Egyik folyóiratban megrázó történet jelent meg arról, hogy egy meggondolatlan és könnyelmű megjegyzés, milyen súlyos következményekkel járt.
Egy idősebb férfit megkértek, hogy a gyülekezetükből való egyik fiatalemberrel beszéljen, aki meglopta a főnökét, és ezért börtönbe került.
-Úgy tűnik, hogy valahol már egyszer találkoztunk- szólt a fiatalemberhez. Nagyon ismerős nekem.
-Így is van. - felelte a fogoly. S bár azóta csaknem tíz év telt el, olyan jól emlékszek még az önnel való találkozásra, mintha csak tegnap történt volna.
Ön ugyanis részben felelős azért, amiért én a börtönben ülök.
-Hogy hogy?- kérdezte a megszólított meglepődve. Tudtommal a legkisebb igazságtalanságot sem követtem el ön ellen.
-Nem is szándékosan tette, de egy alkalommal, apámmal mentünk hazafelé, amikor találkoztunk önnel. Én erősen az előadás hatása alatt voltam, és ki akartam önteni a prédikátor előtt a szívemet. Hallottam azonban, hogy nevetségessé tette őt, és azt mondta róla, hogy képzetlen és nincs semmi joga prédikálni. Ez ellenszenvet ébresztett bennem a halott prédikáció iránt, s attól kezdve nem kerestem többé lelkem békességét, üdvösségét. Rossz társaságba keveredtem, és ez börtönbe juttatott.
Gondolatok a történethez: Miután elolvastam e történetet, néhány gondolat jött fel bennem, amit szeretnék veletek megosztani.
Valóban, milyen visszafordíthatatlan károkat okoznak a meggondolatlan beszédek, susárlások, pletykák. Hány és hány ember lett öngyilkos az emberek felelőtlen beszéde miatt. Gyülekezetekben, családokban, milyen szakadásokat okozott az emberek sátán által irányított beszéde.
Ha visszagondolunk életünk folyamán, hányszor sírtunk vádak miatt, hányszor kaptunk bántást attól talán, akit a szívünk alatt hordtunk! Van, mikor rendeződnek az esetleges félreértések, vagy nagyon is tudatos rombolások, de mindenképpen fájdalommal átitatott napok, hetek, talán évek kellenek a sebek gyógyulásához. Hány éjszakát nem aludtunk át, mert a választ kerestük a miértünkre.
A szavak tehát lehetnek gyilkos eszközök is, ha olyan ember szájából jön, aki jól bánik vele.
Mint olvashatjuk az evangélizációról hazafelé menő fiatalembert mennyire visszavágta az a megjegyzés hogy: „Nem képzett a prédikátor és nincs joga prédikálni” A „jog” viszont a prédikátor mellett szól, ha már a fiatalember szívét megmozgatta, akkor valószínű ezt a jogot maga az Isten adta neki.
Péter milyen képzést kapott, mikor megtért a 3000 ezer ember?
Vagy mondhatnám pl. Kathryn Kuhlman evangélistát, akinek gyógyító ajándékai voltak és százak gyógyultak meg egy-egy estéjén. Mit ad az iskola, és mit ad Isten?? És mit ad a szolgáló?
Az iskola, egy teljes körű tájékoztatást ad a Bibliáról, több féle fejtegetés, amit ha komolyan vennénk, talán még a hitünk is elveszne.
Az Isten felkeni a szolgálatra a szolgálót és ez hibátlan, meg nem támadható!
Mit ad az ember? Az ember, megüresíti magát, és teljes engedelmességet, odaszánást nyújt Isten munkájának.
Hány fiatal járta ki a Teológiát, és faképnél hagyta a nyájat, mert a világban a pénz többet jelentett. „Júdássá válik mind, aki elhagyja a gyülekezetét.”- mondta egy szolgáló szinte Isten üzeneteként. És rádobbant a szívem. Ugyanis nem biztos, hogy a képzett emberek azok, akiket Isten ott akar látni a szószék előtt. De láttam már olyan képzetlen szolgálót, akinek Isten volt a Kiképzője, akit Isten tett alkalmassá, mert odaszánta, szívét, idejét, pénzét, és engedelmes volt.
A világban hány és hány pedagógus tanít, mert nem vették fel az egyetemre, és muszáj valamit csinálni, de semmi alkalmassága nincs hozzá.
Lehet ilyen egy alkalmatlan, egy képzett szolgáló, akinek meg van a papírja, de a szíve nem képzett. A szívében nincs szeretet, nem ad helyet a Szent Szellemnek, és azonosul a világgal.
Hol van jogunk megítélni Isten által felkent szolgálót, aki önzetlenül végzi a munkáját, és gyümölcsöket hoz?
Gondolkodjatok ti is el ezen a kis történeten, mit hoz fel bennetek a Szent Szellem a fiatalemberrel kapcsolatosan?