Az elektronikus világban a használók bánatára megjelentek a vírusok is. Ezek nagyon meg tudják keseríteni a számítógép tulajdonosok életét. Sajnos sokszor fáradtságos és hosszú munkák vesznek kárba egy-egy agresszív vírus támadáskor. Nem ritka, hogy a gépet is kell dobni, mert használhatatlanná válik.

Most azonban egy ősi vírusról szeretnék néhány ismertetőjelet közzétenni, ami az ember teremtése óta jelen van az életünkben. Ez a bűn! Ez a vírus befészkelte magát az emberiség életébe, már a teremtés hajnalán. A vírusprogram készítője a sátán, ami olyan zseniális programot készített, hogy az embernek lehetetlen kiirtani.
Kezdettől fogva nyögjük ennek a vírusnak az elnyomását. Melyek a fő jellemzői ennek a fő mesterműnek?
1. Nehezen ismerjük fel önmagunkban, szinte észrevétlenül munkálkodik bennünk. (1 János 1:8)
2. Mi viszont másokban annál jobban látjuk, és érzékenyen reagálunk a felénk irányuló gonosz indulatokra.(Máté7:3)
3.Vakok és süketek leszünk felebarátunk nyomorúságára, de annál jobban látjuk a magunk sérelmeit, nyomorúságait. ( 2Kor.1:3-4)
4. Sánták és bénák leszünk mások segítésére, de elvárjuk, hogy rajtunk mindenki segítsen.(1 Tim.5:10)
5.Készek vagyunk felebarátaink megszólítására, megítélésére, de megsértődünk, ha valaki ugyanezt teszi velünk.
6.A sátán ígérete szerint uralkodni vágyunk, de fáj, ha rajtunk uralkodnak.(Róma 6:2-13)
7. Szeretnénk sikert sikerre halmozni, és féltékenyen figyeljük embertársaink eredményeit.(Filippi 2:4)
8. Türelmetlenek vagyunk környezetünkkel szemben, de elvárjuk, hogy mindenki türelmesen minket hordozzon. (Kol.3:12)
9. Természetesnek tartjuk, hogy mindent magunknak gyűjtsünk össze, de ha mások is ezt teszik, akkor megbotránkozunk. Sőt riválisnak tekintjük, és készek lennénk, akár utunkból is félre tenni őket. (Jak.1:9-11)
10. Magunkat különbnek tartjuk másoknál, de mélyen megsértődünk, ha lenéznek bennünket. ( Filippi 2:3)
11.Nem vagyunk hajlandóak engedelmes életet élni, de felháborodunk, ha a saját gyermekünk nem fogad szót.(Ap.csel 5:29)
12. Összeférhetetlenek, szeretetlenek vagyunk, de elvárjuk, hogy minket mindenki elhordozzon, és szeretettel vegyen körül.(Ef.4:2-3)
13. Engesztelhetetlenek vagyunk, ha vérig sértenek, de ha mi is ugyan ezt tesszük, elvárjuk, hogy nekünk azonnal megbocsássanak.(Kol.3:13)
14. Irgalmatlanok vagyunk, ha saját igazságunkról van szó, de irgalmat várunk, ha mi vagyunk az igazságtalanok, és ez kiderül. ( Lk.6:36)

Ezt a vírust örököltük őseinktől, kaptuk atyáinktól, és továbbítjuk gyermekeinknek, unokáinknak. A bűn teljesen megront minket, Isten számára használhatatlanná tesz, és a halálba vezet. Emberileg nincs megoldás, de Istennél kezdettől készen volt a vírusölő program. Ezt már az első embernek megígérte. Ez az Ő egyszülött fiának a Golgotai kereszten kiontott vére. Értünk adta ingyen, kegyelemből, hogy senki se dicsekedhessen.
Szabadságot kaptunk arra is, hogy elfogadjuk -e vagy nem, de figyelmeztet minden embert, hogy más megoldás nincs! Próbálkozhatsz mással is, de ha nem sikerül, csak a végső kidobás vár rád, mint a használhatatlan készülékre. Ez a második halál a kárhozat.
Igényled -e Istennek ezt a megmentő programját?
Fogadd el még ma, mert talán már holnap késő lesz! Zsid 12:1 , Róma 6:23

„… mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát és meggyalázzák Őt” Zsid. 6:6

Indulatosságod Jézus számára a Golgota hegye!

Engedetlenséged az Ő keresztje, amelyet közönyösséged, vagy keményszívűséged által súlyosbítasz.

Nyelved bűneivel (káromlás, rágalmazás, trágár beszéd, stb.) ostorozod a drága testet.

Ha beszédét nem veszed komolyan, megveted Őt, s gúnyként nádszálat adsz a kezébe.

Miután hitetlenséged bíborköntösével, és gyűlöleted töviskoronájával megcsúfoltad Megváltódat, felszegezted a keresztre.

Fösvénységed, hazugságod, s bűnös kívánságod tartják fent Őt ott.

Valahányszor szeretetlen vagy, meggondolatlan ítélgetés van lelkedben, beljebb ütöd a szegeket.

Képmutatásod, lándzsaként járja át a szívét.

Dr.Varjas János

A narancsfaligetek és olajfaerdők között eldugottan fekvő kis olasz város közelében egy úrinő sétált. Amint a város felé közeledett egy falépítésével elfoglalt kőművest látott. Odament hozzá és barátságosan elkezdett vele beszélgetni. A kőműves barátságos magatartása azonban megváltozott. Ugyanis a hölgy egy Bibliát vett ki a zsebéből, és azzal a biztatással nyújtotta át neki, hogy e könyv az Isten szavát tartalmazza, mely neki is szól, olvassa csak szorgalmasan, mert az ő lelke részére is talál benne jó üzenetet.A munkás erélyesen visszautasította az ajánlatot azzal, hogy e könyvről mit sem akar tudni. Kis idő múlva látszólag mégis engedett, és hagyta, hogy a hölgy a könyv hátlapjára ráírja az ő nevét, és végül mosolyogva átvette.
Alig fordult azonban a hölgy el tőle, a már beépített kövekből néhányat kiemelt, és az így támadt üregbe helyezve a Bibliát, kövekkel befalazta azt, és tovább folytatta a munkáját. Most már azt hitte, hogy megszabadult a könyv befolyása alól. Csakhogy: „Ha a hajnal szárnyaira kelnék, ( miként egykor Jónás) ott is a te kezed vezérelne engem.” (Zsolt.139:910)
Az előbb elmondottak színhelyét néhány évvel később nagy szerencsétlenség érte. A városka lakóit nagy zaj, az összeomló házak robaja ébresztette fel álmából. A földrengés pusztítást végzett, sok ház omlott össze, és sok emberélet semmisült meg.
Végre azonban ismét nyugalom állott be. Az elmenekült lakosság visszatért a lakhelyére. Szakemberek érkeztek, akik a megmaradt, de meglazult falakat felülvizsgálták, nehogy további szerencsétlenségek okozói legyenek azok.
A kőművesek egyikének a falak kopogtatása közben feltűnt, hogy a kalapácsütése nyomán egy helyen a fal kongó hangot ad. Azon hitben, hogy ott valami kincs van elrejtve, kibontotta a falat, amiben csalódottan csak egy kis könyvet talált. Mégis magához vette, és kíváncsiságból otthon olvasgatni kezdett belőle. Az a bizonyos befalazott Biblia volt ez a könyv. Az Isten szava hatalmas hangon szólt a szívéhez. Így ismerte meg Istenét és Megváltóját. E könyv minden pénznél értékesebb kincsévé vált, mert megtalálta Üdvözítőjét.
Jézus szeretete, amit saját szívében is megtapasztalt arra indította, hogy másoknak is szolgáljon az üdvösségre vezető út megmutatásával. Így lett a Biblia ügynöke.
Amint egy napon súlyosan megrakottan, üzleti útját végezte, egy helyen egy csoport munkást látott álldogálni. Hozzájuk lépett és barátságosan a könyveit megvételre ajánlgatta. Többen vásárolgattak is egy-egy könyvet, egy azonban határozottan elutasította őt. „Én e könyvről semmit sem akarok tudni!”-mondotta- „Egyszer volt egy ilyen könyvem, de olyan helyre tettem el, hogy még az ördög sem találja meg ott.”
Az ügynöknek hirtelen egy gondolat villant át az agyán. Kabátja belső zsebéből elővette a Bibliáját, és ennek lapjára mutatva megkérdezte a munkást, hogy nem -e az ő neve áll ott bejegyezve? A kőműves felfigyelt, és felismerte az általa befalazott Bibliát. Ez volt tehát az Úr másodszori szava hozzá. Megrendült és nem mert tovább ellenállni a hívó szónak. Kérelmére az ügynök, bár nehéz szívvel, de átengedte neki a Bibliát.
A munkás félelemmel, és tiszteletérzéssel vitte haza. Olvasása közben, mint elveszett, és elkárhozott bűnöst ismerte fel magát benne, akinek Megváltóra van szüksége. Megismerte azonban Isten könyörülő szeretetét is, Aki Fiát küldte el Megváltónak. Mivel ezúttal hallgatott Isten szavára és hitt annak, lelke bűntörlő Jézusban békességet nyert, és megelégedett emberré vált.
Jézus azt mondja: „Aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra,”János 5:24

A Facebookon az egyik ismerősöm írására kattintva meglepődtem. Azt írta, hogy nincs ideje azokra, akik őt nem szeretik, akik nem értik meg, akik számára ő közömbös, mert azokkal foglalkozik, akik szeretik, akik beszélgetnek vele, akik megértik.
Nyomatékkal meg is magyarázta, hogy az élet olyan rövid, hogy miért azokra pazarolja az idejét, akik nem érdemlik?
Nem tudni, hogy ezt az írást ő maga állította össze, vagy mást utánzott? Teljesen mindegy abból a szempontból, hogy mi nem érdemből, hanem kegyelemből kapunk mindent a mi Urunktól! Akár hisz valaki az Úrban, akár nem.
Ha Jézus is ezt mondaná nekünk, akkor sokan bajban lennénk! Kik azok, akik érdemből kaphatnak bármit is? Ki volt az az ember, aki megtette azt az áldozatot másokért, amit a mi Urunk tett meg?
Soha nem lehetünk olyan magabiztosak az életünkben, hogy fölényesen mi magunk mondjunk nemet annak a missziós parancsnak, amit a mi Urunk adott nekünk: „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”
Itt Jézus nem mondta, hogy válogassuk meg, ki a szimpatikus és ki nem. Ő minden emberért meghalt, és minden embert vár az örök hazába. Ezt a munkát nekünk kell elvégezni, válogatás nélkül.
Minden embernek hallani kell az Evangéliumról, minden embernek meg kell tudni, hogy Jézus Őérte is meghalt, és minden embert egyszer meg kell szólítani, nekem, vagy neked, azért, hogy lehetőséget kapjon a döntéshez. Nem időpocséklás az sem, ha csak meghallgat, ha csak a magot vetetted olyanok szívében, akik most még talán legnagyobb ateisták. Lehet az a mag évek múlva kicsirázik, hajtani fog, és szárba szökken. Igenis kell lenni időnek minden emberre!
Fontosnak tartottam a kiigazítást, hogy mások, akik olvassák, ne itassák magukba a rosszat. Rögtön Igét kerestem, ami már a szívemben volt. Tudtam, hogy a „Hegyi beszédben” kell keresnem, és amint felnyitottam a Bibliám, pontosan ezen az oldalon nyílott ki, és a szemem erre a versszakra vetődött. Máté 5:46 „Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem azonképpen cselekednek -e?”
És miután leírtam az ismerősömnek az Igét, eszembe jutott, hogy az Úr segédkezett nekem az igazság felhozatalában, és továbbításában. Szívembe hozta az odaillő Igét, ki is kereste az Igehelyet, sőt a szememet ráirányította. Biztos lehetek benne, hogy az Úrtól volt.
Kedves Testvéreim! Ugye ti soha nem mondjátok, hogy az élet túl rövid? Lehet valakinek a számára csak néhány év, vagy évtized adatik, míg mások megérik a hosszú öregkort, mert életükben soha nem jutott eszükbe, hogy-„túl rövid az élet”- hisz annyi, amennyi az Úrtól adatik.
Ne szelektáljuk az embereket, hanem vessük a magot, hogy minél inkább teljesíteni tudjuk Jézus  missziós parancsát: „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”

"Kedve Anita! Én a héten sokat gondoltam Rád, és sírtam érted, mert nagyon hiányzol nekem.
Ahogy most szombaton se volt alkalom, és vasárnap sem, olyankor sokat sírok, mert nem láthatlak téged. Amit kaptam Kati nénitől, ha arra ránézek, mindig te és Kati néni jut eszembe.
Azt is tudom, hogy ha Te nem vagy velem, de az Úr mindig velem van. Sokszor az iskolában egyedül érzem magam, de az Úrhoz mindig szólhatok.
Képzeld el, ahogy vasárnap nem volt alkalom, de én otthon imádkoztam az Úrhoz, hogy áldjon meg Tégedet, és Kati nénit és bárki mást.
Éneklek, amit tudok, és olvasom a Mai Igét.
Ezt a levelet könnyes szemmel írtam meg!
Isten szeret!!!"

2012.02.07.

A levél nem nekem íródott, de eljutott hozzám is. Engedjétek meg, hogy néhány gondolatot fűzzek hozzá: Gyülekezetünkbe kisöccsével 3 éve jár ez a kislány, néhány hónapja pedig első osztályos kishúgát is hozza magával.
A gyerekek hitetlen szülők gyermekei, de ők megtalálták a gyülekezetünkben azt a szeretetet, amire vágytak. Sőt most már felnőtteket megszégyenítően halmoznak el bennünket Istentől kapott végtelen nagy szeretetükkel. Ildikó, aki a levelet írta, nagyon szereti a lányomat. Mikor hozzánk került, már akkor kiválasztotta, megszerette, és utánozta. Akkor még a hit számára ismeretlen volt, de a dicsőítés alatt végig állt és énekelt, sőt a kis kezét felemelte. Emlékszek rá, hogy egyszer, mikor előttem ültek, imádkozás alatt kitártam a két kezem a két gyermek felett, és kértem Istent, hogy érintse meg az Ő szívüket. És Isten az Ő szívüket valóban elpecsételte magának. Hűségesen járnak a gyermekórára, és vasárnap a nagy alkalomra. Szépen végigülik az alkalmat, és figyelnek. Ildikó arra kérte a Gyülekezet vezetőt, hogy adjon neki szolgálatot, amit szívesen elvégez. Mosolyogtunk rajta, de a kislány valóban elvégzi a feladatát. Ő kapcsolja be és ki a mosdóban a kézmelegítőt, minden alkalom előtt egy friss pohár vizet tesz a szolgáló elé. Felment a gyülekezet udvarán lévő virágos ágyat kigyomlálni, és szívesen segít takarítani is.
Ha az alkalom elmarad valami rendkívüli ok miatt, akkor nagyon szomorú, és sír.  Ekkor írta ezt a kis levelet is. A világi közegben (az iskolában és az otthonukban) nem érzi jól magát. Vágyik az Úr gyermekei közé.
Ez a kis levél azonban elárulta azt is, hogy a hitben előre haladt ez a gyermek, mert már tudja, hogy Isten mindig ott van mellette. Ha gyülekezeti testvérek, (Anita) nem lehet mellette, de az Úr ott van mindig vele.
Elgondolkodok azon, hogy vannak testvérek, akik éveken keresztül eljárnak a gyülekezetbe, anélkül hogy egyetlen kis szolgálatot elvállalnának, mert ők csak szokásból jönnek. És itt van ez a gyermek 6. osztályosan, aki már nem érzi jól magát a világban. Odaszánja magát Isten szolgálatába. Köszönjük Neked Uram ezt a kislányt!