Ezen a vasárnapon megtapasztalhattam én is az Úr közelségét egészen benne a szívemben.
Délelőtt a helybeli gyülekezetben voltunk Istentiszteleti alkalmon, délután pedig a missziós gyülekezetünkbe készültünk szolgálni. Odahaza a mikrobuszba beraktuk az adományra szánt dolgokat, majd a fiam bejelentette, hogy ő a saját kocsijával megy a helybeli gyülekezetig. Beültem mellé, és gurultunk az úton, mikor egy út bekötőnél megláttam egy rendőr kocsit. Elhaladtunk előtte, és kb. 100 m-re meg is érkeztünk a gyülekezeti ház elé. A fiam annyit mondott, hogy itt vannak a rendőrök. Én nem értettem jól, de nem volt időm újra kérdezni, mert a kocsi hátsó ablakánál megpillantottam két rendőrt. Miután kiléptem a kocsiból, láttam, hogy utánunk jött a rendőrautó, akivel találkoztunk. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy missziós szolgálat előtt, és a gyülekezeti ház előtt, milyen határtalan a sátán szemtelensége. A másik pillanatban pedig elindultam a gyülekezeti udvarra, ahol már vártak a testvérek ránk. Kértem őket, hogy imádkozzunk az adódott helyzet miatt, nehogy anyagi kihatása is legyen. Aztán lehajtottuk a fejünket, és imádkoztunk. Néhány perc múlva a rendőr köszönését hallottuk, és felnéztünk. A kapu felől a férjem és a fiam jött be, és mosolyogva közölték, hogy nem volt a biztonsági öv bekötve, ezért jöttek utánunk, de nem büntették meg, csak figyelmeztették rá. Én felmentem a lépcsőn, és szívem mélyéről hozzá kezdtem zokogni, mert abban a percben éreztem, hogy az Úr teljesen közel jött hozzám. Teljesen meggyőzött, hogy nem a rendőrök jó indulatán múlott a büntetés elmaradása, hanem ez szellemi harc volt, ami az ima a hatására dőlt el! Az Úr angyalai győztek, mert imák hangzottak fel, és az Úr a győzelemre rámutatott. Nem volt a sátánnak ereje ellenünk harcolni tovább! A könnyek folytak a szememből, és éreztem, hogy az Úr nagyon közel van hozzám. Olyan hálát éreztem, hogy csak sírni tudtam. Az. Ő közelsége nem az eszedben, a gondolataidban van jelen, hanem a szívedben érzed . Néhány percig még fogva tartott az a végtelen kegyelem, amit naponta kapunk Tőle, és nem vesszük gyakran észre! A Zsoltárok 50:15 „ Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megsegítlek téged, és te dicsőítesz engem” Ige minden szava tárultak elém, hogy még jobban alátámassza a történteket. Mint láttuk a férjem és a fiam el volt foglalva a rendőrökkel, és nem jutott eszükbe, hogy ezt a támadást ilyen módon meg lehet nyerni. A világ zajával elfoglalva, eszükbe sem jutott, hogy mi az angyalokkal harcolunk közben. Talán még az eredményt is természetesnek vették. Pedig nem volt az, hiszen ma egy biztonsági öv be nem kapcsolása, 10 ezer Ft, ha nem változott.
És hogy miért bennem zajlott le szellemi vonatkozásban az egész? Mert az Úr ahhoz tud szólni, aki kész arra, hogy a szavát meghallja. Aki megérti az Ő utasításait. Az tud igazán az Úrral kommunikálni, akinek kész a szíve, venni képes azt a sugárzást, amit az Úr kibocsát. Jelen esetben én voltam az. Dicsőség az Úrnak érte.
Boldogan tettem bizonyságot a missziós gyülekezetben is az Úr dicsőséges győzelméről, amit nem csak felszínesen, hanem a szívemben is éreztem. Olyan munkások kellenek az Úrnak, akik rá vannak hangolódva az Ő adójára, és el tudják venni az Ő utasításait. Ezek az igazi keresztyén élet csodái!!!
Este, mikor haza értünk, odaálltam a fiam elé és azt kérdeztem: „Mit gondolsz miért kellett neked a kocsival jönnöd a gyülekezetbe akkor, mikor másik kocsi is odament?” –válasz nem jött tőle, csak nézett rám, és mosolygott. És az Úr nekem kijelentette: Hogy az Isten megdicsőítse a nevét általa. És rögtön eszembe jutott az a Bibliai történet. Lázár feltámasztása János 11:4 „...ez a betegség pedig nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia”- mondta Jézus, mikor mondták neki, hogy Lázár beteg.
Igen, a mi esetünkben is, ha a Fiam nem jön a saját kocsijával, vagy beköti a biztonsági övét, akkor nem jönnek utánunk a rendőrök, és nem lesz ennyire kézzel foghatóan érezhető az ima ereje! Ez által tudta Isten Fia megdicsőíttetni az Ő nevét!  Ezen a napon egy ajándék volt ez a mi számunkra, csak nem mindegy, ki milyen szellemi állapotban van!
Én azt suttogtam magamban: Uram, ilyen közel vagy hozzám, hogy meghallod a kiáltásomat???

Olyan ember, aki nem hisz Istenben, nem is tudja elhinni, hogy Isten ma is tud szólni hozzánk. Nem csak Ádámnak mondta, hogy : „….szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet….”(I Mózes 1:28)
Nem csak Ábrahámnak monda, hogy „Megáldatnak benned a föld nemzetségei..” (I Mózes 12: 3)
Nem csak Mózesnek mondta: „ Ne jöjj közel, old le a te sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állsz, szent hely”( II Mózes 3: 5)
És sorolhatnám mindazokat a Bibliai személyeket, akikkel beszélt, beszélgetett Isten. Ő mindig is közel akart az emberhez kerülni, de az ember születésétől kezdve bűnös volt, és ez elválasztotta Istentől.
Az Úr manapság is a Szent Szellem által sok féle módon üzen nekünk. Lehet Szent Szellem hangja által, indít vagy kijelent, lehet álom által akar üzenni Isten, vagy éppen látomás által. Van, akinek Ige által üzen az Úr, a mai napon én is ilyen üzenetet kaptam Tőle.
Egy missziós gyülekezetnek vagyok ideiglenesen megbízott vezetője addig, amíg létre nem jön egy bemerítkezett testvérekből álló gyülekezet. Már több mint két éve járunk hozzájuk, és szeretjük őket, talán ők is szeretnek bennünket. De nem is az a cél, hogy bennünket szeressenek, mert az bálványimádás lenne, mert egyedül az Urat szabad imádni, dicsőíteni!
A napokban egyik (leendő) testvéremmel volt egy kis nézeteltérésünk, amit ő rossz szemmel nézett. Kicsit megszomorodtam, hogy egyáltalán mit is tegyek, szóljak -e az újabb dolgai miatt, vagy hagyjam rá?
Egy percig sem éreztem, hogy az utóbbit kell választanom, de őt sem akartam megbántani. Szeretettel szóltam neki, de engem is meg akart téveszteni. Végképp szomorú lettem, mert azt tudtam, hogy rám vannak bízva, felelős vagyok értük, és nem akarok a pokolba menetelni velük együtt! Ha még nem is vagyunk Pünkösdi gyülekezet, de Jézus nevét a bűnnel nem lehet megalázni! Az tény, hogy a keskeny úton kell vezetnem őket.
Aztán a mai napon letérdeltem és bocsánatot kértem az Úrtól, amiért nem volt bátorságom határozottan a kezelni a helyzetet. Kértem, hogy adjon az Úr nekem bölcsességet, hogy úgy tudjam vezetni ezt a missziós csoportot, hogy a keskeny út számukra sem legyen elérhetetlen. Lássák be, hogy az Úr által felállított útjelző táblák utasításainak betartása saját magunk érdeke, védelme!
Miután a könnyeim között küszködve, az imádkozásom végén egy Igét kértem az Úrtól, amint megláttam az Igét, mosolyogva felkiáltottam: Óh Uram, ennyire közel tudsz jönni hozzám? Te nem másról beszélsz, hanem pontosan arról, amivel küzdök. Hálás volt a szívem, olyan közel éreztem magamhoz az Istent. És az Igét azért osztom meg veletek, hogy lássátok meg, hogy milyen Istenünk van nekünk!
Az Ige a következő: Az Őrállók kötelességéről: „ 1.És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.Embernek fia! Szólj néped fiainak és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő maguk közül, és őt őrállójukká teszik.
3.És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet.
4.Ha valaki halándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és utol éri, az ő vére az ő fején lesz.
5. Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, aztán a fegyver eljő, és őt utol ér, az ő vére az ő fején lesz.
6. Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jönni, és nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver és utol ér valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de a vérét az őrálló kezéből kérem elő.
7. És te embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
8. ha azt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg, és te nem szólándasz , hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de a vérét a te kezedből kívánom meg.
9. De ha te megintetted a hitetlent, a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet” (Ezékiel 33:1-10)

Eddig az Ige. Biztos vagyok abban, hogy senkinek nem kell magyarázni az Ige üzenetét, mert magatok is látjátok, hogy egyértelmű minden. Mint őrállónak kötelessége a népnek szólni, ha valaki nem a jó úton jár. Ha valaki nem hallgatja meg az intést, az magának tesz bajt. De ha az őrálló nem szól, és eltalál a fegyver valakit, annak a lelke az őrállón kéretik számon.
És egy másik Igével húzom alá: „Az Úr beszéde tiszta és világos beszéd”
Hálás vagyok az Istennek, hogy megerősített, és bátorított az őrállói munka kötelességeire.

Az emberek fiatalabbak nem lesznek, és Isten kegyelme által sokan megérhetjük az öregkort is.
Számomra is bekopogott az életem ezen szakasza, de egyetlen pillanatra sem szomorodtam meg miatta. Isten a szolgálatban még többet bíz rám, és azt örömmel végzem.
Beköszöntött tehát a nyugdíjas éveim jó és rossz eseményei. Ezek közül szeretnék megosztani veletek egy olyan történetet, ami maradandó lesz a számomra.
A tegnapi napon Debrecenbe, a közeli városba kellett utaznom, és mivel buszhoz voltam kötve, ezért elővettem a kedvezményes jegyváltáshoz szükséges szelvényemet, odakészítettem az okmányaimat, és elindultam az első nyugdíjas utamra. Az ismerős buszsofőr viccesen megjegyezte, hogy csak „összejött” nekem is ez a kor, és nevettünk rajta.
A falu végén ellenőrök szálltak fel, és mindenki igyekezett előszedni a jegyeit. Én is elővettem az 50%-os kedvezményes jegyemet, hozzá a szelvényt, ami által kaptam a jegyet, és nyugodtan vártam az ellenőrzést. A fiatal férfi jól átvizsgálta mindkettőt, és végül kérte a személyi igazolványomat. Tudtam, hogy odakészítettem, de a hirtelen jött ellenőrzés miatt nem emlékeztem, hogy az asztalon felejtettem, vagy hová tettem? Szép nyugodtan várt az ellenőr, és mondtam neki, hogy ez az első utam, nem tudtam, hogy az is kell hozzá. Ő csak ott bizonygatta, hogy csak így tudja elfogadni a kedvezményes jegyemet. Rendkívül kényelmetlen volt a számomra, mert rajtam kívül még volt vagy 20 utas, és valószínű azt gondolták, hogy csalni akartam. Az ellenőr kérte, hogy valami fényképes igazolványt keressek elő, vagy csekket, ami a nevemre szól. Nem tudtam. Akkor kitalálta, hogy megkérdezi az embereket, hogy engem hogy hívnak. És ez volt a legelkeserítőbb, és megdöbbentőbb! Senki nem tudta, hogy hívnak! A 20 ember közül kettő mondta, hogy Irénke, de semmi többet nem tudtak rólam. Olyan emberek utaztak velem, akikkel néhány perccel előtte beszélgettem, és nem tudták hogyan hívnak, ki a férjem, és hol lakok? Az elkeseredésemet még az is fokozta, hogy 62 éve a faluban élek. Itt voltam moziüzem-vezető, nyugdíjazásom előtt közvetlen 6 évig felnőttképzéssel foglalkoztam, több 100 embernek adtam szakmát a kezébe, sőt még az UNIÓ jóvoltából pénzt is kaptak az emberek, mert tanultak. Autóstanfolyamot is szerveztünk. Naponta feljárok a falu üzleteibe, köszönő, beszélő viszonyban vagyok rengeteg emberrel, de az, hogy nem ismernek, vagy ha ismernek is, de nem tudták a nevem, ez volt a legrosszabb. Végül otthagyott az ellenőr, és kérte, hogy legközelebb vigyem magammal a személyi igazolványomat!
Miután elment, és én rendezgettem a táskában lévő dolgokat, észrevettem, hogy az ülésen van az irattartóm, amibe a személyi igazolványom volt. Rögtön szóltam, hogy megtaláltam, és nézze meg, hogy az adataim igazak Már nem akart visszajönni, de én erősködtem miatta. Majd visszaadta az iratokat, és megköszönte.
Talán másnál itt lett volna a vége, de nálam itt kezdődött el.
A szégyent felváltotta az a szomorúság, ami a történtek miatt bekövetkezett. Nem tudtam feldolgozni, hogy az emberek, hogyan lehetnek ilyenek? Annyira közömbösek egymás iránt, hogy még a nevét sem jegyzik meg! Mikor az igazolást kérte az ellenőr, ahogy szétnéztem magam körül, mindenki maga elé nézett, és semmi segítőszándék nem volt bennük. Akivel néhány perccel azelőtt beszéltem, nem tudta a nevemet!
Ilyenek az emberek! És eszembe jutott Jézus, mikor vitték a Dolorosán, hátán a kereszttel, mikor megfeszítették, leköpdösték, arcul verték, Őt, Aki néhány nappal azelőtt a templomban, a hegyen, és mindenütt tanította őket. Mit érzett Jézus, mikor a nép Barabást kérte, hogy engedjék szabadon? Mit érzett Ő, Aki soha senkit nem bántott, vállalta mindenki helyett a kereszthalált?!
Tudom az én esetemet egy pillanatra sem lehet hasonlítani Jézus keresztre feszítéséhez, megaláztatásához, csupán némi összevetés, hogy ha nekem ez fáj, Neki mennyire fájhatott az emberi hálátlanság, igazságtalanság??
Mit érdemel az ember? Érdemelni semmit nem érdemel, minden kegyelemből adatik a végtelen szeretet által.
Az én bizonyságom az, hogy ezek az emberek nagyon távol vannak tőlem, ha nem ismernek!
Az Isten, Aki teremtett, megsegít, és naponta velem van, egyedül Ő érdemel minden tiszteletet. Ő, az Isten szeret engem igazán! Annyira ismer engem, hogy a fejemről egy hajszál nem hullhat le, hogy ne tudjon róla.
Azt is tudom, hogy nem volt véletlen ez a helyzet. Isten be akarta nekem mutatni az embert. Kicsoda is az ember, és kicsoda az Isten???

Miközben Kiss Attila testvérem Nyelveken szólás és Prófétai kijelentés tanulmányából írtam nektek egy részletet, indított az Úr, hogy osszam meg veletek azt, hogy én hogyan is kaptam meg a nyelveken szólást:

Hét éve történt az a számomra ma is csodának számító esemény, mikor megkaptam a nyelveken szólás ajándékát. Bár vágytam rá, de igazán nem kértem, mégis megajándékozott engem e rendkívül fontos ajándékkal az Úr.
2005. jún. 09-én imádkozás után Igét kértem, és az Ezékiel 16:62–vel örvendeztetett meg az Úr: „És én megerősítem frigyemet veled, és megismered, hogy én vagyok az Úr”
Nagyon boldog voltam, és kíváncsian figyeltem, mi fog történni?
Másnap, jún. 10-én a délelőtti órákban, letérdelve imádkoztam, és egyik percről a másikra elkezdtem nyelveken beszélni, csak nem tudtam, hogy mit? Éppen a kezem ügyében volt a magnó, és anélkül, hogy megálltam volna, tovább imádkoztam, és felvettem a kazettára. Miután abba hagytam az imádkozást, fogtam a magnót és a fiamékhoz átvittem, ahol bekapcsoltam, és szinte zavartan kérdeztem, hogy mi ez?
Ők nevettek, és boldogan jelentették ki, hogy megkaptam a nyelveken szólást. Tovább örültünk, és hálát adtam érte Istennek.
Azóta is sokat imádkozok nyelveken, talán még jobban szeretek, mint saját nyelvemen. Amint tudjuk is, Istennel való titkos beszélgetés a nyelveken szólás. És nagy öröm az, ha beszélgethetünk az Úrral, olyan dolgokról, amit nem hall a sátán. Sokszor volt, mikor lelkileg nagyon meg voltam terhelve, és sírás közben csak ömlöttek a számon ki a Mennyei szavak, mondatok. Őszintén szólva, még jobban szeretnék is mindig nyelveken imádkozni, mert az egyáltalán nem terhel le, nem mintha a Szent Szellem által tett imáknál kellene az eszünket használni, de mégis, gyakran figyelünk arra, amit kimondunk. Itt viszont egyáltalán nem. Volt mikor indíttatást kaptam arra, hogy a nyelveken imádkozás után, magyarul is imádkozzak. Azt hiszem, ez a fordítás. Ilyenkor úgy történik, hogy néhány mondat után, magyarul adja az Úr a szavakat a számba.
Mikor megkaptam ezt a csodálatos nyelvet, nem tudtam, csak azt, hogy Mennyei Nyelv! Ma is az, de miután megnéztük a Passió filmet, akkor jöttünk rá, hogy az ajándék, az Arám nyelv. Dicsőség az Úrnak érte!
Akik még nem kapták meg, vágyjatok a szívetekben rá, vagy kérjétek Istent, hogy ajándékozzon titeket is meg ezzel az ajándékkal, ami a Szentlélek keresztség jele!!

Istentiszteleti alkalmunkon bizonyságot tettem arról, hogy már egyszeri alkalom kimaradása után is, a sátán próbál meggyengíteni, a szívünkből kivenni a vágyat Isten iránt. (Hogyan élnek akkor azok a testvérek, akik hónapok óta nem járnak gyülekezetbe?)
Én egyszeri alkalomról maradtam ki, és egész héten nem volt nyugalmam, mert a sátán ellenem forgatott számtalan dolgot. Gyengültem, és távolodtam Istentől. Megbántottam testvéreket, akitől majd bocsánatot is kértem. Sírtam, és ki akartam üríteni a szívemet minden rossztól.
A szolgáló testvérünk a Jób 42: 1-6 „Jób töredelme” Igéből szolgált. 4. vers: „Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek, én kérdezlek, Te pedig taníts meg engem!” 5. vers: „Az én füleimnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak Téged:”
Az Ige üzenete hozzám is szólt: „Merjünk beszélni Istennel! Merjük neki elmondani a problémáinkat, merjük meglépni, amit eddig még nem mertünk, hogy végre Isten meg tudjon áldani!
Ne csak sablon imát mondjunk, hanem legyen bátorságunk, mint ahogy Jób is ezt tette, szólt Istenhez. Mondjuk el, ami bánt bennünket, és kérdezzük meg, hogy miért van ez így? Beszélgessünk Istennel, mint Mózes, mint Ábrahám, stb. Isten akarja, hogy beszéljünk Hozzá.
És miután beszélgetünk Istennel, olyan élő kapcsolat alakul ki közöttünk, hogy mi is elmondhatjuk: „Az én füleimnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak Téged”
Ez az a kapcsolat, amire vágyik az Úr is!”
És még az nap a nagy hőség elől a hűvös szobámba menekülve neki fogtam imádkozni, keresve Isten közelségét. Végül válaszként kértem egy Igét és az Úr ezt az Igét adta: „Ezután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj!” (Jób 13:12)
Nagyon boldog voltam, hogy mennyire igaz, hogy Isten mindig az aktuális témánál marad, nem tereli el a dolgot. Délelőtt a szolgáló Jób 42-es részből szolgált, és én is Jób könyvének 13. részéből kaptam az Igét. Amit én kértem imámban, azt Igével alátámasztotta az Úr.
Másnap, imádkozás után újra Igét kértem, és ezt kaptam: Ézsaiás 41:2 „Hozzátok ide ügyeiteket, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.”
Milyen kegyelem, hogy a világ Teremtője szóba áll velünk! De ez attól sokkal több, hisz szeretni, tanácsolni, vezetni, óvni, stb. akar minket, ha mi ezt elfogadjuk.
Legyen áldott az Úr érte!