hirdessük.
„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában, és Szamáriában, sőt az egész föld végső határáig.” (Csel. 1:8)
Jézus így szólt a Lélekről: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Amije van az Atyának, az mind az enyém: ezért mondtam, hogy enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”(János 16:14-15) Ezzel a következőket akarta mondani: „A Lélek megmutatja az én hatalmamat és az én királyságomat. Emlékeztetni fog, az én szavaimra….”
A Lélek azért jött, hogy megdicsőítse Krisztust, elvezesse az embereket az igazságra. Ő bizonyítja azt, hogy Jézus az Úr! A lélek hatására közelebb kerülünk egymáshoz azért, mert Krisztushoz közelebb kerültünk.
A Lélekkel való teljesség egyenlő a Krisztussal való teljességgel. Ha nincs égő szeretet Krisztus iránt benned, akkor nem is vagy Szentlélekkel megkeresztelve. Jézus az, Aki Lélekkel keresztel, azzal a céllal, hogy lángra lobbanjunk az elveszettek iránt, hogy kiküldjön bennünket az utcára, az utcasarkokra, hogy kimozdítson bennünket a kényelmes életünkből, hogy munkára serkentsen.
Milyen valójában a Szentlélek működése? Ahol mindnyájan nyelveken szólnak? Ahol ugrándoznak és táncolnak az örömtől? Ahol a hívők prófétálnak? Sokkal több ennél! A Krisztus dicsőítése! Az, amikor az Ő szentsége a lelkünkig hatol. Akkor az emberek összeroskadnak az Ő trónja előtt, és összetörve így kiáltanak: „Szent, szent a mi Istenünk!” A lélek működése az, mikor a Szent Istenhez közeledünk.

A 2. példát a következő héten olvashatjátok!

A nevem: Idő. Nem voltam mindig, és nem is leszek mindig, de most vagyok, hogy megmérjem az életet.
Az emberek várnak rám, alárendelik magukat nekem. Félnek tőlem, és Istenen kívül senki sem tud feltartóztatni. Isten a kezében tart, és ha Ő szól, az én utamnak vége. A legtöbb ember azt hiszi, hogy én mindig leszek. De ez nem igaz. Ha én majd elmúlok, az örökkévalóság jön…
Akkor már késő lesz! Túl késő lesz a bűnbánatra, túl késő Istennel Jézus Krisztus által megbékülni. Túl késő lesz hinni! Akkor már csak az „örök”lesz: örök békesség, öröm vagy örök rettegés, és ítélet.
Ma van a megváltás napja. Azt, hogy mi leszel az örökkévalóságban, ma döntöd el. Ma még vagyok és haladok. De eljön egy nap, és nem lesz többé így. Akkor már nem leszek veled... és neked nem lesz lehetőséged többé az örökkévalóságod felől dönteni.

Ami a munkádat illeti, kedves testvérem, abban tanácsot az Úrtól kérj, és támaszkodj Őreá! Ha nincs nagy erőd, az a veszély fenyeget, hogy úgy végzed, mint valami megoldatlan feladatot, vagy kötelességet, kelletlenül, és kedvetlenül. Az is lehet, hogy fáradtan feladod az egészet és elcsüggedsz. Talán másokat szemlélve ítélkezés vagy irigység vesz rajtad erőt.
De az Úrtól való munka kiváltság, amelyben részesülünk. Fogadd el hálaadással, válogatás nélkül, és légy boldog a kegyelem tudatában, azután menj és szolgálj az embereknek azzal, amid van. Ez az igazi szolgálat, aminek a végeztével talán fáradt vagy, de mégis boldogan Isten erejére támaszkodva - Akinek szárnyai alatt nyugalmat találunk - indulhatsz új szolgálat felé.
Erőnk megújul, mint a sasé, mindaddig, amíg el nem jön az igazi végső nyugalom. „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz.” ( 2 Kor.12:9)
Legfőbb szándékod mindig az Istennel való közösség, a vele való meghitt kapcsolat ápolása legyen. Ha ez rendben van, akkor minden más is rendben van, mert akkor nap, mint nap felismerjük, és elítéljük mindazt, ami ezt a közösséget akadályozza. Így a szívünk nem keményedik meg, lelkiismeretünk nem tompul el, nyíltak maradunk
a kegyelem befogadásának hatására, amely által szellemi erőt nyerünk. Újra csak ismétlem: Mindenek előtt az Úrral való közösségre törekedj!
„A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban, az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni, és megalapozni.” (1 Péter 5:10)

(írta:J.N.Darby)

Néhány napja tartottuk meg Hálaadó napunkat, ami szokatlan módon, Evangélizációval volt egybe kötve. Erre a különös alkalmunkra vendégszolgálónak Pintér Bélát, és feleségét hívtuk meg. Már hetekkel előtte, nagy izgalommal vártuk a nagy napot. Természetesen böjtöltünk, imádkoztunk az alkalomért, de a fizikai része sem maradt el. Átbeszéltük, mit kell beszerezni, ki milyen finomságot fog készíteni, hogy minden olyan legyen, hogy a vendégek elégedettek lehessenek. Aztán elérkezett a várva várt nap. A szépen berendezett terem majdnem megtelt testvérekkel, de a meghívottak közül, akiket vártunk, nem mindenki jött el. Áldás volt a szolgálatokon, és ezután a megvendégelés következett. A testvérek mosolyogtak, boldogok voltak, beszélgettek egymással. Még a bőséges vendéglátásból jutott az elmenő testvéreknek a kezébe adni egy kis csomagot is.
Eltelt néhány nap, és azon tűnődök, hogy milyen nagy esemény volt ez a nap mindannyiunk számára. Milyen nagy készülődés előzte meg!  Egyik legkedvesebb testvérünket és feleségét hívtuk meg, hogy szolgálatukkal még szebbé tegyék az alkalmat. Mennyi izgalom volt bennünk, hogy meg van -e minden, sikerül -e a süti, elég lesz -e az üdítő, kérnek -e este még kávét, milyen legyen a hálaadókosár tartalma, és sorolhatnám a sok- sok apró részletet, amire figyelni kellett.
És elmúlt ez a nap is, és ma már csak beszélünk róla, és arra gondolok, vajon miért nem készülünk ilyen nagy izgalommal az Úr visszajövetelére? Talán olyan nagyon biztosak vagyunk benne, hogy Jézus Krisztus mindenkiért meghalt és biztos a Mennybe jutás?
Sokszor hallottam ezt a tanítást valóban, hogy: „Jézus minden emberért meghalt, és ha hiszel, üdvözülsz!” De mikor? Én ilyenkor várom a mondat folytatását. Mert az biztos, hogy Jézus Krisztus hívőért és hitetlenért meghalt, de attól kezdve rajtunk áll, hogy tudunk -e újjászületni és úgy követni az Urunkat.
Tehát igaz, hogy az utolsó gyilkosért is meghalt Jézus Krisztus, de csak megtisztult élettel kerülhet be mindenki a Mennybe! Ha nem így lenne, akkor nem kellene megtérni, és újjászületni annak, aki a Mennybe akar jutni. Akkor nem lenne keskeny és széles út, hanem mindenki mehetne együtt. Tudjuk, hogy ez nem így van! A keskeny úton járó emberek jutnak csak be a Mennybe, a széles úton, ahol mindenki megy, az a Pokolba vezet.
Ugye nem is olyan egyszerű bekerülni a Mennybe?! Akkor, miért nem készülünk? Miért nem térképezzük fel az egész életünket újra és újra? Miért mondjuk azt, hogy ha a másik ember megteszi a bűnt, én miért ne tehetném? Miért nem engedjük el azt a kezet, aki szándékosan a pokolba vezet? Jobban hiszünk abban az emberben, akivel együtt élünk, mint az Úrban?  „Ha vak vezet világtalant, mind a ketten a gödörbe esnek.” Hisz mindent megmondott az Úr nekünk. Azt mondja az Ige: „Mert nem volt semmi sem eltitkolva, hanem, hogy nyilvánosságra jusson”( Márk 4:22)
Nem egymáshoz kell igazodni, hanem az Úrhoz! Legalább mi keresztyének ne mondjuk, hogy nem tudjuk, nem értjük!
Készülgessünk az Urunkkal való találkozásra! Te, aki fiatal vagy, és Te, aki idős! Nem tudjuk, hogy mikor kell megállnunk az Urunk előtt, és számot adni cselekedeteinkről!
Mindannyian készüljünk, hogy ne záruljon be előttünk a kegyelem ajtaja! Ne érjen váratlanul, ha mennünk kell! A hálaadó nap elmúlt, csak egy megemlékezés volt, de Jézus visszajövetelekor nagy a tét! Érdemes minden nap készülni rá!

Sokféle választ adhatunk, és sok énekíró tollában fogalmazódott meg rá a válasz. Mégis az igazi szeretet az, ha engedelmes vagy Jézus nagy parancsának: Szeresd az Urat………….”és felebarátodat, mint magadat.”
Ha valaki őszintén szereti az Urat, akkor már nem nehéz a felebarátját is szeretni. Mégis van idő, mikor mi felnőttek nem, vagy csak részben tudjuk megvalósítani ezt.
Gyülekezetünkbe 3 éve jár egy kislány a kisöccsével, akik a betegséget kivéve, minden alkalomkor jelen vannak. Nem hívta őket senki, maguk jöttek. A kislányban nagyon sok szeretet van, amit egyrészt azzal fejez ki, hogy néha odajön hozzánk és átölel. Olykor színes papírból készített ajándékot hoz és ajándékozza a testvéreknek, és mindig ír rá valamit. Míg kisebb volt, csak azt írta: „Isten szeret” most, hogy nagyobb lett, már Igéket is ír a kis színes készítményekre.
Ma is kaptam tőle egy kis ajándékot: egy levelezőlapot, amit nagyon szépen, gondosan készített el. Az első oldalán az volt írva: Kati néninek Ildikótól! Isten szeret! A hátoldalán ez állt: Készítette ezt a képet: Bulyáki Ildikó 6. a
Isten szeret! Légy mindig boldog és vidám!
„Boldog az, akinek segítsége a Jákób Istene és reménysége van az Úrban, az ő Istenében. Aki teremtette az eget, és a földet, a tengert és mindent, ami benne van  Aki megtartja hűségét örökké.”Zsolt 146: 5-6
És az Ige alá ez van írva: Légy mindig boldog, boldogtalan soha!
Sokáig néztem a kis ajándékot, ami tele volt szeretettel, jókívánsággal, gondoskodással, és azon tűnődtem, hogy ebben a kislányban hogyan van ennyi szeretet? Ezt a szeretetet nem csak felém árasztja ki, hanem a többi testvérem felé is. Őket is meg szokta ajándékozni saját készítésű képeslappal, amin gazdag áldások, és Igeszakaszok sorakoznak. Ám mindegyiken rajta áll: „Isten szeret téged!” Milyen jó amúgy is ez a tudat, és még ő is megerősít benne.Egyik alkalom elején a dicsőítő csoport éppen egy kis pihenőt tartott, mikor a kislány egy szál virágot átnyújtott az énekes testvérnőnek. Az meglepődve megkérdezte: Ezt milyen alkalomból kapom?- Csak úgy, szeretetből.- válaszolt a kislány. Csak úgy szeretetből vittél már a testvérednek, egy szál virágot? Eszedbe jutott -e már, hogy csak úgy szeretetből készítesz valamit, és neki ajándékozod a testvérednek? - „Csak úgy szeretetből.” Mi nagyok mikor megyünk oda a testvérünkhöz, csak úgy szeretetből, és azt mondanánk, - szeretlek testvérem! Ugye, hogy szinte sohasem? Mi miért nem tesszük ezt? Meg vagyunk lepődve rajta, pedig őszinte gyermeki ragaszkodás ez, a benne lévő nagy szeretet által. Hisz egy családba tartozunk, Isten családjába. Ez a Krisztusi szeretet, ami önzetlenül szeret. Nem nézi, hogy őt szeretik, vagy megbántják, vagy éppen figyelembe sem veszik, ő szeret. Ezt a gyümölcsöt ő már megteremte, amit nagyon sok hívő ember, sőt szolgáló sem. „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” (I.Kor.13:1)
A kislány odafigyelése, gondoskodó szeretete nem merül ki a testvérek felé nyújtott szeretetben, hét közben felment a gyülekezetbe, és a virágos kertből kiszedte a gyomot, és leszedte az elszáradt rózsaszirmokat. Maga, egyedül, anélkül, hogy bárki mondta volna neki. Meglátta és tudta, hogy azt valakinek el kell végezni, és ő ezt elvégezte. Részt vett felnőttek között a gyülekezeti ház nagy takarításában is.
Ha szeretetvendégség van a gyülekezetben, ő is kiveszi a részét, testvérével együtt viszik és kínálják a süteményeket, de ők majd csak akkor esznek, mikor már elvégezték, amit kell.
Ők rajta maradtak a szőlőtőkén! Őket tudja a Szentlélek vezetni, mert engedelmesek. Ahogy Jézus mondja: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyerek, semmiképpen nem mehettek be Isten országába.”
Néha arra gondoltam, hogy Isten küldte közénk, hogy példával járjon előttünk a szeretetével, odafigyelésével, önzetlenségével, és sorolhatnám mindazt, amit Isten már kiformált benne.
Ők hitetlen szülők gyermekei, de dicsőség az Úrnak, most már mind a 3 testvér jár szorgalmasan a gyülekezetbe. Isten ideplántálta közénk, hogy néha a felnőtteket megszégyenítő kis szorgalmukkal, hitükkel, kedvességükkel, példamutató viselkedésükkel, örömet okozzanak nekünk. Dicsőség az Úrnak ezekért a gyermekekért. A szeretet nem az ha csak kimondjuk, hanem, ha teszünk! Ő már megteremte az első gyümölcsöt, ami a SZERETET!